Fejezet

 1 6 |           ki Görgey György a fiatal Fabriciusnak.~Amilyen átlátszó, világos
 2 6 |     csodálkozását fejezte ki egyben Fabriciusnak a férfias türelmén, egykedvûségén,
 3 6 |         valamennyiükkel, azt mondta Fabriciusnak:~- Legyünk ezentúl jó barátok.~
 4 6 |          kuzin - cáfolta le Blom. - Fabriciusnak többet ér ez a füllevágás,
 5 11|     összehajtogatva visszanyújtotta Fabriciusnak, megemelintvén a kalapját:~-
 6 11|        minden simán ment, sõt mivel Fabriciusnak fiatal, könnyû járása volt,
 7 11|            alkalmatlanságot okozott Fabriciusnak, de a sok galyiba miatt
 8 11|           való, öntudatlan odaadás. Fabriciusnak a szíve ugrált bele. Oh,
 9 11|            édesdeden nevetett, hogy Fabriciusnak úgy látszott, mintha vidám
10 14|       mennyboltot. Éppen ez kellett Fabriciusnak. Vihar a lelkében, vihar
11 14| beerõszakolta a smaragdos függõket.~Fabriciusnak feltûnt a nagy gála.~- Ejej,
12 14|           vendégek közt és azt súgá Fabriciusnak:~- Eredj keresztfiam, segíts
13 14|      fölemlegette elõtte, míg neki (Fabriciusnak) egy szót se szólt.~- Mutassa
14 14|             kutya szíve van ennek a Fabriciusnak, hogy nem sajnálta õket.
15 14|          milyen népszerûséget szült Fabriciusnak. A temetés után fölkereste
16 15|             örülni az eseményeknek.~Fabriciusnak, ki a városház egyik szobájában
17 15|             hogy valamije van. Nos, Fabriciusnak füle nem van.~- Azt mondják,