Bekezdés

1001 79|                otthon találták magukat a küszöb elõtt és a nadrágjuk
1002 79|              magukat a küszöb elõtt és a nadrágjuk nagyon el volt
1003 79|                úgy húzta õket az ördög a lábuknál fogva a kövezeten -
1004 79|              az ördög a lábuknál fogva a kövezeten - már amennyiben
1005 81|             megvirrad. Én különben már a szomszéd faluban kezdek
1006 81|        meglátod. Hé, János - rázta meg a bakon bóbiskoló inast -,
1007 84|                            Jól ismerem a falumat, nagyságos uram,
1008 84|           falumat, nagyságos uram, meg a vidéket. Vándok még messze
1009 85|             akkor micsoda falu van itt a közelben?~
1010 88|                                  János a szemeit dörzsölte.~
1011 89|               legyek, ha mégis nem itt a falu - és csodálkozva meresztgette
1012 89|       csodálkozva meresztgette szemeit a szürkülõ éjszakába.~
1013 91|           mindig közelebb-közelebb, de a falu csak mégse akart elõjönni,
1014 91|                 aki most már egyenesen a kísértetekre fogta rá a
1015 91|                a kísértetekre fogta rá a szemfényvesztést, s vacogó
1016 91|           vacogó fogakkal kapaszkodott a bakülés vassorompójába.~
1017 92|           cserepes ház elõtt megállott a kocsi. János inas leugrott
1018 92|             kocsi. János inas leugrott a bakról, lekapcsolta az elsõ
1019 92|           éjszakát kívánván, elvezette a csikorogva nyiladozó kapun.~
1020 93|               látod-e, miképp kezdõdik a vedlés? Az inas és a két
1021 93|          kezdõdik a vedlés? Az inas és a két ló már elolvadt.~
1022 94|                hebegtem fölrezzenve és a lóléptek irányába tekintve -,
1023 94|          irányába tekintve -, de mi az a fehér mellettük?~
1024 95|                   Hát az, barátocskám, a János ingben és gatyában,
1025 96|                                   Úgy? A ruha a tied.~
1026 96|                            Úgy? A ruha a tied.~
1027 98|           kóborog, nyála végigcsurgott a szakállán, haja kuszáltan
1028 98|            csüngött le homlokára; csak a zökkenéseknél tért vissza
1029 98|                ismét behunyta szemeit. A két ló pedig vígan kocogott
1030 98|            pedig vígan kocogott tovább a poros úton. Most már sûrûn
1031 98|            úton. Most már sûrûn jöttek a falvak, Gortván hallottam
1032 98|              falvak, Gortván hallottam a búcsúkurjongatásokat, melyek
1033 98|            ágában sem volt megállítani a kocsit. Hajnalodott. Mindjobban
1034 98|                lehetett venni az utat, a mezõket, melyeken csak a
1035 98|               a mezõket, melyeken csak a kukoricaszárak és a mákok
1036 98|               csak a kukoricaszárak és a mákok meredeztek hellyel-hellyel,
1037 98|                szemlátomást fehéredett a természet, de ez a fehérség
1038 98|          fehéredett a természet, de ez a fehérség rosszabb volt a
1039 98|               a fehérség rosszabb volt a feketeségnél; köd volt,
1040 98|               köd volt, mely elöntötte a falusi házakat (mintha tejben
1041 98|              úszkálnának), beborította a Simonka hegygerincét és
1042 98|                se lehetett látni, csak a kocsist, a hortyogó telekkönyvi
1043 98|        lehetett látni, csak a kocsist, a hortyogó telekkönyvi iktatót
1044 98|        hortyogó telekkönyvi iktatót és a lovak hátulsó lapockáját.~
1045 99|                                        A Sóvárra vezetõ keskeny úton
1046 99|              útbahajló gally megcsapta a Bogozy arcát; fölserkent.~
1047 1 |              már egészen világos volt, a köd is foszladozott, Eperjes
1048 2 |            Bastrancia! Jól mennek ezek a lovacskák. Hanem itt jó
1049 2 |               lesz megállni, várjuk be a korcsmánál a többieket.
1050 2 |                 várjuk be a korcsmánál a többieket. Egy kis törkölypálinka
1051 2 |              most. Hé, Pali, megállasz a korcsmánál!~
1052 3 |                                        A sóvári korcsma, melyet egy
1053 7 |             vagyok - viszonozta Bogozy a bemutatást arisztokratikus
1054 8 |               De szent ég! Hova lettek a fényes, nyalka ekvipázsok?
1055 8 | összegyömöszölve, mint az arató tótok. A hetyke, ragyogó nevû urak,
1056 8 |             hetyke, ragyogó nevû urak, a Keviczkyek, Pruskayak, Nedeczkyek,
1057 8 |                gonosz dzsinn nyelte el a prüszkölõ, tüzes lovaikat,
1058 8 |             mint ahogy Bogozy mesélte. A kocsik mellett Domoróczy
1059 8 |          lovagolt, hanyagul eleresztve a Blackston kantárját. Maga
1060 8 |              Blackston kantárját. Maga a hírhedt Blackston se látszott
1061 8 |       Blackston se látszott nekem most a Metternich istállójából
1062 8 |           istállójából valónak (tegnap a fölcsigázott illúzió ma
1063 8 |                fölcsigázott illúzió ma a szétfoszló illúzió szemüvegén
1064 8 |             szemüvegén át nézegettem). A feje se szép; fûzött lábszára
1065 8 |             szép; fûzött lábszára van, a bokája nem elég széles,
1066 8 |                bokája nem elég széles, a csüdje nagyon meredek: szóval
1067 9 |               Az utolsó kocsiban ültek a legtöbben. Jézus Mária,
1068 9 |             Mária, kik lehetnek? Nini, a cigányok, az eperjesi banda,
1069 9 |               az eperjesi banda, hátul a cimbalom odakötözve a saraglyához,
1070 9 |            hátul a cimbalom odakötözve a saraglyához, elöl a brúgó,
1071 9 |         odakötözve a saraglyához, elöl a brúgó, mint egy nagy kürtõ.~
1072 10|                                        A korcsma elõtt szívélyes
1073 10|           korcsma elõtt szívélyes volt a találkozás.~
1074 11|           reggelt, fiúk, jó reggelt! - A gavallérok leugráltak, üde
1075 11|               Nem tették rám többé azt a végtelenül elõkelõ benyomást,
1076 12|       törkölypálinkát! (Hm, tegnap még a Prunelle Naltet se volt
1077 13|              hordani: Kohnné is kibújt a vackából és segédkezett.
1078 14|                  Hej, more, elõ azokat a szerszámokat! Hamar valami
1079 14|            Hamar valami szomorú nótát! A legszomorúbbat.~
1080 15|                 fuvola, minden. Babaj, a prímás, ravaszul mosolygott,
1081 15|           mosolygott, aztán rárántotta a Gott erhaltet (mivelhogy
1082 15|           erhaltet (mivelhogy ez volna a legszomorúbb nóta.)~
1083 16|                       Az urak kacagtak a Babaj tréfáján, szinte a
1084 16|               a Babaj tréfáján, szinte a hasukat fogták, de a lovaikra
1085 16|            szinte a hasukat fogták, de a lovaikra nagy hatással volt;
1086 16|              elkezdték ütemre mozgatni a nyakukat és a lábaikat,
1087 16|          ütemre mozgatni a nyakukat és a lábaikat, a Domoróczy paripája
1088 16|                nyakukat és a lábaikat, a Domoróczy paripája pedig
1089 16|             pedig nekiiramodott ezekre a hangokra az exercírozásnak,
1090 16|              exercírozásnak, megszegte a nyakát a szügyibe és olyan
1091 16|     exercírozásnak, megszegte a nyakát a szügyibe és olyan szabályos
1092 18|                                 Bogozy a fülembe súgta:~
1093 20|               Nagy hályogot rántott le a szememrõl. Egyszerre megteltem
1094 20|              amint újra felcihelõdtünk a kocsikra, az Eperjesig tartó
1095 21|               mennek? Hiszen ezek mind a falukról jöttek tegnap.~
1096 22|             mentek ki, összekészülõdni a lagzihoz, de voltaképpen
1097 23|                                        A Pruszkayak is?~
1098 24|                                   Azok a kataszternél vannak.~
1099 26|                                Õ írnok a megyénél.~
1100 30|                                 Bogozy a vállát vonogatta és a szemem
1101 30|           Bogozy a vállát vonogatta és a szemem közé fújta a szivarfüstöt.~
1102 30|       vonogatta és a szemem közé fújta a szivarfüstöt.~
1103 31|                               Hát azok a négyesek - kiáltám -, az
1104 31|               négyesek - kiáltám -, az a pompa, a fény, a ragyogás,
1105 31|                 kiáltám -, az a pompa, a fény, a ragyogás, a havanna-szivarok
1106 31|         kiáltám -, az a pompa, a fény, a ragyogás, a havanna-szivarok
1107 31|             pompa, a fény, a ragyogás, a havanna-szivarok és minden,
1108 32|                          Füst és pára. A négyesek ki voltak kölcsönözve.
1109 32|              voltak kölcsönözve. Innen a szerszám, onnan az elsõ
1110 32|                az elsõ két ló, amonnan a hátulsó két ló, egy negyedik
1111 32|               ló, egy negyedik helyrõl a tilbury vagy a sandlaufer.~
1112 32|        negyedik helyrõl a tilbury vagy a sandlaufer.~
1113 34|             meg? Hiszen mindenki tudja a másikról, hogy nincs négy
1114 34|              lova. E jó fiúk mindössze a formákat tartják meg velem
1115 34|            tartják meg velem együtt... a szép õsi formákat. Hisz
1116 37|                                   Mit? A kötelezvény...~
1117 38|              nem valami okosabbat kért a királytól, mint a kamarásságot;
1118 38|       okosabbat kért a királytól, mint a kamarásságot; megkapta volna.
1119 38|                 megkapta volna. De hát a szegény ördög olyan hiú,
1120 39|                      Izzadság csurgott a homlokomról, szemeim tágra
1121 39|                 szemeim tágra dagadtak a csodálkozástól.~
1122 44|             igen jól tudták, hogy azok a kötelezvények nem érnek
1123 44|                õket is gyönyörködtette a forma elõkelõsége.~
1124 45|                                     És a vendégek?~
1125 48|                 sárosiak, nem érünk rá a szegénységünkre gondolni,
1126 49|                Megállj csak - kiáltám, a kezét megragadva -, eszerint
1127 49|           kezét megragadva -, eszerint a Párizsból jött ferslágban...
1128 49|       Párizsból jött ferslágban... nem a Chatelot ruhái voltak...~
1129 50|          Mindössze annyi igaz, hogy az a ferslág valóságosan egy
1130 50|          váratlanul kevélyen fölemelte a fejét - ez itt szokás minálunk
1131 50|              ez itt szokás minálunk és a szokások mindenesetre tiszteletre
1132 50|              édes bruderkám. Ami pedig a dolog érdemét illeti, hát
1133 50|                 de okvetlenül valakié; a fény, a pompa, a ragyogás,
1134 50|            okvetlenül valakié; a fény, a pompa, a ragyogás, az elevenség,
1135 50|              valakié; a fény, a pompa, a ragyogás, az elevenség,
1136 50|                ragyogás, az elevenség, a finomság, fesztelenség,
1137 50|         kedélyesség, az úri allure-ök, a lovak, az ezüstnemû, a griffek,
1138 50|                 a lovak, az ezüstnemû, a griffek, a tónus nemessége
1139 50|               az ezüstnemû, a griffek, a tónus nemessége a mienk
1140 50|             griffek, a tónus nemessége a mienk mindnyájunké. Csak
1141 52|                                        A tegnapi vendéglõbe szálltam
1142 52|           Kubányi Sámuel igazgató urat a takarékpénztár helyiségeiben,
1143 53|                 kivette szivartárcáját a zsebébõl, melyen egy méh,
1144 53|              zsebébõl, melyen egy méh, a takarékosság szimbóluma
1145 53|             kirakva. Olyan furcsa volt a sok címeres tárca után,
1146 53|              oroszlánok ágaskodnak, ez a méh... Egy méh? Sárosban?
1147 54|                                Átadtam a csomagot, mondván, hogy
1148 55|               Átvette, lefejtette róla a papírt; egy ékszertok volt;
1149 56|                                        A smaragdékszer - és a kezeit
1150 56|                   A smaragdékszer - és a kezeit dörzsölte. - A smaragdékszer -
1151 56|               és a kezeit dörzsölte. - A smaragdékszer - ismétlé
1152 56|          átadta egy hivatalnoknak, aki a sorompókon belül ült.~
1153 57|                                     Én a téritvényt kértem vissza.~
1154 58|           éneklõ hangon. - Keresse meg a térítvényt, domine Brányik,
1155 58|         délután megint elviszik. (Újra a kezeit dörzsölte és jóízûen