Fejezet

 1 12|    demikátot fõzi, magam vagyok a pesztonka.~- Ez a legkisebbik? - kérdé
 2 12|           melyeknek alján egy kis pesztonka ült a penészvirággal és
 3 12|  rokonszenves gyermekleány volt a pesztonka, nem szabályos arc, ellenkezőleg,
 4 12|          magyarul - felelte a kis pesztonka, jámboran fölpillantva a
 5 12|       Bibók Zsigmondnak - mondá a pesztonka szomorúan.~Mintha egy hatalmas
 6 12|       próbálta képzeletében a kis pesztonka édes arcocskáját (oh, csak
 7 12|          mindnél szebb volt a kis pesztonka. Az öreg fecsegõ bácsi eközben
 8 12| beszélgetve jött. (Jaj neked, kis pesztonka!) Majd olyan magas volt
 9 12|        arany. Éppen a szegény kis pesztonka részét gereblyézte el az
10 12|       való maradékokat.~Hát a kis pesztonka vitt fel neki késõbb egy
11 12|           volna odaengednem a kis pesztonka részét.~Egész éjfélig kerülte
12 12|        voltak foglalva, még a kis pesztonka is söröket hordott. Különben
13 12|        lépcsõk alján (talán a kis pesztonka jön fel), majd egy halk,
14 12|   talpacskáját!~(Hm, mégsem a kis pesztonka.)~Bibóknak olyan látása
15 12|           hogy ez már úgyis a kis pesztonka pénze volna, hát így szólt:~-