Bekezdés

  1 1 |               mindig azt kellett hinnem, hogy száz Esterházy közt ülök,
  2 1 |                pedig voltaképpen tudtam, hogy ezek megyei írnokok és apró
  3 2 |                 hallja az ember felõlük, hogy a legszegényebbnek is ezer
  4 3 |                                      Az, hogy õk szegények, végre is csak
  5 4 |             tényálláshoz tartom magamat, hogy ti. Csapiczky Endre hírlapíró-társam,
  6 7 |                             Fejét rázta, hogy nincsen korán.~
  7 17|                                       És hogy lehet oda jutni?~
  8 26|                      Azt akarta mondani, hogy sohasem voltak pénzszorultságban -
  9 26|         Csapiczky Endrére vonatkozólag), hogy jónak látta így vezetni
 10 27|                  igen érdekes már az is, hogy ezúttal sárosi ifjú sárosi
 11 34|                gondolnak az urak? Azért, hogy elsején még fölvehesse az
 12 36|         érkeztünk Eperjesre, s úgy volt, hogy meghálunk a vendéglõben
 13 36|          foglalva, járt-kelt a városban, hogy csak úgy csurgott róla az
 14 37|         vacsoránál és igen csodálkoztam, hogy álmos volt és dicsekedett: „
 15 40|                 Reggel korán felköltött, hogy induljunk, hörpintsem ki
 16 42|            Lazsány felé; fogadni mernék, hogy e pillanatban már öltöztetni
 17 56|                 ember csak azt nem érti, hogy hol vannak a domíniumok,
 18 57|      barnállottak. Némelyik olyan távol, hogy szinte egy lassan mászó
 19 57|               színes napernyõk mutatták, hogy úri hölgyek ülnek rajtok.~
 20 66|              zeugnisokkal bebizonyítani, hogy nem onnan származunk.~
 21 73|                  nevem), de derék dolog, hogy eljöttél ebbe a mienk krajinába.
 22 74|                 azt mondta rá fitymálva, hogy füstszivar. Kutya teremtette!
 23 75|                  de mihelyt azt mondták, hogy én szeretném hallani, nem
 24 75|                az öreg és oly élethíven, hogy a Nedeczkyné mopszlija,
 25 0 |                 emlékszem jól a nevekre, hogy az idõ ne vesszen kárba,
 26 0 |                tréfából, kíváncsiságból, hogy melyiknek lesz több szerencséje.
 27 1 |                  élet. Amint észrevette, hogy várják, megsarkantyúzta
 28 2 |         zsibongással fogadták. Látszott, hogy kedvelik. A leányok is pertu
 29 7 |                 után és sokért nem adom, hogy most elevenen is láthatlak.~
 30 11|               végre kitalálta Domoróczy, hogy a Polyovkában - ez a folyónak
 31 13|              szem villogott elõ - lehet, hogy csak képzelõdés, de én mindenütt
 32 13|               arra vigyáz a park szélén, hogy befordul-e a jegenyefák
 33 18|           Motesiczky leány! (Szétnézett, hogy ki nem tudja.) Nem, nem,
 34 22|             beszélve, néha hátrafordult, hogy a hátuljövõk is hallják.
 35 22|                  Úgy látszik, restellte, hogy a fia csak újságíró.~
 36 23|                       Azt mondják róluk, hogy hazudnak. De ez nem igaz.
 37 23|                 Az öreg Deák azt mondta, hogy csak egy paragrafusból álljon
 38 27|                 van a vicc - folytatá -, hogy az ember le tudja számítani
 39 33|               mindig tartja magát a hír, hogy a pápai követ azt írta a
 40 33|              követ azt írta a Vatikánba, hogy »rex non habet calceas« (
 41 33|               biztos értesülése szerint, hogy saját költségén két pár
 42 35|              öreg is nevetett, kacagott, hogy a könnyei csurogtak, és
 43 35|               mellényre. Az ördög tudja, hogy lehet az! A legkisebbik
 44 40|             fáradtan, kissé röstelkedve, hogy rossz gazda hírébe talál
 45 57|                 Ön szokta mondani, uram, hogy szereti a múltakat, hogy
 46 57|                 hogy szereti a múltakat, hogy szeret emlékezni amaz órákra,
 47 58|        alkalmasok a nemesek asztalaihoz, hogy az õsök ízlését, szokásait
 48 60|                    Véletlen volt-e, vagy hogy szokása szerint az orrát
 49 62|                     Hát nem mondtam már, hogy te vagy a Jean?~
 50 64|           pincéjébõl való, melyik évbõl, hogy valóságos gusztust csinált;
 51 65|                 tudja. Csak az bizonyos, hogy mása nincs most. A története
 52 65|                  szirupéka egy hordóban. Hogy mikor omlott be a pince -
 53 73|           Felvidéki nyelven azt jelenti, hogy „otthon csinált”.) Szegények
 54 73|                ránk, szegény sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember rá
 55 78|              vésõdött be az egész dolog, hogy még talán egy nap, egy éjjel
 56 79|               ajtóban, mely nyitva volt, hogy a szivarfüst kimenjen, csakhamar
 57 79|         nõszemély. Meg lehetett ismerni, hogy ez a szakácsné. Ohó, ez
 58 80|      bosszankodva ugrott föl, megijedve, hogy mit akar a szakácsné. S
 59 88|               Uraim, uraim, ne feledjük, hogy útközben vagyunk és hogy
 60 88|                 hogy útközben vagyunk és hogy nagy föladat küszöbén állunk.~
 61 99|                                          Hogy menjünk.~
 62 1 |                nem mondta a vendégeinek, hogy menjenek. Inkább a nyelvemet
 63 6 |                    Endre is nevetett, de hogy viszonozza a tréfát, miután
 64 7 |                megparancsolta Matykónak, hogy járja körül az asztalt,
 65 7 |                körül az asztalt, de úgy, hogy a háta legyen a vendégek
 66 15|               pátosszal mondta (õ tudta, hogy kell Pruszkayval beszélni,
 67 19|      érzékenykedni és vallomásokat tett, hogy õ milyen gonosz, hitvány
 68 19|                Lazsányba, lehet azonban, hogy a levegõ kifújja egy kicsit
 69 20|                 csakugyan fölkerekedtek, hogy meg se álljanak Lazsányig.~
 70 34|                  Csak késõbb tudtam meg, hogy az õrnagyot Uhlariknak hítták
 71 35|                 nemesember. De hát akkor hogy lehetett a fia kamarás?
 72 35|               alatt a huszármesterséget, hogy a fõherceget, mostani királyunkat,
 73 40|                 tábornok beszélte nekem, hogy az uralkodó egész életében
 74 40|                 valamit! Ez azt jelenti, hogy mindent kérhet az illetõ,
 75 44|                                 Mondják, hogy a király, aki természetesen
 76 45|              szép asszonyairól. Mondják, hogy egy évig feküdtek itt egykor
 77 50|              három, öltözködjetek hamar, hogy mehessünk.~
 78 53|               Szervusz, öreg Königgrätz. Hogy van, édes Königgrätz apó?” (
 79 58|           nevetni való rész következett, hogy abba kellett hagynia. Az
 80 59|            ösmerték az öregúr gyöngéjét, hogy szívesen flancol e partékkal,
 81 66|                grófné. Istenem, istenem, hogy ez is meghalt - s hangja
 82 79|              báróról az volt a köztudat, hogy az apja mint katonai liferáns
 83 81|               mondá nyájasan Divéky - és hogy veszed, kérlek, a csontok
 84 83|             kezdte a panaszkodást Miska, hogy ördög vigyen el minden szeles
 85 98|             annyira tetszik ez a mondás, hogy sorba járja a férfivendégeket
 86 99|              halovány, gyûrött, látszik, hogy nem aludt az éjjel; gyûrött,
 87 99|        csodálatos édes hajlású orrocska, hogy már azért is érdemes volna
 88 2 |             valahogy elbújni Endre mögé, hogy kikerülje a sok kíváncsi
 89 3 | férfiszemkarikákból. Ah, istenem. Nem is hogy nézik, de hogy mit gondolnak
 90 3 |           istenem. Nem is hogy nézik, de hogy mit gondolnak hozzá... Pedig
 91 7 |             tûröm. Persze, te szeretnéd, hogy meghaljak. Tegnapelõtt kellett
 92 7 |                 Szent ég, ha rágondolok, hogy miként vagy öltözve, Katica
 93 7 |              szívem, most is azt hiszem, hogy menten megüt a guta.~
 94 9 |               mennyre-földre esküdözvén, hogy Katica fölségesen van öltözve,
 95 9 |               fölségesen van öltözve, és hogy nincs az a szabó a világon,
 96 12|            méltóságos asszony szobájába, hogy ne legyen itt az útban.~
 97 13|                  helyezett deszkadobozt, hogy elvigye.~
 98 15|                  szolga tûnt fel, vagyis hogy a szolga háta. A dolmányán
 99 16|                  dolmány ugyanaz. Hát ez hogy lehet? No, az csak úgy lehet,
100 16|                   No, az csak úgy lehet, hogy a dolmányt idehozták és
101 22|                 egész hosszú sorba, - de hogy milyen rendben, nem figyeltem
102 25|              Erre fordultam aztán hátra, hogy mi az. Hát Domoróczy lekapcsolta
103 26|               keltek a dámák. (Képzelem, hogy benyomta a nagy Szlimóczkyné
104 27|               egy kenyérhez és sóhoz”, - hogy a mézet nem is mondjam,
105 27|                 Isten, milyen szerencse, hogy nem a párizsi ruha van rajtam!” (
106 28|                               Mondjam-e, hogy se a menyasszonynak, se
107 28|              némelykor elkiáltaná magát, hogy a házassághoz speiz is kell.~
108 29|        szórakozottan feleltek. Látszott, hogy terhükre vagyunk. Endre
109 44|              tudod te még, miért kérdik: hogy kell-e nekik vagy nem kell?
110 49|          mordizom adta, mondod mindjárt, hogy: a feleségem.~
111 52|              társaság azon diplomatizál, hogy Katicából is kiszorítsa
112 54|          néznétek, meg találnátok látni, hogy a próza már leskelõdik rátok
113 55|             nyájas. De majd meglássátok, hogy elhagyogatja apránkint szép
114 60|                  jobban megnézve láttam, hogy különbözõ parókák, álszakállak
115 68|             nincs egyéb törekvésük, csak hogy a szomszédjuk vagy a vis-à-vis-juk
116 69|                 félóra is elmúlt, lehet, hogy több, mire újra visszatért
117 70|               magunknak azt a jó tréfát, hogy mindenki kóstolja meg Tokaj
118 73|           szaladgálva az asztal körül -, hogy már lefelé nem sokáig tréfálhatok
119 75|                  leányom volna; kívánom, hogy a házassági kötelékben boldog
120 75|             boldog legyen. És hiszem is, hogy az lesz, mivelhogy az elsõ
121 77|             lelkét. Becsületemre mondom, hogy csak az elsõ halál nehéz
122 77|               Azért tehát én azt mondom, hogy a fiatalságot pótolni kell.~
123 80|                  hajlékot, talán örökre, hogy új fészket építs magadnak;
124 84|                  még ez nem elég, érzem, hogy kötelességeim ezzel nem
125 84|                  körülnéznék a szobában, hogy van-e bent Wertheim-szekrény,
126 84| Wertheim-szekrény, és ha nem volna, hát (hogy is mondjam csak?) nem születnék
127 84|            mondanak. Mert én azt mondom, hogy pénz nélkül nem lehet béke
128 96|               aggodalommal is eltöltött, hogy Endre barátunk talán nem
129 2 |               ömlött el arcán.) A fõ az, hogy a fölvetett kérdéssel foglalkozni
130 9 |        bizonytalanul. Úgy rémlett nekem, hogy mondani akar valamit, de
131 14|               ivók, lármásan követelték, hogy õk itt ihassák kávéjukat,
132 18|                  ösmerjék meg a vasúton, hogy mi járatban van. A kalapok
133 21|              pihegett. Azonkívül láttam, hogy Endre is elõkerült és keresi,
134 26|               természetû - jegyzé meg -, hogy csak biztos kezekbe adhatom.~
135 32|                 betódultak a társalgóba, hogy meglássák még egyszer és
136 33|             akkor adta ki a parancsokat, hogy tekintve a nagy sötétséget,
137 33|          közlékeny lett, azt fejtegette, hogy a lámpánál, amit a lovas
138 37|           hatását, s mindjárt láthatnák, hogy a ló farkán van a lámpásnak
139 39|                vén Sipeky? Most mondaná, hogy nem szeretne anya lenni.~
140 41|   szervíroztatott, mindenkit rábeszélve, hogy egy kanálnyit tegyen a findzsájába
141 43|           kedvetlenül, mintha restellné, hogy a szerencse olyan utálatosan
142 48|          fordulnom - s addig hozomozott, hogy mire újra visszatértem az
143 49|                     Ez annyit jelentett, hogy nincs szenglije.) „Vígan
144 49|                  a portugál”, azt teszi, hogy jó szín van híva. Ha a „
145 49|               jár a varjú”, nyilvánvaló, hogy sokadmagával van a kiadott
146 49|                  bolond is kitalálhatja, hogy herzet kell visszahívni.
147 49|               pszichológiai szempontból, hogy kritikus helyzetekben egyszerre
148 50|               neje akkor is rimánkodott, hogy ne rontsuk a társaságot.~
149 53|               minden órát megállítatott, hogy ne konfundálják a vendégeit.~
150 56|           megadta a placetet az ukázhoz, hogy a kocsisok fogjanak be.
151 76|               mélyen pihenõ természetet, hogy szinte vonaglani látszott
152 77|                 bruder. Mondhatom neked, hogy csak festve van és csak
153 77|                  meglátod a virradatnál, hogy miképp olvadnak le a négyesek.
154 77|                 Hehehe. Mondhatom neked, hogy kapitális gyerek vagy. Mindamellett
155 98|              egy-egy hortyantás jelezte, hogy egy boldogabb létben kóborog,
156 16|                  pirouetteket vágott ki, hogy egy generális is megbámulhatta
157 34|               mindenki tudja a másikról, hogy nincs négy lova. E jó fiúk
158 35|                  nem akarod azt mondani, hogy az õrnagy ötvenezer forintja...~
159 38|                Elég címeres szamár volt, hogy nem valami okosabbat kért
160 44|                 házasok igen jól tudták, hogy azok a kötelezvények nem
161 48|                  magunknak, s ha látjuk, hogy valóságnak tartja az idegen,
162 48|                 az idegen, tudjuk abból, hogy hiba nélkül játszottunk.~
163 50|             egész. Mindössze annyi igaz, hogy az a ferslág valóságosan
164 50|               vagyunk. Hová parancsolod, hogy letegyelek?~
165 52|            takarékpénztár helyiségeiben, hogy átadjam neki az Endre által
166 53|                mikor bemutattam magamat. Hogy megkínáljon, kivette szivartárcáját
167 54|             Átadtam a csomagot, mondván, hogy ifjabb Csapiczky úr küldi.~