Bekezdés

  1 1 |          esetleg éheznek titokban, de ha idegen szem függ rajtuk,
  2 2 |     életrevalóbb nép ez az utóbbi, de mennyivel szebb az élet
  3 4 |                                    De jaj, hova jutok ebben a
  4 6 |                Csapiczky fess fiú, de még zöld és egy kicsit nagyon
  5 13|            A fekete lány még szép, de a fekete asszonyban van
  6 13|         elfogadom a násznagyságot, de hol lesz az esküvõ?~
  7 26|         voltak pénzszorultságban - de ennek az ellenkezõjére oly
  8 28|        volt; egy Isten, egy kabát, de az az egy kabát mindig úgy
  9 31|            a sárosi svihák dolga), de pompásan tudta elõ is tárni (
 10 34|                               Igen de közbe jön az elseje. Miért
 11 53|          kellemetes gyanúsítást -, de egyre megy és végre is egy
 12 63|            tehénkét arra a rétre), de most újabban angol szavak
 13 65|       piros képû urat mutatva be - de genere Tass. Be tudják bizonyítani -
 14 66|          nevetve az egyik Pruszkay de genere Tass -, de ti se
 15 66|         Pruszkay de genere Tass -, de ti se nem tudnátok zeugnisokkal
 16 67|            temérdek skatulya közt, de micsoda gyönyörû három fruska
 17 73|      Miklós (mert Miklós a nevem), de derék dolog, hogy eljöttél
 18 75|   kutyaugatást, eleinte szabódott, de mihelyt azt mondták, hogy
 19 3 |                                    De õ is, mint mindnyájan e
 20 10|     bágyadtan, aztán elhallgatott, de késõbb, mintha az otthoni
 21 10|           sajnál agyonütni, tudom, de ha egy szent hagyományt
 22 11|        akarták megtenni a kerülõt, de végre kitalálta Domoróczy,
 23 13|       lehet, hogy csak képzelõdés, de én mindenütt látni véltem
 24 14|            szaladt hajadon fejjel, de nem volt az még öreg. Ruganyos
 25 15|     ragyogott az arca az örömtõl.) De hát csak le méltóztattok
 26 18|   újságírók, sohase tudtok semmit, de azért mindennap hazudtok
 27 18|          nem, õ nem engedte volna, de én demokrata vagyok. Az
 28 20|          Kár - felelte hanyagul. - De én végre is nem bánom már.
 29 20|        Tudom én, mit csinálok. No, de szálljatok le, urak... ne
 30 23|      mondják róluk, hogy hazudnak. De ez nem igaz. Csak olvasni
 31 26|                                    De Csapiczky már jobban bele
 32 27|                                    De éppen abban van a vicc -
 33 29|                                Ah, de csinosak! - kiáltá tapsolva
 34 37|                             Ejnye, de gyönyörû jószág! - kiáltott
 35 39|                                    De bizony a mienk - bizonykodott
 36 42|        öreg nénike, madame Wrana - de úgy kellett kiejteni a Csapiczky
 37 53|             valamennyi livrée-ben. De milyen különbözõ ruháik
 38 65|         semmi annale nincsen róla. De hol is hagytam el? Hát igen,
 39 65|           megszerezte a családnak. De persze ebbõl csak akkor
 40 67| lakodalmára is - kacagott az öreg, de aközben egyre töltögette
 41 83|                                    De az nem lehet... azoknak
 42 95|            mert ott ünnepély lesz, de most itt magunkban vagyunk.
 43 97|                                    De hisz ez borzasztó, elkésünk.
 44 3 |         ezzel szólásra emelkedett, de a kompánia benne volt már
 45 6 |                 Endre is nevetett, de hogy viszonozza a tréfát,
 46 7 |            járja körül az asztalt, de úgy, hogy a háta legyen
 47 19|             mint a szappanbuborék. De azért a mulatság már megromlott.
 48 26|             Fél egyre kell lennie. De az öreget végre is be kell
 49 29|        nemcsak üveg nincsen benne, de ráma se. A nagy park egykori
 50 32|                            Persze! De õ császári és királyi kamarás
 51 35|            és nem volt nemesember. De hát akkor hogy lehetett
 52 41|          egy korona alól és mohón, de zavartan dadogta:~
 53 45|            latinokkal fölcserélni, de a rossz új szavakat fölkapni
 54 46|    Balánszkyak, a létai Létássyak, de tudná az ördög elszámolni
 55 49|     tréfának is rettenetes szavak; de az õrnagyot nyomban elfogta
 56 50|          késtetek ennyi ideig? No, de most már egy, kettõ, három,
 57 53|          lehet egészen kiheverni), de azért szerették, s hallani
 58 56|       persze szeretné kihajigálni, de nem engedem. Teringette,
 59 59|      szívesen flancol e partékkal, de az új vendégeket meglepte
 60 84|         bennszülöttek összenéztek, de senki se mosolygott, egyszerre
 61 86|                   Koltay hanyagul, de mégis elutasítólag intett
 62 90|     piszmogtak a toilette-jeikkel, de hisz azért asszonyok. A
 63 95|                                    De szép is volt. Magas növésû,
 64 97|        kissé hervadt már, az igaz, de a hervadásban is van költészet;
 65 97|          kisírt szemeit törülgeti, de hasztalan, csak egyre elõveszi
 66 99|           aludt az éjjel; gyûrött, de így is szép arc, ovális,
 67 0 |                                    De hol van Endre? Nini, hiszen
 68 3 |        istenem. Nem is hogy nézik, de hogy mit gondolnak hozzá...
 69 5 |                                    De már most egy, kettõ, három,
 70 9 |        vagy ahhoz hozzáadni tudna; de a méltóságos asszony makacsul
 71 12|            már egyszer kifizettem. De végre is a családban vagyunk,
 72 15|                                    De nekem meg a szolga tûnt
 73 15|           ugyanis félig letörölve, de azért még olvashatóan ott
 74 16|         fölirata. A szolga nem az, de a dolmány ugyanaz. Hát ez
 75 17|                                    De már nem volt idõm elmélkedni.
 76 22|      tovább, egész hosszú sorba, - de hogy milyen rendben, nem
 77 22|       darabon, mint egy bivalybõr, de egyfelõl a plébános kertkerítése
 78 28|      võlegénynek nem volt étvágya, de hisz ez természetes. Ámor
 79 29|           sokszor néztek egymásra, de ha az egyik nézett, a másik
 80 52|        kiszorítsa a „férjem” szót, de nem mondaná a világért.
 81 55|                     És jön is már, de most még tetszetõs öltözetben.
 82 55|          még, meleg még és nyájas. De majd meglássátok, hogy elhagyogatja
 83 58|           Papirost hamar találtak, de ollót sehol sem.~
 84 67|    bolondság ez Königgrätz apótól? De az apó vidáman dörzsölte
 85 70|     Teringette, szegények vagyunk, de jól élünk.~
 86 75|         köztetek, édes gyermekeim. De ez még nem elég. A fiatalság
 87 80|          kell a szépséget pótolni, de nem a patikából, hanem a
 88 83|       morzsolgatott a szemei közt, de azután folytatta:~
 89 84|                                    De még ez nem elég, érzem,
 90 84|           nélkül nem lehet háború. De ezt már Montecuculi mondta.
 91 85|                                    De már itt nem bírta folytatni,
 92 92|           magasztalta az õrnagyot: De iszen, derék ember az! Ha
 93 92|         származik is nagy õsöktõl, de igazi gavallér-szív dobog
 94 93|       lenne - vélekedének mások -, de egy mostohaleány! Mégiscsak
 95 94|                 Kivált ebben a fin de siècle korban.~
 96 98|              Gratulálok, nábob úr, de azért a tollat mégse kell
 97 99|            Rám nézett és szelíden, de mégis bizonyos fölénnyel
 98 0 |      Egyszer föl is állt szólásra, de mintha meggondolná, egy
 99 1 |         nem mint egy szeretõ após, de mint Lancelot lovag.~
100 2 |         kérdéseket elõtérbe hozni, de bizonyos kérdések mégis
101 2 |          hajuknál fogva elõrántva. De ez mindegy. (Végtelen keserûség
102 6 |         jegyzé meg Pruszkay György de genere Tass.~
103 9 |         hogy mondani akar valamit, de aztán mégis leküzdi és csak
104 10|        ötvenezer forint még semmi, de száztízezer forint már valami.
105 14|    tekintélyesebb hölgyek és urak, de a fiatalság, a jelesebb
106 19|         azaz ki kellene hordaniok, de a post caffanum-párt nem
107 19|        vigye el a házát, ha tudja, de õk itt maradnak és nem engedik
108 32|             Vigyorogtak, nevettek, de azért abbahagyták az ivást,
109 33|            a lovas lova fog látni, de a hintó kocsisa nem, pedig
110 34|             A körülállók nevettek, de Königgrätz apó türtõztette
111 38|          Ugyan, ugyan, Krivday úr! De hátha a ló elkezdi magát
112 40|            egy lakodalom leírását. De miután az új házasok elutaztak,
113 42|         itta az anhalti hercegnél. De valóban fölségessé teszi.
114 43|       Hurrá! derék egy húzás volt, de nem bírtad eléggé kiaknázni
115 43|          beállt a „hozom, viszem”, de milyen elõkelõ volt e körben „
116 43|         melyet Keviczky húzott be, de genere Kund.~
117 49|           herzet kell visszahívni. De minthogy ezt a tarokk-„tolvajnyelvet”
118 51|                                    De hiszen mindjárt virrad.~
119 54|                                    De hiszen szólnak már a kakasok.~
120 55|          kiáltják azok, bruderkám, de siránkoznak; sok elpusztult
121 60|    Egyszerre hatan is ajánlkoztak. De minthogy a Bogozy fogata
122 63|                                    De oda megyek.~
123 65|                           Az igaz, de mégis Eperjesre megyek:
124 77|          csak a lámpáknál látszik. De te még „zöld” vagy, atyámfia.
125 87|          Nem is egy kutya ugatott, de öt-hat felelgetett egymásnak
126 91|          mindig közelebb-közelebb, de a falu csak mégse akart
127 94|      lóléptek irányába tekintve -, de mi az a fehér mellettük?~
128 98|          rosszul beszélt magyarul, de ha összeszedte az eszét,
129 98|            Sárosba; fölpislantott, de ismét behunyta szemeit.
130 98|         öreg Csapiczkynak szóltak, de eszem ágában sem volt megállítani
131 98|            fehéredett a természet, de ez a fehérség rosszabb volt
132 8 |    kibontakoztak az utánunk jövõk. De szent ég! Hova lettek a
133 8 |         Csak vagy négy kocsi jött, de mind kétlovas s azokon hatan-heten
134 11|      kedéllyel, csillogó lélekkel, de az orcáik, ruháik gyûröttek
135 16|           szinte a hasukat fogták, de a lovaikra nagy hatással
136 22|        összekészülõdni a lagzihoz, de voltaképpen egyszersmind
137 33|                                    De hisz ez valóságos csalás!~
138 38|      kamarásságot; megkapta volna. De hát a szegény ördög olyan
139 40|           No ez szép egy história. De az öreg Csapiczky kötelezvényével
140 43|                                    De így lefõzni szegény új házasokat! -
141 44|           érnek egy hajítófát sem, de nekik is tetszett, õket
142 50|      valóságosan egy ferslág volt. De végre is - szólt és most
143 50|            vagy azé, akinél látod, de okvetlenül valakié; a fény,
144 50|            hozzá? Igaz-e vagy nem? De már itt vagyunk. Hová parancsolod,