Fejezet

 1 2|                Azt akarom, add ide.~Görgeyné felkiáltott:~- Jaj, az istenért,
 2 2|           meg kell a macskát fogni. Görgeyné, Marjákné utána vetették
 3 2|       igazságot remélte kihalászni. Görgeyné nagyasszony roppant patáliát
 4 3|         másképp?~- Otthon - felelte Görgeyné, s hangosan kezdett sírni.~
 5 3|        olyan ember, aki visszaadja.~Görgeyné nagy lélegzetet vett s félig
 6 3|          amit beszéltek - áradozott Görgeyné, s rózsa nyílt ki az arcán,
 7 3|             ha nem felel - esengett Görgeyné remegõ hangon.~Pál úr a
 8 3| étlen-szomjan?~- Nem tudom - nyögte Görgeyné megsemmisülve, elhalón.~-
 9 3|          Sürgesse inkább a kocsist!~Görgeyné kétségbeesetten ragadta
10 3|     csakugyan nem volna egyéb baja. Görgeyné hasonlóképpen erõt vett
11 3|               Jánoshoz.~Elújságolta Görgeyné, hogy Erdély lecsendesült,
12 3|            vagy hogy éppen azért.~A Görgeyné lába megroskadt, lankadtan
13 3|     ijedtében kiszaladt a kéményen.~Görgeyné ezalatt arra kérte sógorát,
14 3|         kéznél legyen - nyöszörögte Görgeyné rekedten -, mert ha még
15 3|        vizesbögrét meg átvette tõle Görgeyné. »Nézzük csak,« szólt önmagához,
16 3|       hatalmas vállával az ajtónak.~Görgeyné és az alispán megfeszült
17 3|              mint a kapos, ellenben Görgeyné ismerte fel mindjárt. Persze,
18 3|        föltenni énrólam«, évelõdött Görgeyné. János hamiskásan hunyorgatott: »
19 4|           nem engedem - tiltakozott Görgeyné. - Csak tessék magán tartani.
20 4|       szépen nyúlik - kottyant bele Görgeyné -, éppen elfelejtettem mondani,