Bekezdés

  1 1 |              a kis urak is nagy urak és megfordítva: a nagy urak
  2 1 |           kis urak. Sáros a jó tónus és az illúziók vármegyéje.
  3 1 |             ott bálon vagy banketten és mindig azt kellett hinnem,
  4 1 |             hogy ezek megyei írnokok és apró tisztviselõk, kik nélkülöznek,
  5 2 |           egy hatosért hajba kapnak, és csak másnap hallja az ember
  6 2 |               kik elõkelõen mozognak és beszélnek! A „flanc” második
  7 2 |               mely lelkeiket betölti és szellemüket frissen tartja.~
  8 3 |            alföldi gazdagok jó módja és urasága csak egy száraz,
  9 3 |        egymás mellé rakott számokban és betûkben.~
 10 4 |           alatt igen csinos cikkeket és tárcákat ír, násznagynak
 11 6 |      Csapiczky fess fiú, de még zöld és egy kicsit nagyon is bohém.~
 12 17|                                      És hogy lehet oda jutni?~
 13 20|         inkább szüksége Csapiczkynak és nem asszonyra.~
 14 27|          mennek férjhez, ha leányok, és más megyébe mennek háztûznézni,
 15 27|                Van elég törött ablak és fazék az országban, azt
 16 27|            az életet leélik egyebütt és igen bajos lesz õket ítéletnapkor
 17 28|             nagyuraknak is imponált, és mint riporter be tudott
 18 29|                  A kivasalt cilinder és a lakkos topán elviszi az
 19 29|            pakfon arisztokráciával”, és tele volt nyegleségekkel
 20 29|             tele volt nyegleségekkel és adóssággal.~
 21 32|        Ostobaság volna 25-én távozni és példátlan a történelemben.
 22 37|            láttam, csak a vacsoránál és igen csodálkoztam, hogy
 23 37|        csodálkoztam, hogy álmos volt és dicsekedett: „Milyen nagyot
 24 40|              nagy záporesõ volt arra és a vicinális út tele van
 25 44|               Gortván pedig édesapám és a kis húgom.~
 26 47|                    Oh, hogyne! Ötven és néhány szoba van a menyasszonyom
 27 48|                                Ötven és néhány szoba! Az ördögbe.
 28 49|            kapálta a földet a szíjak és cafrangok szövevényei közt
 29 49|       szövevényei közt türelmetlenül és hányta-vetette a pántlikás
 30 53|         gyanúsítást -, de egyre megy és végre is egy Csapiczky nem
 31 54|              maga Csapiczky ment föl és kisvártatva egy nagy fekete
 32 55|         megvenni a lovak kantárjaira és a kis bokrétákat az ostorokra.~
 33 56|              domíniumok, a kastélyok és angolkertek tartozékai?~
 34 62|          általában más állatokat is, és amikor a malacok szerelmét
 35 63| keresztutaknál. Csapiczky leszállott és összeölelkezett az atyafiakkal,
 36 63|               egész Amerikáig járnak és visszajönnek.~
 37 67|         orrokkal, pikáns girbe-görbe és mégis édesen üde arcocskákkal.~
 38 69|         üveges hintóban a leányaival és lorgnetten át nézte koronkint
 39 72|                 Vidámak, gondtalanok és megennivaló kedvesek voltak
 40 74|       Egyforintos havannával kínált. És még azt mondta rá fitymálva,
 41 75|        legott ugatni kezdett az öreg és oly élethíven, hogy a Nedeczkyné
 42 81|                     Balról a tölgyek és fenyvesek között egy veres
 43 87|              csomó fácán röppent föl és tûnt el; az egyik Keviczky
 44 87|        elõszedte puskáját a kocsiról és nekem nyújtotta.~
 45 91|                 Odaszaladt, fölverte és elejtett egyet, hozta aztán
 46 98|              vigyorgott, megszagolta és mert frissnek találta, csodálkozva
 47 0 |            Ezalatt az egyik Pruszkay és, gondolom, Vidaházy, mert
 48 3 |          idegent vett észre legelõbb és sietett magát bemutatni.~
 49 7 |            ismerlek az arcképed után és sokért nem adom, hogy most
 50 9 |             mind magtalanok maradtak és csak a vezérek nejei szültek
 51 11|       szállnunk, a Csapiczky apjáért és húgáért. A helység oldalt
 52 13|            pár õszirózsa himbálózott és a napraforgók. Imitt-amott
 53 13|             aztán jött egy fenyõkkel és tölgyekkel csinosan gruppirozott
 54 13|        hordott, s fehér szakácskában és sapkában habot ver az ambituson
 55 15|                   Isten hozta, uraim és hölgyeim! Nagy kitüntetés
 56 15|             nézve. (Dörzsölte kezeit és ragyogott az arca az örömtõl.)
 57 15|              le méltóztattok szállni és megtisztelni a szegény házamat?
 58 18|              is átölelt barátságosan és megropogtatta a derekamat (
 59 20|        ország kiadja a kereskedelmet és a sajtót a kezébõl idegeneknek,
 60 21|            nyújtotta Szlimóczkynénak és a tulipánfákkal beültetett
 61 23|            nem hazugság? Csal minden és mindenki. Csalnak a férfiak,
 62 27|     fölösleget. Kivonás, sokszorozás és összeadás dolga minden.
 63 27|             el), kicsirázott, kinõtt és most a késõi melegek által
 64 29|             lehajolt, letépett egyet és a hajába tûzte.~
 65 33|              jár vala a Pesti Hírlap és beszéli a dolgokat napról
 66 33|             egyik apródjával beszélt és a többi meg a többi. Istenem
 67 35|            hogy a könnyei csurogtak, és az egyik könnycsepp, miután
 68 35|           kisasszony is csodálkozott és gyöngén meglökte idõsebb
 69 36|              merészebb fickándozásra és ugrásokra ösztökélte - menekülni
 70 36|          menekülni vágyván a szíjtól és csörömpöléstõl. (Hej, kis
 71 42|          meghalt, a háztartást vitte és nevelte a kisleányt.~
 72 52|                              S ismét és ismét kedvtelve nézett végig
 73 60|             lorgnette lefordult róla és szerencsétlenül beesett
 74 65|            apám véletlenül rábukkant és megszerezte a családnak.
 75 66|             töltöttek a szirupékából és élénken koccintgattak:~
 76 68|          szegezte le kis fejecskéjét és a kendõjét harapdálta zavarában.~
 77 73|               így élünk közönségesen és végre is azt eszik az ember,
 78 74|             váltogatták a tányérokat és hordták az ételeket. A vendégek
 79 76|              végre is megszánta õket és így szólt a szolgákhoz fejedelmi
 80 78|      kotródtak ki a hajdúk, huszárok és lakájok; az én képzeletembe
 81 87|          beleágazik egy másik mezõbe és fölszólalásra provokál új
 82 88|      feledjük, hogy útközben vagyunk és hogy nagy föladat küszöbén
 83 97|         gondolnak felõlem Lazsányiék és Katica? Apuska, szólj, kérlek,
 84 0 |              Csapiczky a fejét rázta és rámordult megbotránkozva:~
 85 6 |            odaintette a Matykó inast és fölírta a kékposztó dolmánya
 86 7 |         fordítva, mert õ most plakát és nem inas.~
 87 8 |           megütközött Pruszkay Stefi és fölfortyant. (Nem csoda,
 88 10|                            Fölugrott és kifelé rohant.~
 89 15|        asztalról egy pohár vörösbort és ünnepélyes pátosszal mondta (
 90 17|             kinyúlt egy a pohár után és az éppen a Tass vezér unokájáé
 91 19|          vele, aztán összeölelkeztek és vége volt a haragnak, elmúlt,
 92 19|              elkezdett érzékenykedni és vallomásokat tett, hogy
 93 19|      legkedvesebb barátját megbántja és kellemetlen perceket szerez
 94 19|              egyébiránt kettõt adtak és a harmadikat keresi, mert
 95 29|           hézagos, néhol összeomlott és a kövek szerteszét hevernek,
 96 29|             csak imitt-amott ép még, és a mohhal benõtt zsindely
 97 32|                Persze! De õ császári és királyi kamarás is.~
 98 34|         Uhlariknak hítták valamikor, és a Lazsányi nevet csak néhány
 99 35|          sótiszt volt az aerariumnál és nem volt nemesember. De
100 35|             korában beállt katonának és oly tökélyre vitte pár év
101 35|            hálás volt tanítója iránt és amikor császár lett, kinevezte
102 41|          melyekre az emberek vágynak és törekszenek, melyeket a
103 41|          kiturkálhat egy korona alól és mohón, de zavartan dadogta:~
104 45|              tele volt már kocsikkal és kocsisokkal, kik különbözõ
105 46|      kiszaladtak elénkbe a verandára és nagy éljenzéssel fogadtak.~
106 47|  egyenruhájában, kardosan, csákósan, és még mielõtt leszálltunk
107 64|             láthatatlanul a fenséges és nagyméltóságú szellemek
108 76|            negyvenöt éves férfi volt és nõtlen, családtalan, a kripta
109 81|              mondá nyájasan Divéky - és hogy veszed, kérlek, a csontok
110 83|           pénzét a másik kabátjában, és csak a feleúton vette észre.~
111 88|          volt, tett, vett, igazított és parancsokat osztogatott.~
112 90|         azért asszonyok. A szobalány és a szolgálók õrülten futkostak
113 90|          kellett, majd egy cipõhúzó; és még isten tudja, mi. Végre
114 92|         Kinyílt a mellékszoba ajtaja és belépett a menyasszony.
115 95|           Uramfia, mekkora smaragdok és zafírok! (Amilyen prózai
116 98|       megelégedett, vigyorgó arcával és mindenki elõtt ismétli:
117 0 |             elõtte, megfogja a kezét és megcsókolja; a kis kéz remegni
118 5 |             három, menjünk, hölgyeim és uraim. Jobbra át!~
119 6 |         nyomták a bokrétás nászbotot és éppen meg akartunk indulni,
120 7 |     Párizsból, édeseim, az én ruháim és Katica menyasszonyi ruhája.
121 7 |               Onnan szoktam hozatni. És még sohase fõzött le ez
122 7 |             gyorsáru lettek föladva, és nem jön semmi, semmi. Azt
123 9 |                            A hölgyek és a férfiak mind tiltakoztak,
124 9 |              fölségesen van öltözve, és hogy nincs az a szabó a
125 10|        anständig, hát nem anständig. És kedvem volna fölbontani
126 10|          volna fölbontani a kisztnit és... Was sagst du dazu, alter
127 12|            Hiszen az anyakönyvvezetõ és a pap már egy órája várnak.
128 12|            párizsi ruha már itt van, és én szeretném is, ha rajtatok
129 12|          csak nem kezdtek levetkõzni és újra felöltözni. Daj, pokoj,
130 16|            hogy a dolmányt idehozták és elfelejtették róla lekefélni
131 22|                                      És így tovább, egész hosszú
132 22|              a plébános kertkerítése és az út másik oldalán veszteglõ
133 23|        átugrottam a hosszú lábaimmal és eszembe se jutott a többiekért
134 25|            meggyszín bársonymentéjét és végigterítette a sárfolton.
135 26|         benyomta a nagy Szlimóczkyné és a száz kilóra becsült Csathó
136 26|        szolga hazavitte megszárítani és megkefélni.~
137 27|      kitaposott út az „egy kenyérhez és sóhoz”, - hogy a mézet nem
138 27|       mindenki volt már lakodalomban és még senki sem halt meg ott
139 27|              potyogtak ki a tányérok és csészék, mint öntötte le
140 27|        Mellõzöm a tömérdek bon mot-t és aperçut, melyek egyugyanazon
141 27|   egyugyanazon pillanatban születnek és elmúlnak, mint általában
142 27|          élnek, mint a bolygó zsidó, és lakodalomról lakodalomra
143 29|         hozzájuk intézett kérdésekre és igen szórakozottan feleltek.
144 37|                                      És hánykor indulunk innen?~
145 53|        tapasztalt násznagy nagy róka és hidegen érinti a mutatkozó
146 53|      liliomokat a leszakítás elõtt - és mikor másodszor láttam õket,
147 54|             jövõ percek eseményeire, és ne nézzetek sehova, csak
148 55|                                      És jön is már, de most még
149 55|    öltözetben. Kedves még, meleg még és nyájas. De majd meglássátok,
150 55|   elhagyogatja apránkint szép ruháit és egyszer csak megáll elõttetek
151 57|              Adjatok egy ív papirost és egy ollót.~
152 60|           egyik fiókját nyitotta ki, és onnan kotorászott elõ egy
153 60|            kotorászott elõ egy ollót és egy kulcsot. A fiók ezenkívül
154 60|       különbözõ parókák, álszakállak és bajuszok.~
155 65|                  Az efféle szakállak és bajuszok segítségével tetszés
156 65|             sima francia komornyikot és cotelettes angol lovászt.~
157 67|               aztán egy ceruzát vett és sorba járta a vendégeket: „
158 68|        minden papírra ráírta a nevet és az illetõ vendég születési
159 68|        igaziaknál. A nagy szenvedély és a nagy érdek elnyomja, ami
160 68|      elnyomja, ami finom, ami lezsér és ami pikáns az emberben.
161 68|            csak szeretetre méltóknak és elõkelõknek látszani, és
162 68|             és elõkelõknek látszani, és nincs egyéb törekvésük,
163 70|            Nos, uraim - kezdé az apó és a szemei csillogtak és híztak
164 70|           apó és a szemei csillogtak és híztak a csodálkozó arcokon -,
165 71|        üvegjét a ráragasztott névvel és születési évszámmal.~
166 72|             kápráztató földi jólétbe és az ötletnek kedvességébe.~
167 73|             csettentett a nyelvével) és sokért nem adnám, ha száz
168 74|            jött a világra Eperjesen) és így szólt a beállott mély
169 75|            kötelékben boldog legyen. És hiszem is, hogy az lesz,
170 75|           itt vagyunk mi a példa, én és anyátok.~
171 77|          kétszer. Amikor megöregszik és amikor tényleg kileheli
172 80|            Katalin! Egy-két óra csak és el fogod hagyni a szülei
173 81|            Lazsányiné elérzékenyedve és sírva borult az asztalra.~
174 84|              bent Wertheim-szekrény, és ha nem volna, hát (hogy
175 87|                     Odament Endréhez és átnyújtotta.~
176 89|            társaság tagjai fölálltak és lelkesedve éljeneztek, tapsoltak.
177 89|      tapsoltak. Sokan hozzá járultak és kezeit szorongatták. Maga
178 89|              mire õ megölelte Endrét és sokáig tartotta a fejét
179 91|  fölvillanyozott társaság koccintott és fölhajtotta az isteni nedvet.~
180 96|        meghatott az érdekes incidens és még némi aggodalommal is
181 97|                      Odamentem hozzá és a fülébe súgtam:~
182 99|                           Rám nézett és szelíden, de mégis bizonyos
183 2 |     csatatereken hevernek, kedvesem, és meg vagyok gyõzõdve, minden
184 3 |     beszélnek, csak átvette az írást és ott tartotta, morzsolgatta
185 7 |                    Sokan fölugráltak és rohantak gratulálni a võlegénynek.
186 9 |               de aztán mégis leküzdi és csak annyit kérd: - Miért
187 10|       száztízezer forint már valami. És végre is kényelmesebb újságot
188 11|      bruderkám, átkozottul lefõztél” és ismét hulldogáltak a könnyei.
189 14|           nagy ezüst girandole-okban és a feketekávét. Kezdõdött
190 14|          asztalbontás. A menyasszony és võlegény elhagyta az asztalt,
191 14|             a tekintélyesebb hölgyek és urak, de a fiatalság, a
192 15|             a kanapéra, a zsöllyékbe és pikáns lében tárgyalják
193 18|       málhákat össze kell csomagolni és elõre kiküldeni igás kocsin
194 19|                    Míg a menyasszony és a võlegény átöltöznek, a
195 19|            tudja, de õk itt maradnak és nem engedik a kényelmes
196 21|              hogy Endre is elõkerült és keresi, hát odavittem hozzá:~
197 24|          nekem, ha beviszi Eperjesre és holnap átadja a takarékpénztári
198 24|   igazgatónak, Kubányi Sámuel úrnak, és visszakéri a nála lévõ térítményemet.
199 31|              csettentett a nyelvével és elkezdte a torkát gargarizálni
200 32|           hogy meglássák még egyszer és elbúcsúzzanak.~
201 33|         húzott be egy nagy „zsinórt” és közlékeny lett, azt fejtegette,
202 34|     Königgrätz apó türtõztette magát és gyöngéden mondá:~
203 41|              s mindenféle csillapító és stimuláló szereket. A háziasszony
204 49|   inkorrektséget, mert egyformán árt és használ mindenkinek. Érdekes
205 50|    kászmálódni; ámbár Königgrätz apó és neje akkor is rimánkodott,
206 56|                   Mindegy; a tömeges és határozott föllépésnek sikere
207 68|                                      És hol?~
208 71|               Fölkacagott kedélyesen és hátba ütött.~
209 74|       Bogozyt a bor beszédessé tette és õszintévé.~
210 75|           Adj egy kis tüzet - mondta és rágyújtott egy szivarra.~
211 76|                   Csöndes volt az éj és koromsötét; egy csepp szellõ
212 77|          neked, hogy csak festve van és csak a lámpáknál látszik.
213 79|      találták magukat a küszöb elõtt és a nadrágjuk nagyon el volt
214 81|        ördögünk van nekünk Sárosban, és majd nézz meg minket reggel,
215 89|            ha mégis nem itt a falu - és csodálkozva meresztgette
216 92|        lekapcsolta az elsõ két lovat és nyugodalmas jó éjszakát
217 93|              Tiszteltetem Weisz urat és köszönöm - kiáltá utána
218 93|           kezdõdik a vedlés? Az inas és a két ló már elolvadt.~
219 94|           Ahá - hebegtem fölrezzenve és a lóléptek irányába tekintve -,
220 95|          barátocskám, a János ingben és gatyában, mert az inasi
221 98|           Ilyenkor ha elhagyta magát és nem vigyázott, igen rosszul
222 98|       melyeken csak a kukoricaszárak és a mákok meredeztek hellyel-hellyel,
223 98|   beborította a Simonka hegygerincét és eltakarta az utánuk jövõket.
224 98|         hortyogó telekkönyvi iktatót és a lovak hátulsó lapockáját.~
225 1 |          Kitörülte szemébõl az álmot és szétnézett. Most már egészen
226 4 |                      Ugorj le, Pali, és rúgd be az ajtót.~
227 5 |                 Pali kocsis leugrott és elkezdett dörömbözni, mire
228 5 |            nehezen kinyílott az ajtó és elõcsoszogott papucsban,
229 5 |           levett sapkával közeledett és bemutatta magát:~
230 13|          Kohnné is kibújt a vackából és segédkezett. Domoróczy nagy
231 15|                 Egy pillanat nem sok és kézben volt hegedû, brácsa,
232 16|           ütemre mozgatni a nyakukat és a lábaikat, a Domoróczy
233 16|        megszegte a nyakát a szügyibe és olyan szabályos pirouetteket
234 25|                        Lehetetlen! - És Domoróczy?~
235 30|            Bogozy a vállát vonogatta és a szemem közé fújta a szivarfüstöt.~
236 31|         ragyogás, a havanna-szivarok és minden, minden?~
237 32|                                 Füst és pára. A négyesek ki voltak
238 42|                                      És mutatóujjával az ádámcsutkáját
239 43|          házasokat! - tûnõdtem, újra és újra visszatérve e csodálatos
240 43|       csodálatos szemfényvesztéshez, és végiggondolva az eseményeket.~
241 45|                                      És a vendégek?~
242 47|                                      És mégis ujjongtak, lelkesedtek.~
243 48|     csinálnánk, ha gazdagok lennénk. És ha sikerül az elõadás, örülünk
244 50|            volt. De végre is - szólt és most egyszerre váratlanul
245 50|               ez itt szokás minálunk és a szokások mindenesetre
246 50|              finomság, fesztelenség, és kedélyesség, az úri allure-ök,
247 50|   mindnyájunké. Csak szét van osztva és ha azt bizonyos alkalmakkor
248 53|      melyeken griffek, sasok, zergék és oroszlánok ágaskodnak, ez
249 56|                    A smaragdékszer - és a kezeit dörzsölte. - A
250 56|              smaragdékszer - ismétlé és átadta egy hivatalnoknak,
251 58|              Újra a kezeit dörzsölte és jóízûen szippantott egy