Bekezdés

 1 4 |            tartom magamat, hogy ti. Csapiczky Endre hírlapíró-társam,
 2 6 |                                     Csapiczky fess fiú, de még zöld és
 3 26|      bizonyítékaim vannak (legalább Csapiczky Endrére vonatkozólag), hogy
 4 28|                                     Csapiczky régebben egy újságnál dolgozott
 5 28|             Deák Ferenc a barátja.” Csapiczky elegáns volt; egy Isten,
 6 31|           hagyni a szerkesztõséget, Csapiczky fölszólalt:~
 7 36|     indulunk Lazsányba az esküvõre. Csapiczky egész délután el volt foglalva,
 8 53|          egyre megy és végre is egy Csapiczky nem viheti két lovon a menyasszonyát.
 9 54|        takarékpénztárnál pedig maga Csapiczky ment föl és kisvártatva
10 56|           utunk, jobb felõl mutatta Csapiczky az erdei lakot, Eperjes
11 58|                                     Csapiczky mindnyájáról tudta, kik
12 63|         bevártunk a keresztutaknál. Csapiczky leszállott és összeölelkezett
13 77|           menjünk, uraim - kiabálta Csapiczky.~
14 8 | megindulhattunk Gortva felé, ahol a Csapiczky apja lakott, útközben azonban
15 10|               Úgy látszik - felelte Csapiczky bágyadtan, aztán elhallgatott,
16 11|             ki kellett szállnunk, a Csapiczky apjáért és húgáért. A helység
17 14|                             Az öreg Csapiczky elénk szaladt hajadon fejjel,
18 25|                                     Csapiczky, maga egy rossznyelvû rágalmazó!~
19 26|                                  De Csapiczky már jobban bele volt bõszülve
20 32|                                     Csapiczky azonban rendületlenül folytatá
21 33|           legyen mondva, részt vett Csapiczky Pál is a három fiával. Milyen
22 38|         tudom, édes öcsém - felelte Csapiczky habozva. - Ha jól nézem
23 42|           de úgy kellett kiejteni a Csapiczky házban (persze a flanc végett),
24 44|                             Az öreg Csapiczky szeretetteljesen mutatta
25 49|            urakok! - kedélyeskedett Csapiczky.~
26 59|                  Ön mester ezekben, Csapiczky - dicsérte meg Szlimóczkyné,
27 62|            fakadt ki éktelen dühvel Csapiczky. - Hát nem mondtam már,
28 73|               Nem, nem - felelgette Csapiczky szerényen -, minden csak
29 76|                                     Csapiczky végre is megszánta õket
30 78|       végtelen fonalat az elõzékeny Csapiczky el nem metszi.~
31 80|                                     Csapiczky bosszankodva ugrott föl,
32 82|                    Semmit - felelte Csapiczky mérgesen.~
33 0 |                             Az öreg Csapiczky a fejét rázta és rámordult
34 1 |              Mit gondolsz? Soha még Csapiczky nem mondta a vendégeinek,
35 21|          legutoljára maradt az öreg Csapiczky a kis Marival, s mikor átkelve
36 83|          Azután megérkezett az öreg Csapiczky, leányával, Mari kisasszonnyal,
37 21|            Ferenc karján jött a kis Csapiczky Mari.~
38 0 |                             Az öreg Csapiczky tûkön ült, kivörösödött
39 2 |           csont megmozdulna, ha egy Csapiczky nem azt tenné, ami kötelessége
40 11|             hulldogáltak a könnyei. Csapiczky fitymálva vonogatta a vállát:~
41 40|            egy história. De az öreg Csapiczky kötelezvényével csak nem
42 54|      csomagot, mondván, hogy ifjabb Csapiczky úr küldi.~