Fejezet

 1 2 | vánkosokba a még alvó Rozáliát, a Zsuzsi pesztonkával együtt megindult
 2 8 |      Zsiga fiát, oltárhoz vezette Zsuzsi asszonyt. Két fiú lett a
 3 8 |     Mondtam már, fiacskám, hogy a Zsuzsi nekem maradjon.~- Az õ kedvéért
 4 8 |          kifelé indulna.) Szegény Zsuzsi, téged ugyan kevésre becsülnek
 5 9 |      kendõt vetek a nyakamba. Hé, Zsuzsi, Marcsa, Ancsa, hol vagytok?
 6 10|           Isten hozta nálunk. Hej Zsuzsi! Hozz ki hamar egy lámpást,
 7 10|        egy filozófus. De hol vagy Zsuzsi? Ide nézz, Zsuzsi! Megösmered-e,
 8 10|        hol vagy Zsuzsi? Ide nézz, Zsuzsi! Megösmered-e, ki van itt?~-
 9 10|   homályosnak látszott a szoba.~- Zsuzsi - találta ki nevetve Rozáli. -
10 10|        magát, hogy el ne rontsa a Zsuzsi asszony tréfáját.~- Nem
11 10|         is szabadította a fejét a Zsuzsi asszony kezeibõl s megpillantván
12 10|           és Görgey magára maradt Zsuzsi asszonnyal, aki ezer kérdést
13 10|       idomított orcáján.~- Ugyan, Zsuzsi, vidd el a tenyeredet, mondtam
14 10|    szegénykét - mentegette újólag Zsuzsi asszony -, ne haragudjék
15 14|    perecesért, az majd leszedi. A Zsuzsi pedig tömje meg a két ludat,
16 14|      Tanulj egy kis türelmet. Hé, Zsuzsi, gyere be fiam. Ereszd meg