Fejezet

 1 2 |          fel - okoskodott Pál úr magában -, Jánosék kétségbeestek,
 2 3 |      lassan ment. Elõször is már magában ritkaság volt az erdélyi
 3 7 |       ott már a mellét is verte, magában beszélgetvén.~- Engem jelent…
 4 8 |      Lõcsétõl, nem én - gondolta magában, abban a hitben, hogy legfeljebb
 5 8 |         nekik engedni - gondolta magában az alispán.) Zsiga úr szemfüles
 6 8 | megnemesítés isteni bûverõt rejt magában s éppen olyan megmagyarázhatatlan,
 7 9 |  ártatlan mulatság, s mosolygott magában a »két javíthatatlan vén
 8 11|         valami kárt ne csináljon magában. Mert mit mondanék én aztán
 9 11|           Ah, istenem - gondolta magában -, csak itt volnának Katerina
10 12|       szebb ennél is« - gondolta magában, majd hangosan, mohón kérdezte:~-
11 12|    butykosból, de azért dohogott magában. Mégis szörnyûség, hogy
12 12|        Az ördögbe is - dünnyögte magában Nustkorb megnézve a rózsát. -
13 12|      égve hagyták a gyertyát. (S magában sóhajtott: szegény Fabricius!)~-
14 13|          nem nyúlt, néha azonban magában is hangosan motyogta: »Akkor
15 13|  fegyvert, amellyel kárt tehetne magában, gondosan eldugdostak elõle.