Bekezdés

 1 23|             Persze - mondom -, mert már az ipamtól, napamtól elõbb
 2 27|              Általában igen érdekes már az is, hogy ezúttal sárosi
 3 28|          újságnál dolgozott velem s már akkor se hasonlított a régi
 4 42|          mernék, hogy e pillanatban már öltöztetni kezdik a menyasszonyt.~
 5 43|              Akkor hát menjünk. Van már kocsink?~
 6 55|                                Most már mehetünk, csak még a keszkenõket
 7 66|                                 Azt már nem - jegyzé meg nevetve
 8 78|                    Ohó, türelmetlen már a võlegény.~
 9 7 |              szólt nevetve -, téged már ismerlek az arcképed után
10 9 |                                  Ez már sok egy kicsit - jegyzém
11 13|                         A kertekben már csak egy pár õszirózsa himbálózott
12 20|            De én végre is nem bánom már. Én magam semmi se akarok
13 20|          akarok lenni, a fiút pedig már odaadtam. Szándékosan adtam,
14 26|                        De Csapiczky már jobban bele volt bõszülve
15 31|            csinál. A szegény Idának már nem is jutott, a Keviczkyét
16 33|            Milyen érdekes volna, ha már akkor is jár vala a Pesti
17 62|        Csapiczky. - Hát nem mondtam már, hogy te vagy a Jean?~
18 73|      nagyzolunk. Az ember rá se mer már gyújtani egy jóravaló szivarra.~
19 74|             az ételeket. A vendégek már lázadozni kezdtek.~
20 75|                                  Ez már sok! Még mindig hoznak valamit!
21 3 |            de a kompánia benne volt már a kötekedésben, tudták,
22 19| szappanbuborék. De azért a mulatság már megromlott. Pruszkay elkezdett
23 19|              Szóval, Pruszkay Stefi már el volt készülve - õt immár
24 20|             asztalt bontott, s most már a vendégek csakugyan fölkerekedtek,
25 28|             Egy jó negyedóra. Nini, már látszik is a templom bádogtornya.~
26 45|              széles udvar tele volt már kocsikkal és kocsisokkal,
27 48|                   Visszafordulhatsz már, fráter, elkéstél. Odaadtuk
28 48|          fráter, elkéstél. Odaadtuk már a leányt másnak.~
29 50|            ennyi ideig? No, de most már egy, kettõ, három, öltözködjetek
30 52|                               Azzal már nem beszélsz többé, bruder,
31 59|                  A házhoz járatosak már ösmerték az öregúr gyöngéjét,
32 61|             ravasz griffet eltanult már a nemességtõl.)~
33 65|       asztalról a jobb kezével, bár már rajta volt a fehér szarvasbõr
34 75|             Bertányházán. A köveket már faragják hozzá a zsarnóci
35 83|         csupa tajték volt a paripa. Már odakünn kezdte a panaszkodást
36 89|                        Ah, no. Most már mind együtt vagyunk. Csak
37 97|       csinos asszony, kissé hervadt már, az igaz, de a hervadásban
38 99|         édes hajlású orrocska, hogy már azért is érdemes volna nõül
39 0 |          Nini, hiszen éppen ott áll már elõtte, megfogja a kezét
40 5 |                                  De már most egy, kettõ, három,
41 12|            anyakönyvvezetõ és a pap már egy órája várnak. Hiszen
42 12|       várnak. Hiszen a párizsi ruha már itt van, és én szeretném
43 12|             ha rajtatok volna... ha már egyszer kifizettem. De végre
44 17|                                  De már nem volt idõm elmélkedni.
45 27|  részleteivel, hiszen mindenki volt már lakodalomban és még senki
46 44|           becses. Hm. Az új házasok már nem szorulnak az égitestekre.
47 53|             gyerek korában). Láttam már szemérmes menyasszonyokat,
48 53|        mikor másodszor láttam õket, már akkor tányérokat vagdaltak
49 54|      találnátok látni, hogy a próza már leskelõdik rátok valahol
50 55|                           És jön is már, de most még tetszetõs öltözetben.
51 57|       Königgrätz apó vidáman, mikor már emelkedni kezdett a közhangulat. -
52 64|             kacsintott s mert a bor már bõbeszédûvé tette, piciny
53 73|             az asztal körül -, hogy már lefelé nem sokáig tréfálhatok
54 73|   tréfálhatok így. Egy-két év múlva már olyan vendégeim is lehetnek,
55 77|         halál nehéz neki, a másikat már jól kiállja (Zajos derültség.)
56 84|            nem lehet háború. De ezt már Montecuculi mondta. Hiába,
57 85|                                  De már itt nem bírta folytatni,
58 1 |                    Észre se vettük, már visszajött, egy papírívet
59 8 |                                Most már én is azt mondom: le a tollal!~
60 10|        semmi, de száztízezer forint már valami. És végre is kényelmesebb
61 11|          nagy lelkendezéssel: „Most már el vagytok látva derekasan -
62 48|          visszatértem az asztalhoz, már egy garmada pénz hevert
63 54|                   De hiszen szólnak már a kakasok.~
64 58|        Eperjesre? Mert az én gazdám már messze jár.~
65 61|                         Csak amikor már felültünk, jutott eszembe.~
66 77|             egy gyufát. Hallottál-e már valamit, amice, a Hatvani
67 79|        lábuknál fogva a kövezeten - már amennyiben van Debrecenben
68 81|           ha megvirrad. Én különben már a szomszéd faluban kezdek
69 91|      ámulatba ejté Jánost, aki most már egyenesen a kísértetekre
70 93|         vedlés? Az inas és a két ló már elolvadt.~
71 98|           tovább a poros úton. Most már sûrûn jöttek a falvak, Gortván
72 1 |           álmot és szétnézett. Most már egészen világos volt, a
73 2 |                    Mi az ördög! Hát már itt vagyunk? Bastrancia!
74 50|          hozzá? Igaz-e vagy nem? De már itt vagyunk. Hová parancsolod,