Fejezet

 1 2 |         mintha állt volna. Csak a szél suhogott Késmárk felett…~
 2 3 |         folyosón. A hideg tavaszi szél megfújta arcát ott künn,
 3 3 |         cudar idõ kerekedett, hó, szél, de olyan, hogy a fákat
 4 3 |          tiszta fehér takaróra, a szél elállt már, de a hó még
 5 5 |       bírt utána loholni. Egy kis szél támadt. A Nahoreból titokzatos
 6 6 | Scheiben-hegy felõl hideg, metszõ szél kezdett fújni. De azért
 7 6 |      zúgásával olvasztott össze a szél, csak némelyik volt kivehetõ
 8 7 |        kapu fölött ott lengette a szél a forgácspántlikákat, a
 9 10|    végtelen rostélyzatán átsuhanó szél. Görgey hátán borzongás
10 11|         most egy titkos jelre hûs szél rázza meg a fákat, a kavargó
11 11|           Eközben orkánná dagad a szél, belemarkol a fák üstökébe,
12 11|      Klebe felkiáltott:~- Elült a szél!~Minden szem az ablak felé
13 14|       természetben. Csak zúgjon a szél, csak ropogjon az ég; bár
14 15|         tudta ugyan, honnan fúj a szél, de látta, hogy fúj. Mit
15 15|         Habozott. Ej, majd elül a szél, és nem fognak mozogni a
16 15|    nyakába siettében, pedig hûvös szél fújdogált s egyedül találván