1-500 | 501-1000 | 1001-1155
Bekezdés
1 1 | különbséget, mert Sárosban a kis urak is nagy urak és
2 1 | nagy urak és megfordítva: a nagy urak is kis urak. Sáros
3 1 | urak is kis urak. Sáros a jó tónus és az illúziók
4 2 | hallja az ember felõlük, hogy a legszegényebbnek is ezer
5 2 | elõkelõen mozognak és beszélnek! A „flanc” második természetükké
6 2 | nem tágítanak rogyásig, a csillogás, pompaszeretet
7 3 | melybõl föl-fölrázzák magukat a francia pezsgõ szürcsölése
8 3 | száraz, élettelen tény, mely a telekkönyv lapjain terpeszkedik
9 4 | De jaj, hova jutok ebben a bolondos összehasonlításban!
10 4 | szóljon le egy vidéket, mikor a leszólott vidéken is lehet
11 4 | valamikor násznagy? Legjobb, ha a tényálláshoz tartom magamat,
12 4 | ír, násznagynak hítt meg a múlt napokban.~
13 5 | Tehát ön is a becsületes emberek sorába
14 8 | ösmerkedtem meg Bártfán a múlt nyáron, bizonyos Bajnóczy
15 12| A legszebb szõke a világon.~
16 12| A legszebb szõke a világon.~
17 13| No, az derék. A fekete lány még szép, de
18 13| fekete lány még szép, de a fekete asszonyban van valami
19 13| Hát mindenesetre elfogadom a násznagyságot, de hol lesz
20 14| Lazsányban, a Katica szülõinél.~
21 15| Mik a Katica szülei?~
22 16| A Katicának anyja van, aki
23 16| ment másodszor nõül. Annak a házánál lesz az esküvõ.~
24 22| Ez az, amit a Csapiczkyak sohasem kérdeztek
25 22| Csapiczkyak sohasem kérdeztek a menyasszonyaiktól - felelte
26 24| Kevélyen emelte föl a fejét.~
27 25| A Csapiczkyak sohasem...~
28 26| jónak látta így vezetni a mondatot: „sohasem nõsültek
29 27| Hm. A Csapiczkyak! Mintha csak
30 27| Mintha csak azt mondaná: a Wittelsbachok sohasem nõsültek
31 27| Don Quichote-szerû ezekben a sárosiakban! Általában igen
32 27| sárosi leányt vesz el, mert a sárosiak tudvalevõleg más
33 27| háztûznézni, ha legények. Egymást a kannibálok se eszik. A haldokló
34 27| Egymást a kannibálok se eszik. A haldokló paraszt azt mondja
35 27| haldokló paraszt azt mondja a fiának: „Van elég törött
36 27| azt mind rátok hagyom.” A haldokló úr se fösvényebb:
37 27| fösvényebb: van elég jó parti a világon, azt mind a gyerekeire
38 27| parti a világon, azt mind a gyerekeire hagyja. A sárosiak
39 27| mind a gyerekeire hagyja. A sárosiak csak éppen születni
40 28| már akkor se hasonlított a régi formájú újságírókhoz,
41 28| Zsigmond, akirõl fönnmaradt a kortes nóta: „Ha poros is
42 28| kortes nóta: „Ha poros is a kabátja, Deák Ferenc a barátja.”
43 28| is a kabátja, Deák Ferenc a barátja.” Csapiczky elegáns
44 28| mintha most hozta volna haza a szabó. Elõkelõ modora miatt
45 28| Elõkelõ modora miatt õ volt a báli tudósítónk, az interjúvolónk,
46 28| úrias hanghordozásával még a nagyuraknak is imponált,
47 28| tudott jutni mindenüvé, a nõi boudoiroktól kezdve
48 28| nõi boudoiroktól kezdve a király papírkosaráig.~
49 29| A kivasalt cilinder és a lakkos
50 29| A kivasalt cilinder és a lakkos topán elviszi az
51 29| topán elviszi az embert a maga egyszerû atmoszférájából
52 29| mélyre. Hej, sokat ér az a becsületes kigörbített sarkú
53 29| benne az ember, mert ami a sarokból hiányzik, kiegészíti
54 29| sarokból hiányzik, kiegészíti a göröngy, amire lép. A mi
55 29| kiegészíti a göröngy, amire lép. A mi Csapiczkynk a léha dzsentribeli
56 29| amire lép. A mi Csapiczkynk a léha dzsentribeli uracsokkal
57 31| A sárosi svihákság mellett -
58 31| Pompásan tudta eltakarni a szegénységet (ez a sárosi
59 31| eltakarni a szegénységet (ez a sárosi svihák dolga), de
60 31| pompásan tudta elõ is tárni (ez a bohém dolga). Mikor egy
61 31| egy ízben sztrájkoltunk a kiadó ellen s egy téli hónapnak
62 31| ellen s egy téli hónapnak a huszonötödikén egyszerre
63 31| mindnyájan el akartuk hagyni a szerkesztõséget, Csapiczky
64 32| én távozni és példátlan a történelemben. Várjunk még,
65 33| Miért? - ellenkezének a lázadók. - Egy hét múlva
66 33| is csak ilyen rossz lesz a helyzetünk!~
67 35| Ez a kis esetke azért jutott
68 35| ára volt az esküvõ kitûzve a múlt õszön. Másodikán tehát
69 35| jutottunk el Eperjesre. A természet régen volt olyan
70 35| volt olyan konfúzus, mint a tavaly; az õszt augusztusban
71 35| õszt augusztusban tartotta, a nyarat októberben. Fölséges
72 35| izzó verõfényesen sütött a nap, nevetõ mosolyával beragyogva
73 35| nevetõ mosolyával beragyogva a szelíd hegyeket, melyek
74 35| mint elölálló apródjai a messzirõl kéklõ óriásoknak.~
75 36| úgy volt, hogy meghálunk a vendéglõben s reggel kocsin
76 36| volt foglalva, járt-kelt a városban, hogy csak úgy
77 37| Nem is láttam, csak a vacsoránál és igen csodálkoztam,
78 40| induljunk, hörpintsem ki hamar a reggelimet, mert az út nem
79 40| nagy záporesõ volt arra és a vicinális út tele van kátyúval.~
80 42| pillanatban már öltöztetni kezdik a menyasszonyt.~
81 44| Itt áll a vendéglõ elõtt. Útközben
82 44| majd hozzánk csatlakoznak a többi vendégek. Gortván
83 44| Gortván pedig édesapám és a kis húgom.~
84 47| Ötven és néhány szoba van a menyasszonyom öregeinél.~
85 49| jobban ejtett bámulatba a szép fogat a vendéglõ elõtt.
86 49| ejtett bámulatba a szép fogat a vendéglõ elõtt. Négy nyugtalan
87 49| nyugtalan paripa kapálta a földet a szíjak és cafrangok
88 49| paripa kapálta a földet a szíjak és cafrangok szövevényei
89 49| türelmetlenül és hányta-vetette a pántlikás sörényû nyakát
90 50| Ejha! Kié ez a szép fogat?~
91 51| Most a miénk.~
92 53| el kesernyés mosolygással a kellemetes gyanúsítást -,
93 53| Csapiczky nem viheti két lovon a menyasszonyát. A Csapiczkyak
94 53| két lovon a menyasszonyát. A Csapiczkyak négylovas família.~
95 54| A vendéglõi szolga fölrakta
96 54| fölrakta bõröndjeinket, a nyalka kis magyar kocsi
97 54| ahonnan csomagokat hoztak, a virágkereskedésnél egy dobozt,
98 54| virágkereskedésnél egy dobozt, a takarékpénztárnál pedig
99 55| Most már mehetünk, csak még a keszkenõket kell megvenni
100 55| keszkenõket kell megvenni a lovak kantárjaira és a kis
101 55| megvenni a lovak kantárjaira és a kis bokrétákat az ostorokra.~
102 56| nem érti, hogy hol vannak a domíniumok, a kastélyok
103 56| hol vannak a domíniumok, a kastélyok és angolkertek
104 57| Jobbról is, balról is, a völgyekben, a fehéren kígyózó
105 57| balról is, a völgyekben, a fehéren kígyózó dûlõutakon,
106 57| szarvasbogárnak látszott; a közelebbieken színes napernyõk
107 59| Ezek mind a lakodalomra jönnek - mondá.~
108 60| Az ott a Nedeczkyné, a két kisasszonyával.
109 60| Az ott a Nedeczkyné, a két kisasszonyával. Az egyik
110 60| nyoszolyóleány. Ahol jön, ni, a csalitos alján a két szürkén
111 60| jön, ni, a csalitos alján a két szürkén Bogozy Miklós
112 62| fölségesen tudja utánozni a távoli kutyaugatást s általában
113 62| állatokat is, és amikor a malacok szerelmét elõadja,
114 62| ember oldalnyilallást kap a nevetéstõl.~
115 63| közellevõ fogatot bevártunk a keresztutaknál. Csapiczky
116 63| összeölelkezett az atyafiakkal, a lutheránus vallásúakkal
117 63| átnyalábolta, megropogtatta a derekát: „Szervusz, te skribler,
118 63| skribler, vitaj pán brat!” Mert a Sáros megyei nyelv ilyen
119 63| mondták: „Hajtsd ki azt a kravicskát arra a lúkára” (
120 63| ki azt a kravicskát arra a lúkára” (Hajtsd ki azt a
121 63| a lúkára” (Hajtsd ki azt a tehénkét arra a rétre),
122 63| Hajtsd ki azt a tehénkét arra a rétre), de most újabban
123 65| A Pruszkayak - mondá, két
124 67| fekete vont, Szlimóczkyné ült a leányaival, temérdek skatulya
125 68| Szlimóczkyné - magyarázta nekem a kollega -, nagy család,
126 68| kollega -, nagy család, a Kund nemzetségbõl; címerük
127 68| egy hétfelé osztott pajzs, a hét vezérségre való emlékeztetés.~
128 69| A vezéri ivadékot tovább folytató
129 69| bent az üveges hintóban a leányaival és lorgnetten
130 69| lorgnetten át nézte koronkint a vidéket. Szóval, igen elõkelõ
131 70| A negyedik falunál egész kígyózó
132 70| menetté gyûltünk, nagy sora a phaetonoknak, landauknak,
133 71| meg! Koccintsunk egyet! A menyasszony egészségére!~
134 73| no, Miklós (mert Miklós a nevem), de derék dolog,
135 73| dolog, hogy eljöttél ebbe a mienk krajinába. Isten hozott
136 75| leszálltunk s keringtek a konyakos palackok. Bogozynak
137 75| rögtön ott produkálni kellett a kutyaugatást, eleinte szabódott,
138 75| öreg és oly élethíven, hogy a Nedeczkyné mopszlija, akit
139 76| által, aki odaállt volt a hintajához egy kicsit trécselni.~
140 78| Ohó, türelmetlen már a võlegény.~
141 81| Balról a tölgyek és fenyvesek között
142 82| Hurrá! - kiálták. - A Domoróczy Pista! Várjuk
143 85| Majd hoz a Pista.~
144 86| megvártuk Domoróczyt, akinek a neve csodálatos varázzsal
145 86| csodálatos varázzsal bírt. Még a hölgyek is leszálltak a
146 86| a hölgyek is leszálltak a hintókból s valóságos cercle-t
147 87| A közeli nyírjesben egy csomó
148 87| alatt elõszedte puskáját a kocsiról és nekem nyújtotta.~
149 92| A Szlimóczky kisasszonyok
150 92| arcukat, sírva fakadtak a vérzõ madár láttán, maga
151 92| vérzõ madár láttán, maga a mama is összeszidta Keviczkyt:~
152 93| tigris! Ida, vond vissza a második négyest, amit Keviczkyvel
153 96| kapóra jött arra egy cigány, a két rajkójával.~
154 97| Nesze, fogjad - mondá a cigánynak, odanyújtván neki
155 97| cigánynak, odanyújtván neki a fácánt.~
156 98| A cigány vigyorgott, megszagolta
157 99| A tied. Vidd el!~
158 0 | mert nem emlékszem jól a nevekre, hogy az idõ ne
159 0 | játszottak tízes bankókban. A szeries-szám utolsó számát
160 0 | Rothschild játszana, nem is a pénz végett, hanem csak
161 0 | Bizony jó veszteni, mert a nagy pechet könnyen kipótolhatja
162 0 | könnyen kipótolhatja ma a gondviselés az asszonyokban!~
163 1 | várják, megsarkantyúzta a tüzes pejt (anyja, azt mondják,
164 1 | mondják, Blackston volt, a Metternich herceg híres
165 2 | Látszott, hogy kedvelik. A leányok is pertu szólították.
166 5 | vezér ivadéka - toldotta meg a mellettem álló Bogozy.~
167 6 | Én is elmorogtam a nevemet.~
168 8 | megindulhattunk Gortva felé, ahol a Csapiczky apja lakott, útközben
169 9 | magtalanok maradtak és csak a vezérek nejei szültek fiakat.~
170 10| mintha az otthoni levegõben a gõgõs nemesi észjárás mégis
171 10| észjárás mégis elnyomná benne a lateinert, egyszerre felém
172 11| megint ki kellett szállnunk, a Csapiczky apjáért és húgáért.
173 11| Csapiczky apjáért és húgáért. A helység oldalt feküdt az
174 11| kilométernyire, sûrû fák között, csak a kastélyok tornyai látszottak
175 11| Némelyek nem akarták megtenni a kerülõt, de végre kitalálta
176 11| kitalálta Domoróczy, hogy a Polyovkában - ez a folyónak
177 11| hogy a Polyovkában - ez a folyónak a neve - (mert
178 11| Polyovkában - ez a folyónak a neve - (mert Sárosban bizonyosan
179 11| nevezik az eret, folyamnak a patakot) nincsen most víz,
180 11| lehet rajta kelni s akkor a hegyen át egy félórával
181 12| egész raj, végighajtattunk a szép tiszta falun, melyet
182 12| leánykák állottak ki kíváncsian a kis parasztházak elõtti
183 13| A kertekben már csak egy pár
184 13| õszirózsa himbálózott és a napraforgók. Imitt-amott
185 13| parasztszemek elõl, állott a kastély. Efféle kastély
186 13| Efféle kastély volt vagy tíz a faluban, mindenütt a sztereotip
187 13| tíz a faluban, mindenütt a sztereotip odavezetõ jegenyefákkal,
188 13| állottak két oldalt, mint a királyhoz vezetõ garádicsokon
189 13| királyhoz vezetõ garádicsokon a gránátosok. A parkok sûrû
190 13| garádicsokon a gránátosok. A parkok sûrû lombozata közül,
191 13| úgynevezett „sárosi õrszem”-nek a szeme, ki arra vigyáz a
192 13| a szeme, ki arra vigyáz a park szélén, hogy befordul-e
193 13| szélén, hogy befordul-e a jegenyefák periferiájába
194 13| amely esetben bekiáltja a kastély népének „Chlapci
195 13| az ambituson mint kukta a mindenes, aki elõbb még
196 14| fiatal ember, szegfûvel a kabátja gomblyukában, kifent
197 14| gesztusokkal, mintha testvére lenne a fiának.~
198 15| szállni és megtisztelni a szegény házamat? Istenem,
199 15| fényes név! (Végigtekintett a hintók során s megtelt a
200 15| a hintók során s megtelt a szíve csordultig kevélységgel.)
201 15| csöppet se érzelgett, mikor a fiát meglátta, éppen csak
202 15| görbületben nyújtván azt oda a legújabb dzsentriszokás
203 18| barátságosan és megropogtatta a derekamat (persze miután
204 18| derekamat (persze miután elõbb a fia bemutatott). - Mert
205 18| szeretnélek, nem adtam volna oda a fiamat. Az egyetlen fiamat.
206 18| fiamat. Oh, ha az anyja élne. A gõgös anyja! Egy Motesiczky
207 18| vagyok. Az elsõ demokrata a Csapiczkyakból. Becsületemre
208 18| mondom, az elsõ. Én odaadtam a fiút, pedig minden lehetne,
209 18| nádorispán is, ha nem volna a nádorispánság eltörülve.
210 20| magam semmi se akarok lenni, a fiút pedig már odaadtam.
211 20| Amelyik ország kiadja a kereskedelmet és a sajtót
212 20| kiadja a kereskedelmet és a sajtót a kezébõl idegeneknek,
213 20| kereskedelmet és a sajtót a kezébõl idegeneknek, az
214 20| Dugovics Titusz! Most nem az a nemzeti teendõ többé: a
215 20| a nemzeti teendõ többé: a zászlót kicsavarni a török
216 20| többé: a zászlót kicsavarni a török kezébõl, hanem az
217 20| az írótollat kicsavarni a zsidógyerekek kezébõl. Hm.
218 21| A hölgyek kocsijához szaladt,
219 21| öregebbeknek kezet csókolt, a bakfisektõl egy-egy csókot
220 21| nyújtotta Szlimóczkynénak és a tulipánfákkal beültetett
221 21| udvaron keresztül vezette a lakásba.~
222 22| Útközben még mindig folytatta a kedvenc témáját az újságírókról,
223 22| néha hátrafordult, hogy a hátuljövõk is hallják. Úgy
224 22| látszik, restellte, hogy a fia csak újságíró.~
225 23| amit az újságíró hozzátett a pártállása kedvéért. Az
226 23| egy paragrafusból álljon a sajtótörvény: „hazudni nem
227 23| megadta neki. Hát van valami a természetben, ami nem hazugság?
228 23| minden és mindenki. Csalnak a férfiak, csalnak az asszonyok...~
229 24| Szlimóczkyné lesütötte a szemeit.~
230 26| jobban bele volt bõszülve a témájába, mintsem föl bírta
231 26| mintsem föl bírta volna venni a könnyebb társalgási hangot.~
232 27| De éppen abban van a vicc - folytatá -, hogy
233 27| ember le tudja számítani a fölösleget. Kivonás, sokszorozás
234 27| igazi értéke. Tessék ezt a krumplit megnézni (éppen
235 27| krumplit megnézni (éppen a konyha kert mellett haladtak
236 27| kicsirázott, kinõtt és most a késõi melegek által félrevezettetve
237 28| ott egy pár burgonyabokor. A nyáron kiszedett fészkekben
238 28| fészkekben visszamaradt gumókból, a rózsaszínnel árnyalt fehér
239 28| hajladoztak, csókolóztak egymással a vékony szárakon.~
240 29| csinosak! - kiáltá tapsolva a középsõ Szlimóczky kisasszony,
241 29| lehajolt, letépett egyet és a hajába tûzte.~
242 30| S minthogy a középsõ Szlimóczky kisasszony,
243 30| kisasszony, Erzsike, volt a legszebb a társaságban,
244 30| Erzsike, volt a legszebb a társaságban, a krumplivirág
245 30| legszebb a társaságban, a krumplivirág egyszerre a
246 30| a krumplivirág egyszerre a divat magaslatára emelkedett.~
247 31| A gavallérok legott rárohantak
248 31| gavallérok legott rárohantak a krumplibokrokra, egy perc
249 31| letépdelték, fölbokrétázták a gomblyukakat, úgyszintén
250 31| gomblyukakat, úgyszintén a többi kisasszonyok - egy
251 31| egy bolond százat csinál. A szegény Idának már nem is
252 31| Idának már nem is jutott, a Keviczkyét kellet elkérni -
253 32| azonban rendületlenül folytatá a témáját.~
254 33| Hát mit érnek nekem a lapok igazságai? Semmit.
255 33| igazságai? Semmit. Éppen a hazugságaikba vagyok szerelmes.
256 33| Becsületemre mondom. Vegyük például a mohácsi csatát, ahol, mellékesen
257 33| részt vett Csapiczky Pál is a három fiával. Milyen érdekes
258 33| ha már akkor is jár vala a Pesti Hírlap és beszéli
259 33| Pesti Hírlap és beszéli a dolgokat napról napra, ahogy
260 33| dolgokat napról napra, ahogy a riporterek kiszagolták,
261 33| nap azt, Tomory vállalja a vezérséget, Tomory nem vállalja
262 33| vezérséget, Tomory nem vállalja a vezérséget. A király haragszik.
263 33| nem vállalja a vezérséget. A király haragszik. Tomory
264 33| Az egész interjú, mint a Bud. Corr. jelenti, légbõl
265 33| Egyetértés, úgy látszik, csak a Tomory egyik apródjával
266 33| egyik apródjával beszélt és a többi meg a többi. Istenem
267 33| apródjával beszélt és a többi meg a többi. Istenem uram, hát
268 33| uram, hát nem éppen ezekben a hazugságokban volna most
269 33| hazugságokban volna most bent a világosság! Mennyit érnének
270 33| Mennyit érnének most ezek a hazugságok! Micsoda öröm
271 33| Még mindig tartja magát a hír, hogy a pápai követ
272 33| tartja magát a hír, hogy a pápai követ azt írta a Vatikánba,
273 33| hogy a pápai követ azt írta a Vatikánba, hogy »rex non
274 33| rex non habet calceas« (a királynak nincs csizmája).
275 35| nevetett, kacagott, hogy a könnyei csurogtak, és az
276 35| miután végigszaladt volna a szakállán, feketén csöppent
277 35| szakállán, feketén csöppent le a hófehér mellényre. Az ördög
278 35| ördög tudja, hogy lehet az! A legkisebbik Szlimóczky kisasszony
279 35| idõsebb nõvérét, Idát: „Nini, a bácsika tintát sír.”~
280 36| elõttünk, ugyancsak megriasztva a hölgyeket, akik sikoltozva
281 36| nemes fejû állat volt, s a cifra csöngettyûs szíj a
282 36| a cifra csöngettyûs szíj a nyakán, melyet bizonyosan
283 36| ösztökélte - menekülni vágyván a szíjtól és csörömpöléstõl. (
284 36| amit majd viselned kell, a - hámnak.)~
285 38| szólt oda dölyfösen egy a tornáchoz támaszkodó kamasznak -,
286 38| támaszkodó kamasznak -, ugye nem a mienk ez a kis gebe?~
287 38| kamasznak -, ugye nem a mienk ez a kis gebe?~
288 39| De bizony a mienk - bizonykodott a cseléd
289 39| bizony a mienk - bizonykodott a cseléd tótul. - Hogyne volna
290 39| cseléd tótul. - Hogyne volna a mienk?~
291 40| mégis az enyém - hagyta rá a háziúr fáradtan, kissé röstelkedve,
292 41| szerit-számát nem tudva, nem ösmeri a lovait!~
293 42| A tornác legfelsõ garádicsán
294 42| tornác legfelsõ garádicsán a kis Mari kisasszony várta
295 42| kis Mari kisasszony várta a vendégeket. Csinos feslõ
296 42| olyan fekete szemekkel, mint a gyíké; kurta rózsaszín szoknyában.
297 42| szoknyában. Mellette állott a nevelõnõ, egy lépéssel hátrább,
298 42| egészen szertartásosan, mint a fõhercegi kisasszonyok mögött
299 42| fõhercegi kisasszonyok mögött a palotahölgy. A nevelõnõ
300 42| kisasszonyok mögött a palotahölgy. A nevelõnõ egy jóképû öreg
301 42| de úgy kellett kiejteni a Csapiczky házban (persze
302 42| Csapiczky házban (persze a flanc végett), madame Wraneau,
303 42| aki, mióta Csapiczkyné (a Motesiczky leány) meghalt,
304 42| Motesiczky leány) meghalt, a háztartást vitte és nevelte
305 42| háztartást vitte és nevelte a kisleányt.~
306 43| A kis Mari kedves kis pukedlit
307 46| az urakkal, míg ellenben a bátyjának arisztokratikusan
308 46| arisztokratikusan odanyújtotta a két ujját.~
309 50| A vendégek betuszkoltattak
310 50| vendégek betuszkoltattak a nagy ebédlõbe, hol L-re
311 52| ismét kedvtelve nézett végig a letelepedõ vendégseregen.~
312 53| egyik, spenceres tigris a másik. Mária Terézia-korabeli
313 53| Terézia-korabeli huszárruhában a harmadik, régi pandúrjelmezt
314 53| régi pandúrjelmezt viselt a negyedik - persze valamennyijökön
315 54| A gazda összevont szemöldökkel
316 54| összevont szemöldökkel nézett a nevelõnõre, ki az asztal
317 57| mondani, uram, hogy szereti a múltakat, hogy szeret emlékezni
318 57| asztalánál szolgáltak föl a cselédek.~
319 58| kedvteléssel merülök el a múltakba, s e különbözõ
320 58| vélem, felette alkalmasok a nemesek asztalaihoz, hogy
321 58| mintegy összeköttetésbe hozzák a jelen nemzedékével.~
322 59| meg Szlimóczkyné, mialatt a lorgnette-jén nézegette
323 59| lorgnette-jén nézegette a cselédeket.~
324 60| mozgatta gúnyosan Szlimóczkyné, a lorgnette lefordult róla
325 60| szerencsétlenül beesett a leveses tányérjába.~
326 62| mondtam már, hogy te vagy a Jean?~
327 63| Szegény Janó majd a föld alá süllyedt, dacára
328 63| föld alá süllyedt, dacára a szép strimpflis uniformisának,
329 64| ételek kitûnõek voltak, a borok pedig éppen fölségesek,
330 64| pedig éppen fölségesek, s a házigazda annyit tudott
331 64| valóságos gusztust csinált; ez a király kedvenc vörös bora,
332 64| király kedvenc vörös bora, a vágújhelyi préposttól kapta; -
333 65| konty alá való - kínálgatta a hölgyeket -, isteni ajkakra
334 65| ajkakra méltó nektár. Ennek a neve „szirupéka”, az egész
335 65| bizonyos, hogy mása nincs most. A története egyébiránt a következõ:
336 65| A története egyébiránt a következõ: 1827-ben a váci
337 65| egyébiránt a következõ: 1827-ben a váci püspök borait licitálták,
338 65| borait licitálták, persze a halála után, a pincében
339 65| licitálták, persze a halála után, a pincében találtak egy beomlott
340 65| hordókból. Ezek közt volt a szirupéka egy hordóban.
341 65| hordóban. Hogy mikor omlott be a pince - semmi annale nincsen
342 65| kocsmáros megvette potom áron a szirupékát, apám véletlenül
343 65| rábukkant és megszerezte a családnak. De persze ebbõl
344 65| megnõsül, vagy férjhez megy a Csapiczkyak közül.~
345 66| A vendégek mind töltöttek
346 66| vendégek mind töltöttek a szirupékából és élénken
347 67| aközben egyre töltögette a szirupékát.~
348 68| szegezte le kis fejecskéjét és a kendõjét harapdálta zavarában.~
349 72| mi? Ki csinálta ezt? Ugye a cukrásztól való Eperjesrõl?~
350 73| amije van. Nem szeretem a flancot. Úgyis azt fogják
351 74| pedig még egyre váltogatták a tányérokat és hordták az
352 74| és hordták az ételeket. A vendégek már lázadozni kezdtek.~
353 76| megszánta õket és így szólt a szolgákhoz fejedelmi prosopopeával,
354 77| lelövöm. Hagyjátok kinn a többit.~
355 78| Erre a parancsszóra nesztelenül
356 78| nesztelenül kotródtak ki a hajdúk, huszárok és lakájok;
357 78| szakadatlanul hordták volna be a legpompásabb ételeket, ha
358 78| legpompásabb ételeket, ha a végtelen fonalat az elõzékeny
359 79| mely nyitva volt, hogy a szivarfüst kimenjen, csakhamar
360 79| lehetett ismerni, hogy ez a szakácsné. Ohó, ez bizonyosan
361 79| bizonyosan veszekedni jött a nyakán maradt ételekért.~
362 80| megijedve, hogy mit akar a szakácsné. S minthogy éppen
363 81| Mit adjak a kocsisoknak enni?~
364 85| Mert higgye meg a nagyságos úr, ha négy gróf
365 87| A jó borok megtették a hatást,
366 87| A jó borok megtették a hatást, az urak ott felejtették
367 87| másik is felköszöntötte a võlegényt, a menyasszonyt,
368 87| felköszöntötte a võlegényt, a menyasszonyt, az örömapát,
369 87| új szónokot. Szóval, csak a bacilusok kölykeznek olyan
370 87| kölykeznek olyan szaporán, mint a tósztok. Az ördög vigye
371 87| tósztok. Az ördög vigye azokat a tósztokat.~
372 90| Bolondság! A föladat nem a mienk, csak
373 90| Bolondság! A föladat nem a mienk, csak az Endréé.~
374 91| mindenki beszélt egyszerre; a fiatalemberek odahúzták
375 91| fiatalemberek odahúzták a székeiket a kisasszonyokhoz
376 91| fiatalemberek odahúzták a székeiket a kisasszonyokhoz s ott egy
377 91| az egyik Nedeczky leányt, a Vilmát, dongták most körül,
378 91| dongták most körül, mint a darazsak a virágot, mert
379 91| most körül, mint a darazsak a virágot, mert az mester
380 91| virágot, mert az mester volt a társalgásban, csak úgy dõltek
381 91| csak úgy dõltek belõle a sziporkák. S milyen szabadon,
382 92| A leányok is pompásan érezték
383 92| érezték hát magokat, sõt a mamák se unatkozának, mert
384 92| mamák se unatkozának, mert a jó nevelésû sárosi ifjak
385 93| Halljuk Bogozy bácsit. Halljuk a malacok szerelmét, halljuk,
386 0 | Az öreg Csapiczky a fejét rázta és rámordult
387 1 | még Csapiczky nem mondta a vendégeinek, hogy menjenek.
388 1 | vendégeinek, hogy menjenek. Inkább a nyelvemet vágatnám ki.~
389 3 | szólásra emelkedett, de a kompánia benne volt már
390 3 | kompánia benne volt már a kötekedésben, tudták, mit
391 3 | csupa pajkosságból bedugták a füleiket mind, mind, még
392 3 | füleiket mind, mind, még a kisasszonyok is.~
393 6 | nevetett, de hogy viszonozza a tréfát, miután meglátott
394 6 | miután meglátott egy krétát a pohárszéken, odaintette
395 6 | pohárszéken, odaintette a Matykó inast és fölírta
396 6 | Matykó inast és fölírta a kékposztó dolmánya hátára
397 7 | az asztalt, de úgy, hogy a háta legyen a vendégek felé
398 7 | úgy, hogy a háta legyen a vendégek felé fordítva,
399 8 | Ezen a „szamár ötleten” megütközött
400 8 | fölfortyant. (Nem csoda, mert a tizenötödik pohárnál tart.)~
401 9 | Kikérem a sértést - rúgta ki maga
402 9 | sértést - rúgta ki maga alól a széket izgatottan -, nekem
403 9 | inas. Az ilyen vicceket a zsurnaliszta úr otthon,
404 17| A sok kéz közül, mely a dühöngõt
405 17| A sok kéz közül, mely a dühöngõt tartotta vállánál,
406 17| ösztönszerûleg kinyúlt egy a pohár után és az éppen a
407 17| a pohár után és az éppen a Tass vezér unokájáé volt.~
408 19| Endre, ki restellte a jelenetet, odament, koccintott
409 19| összeölelkeztek és vége volt a haragnak, elmúlt, mint a
410 19| a haragnak, elmúlt, mint a szappanbuborék. De azért
411 19| szappanbuborék. De azért a mulatság már megromlott.
412 19| érdemli meg az életet, mikor a legkedvesebb barátját megbántja
413 19| kellemetlen perceket szerez neki a legboldogabb napján. Aminõt
414 19| csak egyet adnak az istenek a közönséges halandóknak. (
415 19| egyébiránt kettõt adtak és a harmadikat keresi, mert
416 19| keresi, mert éppen most válik a második feleségétõl.) Szóval,
417 19| Lazsányba, lehet azonban, hogy a levegõ kifújja egy kicsit
418 19| levegõ kifújja egy kicsit a mámort a fejébõl.~
419 19| kifújja egy kicsit a mámort a fejébõl.~
420 20| A kínos incidens tehát asztalt
421 20| asztalt bontott, s most már a vendégek csakugyan fölkerekedtek,
422 21| mi indultunk, Endrével; a võlegény érjen oda legelõbb;
423 21| maradt az öreg Csapiczky a kis Marival, s mikor átkelve
424 21| Marival, s mikor átkelve a Polyovka-patakon, fölkapaszkodtunk
425 21| Polyovka-patakon, fölkapaszkodtunk a lazsányi dombra, melyet
426 21| az én szelíd kedvenceim a nyírfák, valóságos mesebeli
427 21| gyönyörûség volt hátranézni a tömérdek négyes fogatra.
428 21| tömérdek négyes fogatra. A kocsisok, egy kicsit pityókosan,
429 21| röpülni látszottak alant a fogatok egy nagy aranyfelhõben,
430 21| mert az út fölvert porát a verõfény a maga képére átfestette.~
431 21| fölvert porát a verõfény a maga képére átfestette.~
432 28| negyedóra. Nini, már látszik is a templom bádogtornya.~
433 29| kastély látszott, félig rom, a falu innensõ részén. Az
434 29| nincsen benne, de ráma se. A nagy park egykori kõkerítése
435 29| hézagos, néhol összeomlott és a kövek szerteszét hevernek,
436 29| csak imitt-amott ép még, és a mohhal benõtt zsindely is
437 30| Ez a Katicáék háza; egy kicsit
438 30| állapotban van. Végre is csak a földszint egy részét lakják.
439 30| Az öreg méltóságos úr (a Katica mostohaapja) mint
440 30| mint afféle katona, inkább a rombolást szereti, mint
441 30| rombolást szereti, mint a javítást. Oh, ezek a javíthatatlan
442 30| mint a javítást. Oh, ezek a javíthatatlan katonák!~
443 31| Õrnagyot nem illeti meg ez a cím.~
444 34| Uhlariknak hítták valamikor, és a Lazsányi nevet csak néhány
445 34| néhány év elõtt vette föl a birtok neve után, melyet
446 35| hát akkor hogy lehetett a fia kamarás? Hát azt mondják,
447 35| tökélyre vitte pár év alatt a huszármesterséget, hogy
448 35| huszármesterséget, hogy a fõherceget, mostani királyunkat,
449 35| tanította lovagolni, mint a legjobb lovasok egyike a
450 35| a legjobb lovasok egyike a legénység közt. A fõherceg
451 35| egyike a legénység közt. A fõherceg hálás volt tanítója
452 35| lassan-lassan csúszott fölfelé a ranglétrán egész a kapitányságig.
453 35| fölfelé a ranglétrán egész a kapitányságig. Sok tarkabarka
454 35| nyalka huszárgyerekbõl s a császárból lett öreg király;
455 35| sohase találkoztak azután. A király tán el is felejtette
456 35| hadgyakorlatnál, amint ellovagol a hadtest elõtt, hirtelen
457 35| szemébe ütõdik egy ismerõs arc a sorból, egy sokszor látott
458 35| látott tekintet; megrántja a lova kantárját s megáll
459 38| A király szeme nyájasan siklik
460 38| szeme nyájasan siklik el a kapitány alakján s lelkét
461 40| mindent kérhet az illetõ, amit a szeme, szíve megkíván, még
462 41| Uhlarik kapitány szédült a boldogságtól: esze egy szempillanatig
463 41| végignyargalt mindazon dolgok között a nagy mindenségben, melyekre
464 41| és törekszenek, melyeket a hiúság, kapzsiság, okosság
465 43| A király elmosolyodott, mintha
466 44| Mondják, hogy a király, aki természetesen
467 44| természetesen megadta neki a kamarásságot, elengedvén
468 45| Egyébiránt bocsánat e kitérésért a múltakba, annál is inkább,
469 45| múltakba, annál is inkább, mert a jelen is elég leírnivalót
470 45| leírnivalót nyújt. Mikor a kapuhoz értünk, egy mozsár
471 45| aztán pukk! még egy másik, a „hangászok” pedig (mert
472 45| mert Sárosban szeretik a jó régi magyar szavakat
473 45| latinokkal fölcserélni, de a rossz új szavakat fölkapni
474 45| rossz új szavakat fölkapni a sikkhez tartozik) - ráhúzták
475 45| sikkhez tartozik) - ráhúzták a Rákóczi-t. A nagy, széles
476 45| ráhúzták a Rákóczi-t. A nagy, széles udvar tele
477 45| s pajzánul incselkedének a kerítésen bekandikáló helybeli
478 45| bekandikáló helybeli vászonnéppel. A helység híres volt szép
479 45| évig feküdtek itt egykor a Thököly Imre gránátosai.~
480 46| Alig tudtunk a sok kocsi közt behajtani;
481 46| összegyûlt vendégek: Divékyék, a somhegyi Garzók, a bánújfalusi
482 46| Divékyék, a somhegyi Garzók, a bánújfalusi Nagyok, a báró
483 46| Garzók, a bánújfalusi Nagyok, a báró Kramlyak, a koronkai
484 46| Nagyok, a báró Kramlyak, a koronkai Csathók, a Balánszkyak,
485 46| Kramlyak, a koronkai Csathók, a Balánszkyak, a létai Létássyak,
486 46| Csathók, a Balánszkyak, a létai Létássyak, de tudná
487 46| mind, kiszaladtak elénkbe a verandára és nagy éljenzéssel
488 48| elkéstél. Odaadtuk már a leányt másnak.~
489 49| õrnagyot nyomban elfogta a kacagás, mert egy csöppet
490 49| bajusszal, melynek egy része a szakállból van kölcsönvéve.~
491 50| Hol a pokolba késtetek ennyi ideig?
492 52| többé, bruder, leánykorában. A komornyik majd megmutatja
493 52| komornyik majd megmutatja a szobátokat.~
494 53| Aztán sorba jöttek a többi hintók, mindenkinél
495 53| hintók, mindenkinél kitört a zsibongás, a fogadtatás
496 53| mindenkinél kitört a zsibongás, a fogadtatás meleg elevensége.
497 53| tekintélye volt (hiába, a származást sohase lehet
498 53| szerették, s hallani lehetett a szobámból, ahol öltözködtem,
499 53| édes Königgrätz apó?” (A méltóságos kamarás úrnak
500 53| méltóságos kamarás úrnak ez volt a haute crème-ben a neve,
1-500 | 501-1000 | 1001-1155 |