Fejezet

 1 3 |       most a világ, fehérek a fák, a házfedelek, a hegyek
 2 5 |       sima arcon, szép fiatal fák sûrûn egymás mellett, fácánoknak
 3 5 | sûrûségbe, a zúzmarát hullató fák gallyait elhárítva ment
 4 6 |       az erdõkben, mert ott a fák gallyai zörögnek, vagy mint
 5 6 |     azokon a padokon és a vén fák alatt, melyekbe ezer és
 6 9 |    szabadkai erdõben, mélyen, fák közt elrejtve, oly tiszta
 7 10|    halottszagot hozna onnan a fák koronájának végtelen rostélyzatán
 8 10|    szíve hangosan dobogott. A fák közül szeszélyes árnyak
 9 10|       drótban. Azzal vannak a fák átvonva. Egyébiránt mi dolguk
10 10|      hogy csak a legszálasabb fák tetejérõl lehetett volna
11 10|       gyümölcsökkel megrakott fák tartanak árnyékot, de a
12 11|     érteni az erdőben, ahol a fák fölfogják az emberi hangot
13 11|    dagad a szél, belemarkol a fák üstökébe, hömpölygeti, csavarja,
14 11|  hajnali szellõ borzolgatta a fák szakállát s ébresztgette
15 14|    nincsen senki. Ahol csak a fák susognak. Egy nagy sétát