Fejezet

 1 1 |        isten (s kezeit fenyegetõn emelte fel az égre)? No, jól van.
 2 1 | kifakadásokra, a lelkész szelíden emelte égre szemeit: »Bocsásd meg
 3 3 |           életepárját, még fel is emelte egy kicsit örömében, szemeit
 4 6 |           fiatal emberke kevélyen emelte fel dacos fejét:~- Én Görgey
 5 7 |  ajánlatát, tizenhat városi házra emelte fel a Klári hozományát,
 6 8 |           mért nem felel?~Habozva emelte rá lázban villogó szemeit.~-
 7 8 |         minden csodálkozás nélkül emelte szemeit a szólóra.~- Vagyis
 8 9 |           ez a kis falat még csak emelte a diadalmasok megtorlási
 9 9 |         de az alispán meghökkenve emelte rá fürkészõ tekintetét.~-
10 10|       szintén…~Kezeit elhárítólag emelte fel Quendel, s még a hajaszálai
11 10|       megtudja.~Görgey fenyegetõn emelte fel a két ujját.~- Akkor
12 11|          a kisleányt és a kocsiba emelte: »Hopszahopp«. Keze érezte
13 11|       macska.~Rozália Fabriciusra emelte hálás tekintetét. Most vette
14 11|            mondá, majd a szájához emelte és el nem eresztette, míg
15 11|         édes tekintetét az ifjúra emelte s szelíden, szomorúan szólt
16 11|           tisztelendõ úr feddõleg emelte fel a kezét.~- Gyurgyik,
17 11|          érinté. A kántor dühösen emelte fel arcát, prüszkölve, köpködve
18 14|             Tiszta tekintetét rám emelte, s látszott elfogulatlanságán,