Fejezet

 1 1 |   felesége, Jánoki Mária, de a sógor dolga ezzel lekerült a fekete
 2 1 |    innen!~- Ugyan az istenért, sógor, legyen eszed - csitította
 3 3 |       elmerültet.~- Én vagyok, sógor.~De még erre se fordult
 4 3 |  Meghalok a bizonytalanságtól, sógor, ha nem felel - esengett
 5 3 | Katalinéknál rejtõzött. Darvas sógor, akinek jó embere a nádorispán,
 6 3 |   fogta, úgy nevetett. »Ej-ej, sógor, ilyet föltenni énrólam«,
 7 4 |      eltörik.~- Igaza van, Pál sógor. A szívem közepébõl olvassa
 8 9 |        a következõket:~»Kedves sógor! Mikor ezt a levelet írom,
 9 9 |       Ne vedd rossz néven, Pál sógor, hogy ilyen cinizmussal
10 9 |       Emlékezzetek rám, kedves sógor; hogy én emlékezhetem-e
11 9 |    vidor hangon, melyen Darvas sógor a halállal komázik. Így
12 13|      meg csak ritkán, legyen a sógor türelemmel.~Várt a sógor,
13 13|       sógor türelemmel.~Várt a sógor, várt, várt, kapván különbözõ
14 13|    kapcsa. (Vagyis értse úgy a sógor, hogy a fekete szoknyák
15 13| nemzetes bíróné asszony, sõt a sógor is meg volt szeppenve, abban