Fejezet
1 1 | Hétfőn még a labanc volt az úr, szerdán már a kuruc parancsolt.
2 1 | Görgey Pál elég jómódú úr, családja illő tekintélyben
3 1 | mértéke annak, ki milyen úr és csak másodsorban a birtok.
4 1 | tudós Plasznyik András úr, derûre-borúra, de csak
5 1 | aztán kellett, az alispán úr kihozta a puskáját s addig
6 1 | tudom, tekintetes alispán úr.~- És te se, Mátyás? (A
7 1 | atyafiságnál, mert János úr volt a család orákuluma,
8 1 | tiszteletes Podolinczi Sámuel úr, aki maga is sírva fakadt
9 1 | hogy elvigye, egy nagyobb úr Thökölynél: a halál. A szép
10 1 | tiszteletes Podolinczi Sámuel úr megjelent a végtisztességtételhez,
11 2 | táján látogatást tett Pál úr Toporcon (csodálatos, már
12 2 | nincs, föl se veszik. Pál úr egypárszor szóba hozta,
13 2 | pünkösdi ünnepekre. Pál úr elõfogta, mint alkalmatos
14 2 | tegyük fel - okoskodott Pál úr magában -, Jánosék kétségbeestek,
15 2 | állította össze elméjében Pál úr és immár világos lett elõtte,
16 2 | Azt mondja a tekintetes úr, hogy kicserélték? (És a
17 2 | mért mondja a tekintetes úr, hogy én beszélek együgyûségeket?~-
18 2 | örökölnek, mondja a tekintetes úr? Az bizony igaz lehet. A
19 2 | igaz lehet. A tekintetes úr jobban tudja. Én azért mondom
20 2 | mondja tiszteletes Podolinczi úr. Borbála nem lehet ok nélkül
21 2 | megint csak a tekintetes úr tudja és ha akarja, nekem
22 2 | fontos csemege lesznek az úr számára, melybe õ, mint
23 2 | lassankint kivallogatta Pál úr a szándékát és az okot,
24 2 | egyszer-másszor hátrahajolt, ha az úr megszólította. Mindenrõl
25 2 | Azt gondolja a tekintetes úr, hogy a madár miatt? Hm,
26 3 | nyomogatta meg a tekintetes úr hátát, ûzvén belõle az istentelen
27 3 | mit tud.~- Ha a tekintetes úr tud is valamit, nem tõlem
28 3 | álmában beszélt. A tekintetes úr tudja legjobban, hogy az
29 3 | Hisz tudja a tekintetes úr, hogy õ csak olyan nappali
30 3 | Ha tudja a tekintetes úr, minek kérdezi?~- Magától
31 3 | gazdáimról. Ültessen a tekintetes úr akár kalodába, akár üttesse
32 3 | a titkomat a tekintetes úr pecsétje alá.~S körülnézett,
33 3 | ugye tudja a tekintetes úr?~- Természetesen - szólt
34 3 | kérem alássan, hogy mióta az úr a háborúba ment, azóta én
35 3 | mondtam, amit a tekintetes úr - felelte Verona asszony
36 3 | mindenkor jelen van, még az úr is, ha otthon tartózkodik.
37 3 | Görgeyné remegõ hangon.~Pál úr a verejtéket törölte le
38 3 | visszatért.~- A várnagy úr nincs itthon, kérem alássan.~-
39 3 | õkelmét a tekintetes alispán úr is. Azért öntöttem ki a
40 3 | tudok róla, nekem a várnagy úr semmit se szólt.~Görgey
41 3 | mindjárt. Persze, hogy János úr az.~Annyira el volt változtatva,
42 3 | haltál meg, hát élsz?~János úr kedélyesen megölelte életepárját,
43 3 | estefelé, mikor az alispán úr elkocsizott Görgõre, hívatta
44 3 | szerszámkamrába az alispán úr parancsára, aki már két
45 3 | mint egy kedves zugra. Pál úr azt találta célszerûnek,
46 3 | fürtös gubája, mert a János úr lisztlopó bekecse, melyben
47 4 | császár segítségével.~Pál úr megértvén bátyja helyzetét,
48 4 | Ujjongott a nagyasszony, János úr azonban, aki mindenekelõtt
49 4 | kitartása - folytatá Pál úr. - Lehet vele kezdeni nagy
50 4 | ezzel - sóhajtott János úr s keserû íze volt minden
51 4 | voltam, téged illet.~János úr átfutotta az iratot, aztán
52 4 | akkor kegyelmed?~A János úr szeme felcsillant.~- Eh,
53 4 | örült a menlevélnek János úr, mert azontúl nem volt többé
54 4 | ejnye, csóválta a fejét Pál úr, hátha itt kellett volna
55 4 | tervet - hárítá el János úr haragosan, de csakhogy az
56 4 | találkozott a két testvér. János úr még a megyegyûlésekre se
57 4 | megmelegedett otthon János úr, azt verték a hírek, hogy
58 4 | úgy tudja minden magyar úr, mintha határabeli dûlõnév
59 4 | lehetett többé meginni?~János úr kényelmetlenül csavargatta
60 4 | az ablakon, s mikor János úr kidugta a fejét, hogy mi
61 5 | a Podolinczi tiszteletes úr prédikációját (ma igen szépen
62 5 | lengõ szakállas vékonyvállú úr a »scriba« Trück Sebestyén,
63 6 | veled, te tacskó!~Egy fiatal úr, egy másik tacskó fogta
64 6 | Görgey!~- Görgey alispán úr nincs most itt - kiáltá
65 6 | tanács - szólalt meg az öreg úr csendesen -, én úgy tanultam
66 6 | pillanatban. A tiszteletes úr, Rafanidesz Sámuel, kinyittatta
67 6 | volna ezek a nagy házak? Úr egy se lakott ott, meg se
68 6 | valamikor - mondá Hulik úr rejtélyesen és tovább ment.~-
69 6 | kérdé most már Hulik úr nyájasan.~- Haza. Lefekszem.
70 6 | Nagyon téved, tisztelt báró úr. A szepesi nemesekbõl már
71 6 | kardját.~- Halt! Fabricius úr kilépett a körbõl.~- Ugyanezt
72 6 | Ugyanezt tette Görgey úr is - sietett kijelenteni
73 6 | A füle vérzik, Fabricius úr.~- Csak talán nem? - kérdé
74 6 | nevetségessé ez elõtt az úr elõtt! - gyúlt ki erre Blom. -
75 6 | még kapni fog, õ most már úr és bevégzett ember.~- Nem
76 6 | megtörtént tények.~Miklós úr ugyanis a nõhódítóknak ahhoz
77 7 | trófeák voltak azok. A vitézlõ úr eldicsekedett a vendégeinek
78 7 | nemsokára megunta a magyar úr a foglyait, kivált, ha nagyon
79 7 | már harangoztak. Guzman úr régebben tizennyolc márkán
80 7 | csak a pulya, aki az öreg úr kínos vergõdését felhasználva,
81 8 | mert úgy van az, hogy Zsiga úr már akkor házas volt, s
82 8 | házasságból s most, hogy Zsiga úr megkerült (mert itt süllyedjek
83 8 | átadta a kóstolót az »alispán úr meghagyásából«.~- Köszönjük
84 8 | Meghagyta a tekintetes alispán úr, hogy adjam át a nemzetes
85 8 | fõznöm, a tekintetes alispán úr meg nem eheti a más fõztét,
86 8 | híreket, melyeket Zsiga úr Lõcsérõl hozott, de már
87 8 | rézpitykét sem adna a tekintetes úr fejéért. Különben eljön
88 8 | Odanyújtotta a kezét öccsének.~- Úr vagy. Úri módon gondolkozol.
89 8 | Parancsoljon a tekintetes alispán úr.~- Jöjjön be a szobámba.~
90 8 | tekintetes Görgey János úr alispánsága alatt.~- Ne
91 8 | bebocsáttatásért esedeznek a viceispán úr színe elé.~- Ketten vannak?~-
92 8 | Ketten vannak?~- Egy harmadik úr is velök van.~- Akkor én
93 8 | Legutolsónak következett Zsigmond úr, abban a furcsa ruházatban,
94 8 | megtestesült hatalom. Az öreg Vince úr lábait lassú reszketegség
95 8 | jelentette, hogy Zsigmond úr maradjon állva.~Az aggastyánt
96 8 | is a tekintetes alispán úr, isten és emberek elõtt
97 8 | tudván a tekintetes alispán úr bölcsességét s mindenekben
98 8 | tökéletességét - szólt közbe Zsiga úr mézes-mázos hangon.~- Mert
99 8 | fedél alatt - folytatá Vince úr, hófehéren, lenge haját
100 8 | meg elõtte.~- Tehát ez az úr fia kegyelmednek? - szólt
101 8 | forgatta elméjét s midõn Zsiga úr bevégezte a curriculum vitae-t,
102 8 | kapitány -, hogy a tekintetes úr döntse el, kié legyen az
103 8 | mondtam? - bizonykodott Zsiga úr diadalmasan.~Az öreg Bibók
104 8 | Oh, tekintetes alispán úr, könyörgöm a jóságos szívéhez,
105 8 | kérem, tekintetes alispán úr, tekintse tisztességben
106 8 | atyámuram - ellenveté Zsiga úr, nyegle hangon. - Az én
107 8 | gyermekem voltál - s az öreg úr mécsese most már eltört,
108 8 | ha a tekintetes alispán úr kivitet engem innen és lenyakaztat
109 8 | kisüthet valamit.~Zsiga úr összerezzent s szelídebb
110 8 | jöttem haza - fakadt ki Zsiga úr keserûen.~- Isten meg fog
111 8 | legöregebb fiának. Zsiga úr kívánsága tehát egyenesen
112 8 | szerepet adja át neki az öreg úr, õ maga pedig húzódjék a
113 8 | kiskorú testvérekkel.~Vince úr a fejét vakarta.~- Nem lehet
114 8 | én azt megszokni.~Zsiga úr elmosolyodott.~- Férje lesz
115 8 | aztán megadta magát Vince úr, odanyújtván kezét a fiának.~-
116 8 | magában az alispán.) Zsiga úr szemfüles ember volt, azt
117 8 | alapítja a jogigényét. Zsiga úr ott volt véges-végig a karzaton
118 8 | megjegyzett magának, mert Zsiga úr éles szemmel mindjárt felismeri
119 8 | torzsalkodások teremnek. Zsiga úr mindenütt ott van, ahol
120 8 | jelekbõl, a hangulatból.~Zsiga úr nem sokat kínáltatta magát,
121 8 | lehet készülve a tekintetes úr, mert az kegyetlen, vérszomjas
122 8 | ha megmondja a tekintetes úr.~- Van egy pár ágyúm s egy
123 8 | biztonságban lesz itt a tekintetes úr, mint a gyermek a Szûz Mária
124 8 | hiszen tudja a tekintetes úr, és mi is tudjuk, hogy gavallérral,
125 8 | Darvasné vitt el egyet, János úr a másikat, a negyedik pedig
126 8 | figyelõ az õrtornyokban.~Zsiga úr sokáig válogatott, nagy
127 8 | tesz eléje reggel. Zsiga úr azonban végre mégis kiválasztott
128 8 | cókmókot, hát hagyja a kasznár úr egy kicsinyt magára. Valkányi
129 8 | Már engedje meg a vitéz úr, de azt nem tehetem, ám
130 8 | én jelenlétemben.~Bibók úr kifakadt:~- Ejnye, a kirielajzomát,
131 8 | hát kinek néz engem az úr? Így mer velem beszélni?
132 8 | Ha úgy tetszik, vitéz úr. Én is voltam katona.~Bibók
133 8 | esetleges lakóik miatt.«~Zsiga úr ezalatt gyorsan magára szedte
134 8 | egyértelemmel az alispán úr színe elõtt aláírták a kontraktust,
135 8 | minthogy a szerzõdésbe az öreg úr belevétette azt is, hogy
136 8 | mérlegelõ bölcs, egy hatalmas úr és nem a paragrafusoknak
137 8 | csak emlékszik rá Zsiga úr.~- Az ördög emlékezhetik
138 8 | jót, tekintetes alispán úr, semmi jót. Össze vagyok
139 8 | Hiszen ismeri a tekintetes úr. Szép rozmaring, mondhatom.
140 8 | volna a tekintetes alispán úr, hogyan riszálta, kellemeztette
141 8 | keserûséggel, elhiheti a tekintetes úr. Éppen csak ez a csöpp kellett,
142 8 | tehetek.~- A tekintetes úr mindent tehet, mert a tekintetes
143 8 | tehet, mert a tekintetes úr hatalma beborít mindent.~-
144 8 | elõttem szóló érdemes alispán úr szavait, s ha osztanám is
145 8 | meglátni a sok széles hátú úr mögött, hát oldalba lökte
146 8 | hogy a tekintetes alispán úr maradja és hogy hamarább
147 8 | adjon el neki az alispán úr egy darab fundust itt valahol,
148 8 | nem engedi a téns alispán úr, hát engedje enyim kedvemért.~
149 9 | hangja volt.~- Hát ki az úr, ha meg nem sérteném?~-
150 9 | ilyen társaságban? Tomi úr mindig sántikál valamiben.
151 9 | Görgõre, amint állítá, a János úr rábeszéléseire, e két nap
152 9 | emberek, hogy itt vagy?~János úr vállat vont s elütötte tréfával:~-
153 9 | nagyobb szöget ütött a Pál úr fejébe, mikor másnap azt
154 9 | kifáradt gúnár:~- A tekintetes úr talán vasból van.~Röstelkedve
155 9 | gondol a tekintetes alispán úr, mit vittek a tekintetes
156 9 | nemkülönben a tekintetes úr is…~- Ejnye Bibók, Bibók,
157 9 | nem is tudom a tekintetes úr parancsolatját.~- Hát még
158 9 | Szóval nem akar a tekintetes úr egészen beleavatkozni a
159 9 | kigondolva, mert Görgey János úr nem az az ember, akinek
160 9 | eltartva magától, vitte fel az úr hálószobájába a levelet.~-
161 9 | nem engedhetjük, hogy az úr kézbe fogja. De melyiket
162 9 | egy mindezeknél nagyobb úr tette a kezét, aki az örök
163 9 | Esze uram és a tekintetes úr bátyja, akit el akartunk
164 9 | megadással: »Legyen meg az úr akarata«. (Marjákné azonban
165 9 | az uraktól. A tekintetes úr bátyja így szólt hozzánk,
166 9 | türelemmel a tekintetes úr, míg nemsokára idejönnek
167 9 | azt mondja a tekintetes úr, rosszban fõ a feje. No,
168 9 | pedig, mikor a tekintetes úr elutazik, s sereg kellene
169 9 | magához vesz a tekintetes úr egypár lovast is a megmaradtakból.~
170 9 | fordult. - Ha Darvasni megy az úr - folytatá himlõhelyes arcán
171 9 | õkegyelmeik a kanalat.~- Az úr is? - hebegte Görgey elhalványodva.~-
172 9 | ha a tekintetes alispán úr bemenne az erdõbe vagy tovább.
173 9 | erdõmesterig menne a tekintetes úr, nem is kellene okvetlenül
174 9 | akar-e még térni a tekintetes úr vagy nem?~- Hm. Ebben igaza
175 9 | visszatérhessek.~Pizsera úr a fülét vakarta.~- Egy lehetség
176 9 | Vargáni megy a tekintetes úr.~- Úgy? Persze, hogy odamegyek.
177 9 | mondta, hogy a tekintetes úr embere és Budára megy, de
178 9 | Ha ösmeri a tekintetes úr, hát talán elmehetne hozzá.~-
179 9 | megjárja - vélte Pizsera úr -, akinek az jólesik. De
180 10| bizonyosan. Az alispán úr, ha olyankor jön ide, mikor
181 10| végcélja, ami a kegyelmes úr által bizonyítandó lészen
182 10| Szent isten, a viceispány úr. Higgyek-e a szememnek?
183 10| megöregedett a tekintetes úr!~- Csitt, te liba! Hogy
184 10| maradjon itt a tekintetes úr, míg a pestis tart. Biztosítom,
185 10| haragudjék rá a tekintetes úr. Hiszen a rózsa is tarthatja
186 10| Mehetünk, ha a tekintetes úr úgy parancsolja.~Görgey
187 10| mértékét, nagytekintélyû úr és férfiú, legyen pedig…~
188 10| rá a tekintetes alispán úr? Dohányt is vettem vagy
189 10| Nem is képzel a tekintetes úr, mennyi mindenféle gond
190 10| megmondanám neki?~Quendel úr megütõdött e szavakon s
191 10| mondhatna mint tényt az alispán úr? Mindössze azt, hogy itt
192 10| asszony. Gondolja a tekintetes úr a másvilágra és gondolja
193 10| is, hogy még a tekintetes úr is lehet valamikor házas (
194 10| vastányéron.~Miután a két úr megkapta a csibukját, Quendel
195 10| Nem bánja meg a tekintetes úr! - vigyorgott Quendel úr,
196 10| úr! - vigyorgott Quendel úr, sunyi nézéssel.~- Hagyj
197 10| én atya vagyok, Quendel úr, és képtelen minden más
198 10| csak vasember a tekintetes úr? Hogy van-e dohánykában
199 10| lányomról van szó, Quendel úr - kezdé Görgey -, teljesen
200 10| ülöm - pattant fel Quendel úr, egyszerre minden tiszteletrõl
201 10| mellett, mit gondol, Quendel úr, mire határoztam magamat?~-
202 10| nem? - szólt közbe Quendel úr meglepetve.~- Igenis, mert
203 10| az is semmi, a tekintetes úr ellenben ellenség, akire
204 10| szoktam. Hanem (Quendel úr a homlokára ütött) egy nagy
205 10| egymással pertu - mondá Quendel úr érzékenyen, csendesen. -
206 10| Szervusz vicispán! Huncut az úr! Most már reménylek, itt
207 11| gazdát -, ha ez nem Quendel úr.~- Ugyan? - ravaszkodott
208 11| kezdi a földet. Quendel úr egypár óráig dangubált Rimaszombatban
209 11| tyúklépésre van. Quendel úr nyugtalanul tekintgetett
210 11| kellene ide - mondá Quendel úr, mintegy önmagához. - Ez
211 11| ide, elsütöm én.~Quendel úr kikereste a ládából, s messze
212 11| dörmögte a gunyoros öreg úr -, ha már elõbb ellenségeddé
213 11| részeknek volt ismerõje, Klebe úr, az ellenõr, a Molitoriszék
214 11| Keljen fel, Kindronay úr, rablás történt.« Kindronay
215 11| az utasokat. Egy jóképû úr, valami korponai kereskedõ,
216 11| Ahogy a nemzetes szenátor úr parancsolja.~- Különben
217 11| minden eredmény nélkül.~Klebe úr leugrott a kocsiról s ernyõt
218 11| hála - tiltakozott Klebe úr, elég hûvösen, a Rozáliával
219 11| csontjaimat - tiltakozott Quendel úr. - Hogy gondolsz olyat?~-
220 11| odakötötték a nagyhoz s Quendel úr felültette Rozálit a hátulsó
221 11| nem kímélné magát, Klebe úr a kis kisasszonyt invitálta
222 11| Quendel bácsi…~Quendel úr a szájára ütött.~- Jaj,
223 11| hátraszólt:~- Bizony Quendel úr is leszállhatna, hiszen
224 11| beszél? - kérdezte Quendel úr a füleit hegyezve.~- Hogy
225 11| vihart is jelentette. Klebe úr a hangulathoz képest borzalmas
226 11| evett meg - felelte Klebe úr egyszerûen.~- Hát maga,
227 11| egyszerûen.~- Hát maga, Klebe úr, hát maga? - kiáltott fel
228 11| találkoztunk - fejezte be Klebe úr megelégedetten -, anélkül,
229 11| a malom - rendeli Klebe úr -, hajtsunk be oda!~Nagy
230 11| minden kész, a tisztelendõ úr is itt van már, a vacsorát
231 11| csak órák kérdése míg az Úr a maga angyalkái közé szólítja,
232 11| tiltakozott az ellen, hogy az Úr éppen az õ fiát szólongassa,
233 11| vékonyságára.~A tisztelendõ úr, bár apró szeme volt, hússal
234 11| majdnem dicsekedõleg Klebe úr. - Itt van például Wilnerné,
235 11| csecsemõt keresztelték, Quendel úr nagy elõrelátással kiosont,
236 11| kereskedõ felemlítette: »Quendel úr elveszett.«Erre a varázsnévre
237 11| bába, aki a tisztelendõ úr mellett ült, mint dámához
238 11| legmegelégedettebb volt Klebe úr, s amint széttekintett a
239 11| prédikátuma is volt…~A tisztelendõ úr feddõleg emelte fel a kezét.~-
240 11| egészíté ki a mondatot Klebe úr, a mellényén egy gombot
241 11| a - tiltakozott Quendel úr, kit nagy érdeklõdéssel
242 11| avatkozott bele a fõtisztelendõ úr. - Mert eddig még nem mondta
243 11| hámozta ki végre Quendel úr -, a pejkóimat találtam
244 11| tréfával elütni, hallja az úr. Itt, e tisztességes tanúk
245 11| Becsülje meg magát Quendel úr, azt mondom, mert én jó
246 11| komáját támogatni.~Quendel úr dacosan rázta meg fejét.~-
247 11| Ha nemes ember volna az úr is, mint lovag lovagon vennék
248 11| Gyurgyik, édes Gyurgyik úr, legyen esze, az isten szerelméért« -
249 11| szerelméért« - kiáltozá Klebe úr. Quendel képébõl kikelve,
250 11| Nem igaz - cáfolta Klebe úr -, mert három lóról van
251 11| ügy. Mondja meg a szenátor úr õkigyelme.~- Természetesen
252 11| felelte Fabricius. - Quendel úr itt találta az elrablott
253 11| kiegyezést összehozni.~Klebe úr odaadó elismeréssel ingatta
254 11| dünnyögte. A tisztelendõ úr is a fiatal szenátor nézetén
255 11| szavakkal, a tisztelendõ úr pedig Quendelnek beszélt
256 11| eressze õt a tisztelendõ úr, vitézi dolog ez, nem értenek
257 11| kell lenni), mire Quendel úr kezét fogja nyújtani (jól
258 11| bocsánatot makogott, s Quendel úr a kezét nyújtotta, Gyurgyik
259 11| kezét nyújtotta, Gyurgyik úr megrázta a Quendel kezét,
260 11| porcikája ropogott, s Quendel úr felette fanyar arcot vágott,
261 11| bosszantotta úgy a Quendel úr kívánsága (mégiscsak meg
262 11| kirõl azt mesélte Klebe úr az utazás alatt, hogy csinos
263 11| örömmel fogadták. Gyurgyik úr felkiáltott: »Szeret engem
264 11| ide-oda a szûk szobában Klebe úr.~A korponai kereskedõ kedvet
265 11| No, mi lesz már, Klebe úr! Ihajla! Csuhajla! Ide közénk,
266 11| Csuhajla! Ide közénk, Klebe úr! Táncosné is van még raktáron.~
267 11| paripa a zabláját. Klebe úr hasonlóképpen megbotránkozva
268 11| lehetséges - felelte Klebe úr, a fejét kevélyen fölemelve -,
269 11| semmit se faragott le a Klebe úr önérzetébõl és Molitorisz-kultuszából,
270 11| a mécsek.~A tisztelendõ úr és Klebe úr buzgólkodtak
271 11| tisztelendõ úr és Klebe úr buzgólkodtak ebben, sikerült
272 11| elbiggyesztette.) Haragszom, szenátor úr. Meg vagyok sértve, szenátor
273 11| vagyok sértve, szenátor úr.~S olyan bûbájos grimaszra
274 11| észrevehetõleg szivárgott be.~Klebe úr kidugta fejét az ablakon.~-
275 11| kitisztult. A tisztelendõ úr már kiment fogatni, mi is
276 11| a kisasszonynak. Quendel úr akkor mehet, amikor neki
277 11| aztán hámot szerzett Quendel úr (a Sváby ispánjától), s
278 11| meg egészen simán.~Klebe úr taksát követelt a két személytõl.
279 11| két személytõl. Quendel úr azt állította, hogy sem
280 11| rajta segíteni. Quendel úr bõven hagyott ott pénzt,
281 11| bizonyos okok miatt (Quendel úr szájához vitte a jobbkeze
282 11| nincsen, sajnálkozott Quendel úr. (Isten ments attól - szabadkozott
283 11| Tekintetbe vétetvén a Quendel úr utasításai, a szegény kis
284 11| keszkenõvel.~- Fabricius úr küldi Otrokócsy kisasszonynak
285 12| Jómájú, rokonszenves öreg úr, valóságos inkarnációja
286 12| a száját.~- A kegyelmes úr tréfálni méltóztatik velem,
287 12| asztalnál iddogáló három morva úr közt. Bibók, ki csak annyit
288 12| sötétszürke köpönyeget Grodkovszky úr, a várnagy, felismeri reggel
289 12| sztaroszta csak afféle hivatalnok úr volt, aki elég sok hatalommal
290 12| Míg a nagyságos báró úr itt legfeljebb a hasát növeszti,
291 12| egyik lába.~A két lõcsei úr összenézett, szemintéseik,
292 12| megkövetelné a méltóságos báró úr vagy az utódja a tanácstól,
293 12| sarokasztala, mert Klebe úr megérkezvén a Molitoriszon,
294 12| a vacsoráik mellé. Klebe úr különösen finom gépezetû
295 12| Palocsaynál az õsszel.~Klebe úr fitymálóan legyintett a
296 12| botlott Bibók, hogy Klebe úr figyelmes lett és elkezdte
297 12| lyukadunk ki - mondá Klebe úr szemrehányón, a poharát
298 12| Gyerünk aludni. Ferencsik úr, fizetek.~- Fiatal még az
299 12| Borzasztó - sziszegte Klebe úr.~- Ugye, borzasztó? Ezt
300 12| dolgait.~- Az ám - szólt Klebe úr rekedten -, ha ez az elfogatási
301 12| fog rólam nemsokára.~Bibók úr a kezeit dörzsölte (tele
302 12| örömömre szolgál, ha Klebe úr felõl hallhatok valamit.~-
303 12| fog esetleg hallani.~Bibók úr vállat vont.~- Hallok vagy
304 12| Hogyhogy? - kérdé Klebe úr halkan. - Kegyelmedtõl is?~-
305 12| hallásom van - szólt Bibók úr fennhéjázón.~- Vagyis ez
306 12| Ezzel aztán elutazott Klebe úr és semmit sem hallatott
307 12| is a Bibók zsebébe ment.~Úr volt Bibók, hatalma delelõjén.
308 12| arra kért, hogy a nemzetes úr is üzenjen.~Bibók bosszúsan
309 12| Mert Lõcsén most a kuruc az úr, ki tudja, hol bukkanhat
310 12| bizony! - motyogta Kárász úr gépiesen. - Mi tetszik?~-
311 12| alá vetette.~- Miféle az úr?~- Lengyel.~- Csak?~- Ez
312 12| olyan tréfás ember Kárász úr - nevetett jókedvûen Bibók. -
313 12| aludja ki magát, Tropszky úr.~A vendéglõ közepére egy »
314 12| megdobogtak ilyenkor.~- Az úr, ugye, nem idevaló?~- Nem.~-
315 12| most olyat fog látni az úr, hogy a mennyországban képzeli
316 12| Szépek - dünnyögte Bibók úr gépiesen, mint olyan ember,
317 12| a hölgycsoport és Bibók úr is látta még egyszer Otrokócsy
318 12| minden csontom ropog. Bibók úr, legyen esze! Azután be
319 12| felé vették útjokat.~Klebe úr törte meg a csendet.~- Nos,
320 12| rágondolta magát?~Bibók úr hallgatott egy percig, mintha
321 12| egy megsárgult ívet. Klebe úr belepillantott s gondosan
322 12| lehet kapni - vélte Klebe úr.~- De itt nemcsak a fejrõl
323 12| Beláthatja kegyelmed.~Klebe úr nem látott be semmit. Méltóságteljesen
324 12| Micsoda? - pattant fel Klebe úr megbotránkozva, szörnyû
325 12| csak én szolgálok. Egy jó úr magához vette s ott úgy
326 12| Csinosabbnak kell lenni, mert az az úr megnézett mindkettõnket,
327 12| Másnap mindjárt délután Klebe úr kereste fel. Még az ebédnél
328 12| vette elõ.~- Uram, Tropszky úr vagy Bibók úr, kedves barátom
329 12| Tropszky úr vagy Bibók úr, kedves barátom uram, testvérecském! (
330 12| csak hagyja kegyelmed, én úr vagyok és a huszadik nagyapám
331 12| Szinte belehalványodott a jó úr. Nem. Ez mégis lehetetlen…
332 12| bajba keveredik a nemzetes úr. Az ilyen emberekben nagy
333 12| vagy. Tanuld meg, hogy az úr pokolban is úr. Melyiteknek
334 12| hogy az úr pokolban is úr. Melyiteknek van a legrosszabb
335 12| halkan, hogy »legyen meg az Úr akarata« s közben szürcsölgetett
336 12| és vigyázzon a tekintetes úr, nehogy a kezembe kerüljön,
337 13| találkozás így történt; Quendel úr kísérte a vendéglõbe Rozálit (
338 13| terhemre kezd lenni.~- Szenátor úr, becsülje meg magát - figyelmezteté
339 13| jöjjön haza mindjárt az úr, vagy pedig menjen ebédelni
340 13| polgárság széles rétegeit. Úr, meg kell adni. Elfogja,
341 13| látom a tekintetes alispán úr iránti harag elpárolgását,
342 13| nyavalyáskodott.~Finom modorú, sima úr volt hopmester uram, olyan
343 13| Molitorisszal, a kis Klebe úr különös gondozása mellett,
344 13| használt, mert az elkeseredett úr nyilván azért is szánta
345 14| vesztettem el, mikor Quendel úr… mikor is volt az, Matild
346 14| kérdeztem. »Quendel úr - felelte - és Görgey György.«~
347 14| kisasszonyt is.~- Miért? Quendel úr megjelenik s elkéri növendékét
348 14| ezeket a rózsákat, vitéz úr?~- Otrokócsy kisasszonynak.~-
349 14| Görgey György hadnagy úr.~Úgy? Fabricius amúgy is
350 14| abban a hitben, hogy Quendel úr, akit õ sokra tartott, férjet
351 14| álló Wlaszinkó, hogy két úr kereste.~- Mit mondtak?~-
352 14| jegyzõt bízta meg. A négy úr összeült, egész délután
353 14| Mihály.~- No, hallja az úr, ha az, hogy valakinek a
354 14| megyen a lőcsei bíró,~Az Úr trónusánál lészen neki helyi,~
355 14| kántor versezete. Klebe úr valóságosan zokogott és
356 14| ember volt.~- Ejha, de nagy úr az úr - mondá csípõsen -,
357 14| volt.~- Ejha, de nagy úr az úr - mondá csípõsen -, mióta
358 14| belegöngyölgetve a Quendel úr ingerkedõ nyilatkozatába.~
359 14| a nagyságos konziliárius úr kedves pertu barátja kastélyában.~
360 15| melyikhez szegődik Zsiga úr, ha kiszabadul?~A faluban
361 15| mert ő tudta, hogy Bibók úr ki nem szabadul többé. Össze
362 15| közepett hozta el Quendel úr a Rozália levelét. Rozália
363 15| mondták, mint talán Botond úr idejében, mikor Bizáncba
364 15| nedvével legjobban.~Quendel úr, aki most Lõcsén tartózkodott,
365 15| vászonnépnek - tette hozzá Quendel úr nevetve.~- Ad vocem vászonnép,
366 15| lesz tálalva. A viceispán úr bemehetne akár egyetlen
367 15| nagyságos konziliárius úr! Valamint a csermely a virágos
368 15| Márton.~- Azért, mert az úr mindig úr marad - felelte
369 15| Azért, mert az úr mindig úr marad - felelte a villikus
370 15| kerítsd meg a tekintetes úr fövegét, ha a föld alul
371 15| nem találom - dohogta a jó úr röstelkezve -, no, végre
372 15| csak arra kért az a szegény úr, hogy legalább a lánykájától
|