Bekezdés

 1 4 |       tárcákat ír, násznagynak hítt meg a múlt napokban.~
 2 8 |           szép leánnyal ösmerkedtem meg Bártfán a múlt nyáron, bizonyos
 3 66|                Azt már nem - jegyzé meg nevetve az egyik Pruszkay
 4 71|                  Hopp, hó! Álljatok meg! Koccintsunk egyet! A menyasszony
 5 72|            az urak. Mind, mind. Úgy meg tudtak melegíteni mindjárt
 6 75|             megállt, mindnyájunknak meg kellett állapodni, ilyenkor
 7 95|         Keviczky mélabúsan hajtotta meg magát, mint egy középkori
 8 5 |            vezér ivadéka - toldotta meg a mellettem álló Bogozy.~
 9 9 |            sok egy kicsit - jegyzém meg Csapiczkynak. - Úgy látszik,
10 33|       apródjával beszélt és a többi meg a többi. Istenem uram, hát
11 41|            éppen ezzel kápráztatott meg. Mekkora úr lehet, aki szerit-számát
12 59|       ezekben, Csapiczky - dicsérte meg Szlimóczkyné, mialatt a
13 67|                           Hagyjatok meg valamit miss Mary lakodalmára
14 75|           ez tartani? Itt öregszünk meg, uraim.~
15 79|      megjelent egy izmos nõszemély. Meg lehetett ismerni, hogy ez
16 85|                         Mert higgye meg a nagyságos úr, ha négy
17 85|      nagyságos úr, ha négy gróf hal meg éhen, nincs akkora lárma,
18 13|             Hiszen senki se sértett meg.~
19 19|      hitvány ember, aki nem érdemli meg az életet, mikor a legkedvesebb
20 20|       csakugyan fölkerekedtek, hogy meg se álljanak Lazsányig.~
21 31|       kérdenem. Õrnagyot nem illeti meg ez a cím.~
22 34|                  Csak késõbb tudtam meg, hogy az õrnagyot Uhlariknak
23 6 |         bokrétás nászbotot és éppen meg akartunk indulni, mikor
24 15|                            De nekem meg a szolga tûnt fel, vagyis
25 22|       milyen rendben, nem figyeltem meg, mert egyetlenegyszer néztem
26 27|  lakodalomban és még senki sem halt meg ott éhen. Mind, mind kihagyom
27 27|           hallani akarják, hívjanak meg násznagynak.)~
28 54|          mert ha egyebüvé néznétek, meg találnátok látni, hogy a
29 67|            fejed.” A dámákkal gyûlt meg a baja legjobban, azok erõsen
30 68|            sárosi leányokon tanulja meg az udvarlást, s viszont
31 70|     csodálkozó arcokon -, csináljuk meg magunknak azt a jó tréfát,
32 70|              hogy mindenki kóstolja meg Tokaj termését abból az
33 73|                Csak az kár - jegyzé meg az öreg, fürgén szaladgálva
34 77|            A férfi csak egyszer hal meg - folytatá Königgrätz apó
35 84|        mondjam csak?) nem születnék meg”. Hát igen, a Wertheim kassza.
36 96|            barátunk talán nem marad meg pályáján, ahol immár szépen
37 2 | csatatereken hevernek, kedvesem, és meg vagyok gyõzõdve, minden
38 6 |             úr pokolban is - jegyzé meg Pruszkay György de genere
39 11|           az öreg Csapiczkyt ölelte meg nagy szeretettel: „Lefõztél,
40 14|       võlegény elhagyta az asztalt, meg a tekintélyesebb hölgyek
41 18|      legasszonyosabbat: ne ösmerjék meg a vasúton, hogy mi járatban
42 21|                                     Meg is kezdte aztán maga Königgrätz
43 21|   visszajött menyasszonyt forgattam meg a csárdásban; fáradt volt
44 26|           olyan természetû - jegyzé meg -, hogy csak biztos kezekbe
45 49|      dohogta: „Melyik vízben fúljak meg?” (Ez annyit jelentett,
46 49|          szín kiadásánál azt jegyzi meg: „Csapatosan jár a varjú”,
47 57|     elkáromkodta magát; nem találta meg vagy a kantárt, vagy az
48 81|       nekünk Sárosban, és majd nézz meg minket reggel, ha megvirrad.
49 81|         meglátod. Hé, János - rázta meg a bakon bóbiskoló inast -,
50 84|            falumat, nagyságos uram, meg a vidéket. Vándok még messze
51 90|               Bogozy vidáman lökött meg oldalba:~
52 29|                               Szûnj meg, öreg õrültté teszel.~
53 34|      hevesen. - Ugyan kit csalnának meg? Hiszen mindenki tudja a
54 34|        mindössze a formákat tartják meg velem együtt... a szép õsi
55 58|            éneklõ hangon. - Keresse meg a térítvényt, domine Brányik,