Fejezet

 1 1 |       kertet s onnan a kis ajtón egyenest a pástnak tartott, hol a
 2 5 |         s mint a nyíl száguldott egyenest a »Klokocs« nevû erdõfoltnak.
 3 7 |          sört, barátokat, rohant egyenest a Bobest-házba, fel a lépcsõkön,
 4 8 |        megfordult s mint a nyíl, egyenest, nagy fejcsóválással és
 5 8 |       volna ki az ólmos ablakon, egyenest Görgõ felé.~A »kapitány«
 6 10|      felcsoszogott a lépcsõkön s egyenest benyitott a kék szobába,
 7 11|          jó nagy darabon elõször egyenest, majd lejtnek tartott az
 8 11|    sûrûjébõl, rávetették magokat egyenest a lovaimra, a két pejkómra
 9 13| homolyíttatni, már nem is tudom, egyenest Sárospatakra tartott, ahol
10 14|  összeszorítva a szívét is.~Ment egyenest haza, mint az alvajáró,
11 15|     Fabriciusné, rohant a hírrel egyenest Klöster Matildhoz, még egy