Fejezet

 1 1 |           ugrottál ki, öcskös.«[1]~Azelõtt vidám kedélyû, nyugodt,
 2 3 |         Nem hortyogtam én soha, se azelõtt, se azóta, megmondhatja
 3 3 |            a kisgyerek is itt sírt azelõtt és tudott aludni, most pedig
 4 3 | terpeszkedett az ábrázatán, holott azelõtt mindég meghagyta, hogy hová
 5 4 |           tíz várban sem fértek el azelõtt, most egy kis villában,
 6 8 |            mindenképp respektálni? Azelõtt a bírák voltak jobbak, mint
 7 9 |     felelte az alispán.~- Hol volt azelõtt ezredes?~- Én adományoztam
 8 9 |          azért egyenes úton jár.~- Azelõtt esküdt volt Gömörben?~-
 9 9 |         könnyebb volna bekocsizni. Azelõtt én is tudtam írni, nagyon
10 11|     Padovában voltál az egyetemen? Azelõtt pedig Heidelbergben és egyéb
11 12|           megint ott volnánk, ahol azelõtt. Nem jó a gondviselés dolgába
12 12|     jövedelmeitõl, lassan vedlett; azelõtt a kezei voltak hosszúak
13 12|           megy-e az üzlet idekünn? Azelõtt ugye Görgõn volt Kárász
14 12|         Minden csak úgy volt, mint azelõtt, kivévén, hogy Klöster Matild
15 14|         nyájasabb volt hozzá, mint azelõtt bármikor.~Hanem éppen abból
16 15|         akarsz. Hisz nem voltál te azelõtt ilyen mamlasz.~- Igazán