Fejezet

 1 1 |        már úri sorba jön, mert az apja, egy késmárki mézeskalácsos,
 2 1 |         kérõje volt, s kevélykedõ apja, Jekelfalussy György, semmi
 3 2 |   kéredzkedett, mikor ellenben az apja karjára tette a sógorasszony,
 4 2 |           innen elvinni, de ha az apja így kívánja, nyugodj bele,
 5 4 |       belõle nagy sikerrel. Ha az apja csak félember volt, amint
 6 4 |          nem lehet, nem lehet. Az apja Rákóczi Ferenc, a mostohaapja
 7 7 |       kirántotta mancsocskáját az apja kezébõl s úgy elszaladt
 8 8 |      alispán elõszobájába, már az apja se ismert rá, ki pedig türelmetlenül
 9 8 |      birtokot, neki engedte át az apja.~- Persze, de az ifiasszony
10 10| tekintetes…~- Az vagyok. A Rozáli apja.~- Az már más. Isten hozta
11 10|       látszassék, forogni kezdett apja elõtt, mint a megperdített
12 10|      vendége annak a lánykának az apja, akinek a virágot és datolyát
13 11|       néhány szál erdei növényt s apja nagy fejét magához vonva,
14 11|         van az országban, akit az apja nem bír vagy nem akar fölnevelni,
15 11|      gondját szeretettel, mert az apja tehetõs ember, nagyúr, kinek
16 12|        hallott már semmit, sem az apja, sem a felesége felõl.~Mindezt
17 12|           bajt csinálta. Ennek az apja becsületes ember. A fiú
18 14|        otthon, addig a városházán apja vesztére fõz terveket. Gyurit
19 15|           apjához - ha ugyan õ az apja. Mindegy, azért mégiscsak
20 15|           a labancok. A fogságból apja kívánságára kiszabadította