Bekezdés

 1 37|      álmos volt és dicsekedett: „Milyen nagyot alszom én ma.”~
 2 33| Csapiczky Pál is a három fiával. Milyen érdekes volna, ha már akkor
 3 53|        valamennyi livrée-ben. De milyen különbözõ ruháik voltak.
 4 61|                             Bah! Milyen ügyetlen vagyok!~
 5 91|     dõltek belõle a sziporkák. S milyen szabadon, fesztelenül diskurál:
 6 19|        vallomásokat tett, hogy õ milyen gonosz, hitvány ember, aki
 7 35|   elkerült Bécsbõl, tudja isten, milyen ezredhez, s lassan-lassan
 8 7 |                                  Milyen pech! - kiált föl kétségbeesve
 9 7 |         éppen most. Képzelhetik, milyen bosszúság volt ez rám nézve.
10 22|          hosszú sorba, - de hogy milyen rendben, nem figyeltem meg,
11 27|       fölkiáltott: „Szent Isten, milyen szerencse, hogy nem a párizsi
12 42|                   Majd meglássa, milyen kellemes ízt ad neki. Én
13 43|     beállt a „hozom, viszem”, de milyen elõkelõ volt e körben „Hozom”