Fejezet

 1 2 |    még boldog is lehet. Aztán nekünk még két leányunk van, az
 2 3 |     szemeit). Oh, kell is már nekünk! Hanem ez is meggondolatlanság.
 3 4 |     már fejeztettek, legalább nekünk fejeztettek, de nem maguknak
 4 6 |    szerint majd körülköpködik nekünk a szomszédos határokat.
 5 6 |    elhangzott az »Erõs várunk nekünk az isten«, dörgedelmes beszédet
 6 6 |      isten jóvoltából sikerül nekünk a becsület fájáról leszakítani
 7 7 | azokat mindég megtartották; - nekünk is voltak néha jó törvényeink,
 8 7 |     kegyelmed, hogy megfizeti nekünk azt majd a keresztény isten
 9 8 |      ha közlékenyek volnának, nekünk megyei embereknek akkor
10 9 | szép-e legalább az asszony?~- Nekünk bizonnyal az. Ez a szép
11 10|     mindenünnen kiûzték, csak nekünk van - mondá a bíró kevélykedve.~-
12 11|      követett volna el.~- Jaj nekünk - rebegte, s reszketés fogta
13 11|       zsoltárom, az »Erõs vár nekünk az isten«, ha én azt megzendítem,
14 11| tudjuk!~- Elég bajt csináltak nekünk is - dörmögött a rézöntõ.~-
15 12| Lõcsén van, mi? Hja, hja. Nem nekünk való. Tempi passati. Mi?~
16 12|       a bizonyos Görgeyé, aki nekünk ezt a nagy bajt csinálta.
17 12|   fogják mondani: Erõs várunk nekünk az Isten, íme, megsemmisíté
18 15|       bivalyosok az »Erõs vár nekünk az isten« zsoltárt kezdték