Bekezdés

 1 28|            újságnál dolgozott velem s már akkor se hasonlított
 2 28|       tudósítónk, az interjúvolónk, s finom alakjával, úrias hanghordozásával
 3 31|         sztrájkoltunk a kiadó ellen s egy téli hónapnak a huszonötödikén
 4 35|        Másodikán tehát megindultunk s minden viszontagság nélkül
 5 36|        Délután érkeztünk Eperjesre, s úgy volt, hogy meghálunk
 6 36|             meghálunk a vendéglõben s reggel kocsin indulunk Lazsányba
 7 62|      utánozni a távoli kutyaugatást s általában más állatokat
 8 75|            aztán rendre leszálltunk s keringtek a konyakos palackok.
 9 86|           is leszálltak a hintókból s valóságos cercle-t tartottak
10 1 |    Metternich herceg híres kancája) s ott termett csakhamar.~
11 11|           víz, át lehet rajta kelni s akkor a hegyen át egy félórával
12 13|         csinosan gruppirozott park, s mélyen bent, mintegy elrejtve
13 13|                libériába, gyerekek) s egy szempillanat alatt finoman
14 13|           az imént trágyát hordott, s fehér szakácskában és sapkában
15 15|       Végigtekintett a hintók során s megtelt a szíve csordultig
16 30|                                     S minthogy a középsõ Szlimóczky
17 36|              nemes fejû állat volt, s a cifra csöngettyûs szíj
18 52|                                     S ismét és ismét kedvtelve
19 58| kedvteléssel merülök el a múltakba, s e különbözõ korbeli ruhák,
20 64|             pedig éppen fölségesek, s a házigazda annyit tudott
21 65|            egy hordó van még belõle s az is nálam van. Hol termett?
22 80|          hogy mit akar a szakácsné. S minthogy éppen az ajtónál
23 91|         székeiket a kisasszonyokhoz s ott egy csoportot képezve
24 91|          dõltek belõle a sziporkák. S milyen szabadon, fesztelenül
25 3 |                                     S ezzel szólásra emelkedett,
26 14|         Segédeket ide! Segédeket! - s ajkszegletei remegtek az
27 20|     incidens tehát asztalt bontott, s most már a vendégek csakugyan
28 21|            Csapiczky a kis Marival, s mikor átkelve a Polyovka-patakon,
29 35|             isten, milyen ezredhez, s lassan-lassan csúszott fölfelé
30 35|      egykori nyalka huszárgyerekbõl s a császárból lett öreg király;
31 35|          megrántja a lova kantárját s megáll az ámuló-bámuló kapitány
32 38|        siklik el a kapitány alakján s lelkét lágyítja, rezegteti
33 43|            bohó egy fickó, Uhlarik” s egy szemintéssel búcsút
34 45|      nevetgéltek, az urakat szólták s pajzánul incselkedének a
35 53|     kiheverni), de azért szerették, s hallani lehetett a szobámból,
36 56|          imádom az egyszerûséget... s úgy ragaszkodom e hitvány
37 57|          egy percre Königgrätz apót s széles, tokás arca fölfúvódott
38 66|       istenem, hogy ez is meghalt - s hangja reszketeggé vált,
39 79|        aztán elveszté nagy tõkéjét, s a fiú ide menekült a maradékkal.~
40 95|         fölségesen illik a koszorú, s nyakára a tündöklõ ékszer.
41 2 |       szégyenlem magamat - suttogja s szinte szeretne valahogy
42 6 |         szembe nyitja a külsõ ajtót s nagy szuszogva cipel egy
43 52|                      Kitör a hahota s az egész társaság azon diplomatizál,
44 64|     aggastyán hamiskásan kacsintott s mert a bor már bõbeszédûvé
45 67|         Majd meglátják, meglátják”, s kétszer is figyelmeztette,
46 68|  incselkedések váltogatták egymást. S mindez bizonyos könnyedséggel,
47 68|           tanulja meg az udvarlást, s viszont a sárosi kisasszony
48 71|                                     S ezzel kezdte kirakni a kosárból
49 83|         Königgrätz apó is ellágyult s valamit morzsolgatott a
50 85|         arcát elöntötték a könnyek, s bal kezével (a jobbal a
51 96|        szépen kezd a neve emelkedni s az ötvenezer forintos hozomány
52 0 |             a megyében egypár hetet s ilyenkor mindig elpotyogtat
53 1 |            menyasszony felé tartott s megállt elõtte, nem mint
54 2 |        menyem! - szólt ünnepélyesen s oly hûvös volt minden szava,
55 37|             a fény erejét, hatását, s mindjárt láthatnák, hogy
56 41|         pirítós kenyeret, limonádét s mindenféle csillapító és
57 43|     elfogyott valamelyiknek a pénze s beállt a „hozom, viszem”,
58 48|       szerencséhez kell fordulnom - s addig hozomozott, hogy mire
59 56|           végre megpuhult az õrnagy s nagy rimánkodásunkra megadta
60 76|            a lovak dobajától a föld s a szerszámok csörgésétõl,
61 91|        fogta rá a szemfényvesztést, s vacogó fogakkal kapaszkodott
62 98|          pirkadni kezdett keletrõl, s csípõs hajnali szél zörögette
63 8 |        kocsi jött, de mind kétlovas s azokon hatan-heten ültek,
64 8 |            fogatokon mentek tegnap, s úgy indultak vissza ma.
65 20|      megteltem mindenféle gyanúval, s amint újra felcihelõdtünk
66 48|          neki, tapsolunk magunknak, s ha látjuk, hogy valóságnak
67 52|             vendéglõbe szálltam be, s mielõtt délben hazautaztam