1-500 | 501-1000 | 1001-1155
Bekezdés
501 53| ez volt a haute crème-ben a neve, vonatkozással bizonyos
502 54| kiöltözködve gyülekeztünk a nagy társalgószobában; néhányan
503 54| kócsagos forgós kalpagokban. A kordován csizmák vígan csikorogtak,
504 54| csizmák vígan csikorogtak, a kardok kevélyen csörögtek,
505 54| kardok kevélyen csörögtek, a nõkön a selyemruhák rejtélyesen
506 54| kevélyen csörögtek, a nõkön a selyemruhák rejtélyesen
507 54| rejtélyesen suhogtak, ámbár a hölgyek nagy része inkább
508 54| hölgyek nagy része inkább a menyasszony szobájában tartózkodott.~
509 55| A társalgószobában egyszerûek,
510 55| majdnem szegényesek voltak a bútorok. Königgrätz apó
511 56| megelégedve dörzsölgette a kezeit.) Teringette, imádom
512 56| hitvány bútorokhoz, mintha a mannschaftom volna... Az
513 57| A hatalomnak ez a szertelen
514 57| A hatalomnak ez a szertelen mértéke szinte
515 58| A falakon híres generálisok
516 58| közbeszõve, amelynek azonban a point-jét nem tudta soha
517 58| asztmatikus köhögés fogta el a nevetéstõl ott, ahol a nevetni
518 58| el a nevetéstõl ott, ahol a nevetni való rész következett,
519 59| A házhoz járatosak már ösmerték
520 59| az új vendégeket meglepte a sok fekete szegélyes nyomtatvány,
521 61| ravasz griffet eltanult már a nemességtõl.)~
522 63| árny lépne be mindennap a szobámba.~
523 64| Szétnézett révedezõ szemekkel a tágas teremben, mintha itt
524 64| libbennének láthatatlanul a fenséges és nagyméltóságú
525 65| partecédulát vett föl az asztalról a jobb kezével, bár már rajta
526 65| kezével, bár már rajta volt a fehér szarvasbõr kesztyû.~
527 66| Ez a legfrissebb - mondá -, a
528 66| a legfrissebb - mondá -, a szegény Larisch-Moenich
529 74| vásárolva Bertányházán, a partecédulák eszmetársítás
530 74| megjegyzésbe csábították be (a sárosi levegõn lassankint
531 74| lassankint õ is hasonló lett a bennszülöttekhez).~
532 75| építtetni Bertányházán. A köveket már faragják hozzá
533 75| köveket már faragják hozzá a zsarnóci kõmûvesek.~
534 76| A báró negyvenöt éves férfi
535 76| és nõtlen, családtalan, a kripta tehát általános csodálkozást
536 77| Mit teszel bele? - kérdé a gunyoros Divéky Vince.~
537 79| Kramly báróról az volt a köztudat, hogy az apja mint
538 79| mint katonai liferáns kapta a báróságot, késõbb aztán
539 79| elveszté nagy tõkéjét, s a fiú ide menekült a maradékkal.~
540 79| tõkéjét, s a fiú ide menekült a maradékkal.~
541 81| és hogy veszed, kérlek, a csontok fontját?~
542 83| Mind nagyobb lett a társaság, következésképpen
543 83| következésképpen szûkebb a terem. Végre megjelent felöltözve
544 83| Végre megjelent felöltözve a võlegény is, ugyancsak kicsípte
545 83| lóháton; csupa tajték volt a paripa. Már odakünn kezdte
546 83| paripa. Már odakünn kezdte a panaszkodást Miska, hogy
547 83| embert; otthon felejtette a pénzét a másik kabátjában,
548 83| otthon felejtette a pénzét a másik kabátjában, és csak
549 83| másik kabátjában, és csak a feleúton vette észre.~
550 84| A bennszülöttek összenéztek,
551 84| egyszerre tízen is nyújtották a tárcájokat, mintha vezényelnék
552 86| mégis elutasítólag intett a kezével, mint egy rest angol
553 87| unom az effélét. Végre is a körülményektõl függ. Lesz
554 88| hagyta rá Königgrätz apó, ki a köszvényes lába dacára úgy
555 88| úgy irgett-forgott, mint a karika, majd itt volt, majd
556 89| öltözködnek. Teringette, az a sok limlom, az a sok másli,
557 89| Teringette, az a sok limlom, az a sok másli, toldalék... Oh,
558 89| másli, toldalék... Oh, az a sok toldalék...~
559 90| valóban még sokáig piszmogtak a toilette-jeikkel, de hisz
560 90| de hisz azért asszonyok. A szobalány és a szolgálók
561 90| asszonyok. A szobalány és a szolgálók õrülten futkostak
562 92| Kinyílt a mellékszoba ajtaja és belépett
563 92| mellékszoba ajtaja és belépett a menyasszony. Síri csönd
564 92| csönd támadt, melyet csak az a halk tengermormogás-féle
565 92| tengermormogás-féle zaj zavart, mely a meglepetést jelzi.~
566 95| hajára fölségesen illik a koszorú, s nyakára a tündöklõ
567 95| illik a koszorú, s nyakára a tündöklõ ékszer. Uramfia,
568 95| tûnõdni, mennyit kap rá Endre a zálogházban.)~
569 96| A menyasszony mögött a mama
570 96| A menyasszony mögött a mama jött gránátszín selyemruhában.~
571 97| hervadt már, az igaz, de a hervadásban is van költészet;
572 97| hasztalan, csak egyre elõveszi a fuldokló zokogás.~
573 98| akinek annyira tetszik ez a mondás, hogy sorba járja
574 98| mondás, hogy sorba járja a férfivendégeket megelégedett,
575 99| A menyasszony szemei is ki
576 99| melyet még csak jobban kiemel a csodálatos édes hajlású
577 0 | áll már elõtte, megfogja a kezét és megcsókolja; a
578 0 | a kezét és megcsókolja; a kis kéz remegni látszik
579 2 | Endre mögé, hogy kikerülje a sok kíváncsi tekintetet.~
580 3 | menyasszonyra lövellnek ilyenkor a csúf férfiszemkarikákból.
581 3 | hozzá... Pedig hogyan nézik a növését, formáit, idomait,
582 3 | formáit, idomait, mint a csikóét a vásáron. A látásukat
583 3 | idomait, mint a csikóét a vásáron. A látásukat megtoldják
584 3 | mint a csikóét a vásáron. A látásukat megtoldják a sejtéssel.
585 3 | A látásukat megtoldják a sejtéssel. Azok a törékeny,
586 3 | megtoldják a sejtéssel. Azok a törékeny, finom okos lények
587 3 | szemeket, miként mászkálnak a ruhán keresztül szûzies
588 4 | A vendégek mind odajárultak
589 4 | odajárultak szerencsét kívánni a menyasszonynak, a mamának.
590 4 | kívánni a menyasszonynak, a mamának. Én is túlestem
591 4 | mamának. Én is túlestem a szükséges bemutatáson, mire
592 6 | Nekem a markomba nyomták a bokrétás
593 6 | Nekem a markomba nyomták a bokrétás nászbotot és éppen
594 6 | livrèe-s szolga szembe nyitja a külsõ ajtót s nagy szuszogva
595 6 | cipel egy ferslágot, mely a postán jött.~
596 7 | Aztán magyarázólag fordult a hölgyek felé.) A ruhák Párizsból,
597 7 | fordult a hölgyek felé.) A ruhák Párizsból, édeseim,
598 7 | kellett volna megjönnie a ruháknak, melyek mint gyorsáru
599 7 | ütöttünk össze egy ruhát a Katicának... egy akármilyet.
600 7 | hiszem, hogy menten megüt a guta.~
601 8 | szól közbe kenetteljesen a váltig locsogó Sipeky.~
602 9 | A hölgyek és a férfiak mind
603 9 | A hölgyek és a férfiak mind tiltakoztak,
604 9 | öltözve, és hogy nincs az a szabó a világon, aki az
605 9 | és hogy nincs az a szabó a világon, aki az õ szépségébõl
606 9 | ahhoz hozzáadni tudna; de a méltóságos asszony makacsul
607 9 | méltóságos asszony makacsul rázta a fejét, mialatt fejdíszén
608 9 | fejdíszén jobbra-balra röpködtek a rozsdaveres strucctollak.~
609 10| kedvem volna fölbontani a kisztnit és... Was sagst
610 12| Hiszen az anyakönyvvezetõ és a pap már egy órája várnak.
611 12| egy órája várnak. Hiszen a párizsi ruha már itt van,
612 12| kifizettem. De végre is a családban vagyunk, ruha,
613 12| pedig, Péter, vidd be azt a párizsi dobozt a méltóságos
614 12| be azt a párizsi dobozt a méltóságos asszony szobájába,
615 13| A megszólított Péter fölkapta
616 13| megszólított Péter fölkapta a székre helyezett deszkadobozt,
617 14| Ah, a brüsszeli csipkéim - szólt
618 14| lemondó sóhajjal Lazsányiné, a szolga vagyis inkább a doboz
619 14| a szolga vagyis inkább a doboz után nézve.~
620 15| De nekem meg a szolga tûnt fel, vagyis
621 15| szolga tûnt fel, vagyis hogy a szolga háta. A dolmányán
622 15| vagyis hogy a szolga háta. A dolmányán ugyanis félig
623 16| Miféle rejtély ez. Hiszen ez a gortvai dolmány fölirata.
624 16| gortvai dolmány fölirata. A szolga nem az, de a dolmány
625 16| fölirata. A szolga nem az, de a dolmány ugyanaz. Hát ez
626 16| az csak úgy lehet, hogy a dolmányt idehozták és elfelejtették
627 16| elfelejtették róla lekefélni a föliratot. Lassankint még
628 16| egynéhányat ösmertem föl ezen a nyomon a gortvai egyenruhákból.
629 16| ösmertem föl ezen a nyomon a gortvai egyenruhákból. Az
630 16| egyenruhákból. Az ördögbe is, ezek a vándorló livrèe-k különösek
631 17| nem volt idõm elmélkedni. A lakodalmi marsall, Szlimóczkyné,
632 17| lakodalmi marsall, Szlimóczkyné, a rendezkezéshez kezdett,
633 18| Én mentem elöl a bokrétás bottal.~
634 19| Utánam a menyasszonyt vezette Domoróczy
635 20| Azután a võlegény következett Nedeczky
636 21| A Deli Csathó Ferenc karján
637 21| Csathó Ferenc karján jött a kis Csapiczky Mari.~
638 22| anyakönyvvezetõtõl jövet a templom felé tartottunk. (
639 22| tartottunk. (Egyébiránt mind a jegyzõi lak, mind a templom
640 22| mind a jegyzõi lak, mind a templom csak néhány lépésnyire
641 22| romladozó kastélytól.) Ugyanis a tegnapi esõtõl egy kis pocsolya
642 22| egy bivalybõr, de egyfelõl a plébános kertkerítése és
643 22| fehér atlasztopánkáival a menyasszonynak is. Hiába
644 22| menyasszonynak is. Hiába jár a lelke a hetedik égben, a
645 22| menyasszonynak is. Hiába jár a lelke a hetedik égben, a lábacskája
646 22| a lelke a hetedik égben, a lábacskája mégiscsak itt
647 22| mégiscsak itt tipeg-topog a szürke sárgolyón.~
648 23| Én egyszerûen átugrottam a hosszú lábaimmal és eszembe
649 23| lábaimmal és eszembe se jutott a többiekért aggódni.~
650 24| hallatszott e percben a hátam mögött. Tízen is kiáltották:
651 25| Hát Domoróczy lekapcsolta a meggyszín bársonymentéjét
652 25| bársonymentéjét és végigterítette a sárfolton. A bájos menyasszony
653 25| végigterítette a sárfolton. A bájos menyasszony mosolyogva
654 25| volt talán az elsõ mosolya a koszorú alatt.~
655 26| Aztán, úgy tudom, ott hagyta a mentét mindaddig, míg mind
656 26| míg mind át nem keltek a dámák. (Képzelem, hogy benyomta
657 26| Képzelem, hogy benyomta a nagy Szlimóczkyné és a száz
658 26| benyomta a nagy Szlimóczkyné és a száz kilóra becsült Csathó
659 27| Mit mondjak a templomi ceremóniáról? Nem
660 27| Nem történt semmi különös. A sablonok, a közönséges kitaposott
661 27| semmi különös. A sablonok, a közönséges kitaposott út
662 27| kenyérhez és sóhoz”, - hogy a mézet nem is mondjam, mert
663 27| olyan dolgokat, amik csak a jelen levõket érdekelték,
664 27| érdekelték, zavaró incidenseket, a fölszolgáló inasok kezeibõl
665 27| kezeibõl hogyan potyogtak ki a tányérok és csészék, mint
666 27| az egyik szósszal éppen a méltóságos háziasszony gránátszín
667 27| milyen szerencse, hogy nem a párizsi ruha van rajtam!” (
668 27| párizsi ruha van rajtam!” (A gondviselés denique ilyen
669 27| leleményesen változtatja át a legnagyobb szerencsétlenségeket
670 27| szerencsékké.) Mellõzöm a tömérdek bon mot-t és aperçut,
671 27| elmúlnak, mint általában a rövid életû szikrák, úgyszintén
672 27| életû szikrák, úgyszintén a tósztokat, melyek örökké
673 27| melyek örökké élnek, mint a bolygó zsidó, és lakodalomról
674 27| lakodalomra vándorolnak; még a saját násznagyi mondókámat
675 28| Mondjam-e, hogy se a menyasszonynak, se a võlegénynek
676 28| se a menyasszonynak, se a võlegénynek nem volt étvágya,
677 28| legyûri az étvágyat, ezt a gonosz, követelõ fickót,
678 28| némelykor elkiáltaná magát, hogy a házassághoz speiz is kell.~
679 29| de ha az egyik nézett, a másik elkapta a szemét;
680 29| nézett, a másik elkapta a szemét; mosolyogtak a hozzájuk
681 29| elkapta a szemét; mosolyogtak a hozzájuk intézett kérdésekre
682 32| Hánykor indul a vonat?~
683 36| nem egymásra néztek, egyik a tányérjára, másik a gyûrûjére.~
684 36| egyik a tányérjára, másik a gyûrûjére.~
685 44| nekik vagy nem kell? Mert a holdvilág csak szerelmeseknek
686 44| égitestekre. Hm. Hát kell-e az a holdvilág, gyerekek, vagy
687 45| Katica piros lett, mint a pipacs; Endre sietett felelni:~
688 47| Hadd lám, melyitek fél a sötéttõl, hm - évelõdött
689 47| sötéttõl, hm - évelõdött a vén katona.~
690 49| mondod mindjárt, hogy: a feleségem.~
691 52| Kitör a hahota s az egész társaság
692 52| Katicából is kiszorítsa a „férjem” szót, de nem mondaná
693 52| férjem” szót, de nem mondaná a világért. Lelke nevet belül,
694 52| Lelke nevet belül, míg a fejét rázza.~
695 53| hagynak. Egy orvos elõtt a nagy láz is csak egy szimptóma,
696 53| láz is csak egy szimptóma, a lassú érverés is. Egy násznagy
697 53| érverés is. Egy násznagy elõtt a lakodalom csak egy pillanatnyi
698 53| egy pillanatnyi stádium a fejlõdõ életben. Egy tapasztalt
699 53| nagy róka és hidegen érinti a mutatkozó poézis. Minden
700 53| mutatkozó poézis. Minden a fejlõdéstõl függ. A legrészegebb
701 53| Minden a fejlõdéstõl függ. A legrészegebb ember is kizárólag
702 53| gyönge, törékeny liliomokat a leszakítás elõtt - és mikor
703 53| akkor tányérokat vagdaltak a férjeik fejéhez.~
704 54| eseményeitõl, kíváncsian a jövõ percek eseményeire,
705 54| meg találnátok látni, hogy a próza már leskelõdik rátok
706 54| minden szögletben, mint a lecsapásra készülõ vércse.~
707 56| mert úgy illik, úgy kívánja a sikk.~
708 57| mikor már emelkedni kezdett a közhangulat. - Adjatok egy
709 60| száz fiókú” szekrény állott a nagy ebédlõterem egyik sarkában,
710 60| egy ollót és egy kulcsot. A fiók ezenkívül tele volt
711 61| ott az õrnagy? - kérdem a szomszédomhoz hajolva. A
712 61| a szomszédomhoz hajolva. A szomszédom volt Sipeky Márton,
713 61| volt Sipeky Márton, aki a fülembe súgta:~
714 62| A Dienerschaftot.~
715 64| A mulatságos aggastyán hamiskásan
716 64| hamiskásan kacsintott s mert a bor már bõbeszédûvé tette,
717 64| piciny bepillantást engedett a sárosi misztériumokba.~
718 65| szerint alakíthatja az ember a Dienerschaftját; csinálhat
719 67| ceruzát vett és sorba járta a vendégeket: „Mikor születtél,
720 67| Igazat mondj, nem törik be a fejed.” A dámákkal gyûlt
721 67| nem törik be a fejed.” A dámákkal gyûlt meg a baja
722 67| fejed.” A dámákkal gyûlt meg a baja legjobban, azok erõsen
723 67| az apó vidáman dörzsölte a kezeit. „Majd meglátják,
724 68| aztán minden papírra ráírta a nevet és az illetõ vendég
725 68| összeírást. Hisz úgy röpködtek a változatos témák, mint színes
726 68| témák, mint színes pillangók a réteken. Tószt, disputa,
727 68| fölületességgel, úgyszólván csak a hangulat kedvéért. Mert
728 68| hangulat kedvéért. Mert a sárosi fiatalember nem házasodik
729 68| az udvarlást, s viszont a sárosi kisasszony sárosi
730 68| kisasszony sárosi fiatalembereken a kacérkodást. Mindez csak
731 68| maszkírozza az igazi ostromokat. A színpadi csaták végre is
732 68| kellemesebbek az igaziaknál. A nagy szenvedély és a nagy
733 68| igaziaknál. A nagy szenvedély és a nagy érdek elnyomja, ami
734 68| semmi se lehet tökéletesebb a világon, mint az oly emberek,
735 68| egyéb törekvésük, csak hogy a szomszédjuk vagy a vis-à-vis-juk
736 68| hogy a szomszédjuk vagy a vis-à-vis-juk minél pompásabban
737 70| uraim - kezdé az apó és a szemei csillogtak és híztak
738 70| szemei csillogtak és híztak a csodálkozó arcokon -, csináljuk
739 70| csináljuk meg magunknak azt a jó tréfát, hogy mindenki
740 70| született. (Egyet csettintett a nyelvével.) Teringette,
741 71| S ezzel kezdte kirakni a kosárból a kis háromdecis
742 71| kezdte kirakni a kosárból a kis háromdecis üvegeket,
743 71| nevezünk, mindenik elé oda téve a maga üvegjét a ráragasztott
744 71| oda téve a maga üvegjét a ráragasztott névvel és születési
745 73| adni. Eredjetek, öcsém, a filoxérához! Fölfelé azonban
746 73| állunk. (ismét csettentett a nyelvével) és sokért nem
747 74| termésbõl (ebben az évben jött a világra Eperjesen) és így
748 74| Eperjesen) és így szólt a beállott mély csöndben ünnepélyesen:~
749 75| Ezt a poharat pedig ürítem az
750 75| én úgy szeretek, mintha a leányom volna; kívánom,
751 75| leányom volna; kívánom, hogy a házassági kötelékben boldog
752 75| mivelhogy az elsõ föltétel, a szeretet édes kapcsa, megvan
753 75| gyermekeim. De ez még nem elég. A fiatalság nem soká tart -
754 75| soká tart - itt vagyunk mi a példa, én és anyátok.~
755 77| A férfi csak egyszer hal meg -
756 77| amikor tényleg kileheli a lelkét. Becsületemre mondom,
757 77| az elsõ halál nehéz neki, a másikat már jól kiállja (
758 77| tehát én azt mondom, hogy a fiatalságot pótolni kell.~
759 78| Mint a bajuszt a szakállból - vágott
760 78| Mint a bajuszt a szakállból - vágott közbe
761 79| A szónok maga is elnevette
762 79| maga is elnevette magát, a nevetéstõl eléfogta szokás
763 79| asztmatikus köhögés, annak a végét be kellett várni.~
764 80| Igazad van, testvér.) Mint a bajuszt a szakállból, úgy
765 80| testvér.) Mint a bajuszt a szakállból, úgy kell a szépséget
766 80| bajuszt a szakállból, úgy kell a szépséget pótolni, de nem
767 80| szépséget pótolni, de nem a patikából, hanem a szív
768 80| de nem a patikából, hanem a szív jóságábúl. Ez a fundamentoma
769 80| hanem a szív jóságábúl. Ez a fundamentoma a jó házasságoknak.
770 80| jóságábúl. Ez a fundamentoma a jó házasságoknak. Édes leányom,
771 80| csak és el fogod hagyni a szülei hajlékot, talán örökre,
772 80| az útra, szívecském, ezt a tanácsomat.~
773 82| szeretnék anya lenni - morogta a vén Sipeky.~
774 83| s valamit morzsolgatott a szemei közt, de azután folytatta:~
775 84| szokott szólani, különösen a hónapok végén: „Ha még egyszer
776 84| születnék, Stefi, körülnéznék a szobában, hogy van-e bent
777 84| születnék meg”. Hát igen, a Wertheim kassza. A pénz,
778 84| igen, a Wertheim kassza. A pénz, a pénz, mely a háborúviselés
779 84| Wertheim kassza. A pénz, a pénz, mely a háborúviselés
780 84| kassza. A pénz, a pénz, mely a háborúviselés fundamentoma,
781 84| mondta. Hiába, minden okosat a katonák mondanak. Mert én
782 85| vörös arcát elöntötték a könnyek, s bal kezével (
783 85| könnyek, s bal kezével (a jobbal a poharat tartotta)
784 85| s bal kezével (a jobbal a poharat tartotta) idegesen
785 85| tartotta) idegesen rángatott ki a waffenrokkja nyílásából
786 89| A társaság tagjai fölálltak
787 89| Endrét és sokáig tartotta a fejét szívéhez szorítva...
788 89| Endre vissza akarta adni a kötelezvényt.~
789 90| Nem, nem! Tudom én, mi a kötelesség.~
790 91| aztán csakugyan méltó volt a tokaji eszenciához. A fölvillanyozott
791 91| volt a tokaji eszenciához. A fölvillanyozott társaság
792 93| Ha még a tulajdon lánya lenne - vélekedének
793 94| Kivált ebben a fin de siècle korban.~
794 96| ahol immár szépen kezd a neve emelkedni s az ötvenezer
795 96| idõre, ahova úgyis taszítják a vele született hajlamok,
796 96| vele született hajlamok, a hegyes orrú cipõk perifériájába,
797 96| orrú cipõk perifériájába, a dzsentri-kaszinóba.~
798 97| Odamentem hozzá és a fülébe súgtam:~
799 98| Gratulálok, nábob úr, de azért a tollat mégse kell ám lecsapni.
800 0 | tûkön ült, kivörösödött a jelenet alatt; feszengett,
801 0 | forgatta ujjaival nyakán a medve-rendet, mert õ is,
802 0 | van, minden évben idõzik a megyében egypár hetet s
803 0 | súgott valamit, aki elvezette a bal oldali ajtón.~
804 1 | szeme szokatlanul fénylett a cvikkeren keresztül, melyet
805 1 | orrán felejtett. Egyenest a menyasszony felé tartott
806 2 | szava, mint egy fejedelemé - a Csapiczkyak nem szeretnek
807 2 | keserûség ömlött el arcán.) A fõ az, hogy a fölvetett
808 2 | el arcán.) A fõ az, hogy a fölvetett kérdéssel foglalkozni
809 2 | összes csataterein hevernek a Csapiczkyak csontjai; nekünk
810 2 | szükségünk családi kriptára. Csak a nõk részére. (Gúnyosan pislogott
811 2 | ülõ báró Kramlyra.) Igen, a mi csontjaink a csatatereken
812 2 | Igen, a mi csontjaink a csatatereken hevernek, kedvesem,
813 3 | A szegény Katica azt se tudta,
814 3 | tartotta, morzsolgatta kezében a keszkenõvel együtt.~
815 4 | A társaság pedig tombolt,
816 7 | fölugráltak és rohantak gratulálni a võlegénynek. Magam is megváltoztattan
817 7 | megváltoztattan nézetemet a jövõjérõl.~
818 8 | már én is azt mondom: le a tollal!~
819 9 | azt mondja - mereszté rám a tekintetét bizonytalanul.
820 11| Königgrätz apó majd a gyerekekhez rohant nagy
821 11| lefõztél” és ismét hulldogáltak a könnyei. Csapiczky fitymálva
822 11| Csapiczky fitymálva vonogatta a vállát:~
823 12| Königgrätz, ha még megvolnának a Csapiczky-domíniumok. Úgy
824 14| beesteledett. Egyszerre hozták be a gyertyákat nagy ezüst girandole-okban
825 14| ezüst girandole-okban és a feketekávét. Kezdõdött az
826 14| Kezdõdött az asztalbontás. A menyasszony és võlegény
827 14| elhagyta az asztalt, meg a tekintélyesebb hölgyek és
828 14| tekintélyesebb hölgyek és urak, de a fiatalság, a jelesebb ivók,
829 14| és urak, de a fiatalság, a jelesebb ivók, lármásan
830 14| ihassák kávéjukat, minthogy a post caffanumnak kell következni,
831 14| következni, amikor, elhullván a férgese, mint a kalitkából
832 14| elhullván a férgese, mint a kalitkából kieresztett madár,
833 14| csapongva bontja ki szárnyait a jókedv.~
834 15| összeülnek egy-egy szögletbe a kanapéra, a zsöllyékbe és
835 15| egy-egy szögletbe a kanapéra, a zsöllyékbe és pikáns lében
836 15| pikáns lében tárgyalják a mai nap élményeit. Hallani
837 15| mai nap élményeit. Hallani a suttogásokat:~
838 17| nevetgélés hasítja szét a szaggatott félszavakat.
839 18| A háziasszony nincs bent,
840 18| háziasszony nincs bent, mert a menyasszonnyal még sok a
841 18| a menyasszonnyal még sok a baj. Az összes málhákat
842 18| elõre kiküldeni igás kocsin a vasúti állomásra. A menyasszony
843 18| kocsin a vasúti állomásra. A menyasszony fölkeresi még
844 18| szûzi kamrácskáját, leveszi a koszorút fejérõl, a hófehér
845 18| leveszi a koszorút fejérõl, a hófehér ruhát (melyrõl annyiszor
846 18| alatt), lekapcsolja nyakáról a smaragdos ékszert, amit
847 18| hozott, beteszi gondosan a tokba, aztán kiszedi toilette-jeibõl
848 18| toilette-jeibõl az úti ruhát, a mákszínût, a legasszonyosabbat:
849 18| úti ruhát, a mákszínût, a legasszonyosabbat: ne ösmerjék
850 18| legasszonyosabbat: ne ösmerjék meg a vasúton, hogy mi járatban
851 18| vasúton, hogy mi járatban van. A kalapok közül szintén a
852 18| A kalapok közül szintén a legalkalmasabbat válogatja. „
853 18| válogatja. „Add ide, mamám, azt a feketét a bogánccsal.” „
854 18| ide, mamám, azt a feketét a bogánccsal.” „Ugyan, ne
855 19| Míg a menyasszony és a võlegény
856 19| Míg a menyasszony és a võlegény átöltöznek, a szolgák
857 19| és a võlegény átöltöznek, a szolgák kihordják az ebédlõ
858 19| ki kellene hordaniok, de a post caffanum-párt nem engedi.
859 19| engedi. Nekik nem parancsol a gazda; vigye el a házát,
860 19| parancsol a gazda; vigye el a házát, ha tudja, de õk itt
861 19| maradnak és nem engedik a kényelmes helyüket a táncolóknak.~
862 19| engedik a kényelmes helyüket a táncolóknak.~
863 20| hagyta rá Königgrätz apó. - A korhelyeknek igazuk van,
864 20| korhelyeknek igazuk van, azoknak a Jézus is kitér. Hordjátok
865 20| Jézus is kitér. Hordjátok ki a társalgószoba bútorait;
866 20| társalgószoba bútorait; ott lesz a tánc.~
867 21| menyasszonyt forgattam meg a csárdásban; fáradt volt
868 21| csárdásban; fáradt volt szegényke a nap izgalmaitól pihegett.
869 22| Itt a menyecske; a magáé, átadom.~
870 22| Itt a menyecske; a magáé, átadom.~
871 24| lepecsételt csomagot teszek le a szobájába. Nagy szívességet
872 24| Eperjesre és holnap átadja a takarékpénztári igazgatónak,
873 24| Sámuel úrnak, és visszakéri a nála lévõ térítményemet.
874 26| A dolog olyan természetû -
875 28| vettük, mikor csak elõtoppant a legérzékenyebb szcéna ideje.
876 28| legérzékenyebb szcéna ideje. A nagy kakukk-óra kilencet
877 28| kakukk-óra kilencet kakukkolt, a négylovas üveges hintó elõállott
878 28| nem lehetett, csak hallani a lovak kapálózását, a hám
879 28| hallani a lovak kapálózását, a hám csörgését; szuroksötétség
880 29| A kártyaszobában, a korhelyek
881 29| A kártyaszobában, a korhelyek asztalánál mindenütt
882 31| egyik imposztor (persze a korhelyek közül) csettentett
883 31| korhelyek közül) csettentett a nyelvével és elkezdte a
884 31| a nyelvével és elkezdte a torkát gargarizálni a következõ
885 31| elkezdte a torkát gargarizálni a következõ kezdetû opera-áriával: „
886 32| kártyázást, mind betódultak a társalgóba, hogy meglássák
887 33| apó éppen akkor adta ki a parancsokat, hogy tekintve
888 33| parancsokat, hogy tekintve a nagy sötétséget, egy lovas
889 33| egy lovas ember lámpával a hintó elõtt lovagoljon,
890 33| Krivday (eperjesi professzor, a fizika tanára), aki az imént
891 33| lett, azt fejtegette, hogy a lámpánál, amit a lovas visz,
892 33| fejtegette, hogy a lámpánál, amit a lovas visz, csak a lovas
893 33| amit a lovas visz, csak a lovas lova fog látni, de
894 33| lovas lova fog látni, de a hintó kocsisa nem, pedig
895 33| kontempláltatik; nézete szerint tehát a lovas lovának a farkára
896 33| szerint tehát a lovas lovának a farkára volna kötendõ a
897 33| a farkára volna kötendõ a lámpa.~
898 34| A körülállók nevettek, de
899 36| A tanügyi bácsi fölfortyant:~
900 37| Önöknek nincsen érzékük a tudomány iránt, uraim. Ki
901 37| Ki kellene számítaniok a fény erejét, hatását, s
902 37| mindjárt láthatnák, hogy a ló farkán van a lámpásnak
903 37| láthatnák, hogy a ló farkán van a lámpásnak a helye.~
904 37| ló farkán van a lámpásnak a helye.~
905 38| ugyan, Krivday úr! De hátha a ló elkezdi magát legyezgetni
906 38| elkezdi magát legyezgetni a farkával, mi lesz akkor
907 38| farkával, mi lesz akkor a lámpással?~
908 39| megvetõleg morgott valamit a tudományok mellõztetésérõl
909 39| õ is odasomfordált, ahol a legnagyobb volt a tolongás,
910 39| ahol a legnagyobb volt a tolongás, ahol a menyasszony
911 39| legnagyobb volt a tolongás, ahol a menyasszony búcsúzott érzékenyen
912 39| menyasszony búcsúzott érzékenyen a mamájától, görcsösen átfogván
913 39| mamájától, görcsösen átfogván a nyakát; csókolta, amerre
914 39| ajakát. Ejnye, no. Hol van a vén Sipeky? Most mondaná,
915 40| Csak a platinát lehet még jobban
916 41| A mulatság még folyt, az ifjúság
917 41| folyt, az ifjúság táncolt, a komolyabbik elem ferblizett,
918 41| komolyabbik elem ferblizett, a szolgák folyton hordták
919 41| szolgák folyton hordták a feketekávékat, likõröket,
920 41| csillapító és stimuláló szereket. A háziasszony a feketekávé
921 41| szereket. A háziasszony a feketekávé mellé egy ibrik
922 41| hogy egy kanálnyit tegyen a findzsájába a kávé közé.~
923 41| kanálnyit tegyen a findzsájába a kávé közé.~
924 42| eleinte nem akartam hinni a Stefinek, ki így itta az
925 42| valóban fölségessé teszi. Ah, a hercegek! Tudják ám ezek,
926 42| Tudják ám ezek, mitõl döglik a légy.~
927 43| ferblit, mint itt. Úgy bántak a pénzel, mintha mindegyiknek
928 43| gyönyörûséggel szemlélték a játékos társai, mintha szívbõl
929 43| mintha szívbõl örülnének a sikerének. „Hurrá! derék
930 43| bírtad eléggé kiaknázni a kártyádat, még vissza kellett
931 43| csak aki nyert, söpörte be a bankóit mogorván, kedvetlenül,
932 43| mintha restellné, hogy a szerencse olyan utálatosan
933 43| elfogyott valamelyiknek a pénze s beállt a „hozom,
934 43| valamelyiknek a pénze s beállt a „hozom, viszem”, de milyen
935 43| Hozom” úr is. Egyebütt a játékosok réme, itt azonban „
936 43| Bogozy bácsinak fogyott ki a pénze, harminc forinttal
937 43| forinttal volt megterhelve a kasszában, melyet Keviczky
938 44| Bogozy bácsi kivette a tárcáját.~
939 48| kutyák vagytok - morogta -, a szerencséhez kell fordulnom -
940 49| A többi asztaloknál tarokk
941 49| sokkal kisebb pénzben, mint a ferbli. Itt hát szabad volt
942 49| ravaszkodás, mert itt nem a nyereségvágy játssza a szerepet,
943 49| nem a nyereségvágy játssza a szerepet, hanem a „virtus”.
944 49| játssza a szerepet, hanem a „virtus”. A gavallér érzi
945 49| szerepet, hanem a „virtus”. A gavallér érzi az ilyen finom
946 49| mindent, persze in Blumen. A „rövid”, aki kiadott, fejvakarva
947 49| szenglije.) „Vígan dudál a portugál”, azt teszi, hogy
948 49| hogy jó szín van híva. Ha a „hosszú” partner valamelyik
949 49| jegyzi meg: „Csapatosan jár a varjú”, nyilvánvaló, hogy
950 49| nyilvánvaló, hogy sokadmagával van a kiadott szín. Ha ellenben
951 49| was willst du noch mehr?” a bolond is kitalálhatja,
952 49| visszahívni. De minthogy ezt a tarokk-„tolvajnyelvet” maga
953 49| tarokk-„tolvajnyelvet” maga a fölvevõ is csak olyan jól
954 49| az ellenséges partnerek, a fecsegés nem képez a kártyakódexek
955 49| partnerek, a fecsegés nem képez a kártyakódexek szerint inkorrektséget,
956 49| egyszerre tótra fordítják át a diskurzust, ami megint nem „
957 49| megint nem „dolus”, csak a velük született ösztön,
958 49| született ösztön, mert mind a négyen tudnak tótul.~
959 50| Folyt hát a tánc, a játék, az ivás egész
960 50| Folyt hát a tánc, a játék, az ivás egész a kakasok
961 50| a játék, az ivás egész a kakasok megszólalásáig.
962 50| rimánkodott, hogy ne rontsuk a társaságot.~
963 53| megállítatott, hogy ne konfundálják a vendégeit.~
964 54| De hiszen szólnak már a kakasok.~
965 55| Nem a reggelt kiáltják azok, bruderkám,
966 55| siránkoznak; sok elpusztult itt ma a nemzetségükbõl.~
967 56| Mindegy; a tömeges és határozott föllépésnek
968 56| rimánkodásunkra megadta a placetet az ukázhoz, hogy
969 56| placetet az ukázhoz, hogy a kocsisok fogjanak be. Nem
970 57| Nagy lassan elõálltak sorba a pompás sallangos, cifrahámos
971 57| szerszámozták az udvaron. Futkostak a homályban a lámpások, mint
972 57| udvaron. Futkostak a homályban a lámpások, mint a bolygó
973 57| homályban a lámpások, mint a bolygó tüzek. Egy-egy ló
974 57| magát; nem találta meg vagy a kantárt, vagy az ostort.~
975 60| ajánlkoztak. De minthogy a Bogozy fogata állt elõ elsõnek,
976 60| állt elõ elsõnek, annak a kocsijára vitettem a bõröndömet.~
977 60| annak a kocsijára vitettem a bõröndömet.~
978 65| bent kell lennem kilencre a hivatalban.~
979 69| A törvényszéknél - mondá kelletlenül.~
980 70| A törvényszéki elnök?~
981 72| Iktató vagyok a telekkönyvnél... ha éppen
982 73| Engem föl nem ültetsz. A telekkönyvi iktatók nem
983 74| Bogozyt a bor beszédessé tette és
984 76| egy csepp szellõ se fújt, a gyufa szépen égett, mint
985 76| gyufa szépen égett, mint a szobában. Balról a lazsányi
986 76| mint a szobában. Balról a lazsányi erdõ suhogott szelíden,
987 76| tíz-tizenkét négyes fogatnak a dübörgése verte föl a mélyen
988 76| fogatnak a dübörgése verte föl a mélyen pihenõ természetet,
989 76| szinte vonaglani látszott a lovak dobajától a föld s
990 76| látszott a lovak dobajától a föld s a szerszámok csörgésétõl,
991 76| lovak dobajától a föld s a szerszámok csörgésétõl,
992 76| szerszámok csörgésétõl, a csöngettyûk csilingelésétõl
993 77| A négyes fogat! - tért vissza
994 77| négyes fogat! - tért vissza a témára Bogozy. - No persze,
995 77| témára Bogozy. - No persze, a négyes fogat. Festve van,
996 77| csak festve van és csak a lámpáknál látszik. De te
997 77| cimborám. Óh no, majd meglátod a virradatnál, hogy miképp
998 77| hogy miképp olvadnak le a négyesek. Hehehe. Mondhatom
999 77| Hallottál-e már valamit, amice, a Hatvani professzorról?~
1000 79| lakomáról hazaszállíttatta a vendégeit, mindenkit pompás
1-500 | 501-1000 | 1001-1155 |