Fejezet

 1 3 |      hideg tavaszi szél megfújta arcát ott künn, ziháló melle is
 2 3 |     látta hát az asszony feldúlt arcát, megtört, roskadozó alakját.~
 3 5 |        terítette le).~Görgey Pál arcát halotti sápadtság borítá
 4 7 |    kárpótlás, mely a többi anyák arcát kiveri. Elmentek hát Lõcsére,
 5 8 |       Halljuk.~Az asszony sápadt arcát gyenge pír festette át s
 6 8 |         dereka a csípõin, szelíd arcát, melyet a nagy kendõ takart
 7 8 |     mégis kellemetes, sõt kecses arcát megvilágítá, szinte kacérkodón
 8 9 |          borította el az alispán arcát.~- És hogy, instálom, a
 9 10|          oldalra és betakarta az arcát. - Igen a magáé, de mit
10 10| nyugtalanul fürkészte az alispán arcát.~- És ugyan mit mondhatna
11 11|      Leopoldus.~Wilnerné asszony arcát halálsápadtság fogta el,
12 11|        kántor dühösen emelte fel arcát, prüszkölve, köpködve rázta
13 11|          tûnt fel haragjában (az arcát elborító pirosság elnyelte
14 11|          grimaszra ferdítette el arcát, orrocskáját, hogy a szenátor
15 12|         nyíláshoz tapasztotta az arcát, úgy, hogy az egyik szemével
16 12|    mélyen beburkolva még részben arcát is, köpenyébe, melynek felhajtott
17 14|          sírsz?~Megsimította fia arcát és nedves lett a keze.~-
18 14|  ragyogása öntötte el a szenátor arcát.~- Oh, mamókám, édes mamókám!~-
19 15|      énekelni s ahányszor a bíró arcát meglátták az ablaknál, lelkes