Fejezet

 1 3 |        ez semmit és rettenetes lassan ment. Elõször is már magában
 2 6 |       egy pillanatra és szépen lassan letette a rózsát a mellére. (
 3 6 |      polgári rokonaival.~A köd lassan oszlott. Fabricius bosszankodva
 4 8 |      tekintélyû primipilus s a lassan helyreállított fegyelem
 5 9 |       tervek közepette múlt el lassan a tél, a szép napfényes
 6 9 |       és nem ocsún.~Istvánfalu lassan fejlõdött Rimaszombattá.
 7 11|     Molitorisz tehát megindult lassan, csikorogva, mint egy gálya,
 8 11|   hangosan a kis topánkák, míg lassan egyre tompább lett az ázott
 9 11|       a csárdás, és rakta szép lassan, daliásan, meg-megütögetve
10 11|     errõl meggyõzõdni elindítá lassan a kezét a sötétben arrafelé,
11 12| pártfogójától s jövedelmeitõl, lassan vedlett; azelõtt a kezei
12 12|    törte meg a csendet:~- Csak lassan kisasszonykám; fogózzék
13 13|        eleinte csak lappangva, lassan, majd egyre hangosabban
14 14|        soha még nem telt olyan lassan az idõ; a raj csakugyan
15 14|    embert egészen. A labanc is lassan mozdult, tehát a kuruc is