Fejezet

 1 3 |     alispán halovány arca olyan vörös lett erre a szóra, mint
 2 5 |     csepegett, amerre vitték, s vörös csíkot hagyott a fehér havon.
 3 6 |    Miklós volt a segédje és egy vörös kecskeszakállas ifjú ember,
 4 7 |  tagokat. Alkalmasint Quendel a vörös posztó a szemükben. De akármiért
 5 8 |       nagy szakálla közepén egy vörös fonál jelezte, hogy az elõbbi
 6 8 |     rókamálos bekecset, meg egy vörös nadrágot, mely egész térdig
 7 9 |       hittem, s azoknak a nevem vörös posztó.~Az alispán megörült
 8 10|       kis lámpa égett misztikus vörös fénnyel a lépcsõs feljáratnál.
 9 11|     pisztolya.~- Talán bizony a vörös orra - elméskedett a rézöntõlegény. -
10 11|         Quendelt. Nemesembernek vörös posztó ez a szó. Elvesztette
11 11| kinyújtotta a nyelvét (hatalmas vörös nyelve volt, mint egy komondor
12 12|         fõtiszttel, s ugyancsak vörös volt már a sok italtól,
13 12|  harapok, ham, megeszlek.~Nagy, vörös tenyerét a selymes lenhajára
14 13|        szegõdtetett, meglátta a vörös márványban kifaragva, önkénytelenül