Fejezet

 1 1 |          meg egy libacombot. No mármost megyek és magammal viszem
 2 2 | asszonynál. Mari egy szent.~No, mármost mondjuk, hogy Rozália meghalt,
 3 6 |        járt az öreg esze.)~- Ha mármost az érdem miatt elfelejtjük
 4 7 |     azzal a felkiáltással: »Hát mármost velünk mi lesz?« A kereskedõk
 5 8 |     hogy benne ékeskedjék. S ha mármost az a kilátás van, hogy a
 6 8 |     másképp parancsolta.~- Maga mármost menyecske, menjen haza,
 7 8 |      asszony, mint a többi. Hát mármost csak menjen haza és igazítsa
 8 9 |        hanem az, aki állja. No, mármost kössünk békét, mert bizony
 9 10|     test nem tudakozódik utána. Mármost, ha a test hagyja el az
10 11|    ilyen hamar. Ki hitte volna? Mármost mit mondjon a szegény fiatalembernek!
11 14|    lelkem meg az apádé. No, hát mármost hova megyek én, mit gondolsz,
12 14|       én szívemen szalad át. Ha mármost én azt mondom, hogy Rozália