Bekezdés

 1 94|                      Visszavonom - szólt Ida alázatosan.~
 2 7 |                         Hagyd el - szólt nevetve -, téged már ismerlek
 3 16|                 Jó napot magának - szólt kedélyesen -, mi újság in
 4 38| ideszabadult valahogy. Hé, fickó - szólt oda dölyfösen egy a tornáchoz
 5 58|           igen, Enfin, igaza van - szólt szemmel láthatólag lecsillapodva. -
 6 76|           is megszánta õket és így szólt a szolgákhoz fejedelmi prosopopeával,
 7 86|                Hm, ez igaz lehet - szólt elgondolkozva. - Adjon nekik,
 8 14|             a brüsszeli csipkéim - szólt egy lemondó sóhajjal Lazsányiné,
 9 74|          világra Eperjesen) és így szólt a beállott mély csöndben
10 76|          Stefi, ne szemtelenkedj - szólt közbe Lazsányiné.~
11 2 |                   Kedves menyem! - szólt ünnepélyesen s oly hûvös
12 50|        ferslág volt. De végre is - szólt és most egyszerre váratlanul
13 58|                 Igen, igen, igen - szólt éneklõ hangon. - Keresse