Fejezet

 1 3 |  verekedtél?~Preszton savanyúan mosolygott.~- A harmadik tehén rúgott
 2 3 |      innensõ végén boros kulacs mosolygott, mellette fonatos kalács
 3 6 |        A báró elkényszeredetten mosolygott.~- Mondhatom, szép polgárok,
 4 8 |         sok faragni való lesz - mosolygott Görgey.~Egy szó nem sok,
 5 8 |     alispán közbeszólt és ámbár mosolygott, mégis baljóslatú volt,
 6 9 |         törpécskék.~Rejtélyesen mosolygott hozzá, petyegette az ujjait,
 7 9 |         is ártatlan mulatság, s mosolygott magában a »két javíthatatlan
 8 9 |     földhöz teremtse. Az öregúr mosolygott, Soltész Pali pedig látta,
 9 9 |       derekasan be van csípve - mosolygott az alispán. - Mindjárt gondoltam,
10 11|         est.~A jóképû kereskedõ mosolygott, mialatt Klebe és a tudós
11 11| tisztelünk.~Fabricius szerényen mosolygott.~- Nem volt rá szükség,
12 12|       elfogatási parancs?~Bibók mosolygott.~- Találja ki, Klebe apó.~-
13 12|        többieké.~Bibók gúnyosan mosolygott.~- Ugyan hagyjanak fel ezzel
14 12|      Egy kis szerelmi találka - mosolygott Bibók.~A bíró összevonta
15 14|       Hát sajnálta a rózsáját?« Mosolygott szegényke és így felelt: »
16 14|       mióta áll. Az egész város mosolygott fölötte. Trück Sebestyén