Fejezet

 1 3 |      mondá az alispán és a szíve hangosan vert, mint egy kalapács. -
 2 3 |     Otthon - felelte Görgeyné, s hangosan kezdett sírni.~Az alispán
 3 3 |        most már eltört a mécses, hangosan sírni kezdett), ez a legjobb,
 4 6 |          mondja ön a nevét olyan hangosan, mert az most veszedelmes
 5 8 |         az ördög? - lepõdött meg hangosan az egyik Abhortis. - No,
 6 10| türelmetlenség fogta el és szíve hangosan dobogott. A fák közül szeszélyes
 7 10|     Akkor hát ne igen beszéljünk hangosan - tanácsolá Görgey -, mert
 8 11|        tip-top, kopogtak eleinte hangosan a kis topánkák, míg lassan
 9 11|     egyenesen felém jött. Szívem hangosan dobogott, mert jött, jött,
10 11|     káromkodott, fejét vakarta s hangosan tûnõdött:~- Hogy lehet ez,
11 12|           gondolta magában, majd hangosan, mohón kérdezte:~- Hát a
12 12|        kirepültek - mondá azután hangosan -, gyerünk, nemzetes bíró
13 12|     hüledezett Nustkorb, s szíve hangosan kezdett dobogni.~Bibókból
14 13|          néha azonban magában is hangosan motyogta: »Akkor hát én
15 15|    derekát, magához szorította s hangosan sírni kezdett. Mire a Rozália
16 15|     végre megvan«.~- Olvassa fel hangosan - parancsolá a bíró.~- Felálljak?~-
17 15|         dobatni, mikor elkezdett hangosan sírni a legkedvesebb barátja