Bekezdés
1 1 | urak. Sáros a jó tónus és az illúziók vármegyéje. Sokszor
2 1 | grandezzával tudnak megválni az utolsó ötforintosuktól.~
3 2 | Éppen megfordítva van ez az Alföldön, hol egy csomó
4 2 | kapnak, és csak másnap hallja az ember felõlük, hogy a legszegényebbnek
5 2 | hasznosabb, életrevalóbb nép ez az utóbbi, de mennyivel szebb
6 2 | utóbbi, de mennyivel szebb az élet odafönn e szeretetreméltó
7 3 | Az, hogy õk szegények, végre
8 3 | szürcsölése közben, mint ahogy az alföldi gazdagok jó módja
9 13| No, az derék. A fekete lány még
10 13| násznagyságot, de hol lesz az esküvõ?~
11 16| nõül. Annak a házánál lesz az esküvõ.~
12 22| Ez az, amit a Csapiczkyak sohasem
13 23| Persze - mondom -, mert már az ipamtól, napamtól elõbb
14 26| pénzszorultságban - de ennek az ellenkezõjére oly fényes
15 27| Általában igen érdekes már az is, hogy ezúttal sárosi
16 27| elég törött ablak és fazék az országban, azt mind rátok
17 27| születni szoktak Sárosban, az életet leélik egyebütt és
18 28| egy Isten, egy kabát, de az az egy kabát mindig úgy
19 28| Isten, egy kabát, de az az egy kabát mindig úgy nézett
20 28| volt a báli tudósítónk, az interjúvolónk, s finom alakjával,
21 29| és a lakkos topán elviszi az embert a maga egyszerû atmoszférájából
22 29| vagy mélyre. Hej, sokat ér az a becsületes kigörbített
23 29| topán; biztosan jár benne az ember, mert ami a sarokból
24 29| dzsentribeli uracsokkal tartott, az úgynevezett „pakfon arisztokráciával”,
25 34| Igen de közbe jön az elseje. Miért csinálta volna
26 34| csinálta volna III. Napóleon az államcsínyt éppen december
27 34| december 2-án? Mit gondolnak az urak? Azért, hogy elsején
28 34| hogy elsején még fölvehesse az elnöki fizetését.~
29 35| mert október 3-ára volt az esküvõ kitûzve a múlt õszön.
30 35| konfúzus, mint a tavaly; az õszt augusztusban tartotta,
31 36| kocsin indulunk Lazsányba az esküvõre. Csapiczky egész
32 36| hogy csak úgy csurgott róla az izzadság.~
33 38| Alszik? Az esküvõje elõtti éjszakán?
34 39| felelte nyugodtan -, mert az esküvõ utáni éjszakán úgyse
35 40| hamar a reggelimet, mert az út nem éppen jó Lazsányig,
36 41| Az órájára tekintett.~
37 45| Hirtelen kiugrottam tehát az ágyból.~
38 48| Ötven és néhány szoba! Az ördögbe. Hisz ennek akkor
39 52| Az öné?~
40 55| kantárjaira és a kis bokrétákat az ostorokra.~
41 56| felõl mutatta Csapiczky az erdei lakot, Eperjes legnagyobb
42 56| után, kastély kastély után, az ember csak azt nem érti,
43 57| dûlõutakon, melyek mint az erek kapcsolódnak be az
44 57| az erek kapcsolódnak be az országútba, közelebb, távolabb
45 60| Az ott a Nedeczkyné, a két
46 60| Nedeczkyné, a két kisasszonyával. Az egyik nyoszolyóleány. Ahol
47 62| Nem biz az, hanem fölségesen tudja
48 63| leszállott és összeölelkezett az atyafiakkal, a lutheránus
49 64| engem is megösmertetett az egyes famíliákkal.~
50 66| nem - jegyzé meg nevetve az egyik Pruszkay de genere
51 69| mama whistet játszott bent az üveges hintóban a leányaival
52 69| igen elõkelõ képet nyújtott az egész Szlimóczky család.~
53 72| megennivaló kedvesek voltak ezek az urak. Mind, mind. Úgy meg
54 72| tudtak melegíteni mindjárt az elsõ percben, mintha örökké
55 75| Ha az elsõ kocsi megállt, mindnyájunknak
56 75| magát, legott ugatni kezdett az öreg és oly élethíven, hogy
57 76| Minthogy az egyetlen idegen voltam,
58 76| is egy cukedlit küldött az egyik Pruszkay által, aki
59 79| Pedig messze van még az este.~
60 81| egyik szöglete fehérlett ki, az úton pedig elõtûnt egy lovas.~
61 86| valóságos cercle-t tartottak az úton, mintha csak egy nagy
62 87| röppent föl és tûnt el; az egyik Keviczky egy perc
63 92| kisasszonyok eltakarták az arcukat, sírva fakadtak
64 0 | Ezalatt az egyik Pruszkay és, gondolom,
65 0 | emlékszem jól a nevekre, hogy az idõ ne vesszen kárba, párunpárt
66 0 | kipótolhatja ma a gondviselés az asszonyokban!~
67 3 | e kedves sárosiak, engem az idegent vett észre legelõbb
68 7 | nevetve -, téged már ismerlek az arcképed után és sokért
69 9 | Csapiczkynak. - Úgy látszik, az Árpáddal bejött többi nemesek
70 10| elhallgatott, de késõbb, mintha az otthoni levegõben a gõgõs
71 11| A helység oldalt feküdt az országúttól vagy másfél
72 11| nagyzással pataknak nevezik az eret, folyamnak a patakot)
73 12| Nosza, fölkerekedett az egész raj, végighajtattunk
74 13| sûrû lombozata közül, ha az ember figyelmesebben megnézte,
75 13| Gubó legyek, ha ez nem az úgynevezett „sárosi õrszem”-
76 13| kiborotvált komornyikká változik az öreg béres, ki még az imént
77 13| változik az öreg béres, ki még az imént trágyát hordott, s
78 13| szakácskában és sapkában habot ver az ambituson mint kukta a mindenes,
79 14| Az öreg Csapiczky elénk szaladt
80 14| hajadon fejjel, de nem volt az még öreg. Ruganyos fiatal
81 15| Dörzsölte kezeit és ragyogott az arca az örömtõl.) De hát
82 15| kezeit és ragyogott az arca az örömtõl.) De hát csak le
83 15| fogott vele kezet, mint az idegenekkel, malacfarkszerû
84 18| adtam volna oda a fiamat. Az egyetlen fiamat. Oh, ha
85 18| egyetlen fiamat. Oh, ha az anyja élne. A gõgös anyja!
86 18| Motesiczky leány. Aki tudja, mi az, egy Motesiczky leány! (
87 18| de én demokrata vagyok. Az elsõ demokrata a Csapiczkyakból.
88 18| Csapiczkyakból. Becsületemre mondom, az elsõ. Én odaadtam a fiút,
89 18| megnézni. Hát hogyne lehetne az ember egy ilyen rokonsággal
90 20| sajtót a kezébõl idegeneknek, az elvész, mint Lengyelország.
91 20| Dugovics Titusz! Most nem az a nemzeti teendõ többé:
92 20| kicsavarni a török kezébõl, hanem az írótollat kicsavarni a zsidógyerekek
93 21| kiemelgette udvariasan, az öregebbeknek kezet csókolt,
94 21| bakfisektõl egy-egy csókot lopott az öregurak pajzánságával,
95 22| folytatta a kedvenc témáját az újságírókról, jobbra-balra
96 23| Én minden lapból kiveszem az igazat, mert le tudom számítani,
97 23| le tudom számítani, amit az újságíró hozzátett a pártállása
98 23| hozzátett a pártállása kedvéért. Az öreg Deák azt mondta, hogy
99 23| Csalnak a férfiak, csalnak az asszonyok...~
100 27| vicc - folytatá -, hogy az ember le tudja számítani
101 27| dolga minden. Ha azt, amit az emberek valakirõl tartanak,
102 27| amit õ tart magáról, kijön az illetõnek az igazi értéke.
103 27| magáról, kijön az illetõnek az igazi értéke. Tessék ezt
104 33| haragszik. Tomory duzzog. Az Egyetértés ma meginterjúvolta
105 33| meginterjúvolta Tomoryt. Az egész interjú, mint a Bud.
106 33| légbõl kapott koholmány. Az Egyetértés, úgy látszik,
107 34| közbe Endre, nagyot nevetve az öreg zavaros filozofálásán.~
108 35| Az öreg is nevetett, kacagott,
109 35| a könnyei csurogtak, és az egyik könnycsepp, miután
110 35| le a hófehér mellényre. Az ördög tudja, hogy lehet
111 35| ördög tudja, hogy lehet az! A legkisebbik Szlimóczky
112 36| Az udvaron egy garázda csikó
113 38| habozva. - Ha jól nézem nem is az enyém, csak úgy ideszabadult
114 40| Hát mégis az enyém - hagyta rá a háziúr
115 44| Az öreg Csapiczky szeretetteljesen
116 46| Miss Mary kezet csókolt az idõsebb dámáknak, aztán
117 46| irulva-pirulva kezet fogott az urakkal, míg ellenben a
118 51| Csak egy-két falatot, mert az ebéd késõn lesz Lazsányban...
119 53| Strimpflis komornyik volt az egyik, spenceres tigris
120 54| nézett a nevelõnõre, ki az asztal körül szorgoskodott.~
121 55| papagájokkal hordatja ön föl az ételeket?~
122 57| amaz órákra, amikor még az apja, nagyapja asztalánál
123 58| nemesek asztalaihoz, hogy az õsök ízlését, szokásait
124 60| vagy hogy szokása szerint az orrát mozgatta gúnyosan
125 62| Semmi az. No bizony. He, Jean, egy
126 64| Az incidens szerencsésen elsimult,
127 64| incidens szerencsésen elsimult, az ételek kitûnõek voltak,
128 65| Ennek a neve „szirupéka”, az egész világon csak egy hordó
129 65| egy hordó van még belõle s az is nálam van. Hol termett?
130 65| termett? Isten tudja. Csak az bizonyos, hogy mása nincs
131 67| lakodalmára is - kacagott az öreg, de aközben egyre töltögette
132 70| Az ételek ezalatt egyre váltakoztak:
133 71| Az asszonyok nem gyõztek csodálkozni.~
134 73| közönségesen és végre is azt eszik az ember, amije van. Nem szeretem
135 73| sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember rá se mer már gyújtani
136 74| a tányérokat és hordták az ételeket. A vendégek már
137 76| prosopopeával, mintha kegyelmet adna az összegyûlt sokaságnak:~
138 78| hajdúk, huszárok és lakájok; az én képzeletembe pedig úgy
139 78| képzeletembe pedig úgy vésõdött be az egész dolog, hogy még talán
140 78| ételeket, ha a végtelen fonalat az elõzékeny Csapiczky el nem
141 79| Az üveges ajtóban, mely nyitva
142 80| szakácsné. S minthogy éppen az ajtónál ültem, jól hallottam,
143 83| De az nem lehet... azoknak innivaló
144 87| borok megtették a hatást, az urak ott felejtették magukat;
145 87| felejtették magukat; kivált az átkozott tósztok okozták:
146 87| võlegényt, a menyasszonyt, az örömapát, hát erre aztán
147 87| szaporán, mint a tósztok. Az ördög vigye azokat a tósztokat.~
148 90| föladat nem a mienk, csak az Endréé.~
149 91| Beállott az úgynevezett amabilis konfúzió,
150 91| képezve udvaroltak; különösen az egyik Nedeczky leányt, a
151 91| darazsak a virágot, mert az mester volt a társalgásban,
152 92| jó nevelésû sárosi ifjak az elefántságra is ki vannak
153 95| társaság, melyet nem köt az etikett.~
154 96| kétségbeesve tekingetett az órájára.~
155 0 | Az öreg Csapiczky a fejét rázta
156 1 | Az nem lehet. Mit gondolsz?
157 7 | Matykónak, hogy járja körül az asztalt, de úgy, hogy a
158 9 | fordítson hátat egy inas. Az ilyen vicceket a zsurnaliszta
159 11| Tízen is elállták az útját.~
160 14| s ajkszegletei remegtek az indulattól. - Vért akarok
161 15| Bogozy bácsi fölkapott az asztalról egy pohár vörösbort
162 17| kinyúlt egy a pohár után és az éppen a Tass vezér unokájáé
163 19| ember, aki nem érdemli meg az életet, mikor a legkedvesebb
164 19| Aminõt csak egyet adnak az istenek a közönséges halandóknak. (
165 21| Az elsõ kocsin mi indultunk,
166 21| legelõbb; legutoljára maradt az öreg Csapiczky a kis Marival,
167 21| lazsányi dombra, melyet az én szelíd kedvenceim a nyírfák,
168 21| pityókosan, nem sajnálták az ostort; szinte röpülni látszottak
169 21| nagy aranyfelhõben, mert az út fölvert porát a verõfény
170 22| Az öregem négyesét nem látom -
171 25| Hány órakor lesz az esküvõ?~
172 26| Fél egyre kell lennie. De az öreget végre is be kell
173 26| is be kell várni, mert õ az örömapa, Mari húgom pedig
174 26| örömapa, Mari húgom pedig az egyik koszorúlány.~
175 29| a falu innensõ részén. Az ablakok némelyike kitörve,
176 30| földszint egy részét lakják. Az öreg méltóságos úr (a Katica
177 31| Miért „méltóságos” az ön apósa, ha szabad kérdenem.
178 33| Ah! az más.~
179 34| késõbb tudtam meg, hogy az õrnagyot Uhlariknak hítták
180 34| birtok neve után, melyet az eperjesi püspöktõl bérelt.~
181 35| Apja sótiszt volt az aerariumnál és nem volt
182 35| lefutott: öreg kapitány lett az egykori nyalka huszárgyerekbõl
183 35| lova kantárját s megáll az ámuló-bámuló kapitány elõtt.~
184 40| tábornok beszélte nekem, hogy az uralkodó egész életében
185 40| uralkodó egész életében ezzel az esettel együtt is csak kétszer
186 40| jelenti, hogy mindent kérhet az illetõ, amit a szeme, szíve
187 41| nagy mindenségben, melyekre az emberek vágynak és törekszenek,
188 44| kamarásságot, elengedvén az õsöket, többször fejezte
189 44| csodálkozását még aztán is az eset fölött. Pedig olyan
190 45| lebzseltek, nevetgéltek, az urakat szólták s pajzánul
191 46| sok kocsi közt behajtani; az összegyûlt vendégek: Divékyék,
192 46| létai Létássyak, de tudná az ördög elszámolni mind, kiszaladtak
193 47| Az õrnagy maga is elõsántikált
194 49| is rettenetes szavak; de az õrnagyot nyomban elfogta
195 53| fogadtatás meleg elevensége. Az öreg õrnagynak nem sok tekintélye
196 53| amint sorba üdvözölték az érkezõk vidáman, barátságosan. „
197 56| Katona létemre szeretem az egyszerûséget. (Önmagával
198 56| kezeit.) Teringette, imádom az egyszerûséget... s úgy ragaszkodom
199 56| a mannschaftom volna... Az asszony persze szeretné
200 57| tokás arca fölfúvódott az önérzettõl, mint egy spanyol
201 58| hogy abba kellett hagynia. Az egyik asztal tele volt partecédulákkal -
202 58| volt partecédulákkal - ezek az udvartól küldött halotti
203 58| minden kamarásnak megküldi az udvarmester.~
204 59| házhoz járatosak már ösmerték az öregúr gyöngéjét, hogy szívesen
205 59| flancol e partékkal, de az új vendégeket meglepte a
206 61| Az udvar - felelte Lazsányi
207 62| Ah, az udvar?~
208 64| tágas teremben, mintha itt az õ szalonjában libbennének
209 65| egy partecédulát vett föl az asztalról a jobb kezével,
210 73| mért! Hát mert érdeklõdöm az udvar iránt. Ki érdeklõdjék,
211 79| Kramly báróról az volt a köztudat, hogy az
212 79| az volt a köztudat, hogy az apja mint katonai liferáns
213 80| gúnymosoly játszadozott az ajkakon.~
214 82| maga Kramly is nevetett, az õrnagyot pedig majd megfullasztotta
215 82| pedig majd megfullasztotta az asztma, nyakába esvén Divékynek: „
216 83| fogadták. Azután megérkezett az öreg Csapiczky, leányával,
217 87| Ugyan hagyjátok, unom az effélét. Végre is a körülményektõl
218 89| együtt vagyunk. Csak még az asszonyok öltözködnek. Teringette,
219 89| öltözködnek. Teringette, az a sok limlom, az a sok másli,
220 89| Teringette, az a sok limlom, az a sok másli, toldalék...
221 89| sok másli, toldalék... Oh, az a sok toldalék...~
222 90| Az asszonyok valóban még sokáig
223 92| csönd támadt, melyet csak az a halk tengermormogás-féle
224 95| törékeny. Nagyban emelte az egyszerû fehér ruha. Szõke
225 97| asszony, kissé hervadt már, az igaz, de a hervadásban is
226 99| szemei lehettek még tegnap), az arca is halovány, gyûrött,
227 99| látszik, hogy nem aludt az éjjel; gyûrött, de így is
228 0 | kis kéz remegni látszik az övében.~
229 7 | ruhák Párizsból, édeseim, az én ruháim és Katica menyasszonyi
230 7 | még sohase fõzött le ez az átkozott Chatelot; mindig
231 9 | van öltözve, és hogy nincs az a szabó a világon, aki az
232 9 | az a szabó a világon, aki az õ szépségébõl elvenni vagy
233 12| Hova gondolsz? Hiszen az anyakönyvvezetõ és a pap
234 12| szobájába, hogy ne legyen itt az útban.~
235 16| dolmány fölirata. A szolga nem az, de a dolmány ugyanaz. Hát
236 16| Hát ez hogy lehet? No, az csak úgy lehet, hogy a dolmányt
237 16| a gortvai egyenruhákból. Az ördögbe is, ezek a vándorló
238 22| néztem csak hátra, mikor az anyakönyvvezetõtõl jövet
239 22| csak néhány lépésnyire volt az ódon, romladozó kastélytól.)
240 22| egy kis pocsolya képzõdött az útban, mely még teljesen
241 22| plébános kertkerítése és az út másik oldalán veszteglõ
242 25| fordultam aztán hátra, hogy mi az. Hát Domoróczy lekapcsolta
243 25| lépegetett rajta. Ez volt talán az elsõ mosolya a koszorú alatt.~
244 27| közönséges kitaposott út az „egy kenyérhez és sóhoz”, -
245 27| mézet nem is mondjam, mert az csak az elején van. Még
246 27| is mondjam, mert az csak az elején van. Még kevésbé
247 27| van. Még kevésbé untatom az olvasót az ebéd apró-cseprõ
248 27| kevésbé untatom az olvasót az ebéd apró-cseprõ részleteivel,
249 27| éhen. Mind, mind kihagyom az olyan dolgokat, amik csak
250 27| csészék, mint öntötte le az egyik szósszal éppen a méltóságos
251 27| gránátszín ruháját, mire az fölkiáltott: „Szent Isten,
252 28| okos kis isten, legyûri az étvágyat, ezt a gonosz,
253 29| sokszor néztek egymásra, de ha az egyik nézett, a másik elkapta
254 29| Endre néhányszor elõhúzta az óráját. Katica is többször
255 30| Mennyi az idõ?~
256 44| szerelmeseknek becses. Hm. Az új házasok már nem szorulnak
257 44| házasok már nem szorulnak az égitestekre. Hm. Hát kell-e
258 44| égitestekre. Hm. Hát kell-e az a holdvilág, gyerekek, vagy
259 52| Kitör a hahota s az egész társaság azon diplomatizál,
260 54| szegény gyerekek, megittasodva az elmúlt percek eseményeitõl,
261 56| Most még csak az õrnagy kezdi elõtologatni,
262 59| Az õrnagy maga ugrott föl keresni.~
263 60| ebédlõterem egyik sarkában, annak az egyik fiókját nyitotta ki,
264 61| Szent Isten, mit tart ott az õrnagy? - kérdem a szomszédomhoz
265 65| Az efféle szakállak és bajuszok
266 65| tetszés szerint alakíthatja az ember a Dienerschaftját;
267 67| Az õrnagy visszatipegett az
268 67| Az õrnagy visszatipegett az asztalhoz; az egy ív papírt
269 67| visszatipegett az asztalhoz; az egy ív papírt fölnyirkálta
270 67| ez Königgrätz apótól? De az apó vidáman dörzsölte a
271 67| figyelmeztette, különösen az öregebbjét: „Igaz évszámot
272 68| papírra ráírta a nevet és az illetõ vendég születési
273 68| vendég születési évszámát, az öregúr eltûnt az asztaltól.
274 68| évszámát, az öregúr eltûnt az asztaltól. Észre se vették;
275 68| mindjárt el is felejtették az egész összeírást. Hisz úgy
276 68| sárosi leányokon tanulja meg az udvarlást, s viszont a sárosi
277 68| vérbe, csak maszkírozza az igazi ostromokat. A színpadi
278 68| csaták végre is kellemesebbek az igaziaknál. A nagy szenvedély
279 68| ami lezsér és ami pikáns az emberben. Ah istenem, semmi
280 68| tökéletesebb a világon, mint az oly emberek, akiknek nincsen
281 70| Nos, uraim - kezdé az apó és a szemei csillogtak
282 70| meg Tokaj termését abból az esztendõbõl, amikor õ született. (
283 71| üvegeket, telitöltve azzal az olvasztott arannyal, amit
284 72| kápráztató földi jólétbe és az ötletnek kedvességébe.~
285 73| Csak az kár - jegyzé meg az öreg,
286 73| Csak az kár - jegyzé meg az öreg, fürgén szaladgálva
287 73| öreg, fürgén szaladgálva az asztal körül -, hogy már
288 74| helyére, megtölté poharát az 1825-iki termésbõl (ebben
289 74| 1825-iki termésbõl (ebben az évben jött a világra Eperjesen)
290 75| Ezt a poharat pedig ürítem az én kedves mostohaleányom,
291 75| legyen. És hiszem is, hogy az lesz, mivelhogy az elsõ
292 75| hogy az lesz, mivelhogy az elsõ föltétel, a szeretet
293 77| Königgrätz apó zavartalanul -, az asszony ellenben kétszer.
294 77| Becsületemre mondom, hogy csak az elsõ halál nehéz neki, a
295 79| eléfogta szokás szerint az asztmatikus köhögés, annak
296 80| fészket építs magadnak; fogadd az útra, szívecském, ezt a
297 81| elérzékenyedve és sírva borult az asztalra.~
298 91| koccintott és fölhajtotta az isteni nedvet.~
299 92| Mindenki magasztalta az õrnagyot: De iszen, derék
300 92| õrnagyot: De iszen, derék ember az! Ha nem származik is nagy
301 96| Magamat is meghatott az érdekes incidens és még
302 96| kezd a neve emelkedni s az ötvenezer forintos hozomány
303 98| ám lecsapni. Jó szerszám az.~
304 0 | Az öreg Csapiczky tûkön ült,
305 0 | idõsebb úr, ezt viselte. (Az anhalti herceg, kinek Sárosban
306 1 | cvikkeren keresztül, melyet az orrán felejtett. Egyenest
307 2 | keserûség ömlött el arcán.) A fõ az, hogy a fölvetett kérdéssel
308 2 | kérdéssel foglalkozni kell. Az ország összes csataterein
309 2 | részére. (Gúnyosan pislogott az átellenben ülõ báró Kramlyra.)
310 3 | beszélnek, csak átvette az írást és ott tartotta, morzsolgatta
311 5 | gavallér - kiáltá Garzó Pál -, az is lesz, míg csak egy foszlány
312 6 | Úr az úr pokolban is - jegyzé
313 11| saperlott, derekasan”, majd az öreg Csapiczkyt ölelte meg
314 14| a feketekávét. Kezdõdött az asztalbontás. A menyasszony
315 14| menyasszony és võlegény elhagyta az asztalt, meg a tekintélyesebb
316 15| átalakul kártyakompániákká. Az öregebb hölgyek összeülnek
317 18| menyasszonnyal még sok a baj. Az összes málhákat össze kell
318 18| kiszedi toilette-jeibõl az úti ruhát, a mákszínût,
319 19| átöltöznek, a szolgák kihordják az ebédlõ bútorzatát, azaz
320 21| Szlimóczkynéval, én magam az idõközben úti ruhában visszajött
321 23| Endre félrehúzott az ablakmélyedésbe.~
322 28| Õrült sebesen rohant az idõ. Észre se vettük, mikor
323 28| négylovas üveges hintó elõállott az udvaron. Ámbár iszen látni
324 28| szanaszét, keresztül-kasul az égbolton, mint mikor barna
325 30| Az új pár utazik.~
326 31| Az egyik imposztor (persze
327 32| nevettek, de azért abbahagyták az ivást, kártyázást, mind
328 33| professzor, a fizika tanára), aki az imént húzott be egy nagy „
329 39| tudományok mellõztetésérõl az úgynevezett középosztálynál,
330 40| lakodalom leírását. De miután az új házasok elutaztak, nem
331 41| A mulatság még folyt, az ifjúság táncolt, a komolyabbik
332 42| a Stefinek, ki így itta az anhalti hercegnél. De valóban
333 46| kelletlenül. - Magunknak is kell az aprópénz.~
334 48| hogy mire újra visszatértem az asztalhoz, már egy garmada
335 49| virtus”. A gavallér érzi az ilyen finom distinkciókat.
336 49| csak olyan jól érti, mint az ellenséges partnerek, a
337 50| Folyt hát a tánc, a játék, az ivás egész a kakasok megszólalásáig.
338 56| hajnal elõtt végre megpuhult az õrnagy s nagy rimánkodásunkra
339 56| rimánkodásunkra megadta a placetet az ukázhoz, hogy a kocsisok
340 57| rajtok, amint szerszámozták az udvaron. Futkostak a homályban
341 57| meg vagy a kantárt, vagy az ostort.~
342 58| visz el Eperjesre? Mert az én gazdám már messze jár.~
343 65| Az igaz, de mégis Eperjesre
344 76| Csöndes volt az éj és koromsötét; egy csepp
345 76| csilingelésétõl ébredezett az erdõ.~
346 79| kopva, mert úgy húzta õket az ördög a lábuknál fogva a
347 91| Ezt ugyan bolonddá tettem az ugatással - súgta (mert
348 92| leugrott a bakról, lekapcsolta az elsõ két lovat és nyugodalmas
349 93| miképp kezdõdik a vedlés? Az inas és a két ló már elolvadt.~
350 94| irányába tekintve -, de mi az a fehér mellettük?~
351 95| Hát az, barátocskám, a János ingben
352 95| ingben és gatyában, mert az inasi gúnyáját levetette,
353 95| levetette, itt hagyta; nem az övé. Itt semmi sem úgy van,
354 97| Az se nem - dünnyögte -, az
355 97| Az se nem - dünnyögte -, az is kölcsön van kérve.~
356 98| magyarul, de ha összeszedte az eszét, alig ejtett jelentékeny
357 98| zökkenéseknél tért vissza az álmok országából Sárosba;
358 98| búcsúkurjongatásokat, melyek nyilván az öreg Csapiczkynak szóltak,
359 98| Mindjobban ki lehetett venni az utat, a mezõket, melyeken
360 98| katona állna ott haptákban. Az ég pirkadni kezdett keletrõl,
361 98| csípõs hajnali szél zörögette az útszéli fák gallyait; szemlátomást
362 98| hegygerincét és eltakarta az utánuk jövõket. Semmit se
363 1 | Kitörülte szemébõl az álmot és szétnézett. Most
364 2 | Mi az ördög! Hát már itt vagyunk?
365 4 | Ugorj le, Pali, és rúgd be az ajtót.~
366 5 | mire nagy nehezen kinyílott az ajtó és elõcsoszogott papucsban,
367 5 | nagyszakállú zsidó. Megpillantván az úrias phaetont, levett sapkával
368 8 | csakugyan kibontakoztak az utánunk jövõk. De szent
369 8 | összegyömöszölve, mint az arató tótok. A hetyke, ragyogó
370 9 | Az utolsó kocsiban ültek a
371 9 | lehetnek? Nini, a cigányok, az eperjesi banda, hátul a
372 11| kedéllyel, csillogó lélekkel, de az orcáik, ruháik gyûröttek
373 11| ruháik gyûröttek voltak, az inggalérok piszkosak. Nem
374 13| Jöttek az üvegek sorba. Kohn nem gyõzte
375 16| Az urak kacagtak a Babaj tréfáján,
376 16| nekiiramodott ezekre a hangokra az exercírozásnak, megszegte
377 19| látod? Csupa honvédlovak; az aerariumtól kikölcsönözve.~
378 20| felcihelõdtünk a kocsikra, az Eperjesig tartó rövid úton
379 21| Hát ezek az urak hova mennek? Hiszen
380 28| Ellenõr az adóhivatalnál.~
381 31| a négyesek - kiáltám -, az a pompa, a fény, a ragyogás,
382 32| Innen a szerszám, onnan az elsõ két ló, amonnan a hátulsó
383 35| akarod azt mondani, hogy az õrnagy ötvenezer forintja...~
384 36| Nos igen, az is csak egy forma.~
385 40| ez szép egy história. De az öreg Csapiczky kötelezvényével
386 41| úgyabban! Csapiczkynak idáig ér az adóssága.~
387 42| És mutatóujjával az ádámcsutkáját birizgálta.~
388 43| szemfényvesztéshez, és végiggondolva az eseményeket.~
389 44| Ostobaság! Az új házasok igen jól tudták,
390 48| gazdagok lennénk. És ha sikerül az elõadás, örülünk neki, tapsolunk
391 48| hogy valóságnak tartja az idegen, tudjuk abból, hogy
392 50| nevû szabó. Egy jó ötletke az egész. Mindössze annyi igaz,
393 50| Mindössze annyi igaz, hogy az a ferslág valóságosan egy
394 50| fény, a pompa, a ragyogás, az elevenség, a finomság, fesztelenség,
395 50| fesztelenség, és kedélyesség, az úri allure-ök, a lovak,
396 50| úri allure-ök, a lovak, az ezüstnemû, a griffek, a
397 52| helyiségeiben, hogy átadjam neki az Endre által rám bízott csomagot.~
398 58| térítvényt, domine Brányik, az ékszert pedig csak hagyja
|