Fejezet

 1 1 |        valami közönséges lovag. Görgeyt bántotta és mikor egyszer
 2 3 |         én semmit se mondhatok.~Görgeyt a lázongó düh fogta el,
 3 3 |    messzire kiabáló pirosságot.~Görgeyt most még ez a leverõ hír
 4 8 |         kellemetlenül érintette Görgeyt.~- De tudok én - felelte
 5 8 |         zöld posztón.~- Halljuk Görgeyt. Halljuk, halljuk!~Görgey
 6 10|        mond tótul, hogy »Pogy!«~Görgeyt azonban semmiféle ékesszólással
 7 10|   gombolyag, s hallgatta tovább Görgeyt, miközben ajka idegesen
 8 12|      éjiõr ugyancsak felismerte Görgeyt, aki a katedrálétõl jött,
 9 12|         bekapja a nyeldeklõjébe Görgeyt, mint egy pók a szúnyogot…
10 13|  okvetlenül utol kell hogy érje Görgeyt, csak idõ kérdése az egész.
11 13|      elemek elkezdték piszkálni Görgeyt is, hogy tessék már a megyegyûlést
12 15|         és a villikus bevezette Görgeyt, templomi csönd támadt.
13 15| szólítani a hóhért!~Ez megtörte Görgeyt. A halálítélet még nem rettenté