Fejezet

 1 3 |          temetõ…~Hanem biz ezt nem várta be Verona, amint reggel
 2 3 |      titkától. Kínos csönd támadt. Várta, mit mond az alispán, de
 3 7 |       Lõcsére, de micsoda csalódás várta ott Quendeléket? A város
 4 8 |             ki pedig türelmetlenül várta a kész írással. A kényes,
 5 8 |          ugyanis a bátyját, Jánost várta, de miután ekkoráig sem
 6 9 |             Erre határozta magát s várta a reggelt, pipaszó mellett,
 7 10|         megfeszült. Fejét lehajtva várta szavait, mint a fonnyadt
 8 10|            a kék szobába, ahol már várta az idegen egy fali festmény
 9 11|            már?~Klebe Fabriciustól várta a rendelkezést.~- Mindenekelõtt
10 11|          is, úgy látszik, csak azt várta, míg a Molitorisz a hegyre
11 11|       kiáltozá vidáman, mintha már várta volna õket -, csak tessék
12 11|          ez volt az ambíciója, ezt várta és most már mint egy erõvel
13 12|  fiatalkorából. Csendesen ült ott, várta míg a nap lemegy, mert addig
14 12|            sem kell, türelmetlenül várta az estét. Oly hosszúk voltak
15 14|     meghasadt.~Az öreg Fabriciusné várta már az ebéddel. Kedvenc
16 14| Fabriciusné már ágyban feküdt. Nem várta haza, mert gyakran szokott
17 14|            a nemzetes asszony alig várta a délutánt, magára vette
18 15|          városház egyik szobájában várta az eredményt, legelsõ gondolata
19 15|        alszik.~*~Quendel apó be se várta, míg az új bíró elõjön és