Fejezet

 1 1 |            örök nyugtalanságot mért.~Hja, megy az idő, megy, megy
 2 2 |               még nem volt karonülõ. Hja, a karonülõ, az már más;
 3 2 |         anyád, hogy melyik az övé?~- Hja, õneki könnyû, mert õ tudta,
 4 2 | sógorasszonyt, ha nem tréfálnak-e?~- Hja, lelkem sógorasszony, a
 5 2 |           már tudott, de járni nem. (Hja, a lánygyerekeknek a nyelvük
 6 9 |              A szoknya, barátocskám! Hja, a szoknya. Annak a ráncaiból,
 7 9 |           erdõbe az erdõmesterhez.~- Hja, azt mindenki mondhatja.~-
 8 10|            lányokat a háremeikben?~- Hja, az asszonynak nincs lelke
 9 12|           építtette oda a vendéglõt. Hja, olyan ember az, hogy ha
10 12|          arkanumot titkol elõttem.~- Hja, ami arkanum egynek, megölõ
11 12|            katonák ott a táborokban. Hja, hja. Végre is nem ürge
12 12|       katonák ott a táborokban. Hja, hja. Végre is nem ürge az ember.
13 12|              is csak Lõcsén van, mi? Hja, hja. Nem nekünk való. Tempi
14 12|            csak Lõcsén van, mi? Hja, hja. Nem nekünk való. Tempi
15 13|   zavartalanul járja az egyetemeket (hja, kétezer forint sok pénz),
16 15|          járása bájolta el a szemet. Hja, hiába, meglátszik a szegénység,