Fejezet
1 1 | ebben az időben (amikor én ezeket írom) nagy birtokkal
2 1 | alispánnak, jelentkezzék, és én nem fogadom el a tisztséget,
3 1 | parádéskocsist hívták így.)~- Én se - hörögte csukló hangon.~-
4 1 | csípõjére a kezeit.~- No, hát én azt a szegény vézna gyereket
5 1 | mellette.) Eredj be a konyhába, én majd rád zárom. Oda be nem
6 1 | jut a Herkó páter sem, míg én odaleszek és eligazítom
7 1 | enyim õ, mint a tied. Ha én vagyok a felvidék királya (
8 1 | feleségem az enyém, arra majd én vigyázok.~Tetszett a válasz
9 1 | keríthetem, aki elvette az én drága lelkemet. Úgy, hát
10 2 | kaptok vakációt? Szeretném én tudni, mikor tanultok. Úgy
11 2 | ha az anyja libát ölt.~- Én olyan diák vagyok, Pali
12 2 | hogy ki melyik. A lányokat én csak akkor tudom megkülönböztetni,
13 2 | gyereket, hogy e szeretettel az én sebemet gyógyítsák, azért
14 2 | teketóriát? Hát mit tudom én azt, mit éreztek. Hogy nem
15 2 | egyszerûen. - Vagy talán nem?~- Én legalább semmi hasonlatot
16 2 | álmatlanságban szenved, mint én, s ilyen körülmények között
17 2 | hogy kicserélték?~- No, azt én nem állítom - tiltakozott
18 2 | szemrehányással. - Persze, persze, én csak egy szegény szûcsnek
19 2 | De hogy is beszélhetnék én okosakat. Mert vagy igaz
20 2 | mit akar tõlem hallani, én nem segíthetek rajta, vagy
21 2 | mondja a tekintetes úr, hogy én beszélek együgyûségeket?~-
22 2 | Uccu ni! Szépen vagyunk. Én vagyok a csípõs, én vagyok
23 2 | vagyunk. Én vagyok a csípõs, én vagyok a harapós. Azért,
24 2 | szólok, mert sokkal puhább az én lelkem, mintsem egy rossz
25 2 | Görgey bosszúsan -, hiszen én is csak úgy képzelem, hogy
26 2 | tekintetes úr jobban tudja. Én azért mondom rosszul, mert
27 2 | azért mondom rosszul, mert én mindent rosszul tudok. Mit
28 2 | szûcsnek az egyszerû özvegye? Én csak azt tudom, hogy legjobban
29 2 | Rozáliának jut. De mit beszélek én valóságos Rozáliáról, mintha
30 2 | mihaszna rózsabimbó. Az én kezembe voltál a legelõbb,
31 2 | virágom. Mikor a gólya hozott, én rántottalak ki a csõrébõl: »
32 2 | No, nézz meg hát jobban. Én vagyok az öreg Marjákné.
33 3 | nem ámíthat.~- Nem tudok én olyat, bizony isten.~- Ne
34 3 | fogadkozzék, Presztonné, mert én azt is tudom, hogy mit tud.~-
35 3 | szerencsétlen asszony. Én azt is tudom, hogy mi az,
36 3 | nem árult el félelmet.~- Én semmit se tudok, de ha tudnék
37 3 | a fejemet pallossal, de én semmit se mondhatok.~Görgeyt
38 3 | képzelõdhetik ennyire. No, holnap én megyek oda aludni magával
39 3 | kend.~- Mindég is mondom én, hogy - de ne tessék rossz
40 3 | beszél?~- Ki másról, mint az én édes nagyasszonyomról.~-
41 3 | fejekben. - Hát nem vagyok én bolond - csitította magát -,
42 3 | úr a háborúba ment, azóta én háltam a nagyasszonnyal
43 3 | bejöttek, azt mondja az én lelkem galambocskám: »Te
44 3 | tetszett. Nem hortyogtam én soha, se azelõtt, se azóta,
45 3 | most pedig nem tud, mert én hortyogok. No, csak lássuk,
46 3 | hörögte az alispán.~- Én is azt mondtam, amit a tekintetes
47 3 | kukoricacsutka. No, erre aztán én is kibújtam a boglyából
48 3 | semmi esetre sem. Elõbb én akarok vele beszélni. Ez
49 3 | akarok vele beszélni. Ez az én privát rabom. Csukják be
50 3 | az írásban elmerültet.~- Én vagyok, sógor.~De még erre
51 3 | meresztett rá.~- Hát otthon volt? Én errõl semmit se tudtam.~--
52 3 | Oh, istenem, ki hát?~- Én - felelte Görgey -, én fogattam
53 3 | Én - felelte Görgey -, én fogattam el.~Csalódottan
54 3 | hiszi, hogy megõrültem, de én nem vagyok bolond, csak
55 3 | készítsenek egy kis jó vacsorát, én most bemegyek érte és kihozom.
56 3 | nyugton, sógorasszony.~- No, én is bemegyek. Mindenesetre
57 3 | nézegettek egymásra.~- Jó, de én mégis elkísérem, legalább
58 3 | töredelmesen bevalljad«. De az én Grodkovszkym csak a szakállába
59 3 | valamit. No, erre aztán én is felemeltem a hangomat: »
60 3 | nekem tudnom kellene; az én feleségem fõz nekik.~Görgey
61 3 | alispán -, helyrehozta, amit én mulasztottam. Most már rajtam
62 3 | mondá Vlaszinkó -, de én be nem megyek ebbe a tigrisbarlangba
63 4 | ez se volna.~- Nem tudom én - felelte Görgey János elgondolkozva -,
64 4 | valami habitust.~- De már azt én nem engedem - tiltakozott
65 4 | cselédek, hogy ki volt az én molnárlegényem.~- Ebben
66 4 | Tisztában vagyok már én ezzel - sóhajtott János
67 4 | szavának. - Kihulltak már az én csikófogaim, ne féltsetek
68 4 | majd mindjárt felelek én erre.~Ezzel bement a kancelláriába
69 4 | hatalmat. Tõled származott, én csak locumtenens voltam,
70 4 | Köszönöm szépen, öcsémuram, de én nem avatkozom ennek a mai
71 4 | a lakodalom lesz, aznap én is leiszom magamat - ígérgetik
72 4 | õrültséget.~- Hiszen nem mondom én azt, kedves bátyám - magyarázta
73 5 | a szenátor.~- Nem vagyok én hóhér - tiltakozott a gyógyszerész. -
74 6 | sokaságon.~- Majd mindjárt hozok én hírt - szólt le az ismerõsöknek.~
75 6 | gazembernek nevezte. Azt én nem tûröm.~- Nem tûri? Hát
76 6 | emelte fel dacos fejét:~- Én Görgey György vagyok.~-
77 6 | dolog velejét illeti, hát én ugyan nem vagyok nemesember,
78 6 | isten engem úgy segéljen, én megyek le közétek ezzel
79 6 | ezzel a nádpálcával, és akit én ezzel megütök, azon rajta
80 6 | Mihály. - Nem hiába álmodtam én az éjjel, mintha a városház
81 6 | helyén mocsár lett volna és én rákokat fogdostam volna
82 6 | mankójával az asztalra.~- Én magam ölöm meg azt az embert,
83 6 | hogy meggyilkolták.~- Hogy én mit mondok, az az én dolgom,
84 6 | Hogy én mit mondok, az az én dolgom, s amit én innen
85 6 | az az én dolgom, s amit én innen mondok, annak olyannak
86 6 | méltóságteljes önérzettel -, én csak azt látom eddig hivatalosan,
87 6 | legöregebb tanácsnok, helyette én nyitom meg törvényeink szerint
88 6 | egykedvû arccal ült székében.~- Én értem a rókát - vágott közbe
89 6 | szólt felemelt hangon:~- Én a felelõsséget Nustkorb
90 6 | Gosznovitzer szárazon.~- Ennélfogva én kérek szót.~- Igaz vagy
91 6 | meg, melyik társam, hogy én a róka vagyok, aki a bíró
92 6 | közelebb jutott a szõlõhöz. Hát én ezt elfogadom. Jól van,
93 6 | van, legyen úgy, legyek én a róka. De nem az az igazi
94 6 | igenis, tisztelt tanács, én intézkedtem, hogy kapjuk
95 6 | az öreg úr csendesen -, én úgy tanultam az élet tudományát,
96 6 | szeretett bíránknak tartozunk. Én azt indítványozom, tisztelt
97 6 | tartanám szükségeseknek.~- Én azt hiszem - indítványozta
98 6 | dolog ez, mint gondolnók. Én elképzelni sem tudom, mit
99 6 | karzatot kiparancsolták, és én is kidobtam magamat. Ez
100 6 | hoznám ide, majd megmutatnám én, ha…~- Ha mi?~- Ha lutheránus
101 6 | vállat vont.~- Mit tudom én, mit csinál. Semmi közöm
102 6 | hangulat…~- Pedig elhiheti, ha én mondom - erõsíté Fabricius
103 6 | képest? Tudod-e, mit láttam én itt ezelõtt néhány évvel,
104 6 | a szûrömet. Vagyis innen én menekülök. Szent isten,
105 7 | Hogy a fia mondja? No, hát én meg azt mondom, hogy isten
106 7 | legutolsó. Majd mindjárt ütök én a szájára olyan pecsétet,
107 7 | kényes kérdés. - Mit tehetek én ez ellen?~- De tehetek én
108 7 | én ez ellen?~- De tehetek én és teszek is - kiáltá zihálva,
109 7 | sajnálnám azonban, mert én gyöngéd ember vagyok, ha
110 7 | tudja. No, megálljon csak. Én is csinálok valami ilyet.
111 8 | volt oda építkezni. Nemcsak én mondom, de mondták ezt a
112 8 | ultra ero« - hogy hisz akkor én is odaát leszek, vagyis
113 8 | látta azt még senki. Hanem én már tudom. És látni is fogom,
114 8 | volna - felelte Marjákné -, én is éppen oda megyek, egy
115 8 | érdemes azon búsulni, hogy én élek.~De Marjákné nem hagyhatta
116 8 | De amit kegyelmed mond…~- Én csak azt mondom, hogy rossz
117 8 | bûntettekkel.~- Oh, pedig én buzgó keresztény vagyok,
118 8 | szoknyáimat, elmondom az én napi imádságomat, olyan
119 8 | napi imádságomat, olyan az én lelkem, nagy jó uram, mint
120 8 | galambé, dehogyis pártolom én a gonosz tetteket, csak
121 8 | Hát nem fél itt?~- Azt meg én nem mondhatom. Sõt bevallom
122 8 | tudom magamat védeni. Akitõl én félek, az…~- A császár?~-
123 8 | Attól a kisbírótól félek én, öcsém, aki énbennem lakik,
124 8 | macska fél Lõcsétõl, nem én - gondolta magában, abban
125 8 | is fiam, Brutus?…~- Nem én, Pali bácsi.~- Elpirultál,
126 8 | Elpirultál, imposztor, de én azért mégis elhiszem. Hát
127 8 | tudja a történteket, mint én.~- Hol? Ki? - kiáltá mohón
128 8 | nekem ebben a dologban?~- Én? Melyik dologban?~- Ebben
129 8 | elmosolyodott.~- Oh, istenem! Én tanácsoljak a vármegye legokosabb
130 8 | szamár, tehát mégis…~- De én a mások ügyében is szamár
131 8 | mondd meg, mit tennél az én helyemben?~- Megmondjam?~-
132 8 | Megmondjam?~- Kérlek.~- Hát én mindenekelõtt lemondanék
133 8 | úgy lehurrogta.~- No, hát én úgy fogtam fel - védte magát -,
134 8 | nincsen több. Nem tudom én, mi lesz, ha egyszer neki
135 8 | volt.~- Dehogynem. Hiszen én tisztáztam le az iratot.
136 8 | Hm. Az a szolgabíró talán én voltam.~- Nekem akkor felötlött
137 8 | úr is velök van.~- Akkor én talán elmenjek? - fordult
138 8 | alispán a fejét rázta:~- Ebben én ítéletet nem mondhatok,
139 8 | házasságok az égben köttetnek, én pedig csak Szepes vármegyében
140 8 | vagyok viceispán, az égben én semmi se vagyok. Az isten
141 8 | ne hagyj el. Mivé lennék én tenélküled? Oh, tekintetes
142 8 | menjek, hova menjek panaszra, én fölséges istenem?~Az alispánt
143 8 | másikat, ha neki ítélitek, én elvesztettem a feleségemet
144 8 | egyszersmind fiaim anyját. Aztán én csak rövid ideig élek, egyik
145 8 | Nekem az se marad.~- De én is szeretem ám a feleségemet,
146 8 | úr, nyegle hangon. - Az én szívem sincs kõbõl. De mert
147 8 | kilépõben.~- Nem akarok már én asszony lenni - szólt elpirulva
148 8 | barátságos lényébe öltözködve -, én csak azt mondom tanácsképpen,
149 8 | csillogtak fel.~- Csakhogy az én jogos tulajdonom õ - vitatta
150 8 | tekintetes uram, hogy már én ezentúl semmi se legyek.
151 8 | semmi se legyek. Nem bírom én azt megszokni.~Zsiga úr
152 8 | öltözködjék fel, de csak az én jelenlétemben.~Bibók úr
153 8 | Ha úgy tetszik, vitéz úr. Én is voltam katona.~Bibók
154 8 | Zsigmondot.~- Mit tudtam én, hogy a lelketlen kutya
155 8 | Már tegnap is tele volt az én életpoharam keserûséggel,
156 8 | kicsorduljon. Mert nem tudok én a kis házban meglakni zsellérségben,
157 8 | nélkül. Több könnyet sírtam én tegnap, mint amennyit szent
158 8 | sírjánál. Mindjárt elszállt az én jó kedvem, mint az elhessegetett
159 8 | vállát vonogatta.~- Arról én nem tehetek.~- A tekintetes
160 8 | módot, jó asszony.~- Tudok én. Tessék elhívatni a Bibókokat
161 8 | hogy az asszony, mármint én, a földbirtokkal jár. Minthogy
162 8 | olyat kimondani?~- Márpedig én nem zsellérhez mentem férjhez,
163 8 | is volnának.~- Nem bánom én, akárhogy van is - szólt
164 8 | Ami van, istentõl van, én nem vagyok az oka, de bolond
165 8 | érintette Görgeyt.~- De tudok én - felelte nyomatékkal, összevonván
166 8 | asszony, úgy, ahogy tudja. Én többet bele nem ártom magamat.~
167 8 | beletette a zárba.~- No, én most már elmegyek lefeküdni,
168 8 | elmegyek lefeküdni, mert én már öreg ember vagyok, de
169 8 | a teremburáját, mert azt én nem szeretem, hát itt hagyom
170 8 | valaki felköltsön, mert én ölni-vágni szeretnék, mióta
171 8 | galambfehér fejével.~- Nem vagyok én még öreg - ellenveté vidáman -,
172 8 | õ maga akar bíráskodni. Én pillanatnyi fölhevülésben
173 8 | Sváby uram. - Láttam már én karón varjút.~Abhortis Sándor
174 8 | kell menteni, amit lehet. Én mindenekelõtt a vármegyét
175 8 | aminek jönnie kell, de én ezt a lemondást nem fogadom
176 8 | gondolatról, mely kivihetetlen. Én nem kormányozhatom többé
177 8 | ne tessék rajtam nevetni. Én nem vagyok régi orátor,
178 8 | új seprõ, aki jól sepri. Én kigondolom valami jót és
179 8 | Itt fexik a kutya. Hát én elvágok disputát egy ajánlattal,
180 8 | hamarább mehessünk ebédelni. Én Quendel Gáspár de Paszta
181 8 | ereszd el azt a képet, aki én voltam, hogy jelt adhassak.«~
182 8 | fundamentuma annak, hogy én ezentúl is kenyérben maradhattam.~
183 8 | vendéglõ az enyim lenne, vagyis én adnám bérbe egy arra való
184 8 | Hát kegyelmed, ezredes?~- Én meg hozzájárulok és nem
185 9 | az urak, az meglehet, de én meg nemesember vagyok, tehát
186 9 | ha meg nem sérteném?~- Én Bibók ezredes vagyok. De
187 9 | Bibók szigorún -, mert azt én nem szeretem, vagy mondják
188 9 | már majd meglássuk. Tudom én, mi a becsület, mikor ilyen
189 9 | Isten hozta nálunk.~- Én pedig azért nem mondtam -
190 9 | volt azelõtt ezredes?~- Én adományoztam neki azt a
191 9 | császári csapattól?~- Tudom is én? Csak úgy. Megszokta az
192 9 | mert bizony nem vagyok én vasból, én is elfáradtam,
193 9 | bizony nem vagyok én vasból, én is elfáradtam, mondhatom,
194 9 | nekem egy akó bort?~- Bort én nem árulok. Hát ezen a címen
195 9 | tisztán kezdett hallatszani:~- Én, Piry István…~Úgy látszik,
196 9 | mondta, amint következik:~- Én, Piry István, esküszöm az
197 9 | lovat vinni a számára, az én hátas lovamat, a Kuvikot.~-
198 9 | nem az az ember, akinek én azt mondhassam, tessék most
199 9 | engem egyszer megtámad, én nem az az ember vagyok,
200 9 | lehet, minélfogva aztán én semmiért jót nem állhatok.
201 9 | melynek pestis a neve. Én magam is érzem immár e pestis
202 9 | fölszedett béresgyerekbõl én neveltettem külföldi akadémiákon
203 9 | okosabban, mint eddig, és hogy én már nem lehetek ott, mert
204 9 | rám, kedves sógor; hogy én emlékezhetem-e rátok, azt
205 9 | Mindenszentekig tartott. De már abból én nem iszok. Ámen.«~Görgey
206 9 | Hát instálom alássan, én se jöttem meg. (Csakugyan
207 9 | ki meri megtenni? Merem én, feleltem, s ide lovagoltam,
208 9 | haragudnám. Nyitva van az én szemem azért, hogy én csak
209 9 | az én szemem azért, hogy én csak egy szegény szûcsnek
210 9 | Nekem elhiheti, mert én is magisztrátuális perszóna
211 9 | csúsztatott a markába.~- De én elhiszem, mert látom - folytatá
212 9 | azt mondta volna, hogy az én emberem?~- Hogy a szepesi
213 9 | porkoláb uram, kaphatnék én olyan két hites embert,
214 9 | volna bekocsizni. Azelõtt én is tudtam írni, nagyon szép
215 9 | éljen sokáig, bíró uram!~Én Paulus Görgey de eadem,
216 9 | a lõcsi bírót meglõtte. Én magam viszem be a levelet.
217 10| Hallgasson kend, nem ültem én kalodába, mint kend«, s
218 10| bocsánatot kérek, nem is az én nézetem, de a szent zsoltárok
219 10| tudják a harangszót utánozni. Én már egyszer megjártam velök
220 10| Preszton, nem találod, én úgy fázom.~- Csurom víz
221 10| erdõmestert keressük.~- Én volnék - felelte az elõbbi
222 10| vissza is fordulhatnak, mert én arra becsületes parolát
223 10| hozzá nem férhet. Amit pedig én egyszer megmondok, az úgy
224 10| erdõmester uram, beszélhetnék-e én most a basával?~- A mi basánkkal?
225 10| mentegetõzött Görgey -, de ennek én vagyok az oka, mert nem
226 10| kell, úgy akarom.~- De ha én meg nem akarom - felelte
227 10| De miképp is van az, hogy én egy csöppet se félek magától,
228 10| De szereted is…~- Nem én.~Vargáné sietett betapasztani
229 10| Vargáné. - Ami engem illet, én meg a világon a legjobban
230 10| engem sem szeretsz, holott én meg szeretlek téged. No,
231 10| selymet, pántlikát, mit tudom én.~De eközben mégsem bírta
232 10| megbotránkozással. - Mikor az én tervembe vág bele, hogy
233 10| megszólalt az illetõ nevetve.~- Én vagyok csak. Én, Varga János.~-
234 10| nevetve.~- Én vagyok csak. Én, Varga János.~- Kegyelmed
235 10| értesíteni kellene.~- Azt már én is mondtam neki egyszer,
236 10| Ugyancsak éjjel távozik. Én csak arról tudom meg, hogy
237 10| legyen szem elõtt, mert én erkölcsös ember vagyok,
238 10| feleségének.~- De hátha én megmondanám neki?~Quendel
239 10| isten azonban ne adja, én nem kívánok), és gondoljon
240 10| tréfáltam. Már hogy is árulnám én el kegyelmedet. Hanem azért
241 10| bátorságot kaptam, hogy az én titkomat viszont kegyelmedre
242 10| megõrizve nálam, mint ahogy én óhajtom, hogy az enyim meg
243 10| azonban adjon egy csibukot az én agyaramba is.~Szemlátomást
244 10| komoly arcot vágott. - Most én atya vagyok, Quendel úr,
245 10| Ej, bolondság! Hiszen én is vagyok atya, nekem is
246 10| Haza nem vihetem, mert az én házam elõször is nem alkalmas,
247 10| Hiszen nem kefét ettem, hogy én most üljek, mint a pecsérkegomba
248 10| jóvá tenni:~- Mit tudok én azt, hogy milyen gondolat
249 10| enyim leányom is ott van, de én semmise nem vagyok, engemet
250 10| fogért, Quendel uram. Mert az én titkom, ha nem árulom el,
251 10| darabban lenyi.~- Akkor én is hallgatok, mint a sír.~-
252 10| minden szükségesekkel, amit én természetesen megtérítek.
253 10| No, ezzel az emberrel én semmit se nem kezdek. Hanem
254 10| Különben iszen megmagyarázom én Rozálinak is, hogy a csacskaság
255 10| meghálálhat, ha akar.~- Én? Mivel? Mit adhassak én
256 10| Én? Mivel? Mit adhassak én kegyelmednek, akinek mindene
257 11| minél előbb, azért, hogy én nem tudok olvasni, majd
258 11| mi? Vagy pedig elõvegyem én is a pisztolyomat?«~- Hallgass,
259 11| Megölik a lovakat?~- Bánom is én, hogy mit csinálnak velök -
260 11| indítványozta Rozália. - Én szeretek gyalogolni.~- Nem
261 11| figyelmessé teszi a darabontokat. Én kiáltanék, de már el vagyok
262 11| mozgás, semmi nesz.~- Az én Zsofkám rikácsoló hangja
263 11| Hm… Persze. Csakhogy én azt inkább ijesztõnek hordom
264 11| Adja csak ide, elsütöm én.~Quendel úr kikereste a
265 11| magában. Mert mit mondanék én aztán az apuskának, az én
266 11| én aztán az apuskának, az én kedves jó barátomnak. Oh,
267 11| rendesen vannak szamarai. Hát én most odamegyek, nincs messze
268 11| Szûz Mária, bocsásd meg az én vétkemet, hogy golyóbissal
269 11| drága testedet. Nem akartam én azt cselekedni. Ne bánts
270 11| bánts te engem azért, mert én úgyis szerencsétlen vagyok.
271 11| abba mindenki beférjen, még én szegény árva is. Fogadj
272 11| tud, hogy nézzen bele az én lelkembe, õ meg fogja neked
273 11| fogja neked mondani, hogy én jó vagyok. Tudakozódjál
274 11| Katarina nénitõl tanulta.~- Az én nevem Fabricius - mondá
275 11| vár nekünk az isten«, ha én azt megzendítem, az én hangomon,
276 11| ha én azt megzendítem, az én hangomon, nincs az az elvetemedett
277 11| a fickókban. Ennél alább én még egy öreg órához sem
278 11| öreg órához sem nyúlok.~- Én azt csodálom, hogy maga
279 11| mindenféle az ízlés. Mikor én ekkora voltam…~Fabricius
280 11| kisasszonnyal van dolga?~- Én csak azt látom, hogy itt
281 11| és azt is láttam, hogy az én lánykakoromban a studentek
282 11| volt. No, az igaz, hogy én is csirke voltam, mikor
283 11| szóra, csakhogy nem volt az én képemen még akkora szeplõ
284 11| indítványozta a jószívû kereskedõ. - Én kezdem meg egy tallérral.~-
285 11| miatt is gyalogoljon.~- Hát én leszek az a bolond - felelte
286 11| sürgeté a jószívû kereskedõ.~- Én ellene szavazok - erõsködött
287 11| lehetne vesztegetni, ha én egyszer megkötöm magamat.~
288 11| szekerével addig, ameddig én nem intézkedem másképp.
289 11| több kényelmet. Mi köze az én szenátorságomhoz a Molitorisznak?
290 11| roppant nevetéstõl.~- És én még »kollektá«-t akartam
291 11| felösmertem. Nini, hiszen ez az én régi jó barátom, Klebe…~-
292 11| Klebe apó neheztelõn -, hát én vagyok most ugye, az a szamár,
293 11| visz?~- Valami kevés zab az én szekeremen is akad - jegyezte
294 11| szárnyai.~- Hadd menjek én gyalog a bácsi helyett.
295 11| kiáltott fel a kántor.~- Hát én se ettem meg õtet.~- Ah.
296 11| ki az a nénike?~- Az az én nénikém igen okos…~- De
297 11| egyetlenegy pontra vonatkozik az én hallgatási ígéretem. S az
298 11| Hogyne volna szabad, de én nem mondom meg.~- Azt se,
299 11| bólintott a szép fejével.~- Hát én el tudok képzelni ilyen
300 11| nem látszik a logika. S én mint afféle diák, a logikát
301 11| Nem értem - hebegte.~- Én vagyok az, aki nem értem
302 11| nekem bánatot okozni?~- Én? Bánatot? Magának?~- Ne
303 11| kérdezzen hát többet, hisz ha én valami olyat találnék mondani,
304 11| onnan jövök.~- Ezt nevezem én szerencsének - hujjantott
305 11| végezzünk.~- Itt vagyok én - ajánlkozott a vándorórás.~-
306 11| És kicsoda maga bácsi?~- Én órás vagyok. Én reparálom
307 11| bácsi?~- Én órás vagyok. Én reparálom az órákat Szepesben
308 11| úgyszintén Kishontban. Én vagyok a Jónás Kindronay.~
309 11| tenyerébe csapott:~- Nem keresem én, atyámfia, ki vagy, csak
310 11| malmunkban szolgált. Ha egyszer én mondom, hát úgy volt, punktum,
311 11| elõzményei is lenni, hahaha!~- Én csak a mai nap történetéhez
312 11| Quendel úr, azt mondom, mert én jó ember vagyok és szeretem
313 11| hozok rá, ha kell, hogy az én lovaim, az egész vármegye
314 11| komákért.~- Ment ám, de az én lovaimon - mennydörgé Quendel.~-
315 11| küldte õket!~- Úgy. Az igaz. Én mondtam nekik, hogy legjobb
316 11| de ne merjen vájkálni az én becsületemben, mert én a
317 11| az én becsületemben, mert én a Szent Korona tagja vagyok,
318 11| és a mellére ütött:~- Hát én az vagyok. Két prédikátumos
319 11| legénykedett a legény. - Nem félek én semmitõl.~Erre aztán megtöltetett
320 11| a kezével:~- Nem vagyok én pojáca.~A kántor vállalkozott
321 11| volna neki felülni. Inkább én haragudhatnám, hogy olyan
322 11| kacsintott.~- Ej, hát beviszem én a zsákot a szobába, ahol
323 11| rendre:~- Mit gondol? Az én állásomban? Ilyen helyen?
324 11| kiáltá eléje lejtve.~- No, én pedig nem vagyok itt - felelte
325 11| kérdezé Rozálitól.~- Én még nem, csak a lábam fáj.~-
326 11| táncoljon - felelte Rozáli. - Én már mondtam, hogy a lábam
327 11| eltöri.~- Nem láttam még én eltört leányokat. Vallja
328 11| gépiesen.~- Úgy van, az én titkomat. Látom, csodálkozik.
329 11| csak néma, most meg már az én szólási szabadságomat is
330 11| megkorlátozza.~- Ami az én titkolózásomat illeti, ne
331 11| mintha búvócskát játszanánk. Én elbúvok, maga pedig keres.~-
332 11| ódium e gyaloglás miatt az én fejemre szállt - vigyorgott
333 11| csak az kellene most, hogy én viseljem el a gyûlöletet,
334 11| gyászos, de mit mondjak én, aki barna létemre valóságosan
335 11| sebesen.~- Igen, igen, ez az én kendõm - szólt rekedten
336 12| õfelségének a dologról, én majd aláírom, és nyomban
337 12| tetszett Bibóknak.~- Mert én nagyon szeretem õfelségét -
338 12| mondá vakmerõn elõrelépve -, én egyebet kértem õfelségétõl.
339 12| egyebet kértem õfelségétõl. Én most az állásomat is elvesztettem,
340 12| parancsában egyébrõl is, és én azt most kiszolgáltatom.~
341 12| szolgájával.~- Canis mater! Én sohasem szoktam tréfálni
342 12| Protestálok, kegyelmes uram! Én nemesember vagyok.~- Ha
343 12| a Görgey Jánost és akkor én kezeskedem fényes elégtételrõl
344 12| Álmodott a vén füles.~- Én is azt mondanám, de Zernyeczky
345 12| hiszik kegyelmetek, hogy én loptam a gabonát, hogy ilyenkor
346 12| mond ez a fiatalúr. Hogy én csak a hasamat nevelem itt.
347 12| tudna kigondolni, nemhogy én. Hát ne mondjuk Mária-képnek,
348 12| vitatkozott a báró -, csakhogy én meg olyan öreg ember vagyok,
349 12| felebarátaimtól, de a rosszat is. Én ugyanis csúnya fösvény ember
350 12| amellett irigy természetû. Ha én akármennyiért adnám el a
351 12| jó az kegyelmeteknek, ha én nem alszom? Azonfelül elöntene
352 12| márpedig mért hízzék Quendel az én búzámon?~Ezalatt meghozta
353 12| beszél kegyelmed?~- Azt én tudom.~- És melyik patikában
354 12| bölcselkedék Bibók -, én most például rohannék a
355 12| mámor - licitált Bibók.~- Én már lefekszem - erõsködött
356 12| vagy megmérve?~- Mit bánom én. Hozd megmérve.~- Iccét
357 12| mondana kegyelmed ahhoz, ha én azt állítanám, hogy mikor
358 12| Hiszen az megvan.~- De hol?~- Én tudom, hol van.~- És hogyan
359 12| valami rosszban sántikálsz.~- Én? Ugyan mibõl gondolod?~-
360 12| értesz. Ez nem rossz. De én megértsem, ugye, hogy miféle
361 12| kerti padokra.~- Úgy ám, de én aludni szeretnék.~Kárász
362 12| király is elalhatna ott.~- De én ágyban szeretnék aludni.~-
363 12| pápistaszínben van.~- Hiszen ez az én szívfájdalmam, a gyermek
364 12| ezt a gyereket, mihelyt az én kezembe jutott.~Hát ez igazán
365 12| elkomolyodva -, azt, akit én gondolok, általában kedves
366 12| amitõl a lélek elfordul. Hát én arra határoztam magamat,
367 12| Egy Görgeyvel szemben. Én legalább nem tehetem. Nekem
368 12| vonogatta a vállát.~- Hiszen én végre se bánom. Nem az én
369 12| én végre se bánom. Nem az én pénzembõl megy. Én csak
370 12| Nem az én pénzembõl megy. Én csak azért faragnék le az
371 12| bizony vékony haszon az is. Én csak azért mondom, mert
372 12| Hova menjek megmondani?~- Én itt a kerti vendéglõbe vagyok
373 12| Nem, õ nem szolgál, csak én szolgálok. Egy jó úr magához
374 12| aztán õt választotta. Ha én lennék a csinosabb, engem
375 12| Egy ilyen jó embert adjak én oda háromszáz aranyért?
376 12| folyt a tanácskozás, csak én tudom, akit behívtak maguk
377 12| türelmetlenül -, mit bánom én… Mondja meg már egyszer,
378 12| Tropszky urat keresem.~- Én vagyok - felelte Bibók. -
379 12| azt érti kegyelmed, amit én gondolok.~Sok unszolásra
380 12| visszakapál ötven arannyal, hát én is visszakapálok ötvennel.
381 12| nemzetes bíró uram, de én babonás ember vagyok és
382 12| köpönyegemet.~- Mit érek én a kegyelmed köpönyegével?~-
383 12| város bíráját?~- Mit tudom én, hogy Lõcse bírája-e? Azt
384 12| hát csak hagyja kegyelmed, én úr vagyok és a huszadik
385 12| használja…~- Nem szeretem már én azt, mikor méhrajokban s
386 13| felelte Gyuri.~- No, hát én tudom. Az a leány az unokanõvéred.~-
387 13| leány az unokanõvéred.~- Az én unokanõvérem?~- Az én lányom,
388 13| Az én unokanõvérem?~- Az én lányom, Rozáli.~Gyurinak
389 13| aztán a fejét rázta.~- Én aztat nem látok.~Ki ügyelt
390 13| Mit keresett ott?)~- Azt én nem tudom - pattant fel
391 13| kedvesem a világon, akkor én nem álltam volna meg Görgeyvel
392 13| fiam. Ráösmerek. Hiszen én is voltam fiatal… Hát hagyjuk
393 13| meg uramöcsém. Nem vagyok én rossz ember, nem adok én
394 13| én rossz ember, nem adok én magának rossz tanácsot.~
395 13| tartózkodott valahol az épületben. Én azt hiszem, hogy azzal az
396 13| megtalálni.~- Megkeresem én, ha a föld alatt volna is -
397 13| tömlöcök valamelyikében.~- Hát én oda is eljutok - mondá s
398 13| volna vele, amit akarok, de én visszaadom nektek, egyétek
399 13| lehorgasztotta a fejét.~- Akkor hát én mehetek - mondá és ezentúl
400 13| hangosan motyogta: »Akkor hát én mehetek«.~Hogy hova akar
401 14| rajtam, anyám, ha tud. Az én eszem cserben hagy engem.
402 14| hiedelemben élek, mintha az én gyengeségeim az anyai szeretet
403 14| bolondság. Nem okos dolog az én fiamtól. De nem is úgy van
404 14| csinálni mamácska?~- Azt még én most nem tudom, de minden
405 14| indul.~- Bizony nem tudom én galambom, hova indulok.
406 14| Olyan garádicsokra lépek én most, amelyeknek se az alját,
407 14| lélek lakik benned is, az én lelkem meg az apádé. No,
408 14| hát mármost hova megyek én, mit gondolsz, és miért
409 14| két serpenyõjéhez képest én is kétféle szándékkal megyek
410 14| mutatni. Ha ide billen, az én menyecském a leány, ha oda
411 14| vállat vont.~- Mit tudom én, hogy volt.~- Hogyan? -
412 14| nem kérdezte?~- Kérdeztem én mindent, de a beszéd végre
413 14| édes fiam, az elõbb az én szívemen szalad át. Ha mármost
414 14| szívemen szalad át. Ha mármost én azt mondom, hogy Rozália
415 14| volna, te Toncsi!). »Hát biz én azt a kerti vendéglõben
416 14| de az ilyenekhez nem ért. Én az ellenkezõt olvasom ki
417 14| De abba meg nem hisz az én Rozáliám« - jegyzé meg az
418 14| szobában - folytatám -, mert én vagyok az, kedves kicsikém,
419 14| el azt a kis asztalkát az én szobámból.~Majd egyet fordult
420 14| fejével biccentett.~- És én nem mehetnék hozzá?~- Nem.~-
421 14| talán nem hatalmasabb az én akaratomnál sem, bár még
422 14| suhog fölöttem a levegõben. Én mégis boldogtalan vagyok.~
423 14| meghajtotta magát és így szólt:~- Én azt hiszem, hogy most, mikor
424 14| urak másképp határozzák, én alávetem magamat. Egy óra
425 14| elvitelét akadályozzák. S én már anélkül se gyõzöm.~Trück
426 14| merénylet az illetõ ellen, akkor én most mindjárt kénytelen
427 14| önmagától: Hol volt eddig az én szemem és az én szívem? »
428 14| eddig az én szemem és az én szívem? »Ott volt - felelhetné
429 14| temetésre -, akkor küldök én kegyelmeteknek otthonról
430 14| dagadozva:~- Ezt az embert én hoztam ide. Micsoda kincs
431 14| elvörösödött és a mellére ütött.~- Én mondtam, la! És most még
432 14| oldala jutott felül.~- Hiszen én nem bánom, akárkit választanak
433 14| akarnák megválasztani, hát azt én nem engedném.~Nem állhatta
434 14| levél:~Kedves atyámuram!~Én, hála istennek, egészséges
435 15| uramat, de nem úgy, hogy én mondom, mert az a májának
436 15| ellenkezett.~- Nix nux. Én nem megyek, ha csak nem
437 15| térdeire és megremegett.~- Én úgy félek, de olyan nagyon
438 15| gondoltam magamban. És most hát én valahol Erdélyben utazok
439 15| többet ér egy bolhánál, azt én mind magamhoz kaparítom,
440 15| csak egy öncsalás, hogy itt én parancsolok mindenkinek.
441 15| elmondta Quendel.~- De én valami olyat akarok mondani,
442 15| Lõcsére megyünk.~- Tudom. Én is bátyámékkal tartok.~-
443 15| toppantott.~- Hát megvesztél?~- Én, én, dehogy… de talán, ámbár…~-
444 15| Hát megvesztél?~- Én, én, dehogy… de talán, ámbár…~-
445 15| értjük - mondták halkan.~- Én értek - vigyorgott rájok
446 15| elkomolyodott.~- De most már én nem értem - mondá zavartan.~-
447 15| Hogyhogy?~- Mert eddig még én nem szóltam Rozálinak semmit.~-
448 15| Szepes vármegye vicecomese?~- Én vagyok - felelte Görgey
449 15| felmutatta a vádlott elõtt.~- Én lõttem rá - felelte kurtán
450 15| ura. Ez csak világos.~- Én protestálok ellene.~Vállat
451 15| Magdalenka, látod, amit én mindég mondok, hogy roppant
452 15| mert még azt hiszik, hogy én fütyülök az éljenzõk ellen,
|