Fejezet

 1 2 |       mondja a sógorasszony - jegyzé meg gúnnyal az alispán -,
 2 6 |   csöpp elõtti néhány iccét - jegyzé meg gúnyosan Gosznovitzer,
 3 7 |       csak dicséretes dolog - jegyzé meg a kisasszony szigorúan,
 4 8 |   szót se mondott.~- Furcsa - jegyzé meg végre, sercentve a foga
 5 11|    diák ez a Fabricius úrfi - jegyzé meg Wilnerné gúnyosan -,
 6 11|      vasalják.~- Igen, igen - jegyzé meg Fabricius szórakozottan -,
 7 11|   Hiszen csak azért mondtam - jegyzé meg Fabricius kérlelõ hangon -,
 8 11|  Fabricius arca.~- Mily kár - jegyzé meg a plébános ájtatosan -,
 9 12| eleibe ment.~- Canis mater! - jegyzé meg a nádor - nem lesz ez
10 12|   volna baj, ha nem jelenti - jegyzé meg a kancellár bágyadt
11 12|    legjobb a tiszta helyzet - jegyzé meg Mostel. - Mint öreg
12 12|         No, ebben igaza van - jegyzé meg Kárász és most elõször
13 12|    mint a rozmaringlevélnek - jegyzé meg.~- Bárcsak a mennyei
14 12|       dolgot követhetett el - jegyzé meg elcsukló hangon, mintha
15 12|     feje nem közönséges tök - jegyzé meg Bibók. - Nem adom olcsóbban.
16 12|       eshetett itt az éjjel - jegyzé meg gúnyosan -, hogy úgy
17 13|  ülõhelyet, nagy kevélységgel jegyzé meg, hogy ezer forintért
18 14|    nem hisz az én Rozáliám« - jegyzé meg az öreg Matild. »Pedig,