Fejezet

 1 6 |             semmit - szólt az elõbbi vidáman. - Van már a városban sánta
 2 8 |             oda tolta öreg Bibók elé vidáman.~- Igyék atyámuram is, az
 3 8 |        fölengedni látszott s majdnem vidáman kínálta meg székkel Bibókot.~-
 4 8 |              én még öreg - ellenveté vidáman -, csak éppen az van benne,
 5 10|              aki jött - incselkedett vidáman Vargáné.~- Hát jött valaki?~-
 6 10|   növekedését. Rögtön élt a jussal s vidáman rikkantva ütött a Görgey
 7 11|          akad - jegyezte meg Quendel vidáman -, azzal megsegítem az igyekezetüket
 8 11|               isten hozta - kiáltozá vidáman, mintha már várta volna
 9 11|              Mária küldte utánam…«~S vidáman, dudorászva, tánclépésben
10 13|             így végzõdött úgyszólván vidáman, Bibókot kivéve, mindenkire.
11 14| félrecsúszott bodros hálófõkötõjét s vidáman kacagott fel.~- No, te igazán
12 14|            inkább Gyurival kotyogott vidáman, fesztelenül (hogy minden
13 14|             neki?~- Bámulója - mondá vidáman Fabricius.~Quendel úgy tett
14 15|      találván Rozáliát a szobájában, vidáman, kedélyesen meghajtotta
15 15|         értem már - mondá az alispán vidáman -, a Rozáli levelét, melyet