Fejezet

 1 3 |       kérdezett, szörnyûködött és kacagott. »Hát mért fogattál el,
 2 6 |      helyeiken, csak Gosznovitzer kacagott fel keserûen és felugrott
 3 7 | végigmenve a hosszú udvaron egyre kacagott és az utcán is kacagott,
 4 7 |           kacagott és az utcán is kacagott, de ott már a mellét is
 5 8 |         talán örökké élni?~Nagyot kacagott az idegen.~- Kendbõl jó
 6 8 |     tigrisek… Az öreg Vince pedig kacagott és a kezével verte a taktust
 7 8 |           bizony nem lesz rossz - kacagott Quendel uram -, se nekem,
 8 10|         kettõ.~- Nem az, nem az - kacagott Vargáné s incselkedõ hangon
 9 10|   sajnálatos eseményt.~- Hehehe - kacagott fel. - No, ez igazán kapitális!
10 11|          mondja azt a bolondot? - kacagott fel az asszonyság.~- Nem
11 11|   folytatá Quendel.~- No persze - kacagott fel Gyurgyik -, ha az embernek
12 11|        brr-ha-ha, he-he-he.~Egyre kacagott s úgy izzadt a homloka,
13 14|           hálófõkötõjét s vidáman kacagott fel.~- No, te igazán szép
14 14|      kérdeztem a tervemhez híven. Kacagott és süppedtek almavirágszín
15 15|              Ne féltse a várost - kacagott a szép özvegy -, az még
16 15|          hisz õt akarod elvenni - kacagott Görgey jóízûen.~- Tudom,
17 15|           az esze.~És megint csak kacagott nagyokat a bohó ifjúság