Fejezet

 1 3 |            a remegõ ujjaival, de a szava nem árult el félelmet.~-
 2 4 |            kapott. Eszébe jutott a szava: »Kivetem a gyanút a lelkembõl,
 3 6 |       Miért? Hogy? Soha még püspök szava se volt oly becses és nagy
 4 6 | kicsinyíteni. Férfi volt, akinek a szava nem üres levegõ s mindig
 5 7 |          hogy az még nem az utolsó szava, ha úgy hoznák magokkal
 6 7 |      Micsoda? Hogy nem a legutolsó szava? Ki mondja azt? - rikácsolta
 7 10|      ajtólepedõn keresztül a gazda szava.~- Immáron készen vagyok.
 8 11|          jár már, de a csöngettyûk szava nem álom. Csingi, lingi,
 9 12|          hallja.~- Szép is annak a szava, meg kell adni - mondá az
10 12|       pedig végképpen megfogyott a szava.~- A Quendel vendéglõjét
11 12|            próbálva. A diák minden szava szín valóságnak bizonyult,
12 13|      mindenfélérõl, de a Fabricius szava úgy elmaradt, mintha valaki
13 13|            nemzetes asszony abbeli szava, hogy akkor menjen Görgõre
14 15|            soha sincs az embernek. Szava nem volt. Csak a szája mozgott,
15 15|           visszatetszést fakaszt a szava, pajkos szemhunyorítással