Fejezet

 1 6 |   támadnak? Szép igazság volna, mondhatom.~Amire Brüneck uram tényleg
 2 6 | elkényszeredetten mosolygott.~- Mondhatom, szép polgárok, hogy így
 3 8 |      kérdé csendesen.~- Azt nem mondhatom. Annyira talán mégse vakmerõek,
 4 8 |       fél itt?~- Azt meg én nem mondhatom. Sõt bevallom neked, hogy
 5 8 |  tekintetes úr. Szép rozmaring, mondhatom. Nincsen abban annyi szemérem
 6 9 |       vasból, én is elfáradtam, mondhatom, derekasan meggyomroztál,
 7 9 |         szemtelen!~- Sõt azt is mondhatom, hogy a végén is az ölébe
 8 9 |    gonoszságba fõ a feje…~- Hát mondhatom, nem jött meg, éppen most
 9 11|    szamarat. Kutya egy helyzet, mondhatom.~- Mit tegyünk velük? -
10 11|       De ki? Hogy hívják?~- Nem mondhatom meg - szólt egyszerre szomorú
11 12|       itt. Hát talán igaza van. Mondhatom, goromba ember, megmondta
12 12|      kezét nyújtotta Bibóknak.) Mondhatom, világot gyújtott a fejemben.
13 12|        tudja a nõt?~- Persze, s mondhatom, sokat adnának érte a város