Bekezdés

 1 1 |        száz Esterházy közt ülök, pedig voltaképpen tudtam, hogy
 2 44|          többi vendégek. Gortván pedig édesapám és a kis húgom.~
 3 54|      dobozt, a takarékpénztárnál pedig maga Csapiczky ment föl
 4 79|                                  Pedig messze van még az este.~
 5 81|   szöglete fehérlett ki, az úton pedig elõtûnt egy lovas.~
 6 18|        elsõ. Én odaadtam a fiút, pedig minden lehetne, minden,
 7 20|          se akarok lenni, a fiút pedig már odaadtam. Szándékosan
 8 36| csörömpöléstõl. (Hej, kis csikó! Pedig ez még csak elõkóstolója,
 9 64|         kitûnõek voltak, a borok pedig éppen fölségesek, s a házigazda
10 68|                        Miss Mary pedig haragosan szegezte le kis
11 74|                          Eközben pedig még egyre váltogatták a
12 78|      lakájok; az én képzeletembe pedig úgy vésõdött be az egész
13 26|         õ az örömapa, Mari húgom pedig az egyik koszorúlány.~
14 44|         aztán is az eset fölött. Pedig olyan természetes. Sárosi
15 45|         egy másik, a „hangászok” pedig (mert Sárosban szeretik
16 82|         is nevetett, az õrnagyot pedig majd megfullasztotta az
17 99|       szemei is ki vannak sírva (pedig szép kék szemei lehettek
18 3 |      hogy mit gondolnak hozzá... Pedig hogyan nézik a növését,
19 12|        Hagyj békét, Annuska.) Te pedig, Péter, vidd be azt a párizsi
20 75|                    Ezt a poharat pedig ürítem az én kedves mostohaleányom,
21 4 |                       A társaság pedig tombolt, ujjongott.~
22 33|          de a hintó kocsisa nem, pedig ezen gyakorlati cél elérése
23 41|          quaterkákat, éjfél után pedig korhelylevest, pirítós kenyeret,
24 98|       behunyta szemeit. A két ló pedig vígan kocogott tovább a
25 16|   lábaikat, a Domoróczy paripája pedig nekiiramodott ezekre a hangokra
26 50|      méltók, édes bruderkám. Ami pedig a dolog érdemét illeti,
27 58|       domine Brányik, az ékszert pedig csak hagyja künn... mert