1825-csusz | cuked-fiaka | fiat-huszo | huvos-kotel | koten-mehet | mehr-partn | parun-szolg | szoli-vezet | vicc-zuhat
Bekezdés
1 74| helyére, megtölté poharát az 1825-iki termésbõl (ebben az
2 65| egyébiránt a következõ: 1827-ben a váci püspök borait
3 34| államcsínyt éppen december 2-án? Mit gondolnak az urak?
4 7 | Chatelottól, rue Boulogne 24. Onnan szoktam hozatni.
5 32| Ostobaság volna 25-én távozni és példátlan
6 35| jutott eszembe, mert október 3-ára volt az esküvõ kitûzve
7 68| tudom. Ah, itt van. Meghalt 79 éves korában. Szegény Larisch-Moennich!~
8 32| Vigyorogtak, nevettek, de azért abbahagyták az ivást, kártyázást, mind
9 27| De éppen abban van a vicc - folytatá -,
10 27| fiának: „Van elég törött ablak és fazék az országban, azt
11 23| Endre félrehúzott az ablakmélyedésbe.~
12 29| falu innensõ részén. Az ablakok némelyike kitörve, nemcsak
13 42| meglássa, milyen kellemes ízt ad neki. Én eleinte nem akartam
14 42| És mutatóujjával az ádámcsutkáját birizgálta.~
15 18| legalkalmasabbat válogatja. „Add ide, mamám, azt a feketét
16 48| szerencséhez kell fordulnom - s addig hozomozott, hogy mire újra
17 26| hogy csak biztos kezekbe adhatom.~
18 81| Mit adjak a kocsisoknak enni?~
19 57| kezdett a közhangulat. - Adjatok egy ív papirost és egy ollót.~
20 86| szólt elgondolkozva. - Adjon nekik, lelkem Makaláné,
21 76| prosopopeával, mintha kegyelmet adna az összegyûlt sokaságnak:~
22 19| napján. Aminõt csak egyet adnak az istenek a közönséges
23 73| nyelvével) és sokért nem adnám, ha száz éven felüli vendégeim
24 28| Ellenõr az adóhivatalnál.~
25 7 | arcképed után és sokért nem adom, hogy most elevenen is láthatlak.~
26 58| tudott beszélni, egy-egy adomát közbeszõve, amelynek azonban
27 41| Csapiczkynak idáig ér az adóssága.~
28 29| tele volt nyegleségekkel és adóssággal.~
29 19| Õneki egyébiránt kettõt adtak és a harmadikat keresi,
30 35| Apja sótiszt volt az aerariumnál és nem volt nemesember.
31 19| látod? Csupa honvédlovak; az aerariumtól kikölcsönözve.~
32 98| Csapiczkynak szóltak, de eszem ágában sem volt megállítani a kocsit.
33 53| sasok, zergék és oroszlánok ágaskodnak, ez a méh... Egy méh? Sárosban?
34 65| pincében találtak egy beomlott ágat, egy egész utcát hordókból.
35 96| érdekes incidens és még némi aggodalommal is eltöltött, hogy Endre
36 23| eszembe se jutott a többiekért aggódni.~
37 49| arcú, pocakos ember, nagy agyagszínû bajusszal, melynek egy része
38 45| Hirtelen kiugrottam tehát az ágyból.~
39 27| násznagyi mondókámat is agyonhallgatom. (Ha hallani akarják, hívjanak
40 10| ember, egy hangyát sajnál agyonütni, tudom, de ha egy szent
41 48| szegénységünkre gondolni, ahelyett örökké abból tartunk fõpróbákat,
42 54| megálltunk még néhány bolt elõtt, ahonnan csomagokat hoztak, a virágkereskedésnél
43 96| elvonja, legalább egy idõre, ahova úgyis taszítják a vele született
44 39| amerre érte: arcát, szemeit, ajakát. Ejnye, no. Hol van a vén
45 60| Egyszerre hatan is ajánlkoztak. De minthogy a Bogozy fogata
46 80| gúnymosoly játszadozott az ajkakon.~
47 65| kínálgatta a hölgyeket -, isteni ajkakra méltó nektár. Ennek a neve „
48 91| Ah! - röppent el minden ajkon.~
49 14| Segédeket ide! Segédeket! - s ajkszegletei remegtek az indulattól. -
50 92| Kinyílt a mellékszoba ajtaja és belépett a menyasszony.
51 5 | nagy nehezen kinyílott az ajtó és elõcsoszogott papucsban,
52 79| Az üveges ajtóban, mely nyitva volt, hogy
53 0 | aki elvezette a bal oldali ajtón.~
54 80| szakácsné. S minthogy éppen az ajtónál ültem, jól hallottam, amint
55 51| lesz Lazsányban... Csak akárhova, kérem, mintha vendéglõben
56 5 | Abcug, abcug! Nem akarjuk hallani! Eláll!~
57 7 | ruhát a Katicának... egy akármilyet. Szent ég, ha rágondolok,
58 88| Nem akarsz rájuk lõni, amicenko?~
59 91| közelebb-közelebb, de a falu csak mégse akart elõjönni, ami még nagyobb
60 11| látszottak ki. Némelyek nem akarták megtenni a kerülõt, de végre
61 42| ad neki. Én eleinte nem akartam hinni a Stefinek, ki így
62 31| egyszerre mindnyájan el akartuk hagyni a szerkesztõséget,
63 6 | bokrétás nászbotot és éppen meg akartunk indulni, mikor egy livrèe-s
64 50| egyiké, másiké, vagy azé, akinél látod, de okvetlenül valakié;
65 28| mint báró Kemény Zsigmond, akirõl fönnmaradt a kortes nóta: „
66 85| gróf hal meg éhen, nincs akkora lárma, mintha egy kocsis
67 67| is - kacagott az öreg, de aközben egyre töltögette a szirupékát.~
68 65| segítségével tetszés szerint alakíthatja az ember a Dienerschaftját;
69 38| nyájasan siklik el a kapitány alakján s lelkét lágyítja, rezegteti
70 28| az interjúvolónk, s finom alakjával, úrias hanghordozásával
71 21| szinte röpülni látszottak alant a fogatok egy nagy aranyfelhõben,
72 78| Keviczky Ödön, nem minden alapos célzás nélkül.~
73 94| Visszavonom - szólt Ida alázatosan.~
74 3 | szürcsölése közben, mint ahogy az alföldi gazdagok jó módja és urasága
75 2 | Éppen megfordítva van ez az Alföldön, hol egy csomó rüpõkkel
76 60| Ahol jön, ni, a csalitos alján a két szürkén Bogozy Miklós
77 50| osztva és ha azt bizonyos alkalmakkor mesterségesen egy rakásra
78 58| ruhák, úgy vélem, felette alkalmasok a nemesek asztalaihoz, hogy
79 34| csinálta volna III. Napóleon az államcsínyt éppen december 2-án? Mit
80 75| mindnyájunknak meg kellett állapodni, ilyenkor aztán rendre leszálltunk
81 30| egy kicsit elhanyagolt állapotban van. Végre is csak a földszint
82 36| lábú, nyúlánk, nemes fejû állat volt, s a cifra csöngettyûs
83 62| kutyaugatást s általában más állatokat is, és amikor a malacok
84 18| most megint vissza akarják állítani. Mi van ebben?~
85 20| fölkerekedtek, hogy meg se álljanak Lazsányig.~
86 71| Hopp, hó! Álljatok meg! Koccintsunk egyet!
87 23| hogy csak egy paragrafusból álljon a sajtótörvény: „hazudni
88 98| század panganétos katona állna ott haptákban. Az ég pirkadni
89 18| kiküldeni igás kocsin a vasúti állomásra. A menyasszony fölkeresi
90 50| és kedélyesség, az úri allure-ök, a lovak, az ezüstnemû,
91 98| zökkenéseknél tért vissza az álmok országából Sárosba; fölpislantott,
92 37| igen csodálkoztam, hogy álmos volt és dicsekedett: „Milyen
93 1 | Kitörülte szemébõl az álmot és szétnézett. Most már
94 3 | végre is csak egy rossz álom, melybõl föl-fölrázzák magukat
95 60| hogy különbözõ parókák, álszakállak és bajuszok.~
96 38| Alszik? Az esküvõje elõtti éjszakán?
97 37| dicsekedett: „Milyen nagyot alszom én ma.”~
98 76| családtalan, a kripta tehát általános csodálkozást keltett.~
99 10| és... Was sagst du dazu, alter Stefi?~
100 39| éjszakán úgyse igen lehet aludni.~
101 99| gyûrött, látszik, hogy nem aludt az éjjel; gyûrött, de így
102 91| Beállott az úgynevezett amabilis konfúzió, mindenki beszélt
103 57| múltakat, hogy szeret emlékezni amaz órákra, amikor még az apja,
104 13| és sapkában habot ver az ambituson mint kukta a mindenes, aki
105 13| jegenyefák periferiájába vendég, amely esetben bekiáltja a kastély
106 20| példát akarok statuálni... Amelyik ország kiadja a kereskedelmet
107 58| egy-egy adomát közbeszõve, amelynek azonban a point-jét nem
108 79| fogva a kövezeten - már amennyiben van Debrecenben kövezet...~
109 63| járultak hozzá, mióta, egész Amerikáig járnak és visszajönnek.~
110 39| átfogván a nyakát; csókolta, amerre érte: arcát, szemeit, ajakát.
111 77| Hallottál-e már valamit, amice, a Hatvani professzorról?~
112 73| kellett volna születnetek, amici.~
113 73| végre is azt eszik az ember, amije van. Nem szeretem a flancot.
114 27| kihagyom az olyan dolgokat, amik csak a jelen levõket érdekelték,
115 95| mekkora smaragdok és zafírok! (Amilyen prózai lélek vagyok, mindjárt
116 19| neki a legboldogabb napján. Aminõt csak egyet adnak az istenek
117 29| hiányzik, kiegészíti a göröngy, amire lép. A mi Csapiczkynk a
118 32| szerszám, onnan az elsõ két ló, amonnan a hátulsó két ló, egy negyedik
119 28| de hisz ez természetes. Ámor okos kis isten, legyûri
120 91| elõjönni, ami még nagyobb ámulatba ejté Jánost, aki most már
121 35| lova kantárját s megáll az ámuló-bámuló kapitány elõtt.~
122 34| államcsínyt éppen december 2-án? Mit gondolnak az urak?
123 56| domíniumok, a kastélyok és angolkertek tartozékai?~
124 45| e kitérésért a múltakba, annál is inkább, mert a jelen
125 65| omlott be a pince - semmi annale nincsen róla. De hol is
126 18| a hófehér ruhát (melyrõl annyiszor lesz még szó egy hosszú
127 12| Hova gondolsz? Hiszen az anyakönyvvezetõ és a pap már egy órája várnak.
128 22| néztem csak hátra, mikor az anyakönyvvezetõtõl jövet a templom felé tartottunk. (
129 75| vagyunk mi a példa, én és anyátok.~
130 65| potom áron a szirupékát, apám véletlenül rábukkant és
131 27| a tömérdek bon mot-t és aperçut, melyek egyugyanazon pillanatban
132 11| kellett szállnunk, a Csapiczky apjáért és húgáért. A helység oldalt
133 1 | elõtte, nem mint egy szeretõ após, de mint Lancelot lovag.~
134 31| Miért „méltóságos” az ön apósa, ha szabad kérdenem. Õrnagyot
135 57| megrészegítette egy percre Königgrätz apót s széles, tokás arca fölfúvódott
136 67| bolondság ez Königgrätz apótól? De az apó vidáman dörzsölte
137 55| meglássátok, hogy elhagyogatja apránkint szép ruháit és egyszer csak
138 27| untatom az olvasót az ebéd apró-cseprõ részleteivel, hiszen mindenki
139 35| ugranak elénk, mint elölálló apródjai a messzirõl kéklõ óriásoknak.~
140 33| látszik, csak a Tomory egyik apródjával beszélt és a többi meg a
141 46| Magunknak is kell az aprópénz.~
142 21| Königgrätz apó, öregesen aprózva Szlimóczkynéval, én magam
143 97| felõlem Lazsányiék és Katica? Apuska, szólj, kérlek, vendégeidnek.~
144 34| Bolond vagy te, apuskám - szólott közbe Endre, nagyot
145 35| eszembe, mert október 3-ára volt az esküvõ kitûzve a
146 71| telitöltve azzal az olvasztott arannyal, amit tokaji eszenciának
147 21| alant a fogatok egy nagy aranyfelhõben, mert az út fölvert porát
148 8 | összegyömöszölve, mint az arató tótok. A hetyke, ragyogó
149 4 | Endre hírlapíró-társam, aki Arator név alatt igen csinos cikkeket
150 2 | Végtelen keserûség ömlött el arcán.) A fõ az, hogy a fölvetett
151 98| férfivendégeket megelégedett, vigyorgó arcával és mindenki elõtt ismétli:
152 7 | téged már ismerlek az arcképed után és sokért nem adom,
153 58| falakon híres generálisok arcképei lógtak. Azokról mind sokat
154 67| girbe-görbe és mégis édesen üde arcocskákkal.~
155 70| csillogtak és híztak a csodálkozó arcokon -, csináljuk meg magunknak
156 49| félelmetes alak, piros borvirágos arcú, pocakos ember, nagy agyagszínû
157 92| kisasszonyok eltakarták az arcukat, sírva fakadtak a vérzõ
158 29| az úgynevezett „pakfon arisztokráciával”, és tele volt nyegleségekkel
159 7 | viszonozta Bogozy a bemutatást arisztokratikus gõggel. - Hozzon egy meszely
160 46| míg ellenben a bátyjának arisztokratikusan odanyújtotta a két ujját.~
161 63| kapni... Mintha egy síri árny lépne be mindennap a szobámba.~
162 28| gumókból, a rózsaszínnel árnyalt fehér virágfürtök buján
163 65| kocsmáros megvette potom áron a szirupékát, apám véletlenül
164 9 | Csapiczkynak. - Úgy látszik, az Árpáddal bejött többi nemesek mind
165 49| inkorrektséget, mert egyformán árt és használ mindenkinek.
166 28| követelõ fickót, mert sokat árthatna, ha némelykor elkiáltaná
167 45| helység híres volt szép asszonyairól. Mondják, hogy egy évig
168 13| lány még szép, de a fekete asszonyban van valami démoni. Hát mindenesetre
169 0 | kipótolhatja ma a gondviselés az asszonyokban!~
170 20| szüksége Csapiczkynak és nem asszonyra.~
171 70| nyalánkságok. Lucullus asztala se lehetett különb.~
172 58| felette alkalmasok a nemesek asztalaihoz, hogy az õsök ízlését, szokásait
173 14| feketekávét. Kezdõdött az asztalbontás. A menyasszony és võlegény
174 49| A többi asztaloknál tarokk folyt, sokkal kisebb
175 81| elérzékenyedve és sírva borult az asztalra.~
176 68| évszámát, az öregúr eltûnt az asztaltól. Észre se vették; sõt mindjárt
177 82| majd megfullasztotta az asztma, nyakába esvén Divékynek: „
178 24| beviszi Eperjesre és holnap átadja a takarékpénztári igazgatónak,
179 52| takarékpénztár helyiségeiben, hogy átadjam neki az Endre által rám
180 22| Itt a menyecske; a magáé, átadom.~
181 56| smaragdékszer - ismétlé és átadta egy hivatalnoknak, aki a
182 54| Átadtam a csomagot, mondván, hogy
183 15| Egy rész átalakul kártyakompániákká. Az öregebb
184 2 | Gúnyosan pislogott az átellenben ülõ báró Kramlyra.) Igen,
185 21| a verõfény a maga képére átfestette.~
186 39| érzékenyen a mamájától, görcsösen átfogván a nyakát; csókolta, amerre
187 21| Csapiczky a kis Marival, s mikor átkelve a Polyovka-patakon, fölkapaszkodtunk
188 70| tilburyknak. Elõzködtek, átkiabáltak egymásra, megállították
189 11| Lefõztél, kedves bruderkám, átkozottul lefõztél” és ismét hulldogáltak
190 22| abba bele kell lépnie fehér atlasztopánkáival a menyasszonynak is. Hiába
191 29| az embert a maga egyszerû atmoszférájából más világba, magasra vagy
192 63| csókolódzott is, némelyik vidám úr átnyalábolta, megropogtatta a derekát: „
193 87| Odament Endréhez és átnyújtotta.~
194 18| benneteket - miközben engem is átölelt barátságosan és megropogtatta
195 19| menyasszony és a võlegény átöltöznek, a szolgák kihordják az
196 23| Én egyszerûen átugrottam a hosszú lábaimmal és eszembe
197 63| leszállott és összeölelkezett az atyafiakkal, a lutheránus vallásúakkal
198 77| De te még „zöld” vagy, atyámfia. Becsületemre, zöld vagy,
199 35| mint a tavaly; az õszt augusztusban tartotta, a nyarat októberben.
200 19| kihordják az ebédlõ bútorzatát, azaz ki kellene hordaniok, de
201 50| is egyiké, másiké, vagy azé, akinél látod, de okvetlenül
202 8 | jött, de mind kétlovas s azokon hatan-heten ültek, összegyömöszölve,
203 58| generálisok arcképei lógtak. Azokról mind sokat tudott beszélni,
204 54| magyar kocsi tele lett, azonfölül megálltunk még néhány bolt
205 21| nap izgalmaitól pihegett. Azonkívül láttam, hogy Endre is elõkerült
206 87| szónokot. Szóval, csak a bacilusok kölykeznek olyan szaporán,
207 35| nõvérét, Idát: „Nini, a bácsika tintát sír.”~
208 43| ültem mellettük, Bogozy bácsinak fogyott ki a pénze, harminc
209 93| Halljuk Bogozy bácsit. Halljuk a malacok szerelmét,
210 28| már látszik is a templom bádogtornya.~
211 10| látszik - felelte Csapiczky bágyadtan, aztán elhallgatott, de
212 18| menyasszonnyal még sok a baj. Az összes málhákat össze
213 67| A dámákkal gyûlt meg a baja legjobban, azok erõsen vonakodtak.
214 27| leélik egyebütt és igen bajos lesz õket ítéletnapkor összekeresgélni.~
215 25| végigterítette a sárfolton. A bájos menyasszony mosolyogva lépegetett
216 21| öregebbeknek kezet csókolt, a bakfisektõl egy-egy csókot lopott az
217 81| Hé, János - rázta meg a bakon bóbiskoló inast -, messze
218 92| kocsi. János inas leugrott a bakról, lekapcsolta az elsõ két
219 91| fogakkal kapaszkodott a bakülés vassorompójába.~
220 46| Kramlyak, a koronkai Csathók, a Balánszkyak, a létai Létássyak, de tudná
221 28| Elõkelõ modora miatt õ volt a báli tudósítónk, az interjúvolónk,
222 1 | vármegyéje. Sokszor voltam ott bálon vagy banketten és mindig
223 2 | törkölypálinka valóságos balzsam lesz most. Hé, Pali, megállasz
224 62| Hallod-e te szamár?) No, mit bámészkodol? - fakadt ki éktelen dühvel
225 49| Még jobban ejtett bámulatba a szép fogat a vendéglõ
226 9 | a cigányok, az eperjesi banda, hátul a cimbalom odakötözve
227 18| Bandi, gyere, koccints vele!~
228 1 | Sokszor voltam ott bálon vagy banketten és mindig azt kellett hinnem,
229 43| aki nyert, söpörte be a bankóit mogorván, kedvetlenül, mintha
230 0 | párunpárt játszottak tízes bankókban. A szeries-szám utolsó számát
231 43| mintha mindegyiknek egy bankóprése volna otthon. Ha valaki
232 43| nagylelkû ferblit, mint itt. Úgy bántak a pénzel, mintha mindegyiknek
233 3 | finom okos lények érzik e bántó szemeket, miként mászkálnak
234 46| Divékyék, a somhegyi Garzók, a bánújfalusi Nagyok, a báró Kramlyak,
235 1 | ott, rokonaim is vannak, barátaim is, kis urak, nagy urak,
236 28| a kabátja, Deák Ferenc a barátja.” Csapiczky elegáns volt;
237 19| életet, mikor a legkedvesebb barátját megbántja és kellemetlen
238 95| Hát az, barátocskám, a János ingben és gatyában,
239 96| is eltöltött, hogy Endre barátunk talán nem marad meg pályáján,
240 57| közelebb, távolabb úri fogatok barnállottak. Némelyik olyan távol, hogy
241 79| Kramly báróról az volt a köztudat, hogy
242 79| katonai liferáns kapta a báróságot, késõbb aztán elveszté nagy
243 74| Kramly bárót, ki tizenöt év elõtt jött
244 25| lekapcsolta a meggyszín bársonymentéjét és végigterítette a sárfolton.
245 8 | leánnyal ösmerkedtem meg Bártfán a múlt nyáron, bizonyos
246 2 | ördög! Hát már itt vagyunk? Bastrancia! Jól mennek ezek a lovacskák.
247 67| Egy nagy üveges batárban, melyet négy fekete vont,
248 46| urakkal, míg ellenben a bátyjának arisztokratikusan odanyújtotta
249 66| nem tudnátok zeugnisokkal bebizonyítani, hogy nem onnan származunk.~
250 98| tejben legyek úszkálnának), beborította a Simonka hegygerincét és
251 35| Uhlarik úr lett, elkerült Bécsbõl, tudja isten, milyen ezredhez,
252 44| holdvilág csak szerelmeseknek becses. Hm. Az új házasok már nem
253 26| Szlimóczkyné és a száz kilóra becsült Csathó Lászlóné.) Végül
254 3 | hát csupa pajkosságból bedugták a füleiket mind, mind, még
255 60| róla és szerencsétlenül beesett a leveses tányérjába.~
256 14| Ezalatt beesteledett. Egyszerre hozták be a gyertyákat
257 13| vigyáz a park szélén, hogy befordul-e a jegenyefák periferiájába
258 46| tudtunk a sok kocsi közt behajtani; az összegyûlt vendégek:
259 77| többé semmi kotyvalékot behozni, mert lelövöm. Hagyjátok
260 98| fölpislantott, de ismét behunyta szemeit. A két ló pedig
261 43| volna otthon. Ha valaki behúzott egy nagy zsinórt, valóságos
262 9 | Úgy látszik, az Árpáddal bejött többi nemesek mind magtalanok
263 45| incselkedének a kerítésen bekandikáló helybeli vászonnéppel. A
264 12| pokoj, Annuska! (Hagyj békét, Annuska.) Te pedig, Péter,
265 13| periferiájába vendég, amely esetben bekiáltja a kastély népének „Chlapci
266 87| szóbul szó lesz, némelyik szó beleágazik egy másik mezõbe és fölszólalásra
267 49| Endre szinte beléhalványodott, még tréfának is rettenetes
268 72| kiáltottam föl, egészen belemelegedve e kápráztató földi jólétbe
269 92| a mellékszoba ajtaja és belépett a menyasszony. Síri csönd
270 55| volt; fölnyitván, futólag belepillantott.~
271 4 | is túlestem a szükséges bemutatáson, mire Königgrätz apó elkiáltotta
272 7 | vagyok - viszonozta Bogozy a bemutatást arisztokratikus gõggel. -
273 3 | legelõbb és sietett magát bemutatni.~
274 18| persze miután elõbb a fia bemutatott). - Mert ha nem szeretnélek,
275 5 | levett sapkával közeledett és bemutatta magát:~
276 53| nyájasan mosolygott, mikor bemutattam magamat. Hogy megkínáljon,
277 65| egyébiránt a következõ: 1827-ben a váci püspök borait licitálták,
278 18| én azért mégis szeretlek benneteket - miközben engem is átölelt
279 84| A bennszülöttek összenéztek, de senki se
280 74| lassankint õ is hasonló lett a bennszülöttekhez).~
281 29| imitt-amott ép még, és a mohhal benõtt zsindely is rajta van.~
282 11| azt a végtelenül elõkelõ benyomást, amit tegnap.~
283 26| a dámák. (Képzelem, hogy benyomta a nagy Szlimóczkyné és a
284 65| a pincében találtak egy beomlott ágat, egy egész utcát hordókból.
285 64| bõbeszédûvé tette, piciny bepillantást engedett a sárosi misztériumokba.~
286 35| a nap, nevetõ mosolyával beragyogva a szelíd hegyeket, melyek
287 34| melyet az eperjesi püspöktõl bérelt.~
288 13| komornyikká változik az öreg béres, ki még az imént trágyát
289 74| Bogozyt a bor beszédessé tette és õszintévé.~
290 33| jár vala a Pesti Hírlap és beszéli a dolgokat napról napra,
291 87| parázs ferbli, Königgrätz? Beszélj, Königgrätz.~
292 52| Azzal már nem beszélsz többé, bruder, leánykorában.
293 40| Ritkaság. Egy vén tábornok beszélte nekem, hogy az uralkodó
294 22| újságírókról, jobbra-balra beszélve, néha hátrafordult, hogy
295 18| amit võlegénye hozott, beteszi gondosan a tokba, aztán
296 32| ivást, kártyázást, mind betódultak a társalgóba, hogy meglássák
297 2 | életszükségük, mely lelkeiket betölti és szellemüket frissen tartja.~
298 6 | dolmánya hátára csinos gömbölyû betûivel: „Menjünk, uraim, mert kikapok”.~
299 3 | mellé rakott számokban és betûkben.~
300 50| A vendégek betuszkoltattak a nagy ebédlõbe, hol L-re
301 48| Annyi „r” betût vegyített hangjába, amennyi
302 21| Szlimóczkynénak és a tulipánfákkal beültetett udvaron keresztül vezette
303 63| Némely közellevõ fogatot bevártunk a keresztutaknál. Csapiczky
304 24| szívességet tesz nekem, ha beviszi Eperjesre és holnap átadja
305 42| vendégeket. Csinos feslõ bimbó, olyan fekete szemekkel,
306 42| mutatóujjával az ádámcsutkáját birizgálta.~
307 86| neve csodálatos varázzsal bírt. Még a hölgyek is leszálltak
308 43| derék egy húzás volt, de nem bírtad eléggé kiaknázni a kártyádat,
309 8 | lakott, útközben azonban nem bírtam magam visszatartóztatni
310 34| néhány év elõtt vette föl a birtok neve után, melyet az eperjesi
311 0 | anhalti herceg, kinek Sárosban birtoka van, minden évben idõzik
312 74| be Csehországból, egy kis birtokot vásárolva Bertányházán,
313 22| nagyobb darabon, mint egy bivalybõr, de egyfelõl a plébános
314 35| Kivihetetlen lenne, Krivday úr, bizonyára kivihetetlen.~
315 65| de genere Tass. Be tudják bizonyítani - tette hozzá lelkesen.~
316 26| ellenkezõjére oly fényes bizonyítékaim vannak (legalább Csapiczky
317 39| De bizony a mienk - bizonykodott a cseléd tótul. - Hogyne
318 9 | mereszté rám a tekintetét bizonytalanul. Úgy rémlett nekem, hogy
319 52| neki az Endre által rám bízott csomagot.~
320 29| kigörbített sarkú topán; biztosan jár benne az ember, mert
321 49| Kifecsegtek mindent, persze in Blumen. A „rövid”, aki kiadott,
322 64| kacsintott s mert a bor már bõbeszédûvé tette, piciny bepillantást
323 81| János - rázta meg a bakon bóbiskoló inast -, messze van még
324 45| Egyébiránt bocsánat e kitérésért a múltakba,
325 18| mamám, azt a feketét a bogánccsal.” „Ugyan, ne okoskodj, olyan
326 75| keringtek a konyakos palackok. Bogozynak rögtön ott produkálni kellett
327 8 | fûzött lábszára van, a bokája nem elég széles, a csüdje
328 55| lovak kantárjaira és a kis bokrétákat az ostorokra.~
329 75| hogy a házassági kötelékben boldog legyen. És hiszem is, hogy
330 98| hortyantás jelezte, hogy egy boldogabb létben kóborog, nyála végigcsurgott
331 21| Boldogan mosolygott, ahogy csak egy
332 41| Uhlarik kapitány szédült a boldogságtól: esze egy szempillanatig
333 91| Ezt ugyan bolonddá tettem az ugatással - súgta (
334 73| Ne bolondozz! Engem föl nem ültetsz.
335 54| azonfölül megálltunk még néhány bolt elõtt, ahonnan csomagokat
336 14| kieresztett madár, csapongva bontja ki szárnyait a jókedv.~
337 20| kínos incidens tehát asztalt bontott, s most már a vendégek csakugyan
338 64| ez a király kedvenc vörös bora, a vágújhelyi préposttól
339 65| 1827-ben a váci püspök borait licitálták, persze a halála
340 54| vendéglõi szolga fölrakta bõröndjeinket, a nyalka kis magyar kocsi
341 60| annak a kocsijára vitettem a bõröndömet.~
342 3 | korcsma, melyet egy lefityegõ borókaág ékesített, még zárva volt.~
343 64| kapta; - utána valami édes bort hoztak.~
344 81| elérzékenyedve és sírva borult az asztalra.~
345 49| se félelmetes alak, piros borvirágos arcú, pocakos ember, nagy
346 97| De hisz ez borzasztó, elkésünk. Mit gondolnak
347 7 | most. Képzelhetik, milyen bosszúság volt ez rám nézve. Azt hiszem,
348 26| Csapiczky már jobban bele volt bõszülve a témájába, mintsem föl
349 18| Én mentem elöl a bokrétás bottal.~
350 28| tudott jutni mindenüvé, a nõi boudoiroktól kezdve a király papírkosaráig.~
351 7 | ruhája. Chatelottól, rue Boulogne 24. Onnan szoktam hozatni.
352 15| sok és kézben volt hegedû, brácsa, fuvola, minden. Babaj,
353 58| meg a térítvényt, domine Brányik, az ékszert pedig csak hagyja
354 67| bruderkám? He hepciáskodj, brát moj slatki. Igazat mondj,
355 70| phaetonoknak, landauknak, bricskáknak, tilburyknak. Elõzködtek,
356 14| Ah, a brüsszeli csipkéim - szólt egy lemondó
357 9 | odakötözve a saraglyához, elöl a brúgó, mint egy nagy kürtõ.~
358 98| falvak, Gortván hallottam a búcsúkurjongatásokat, melyek nyilván az öreg
359 43| Uhlarik” s egy szemintéssel búcsút véve, odább nyargalt.~
360 39| tolongás, ahol a menyasszony búcsúzott érzékenyen a mamájától,
361 33| Az egész interjú, mint a Bud. Corr. jelenti, légbõl kapott
362 9 | zsurnaliszta úr otthon, Budapesten hagyhatta volna...~
363 22| menyasszonyaiktól - felelte büszkén.~
364 28| árnyalt fehér virágfürtök buján hajladoztak, csókolóztak
365 31| kellet elkérni - teljes bûnbocsánat fejében.~
366 28| Csakugyan volt ott egy pár burgonyabokor. A nyáron kiszedett fészkekben
367 58| szintén méhvel díszített burnót-szelencébõl.) Egy Vinkóczy kisasszony
368 20| Hordjátok ki a társalgószoba bútorait; ott lesz a tánc.~
369 55| majdnem szegényesek voltak a bútorok. Königgrätz apó mondotta
370 56| úgy ragaszkodom e hitvány bútorokhoz, mintha a mannschaftom volna...
371 19| szolgák kihordják az ebédlõ bútorzatát, azaz ki kellene hordaniok,
372 19| kellene hordaniok, de a post caffanum-párt nem engedi. Nekik nem parancsol
373 14| kávéjukat, minthogy a post caffanumnak kell következni, amikor,
374 49| kapálta a földet a szíjak és cafrangok szövevényei közt türelmetlenül
375 33| Vatikánba, hogy »rex non habet calceas« (a királynak nincs csizmája).
376 63| unheimlich mindennap egy ilyen cédulát kapni... Mintha egy síri
377 33| nem, pedig ezen gyakorlati cél elérése kontempláltatik;
378 78| Ödön, nem minden alapos célzás nélkül.~
379 86| a hintókból s valóságos cercle-t tartottak az úton, mintha
380 27| Mit mondjak a templomi ceremóniáról? Nem történt semmi különös.
381 67| fölnyirkálta kockákra, aztán egy ceruzát vett és sorba járta a vendégeket: „
382 93| Charmante!~
383 7 | Katica menyasszonyi ruhája. Chatelottól, rue Boulogne 24. Onnan
384 13| bekiáltja a kastély népének „Chlapci do liberiji!” (libériába,
385 57| sorba a pompás sallangos, cifrahámos négyesek. Gyönyörûség volt
386 97| Nesze, fogjad - mondá a cigánynak, odanyújtván neki a fácánt.~
387 9 | Mária, kik lehetnek? Nini, a cigányok, az eperjesi banda, hátul
388 4 | Arator név alatt igen csinos cikkeket és tárcákat ír, násznagynak
389 29| A kivasalt cilinder és a lakkos topán elviszi
390 31| Õrnagyot nem illeti meg ez a cím.~
391 9 | eperjesi banda, hátul a cimbalom odakötözve a saraglyához,
392 77| Becsületemre, zöld vagy, cimborám. Óh no, majd meglátod a
393 13| megbolondultál? Ej, ej, cimbus, cimborka (simogatták, cirógatták).
394 13| megbolondultál? Ej, ej, cimbus, cimborka (simogatták, cirógatták).
395 68| család, a Kund nemzetségbõl; címerük egy hétfelé osztott pajzs,
396 6 | külsõ ajtót s nagy szuszogva cipel egy ferslágot, mely a postán
397 69| szolgát, ki nagy kosarat cipelt.~
398 90| hajtû kellett, majd egy cipõhúzó; és még isten tudja, mi.
399 96| hajlamok, a hegyes orrú cipõk perifériájába, a dzsentri-kaszinóba.~
400 28| nadrágban, kigörbített sarkú cipõkben járnak, vagy kopottas kabátban,
401 13| cimbus, cimborka (simogatták, cirógatták). Hiszen senki se sértett
402 33| egész interjú, mint a Bud. Corr. jelenti, légbõl kapott
403 65| sima francia komornyikot és cotelettes angol lovászt.~
404 53| kamarás úrnak ez volt a haute crème-ben a neve, vonatkozással bizonyos
405 74| egy kevély megjegyzésbe csábították be (a sárosi levegõn lassankint
406 47| egyenruhájában, kardosan, csákósan, és még mielõtt leszálltunk
407 23| természetben, ami nem hazugság? Csal minden és mindenki. Csalnak
408 12| kifizettem. De végre is a családban vagyunk, ruha, ruha. Um
409 65| rábukkant és megszerezte a családnak. De persze ebbõl csak akkor
410 76| éves férfi volt és nõtlen, családtalan, a kripta tehát általános
411 33| De hisz ez valóságos csalás!~
412 60| nyoszolyóleány. Ahol jön, ni, a csalitos alján a két szürkén Bogozy
413 34| Bogozy hevesen. - Ugyan kit csalnának meg? Hiszen mindenki tudja
414 49| kiadásánál azt jegyzi meg: „Csapatosan jár a varjú”, nyilvánvaló,
415 12| Königgrätz, ha még megvolnának a Csapiczky-domíniumok. Úgy értem - tette hozzá
416 18| vagyok. Az elsõ demokrata a Csapiczkyakból. Becsületemre mondom, az
417 42| tót-német rokon, aki, mióta Csapiczkyné (a Motesiczky leány) meghalt,
418 29| göröngy, amire lép. A mi Csapiczkynk a léha dzsentribeli uracsokkal
419 11| derekasan”, majd az öreg Csapiczkyt ölelte meg nagy szeretettel: „
420 14| kalitkából kieresztett madár, csapongva bontja ki szárnyait a jókedv.~
421 21| menyasszonyt forgattam meg a csárdásban; fáradt volt szegényke a
422 35| tanítója iránt és amikor császár lett, kinevezte hadnagynak.
423 35| nyalka huszárgyerekbõl s a császárból lett öreg király; sohase
424 32| Persze! De õ császári és királyi kamarás is.~
425 68| igazi ostromokat. A színpadi csaták végre is kellemesebbek az
426 2 | Nagy csatarával, zsibongással fogadták.
427 33| Vegyük például a mohácsi csatát, ahol, mellékesen legyen
428 2 | foglalkozni kell. Az ország összes csataterein hevernek a Csapiczkyak csontjai;
429 2 | Igen, a mi csontjaink a csatatereken hevernek, kedvesem, és meg
430 46| báró Kramlyak, a koronkai Csathók, a Balánszkyak, a létai
431 44| elõtt. Útközben majd hozzánk csatlakoznak a többi vendégek. Gortván
432 64| tudom, tegnap Sóváron túl csatlakoztál hozzánk, valamelyik közbenesõ
433 39| a mienk - bizonykodott a cseléd tótul. - Hogyne volna a
434 57| asztalánál szolgáltak föl a cselédek.~
435 59| lorgnette-jén nézegette a cselédeket.~
436 76| az éj és koromsötét; egy csepp szellõ se fújt, a gyufa
437 92| Vándokra; egy ötablakos cserepes ház elõtt megállott a kocsi.
438 27| potyogtak ki a tányérok és csészék, mint öntötte le az egyik
439 70| amikor õ született. (Egyet csettintett a nyelvével.) Teringette,
440 62| He, Jean, egy tányért! Csi pocsujes ti szomár? (Hallod-e
441 3 | formáit, idomait, mint a csikóét a vásáron. A látásukat megtoldják
442 54| A kordován csizmák vígan csikorogtak, a kardok kevélyen csörögtek,
443 92| éjszakát kívánván, elvezette a csikorogva nyiladozó kapun.~
444 76| csörgésétõl, a csöngettyûk csilingelésétõl ébredezett az erdõ.~
445 28| künn, hold nem világított, csillagok nem pislákoltak, terhes
446 13| Stefi, legyen eszed - csillapítgatták. - Hát megbolondultál? Ej,
447 41| limonádét s mindenféle csillapító és stimuláló szereket. A
448 2 | nem tágítanak rogyásig, a csillogás, pompaszeretet életszükségük,
449 11| kifogyhatatlan kedéllyel, csillogó lélekkel, de az orcáik,
450 70| kezdé az apó és a szemei csillogtak és híztak a csodálkozó arcokon -,
451 31| kisasszonyok - egy bolond százat csinál. A szegény Idának már nem
452 65| ember a Dienerschaftját; csinálhat ugyanazon emberbõl torzonborz
453 70| a csodálkozó arcokon -, csináljuk meg magunknak azt a jó tréfát,
454 57| Csináljunk egy kis tréfát - kiáltott
455 48| tartunk fõpróbákat, hogyan csinálnánk, ha gazdagok lennénk. És
456 20| kezébõl. Hm. Tudom én, mit csinálok. No, de szálljatok le, urak...
457 29| Ah, de csinosak! - kiáltá tapsolva a középsõ
458 13| fenyõkkel és tölgyekkel csinosan gruppirozott park, s mélyen
459 14| Ah, a brüsszeli csipkéim - szólt egy lemondó sóhajjal
460 98| pirkadni kezdett keletrõl, s csípõs hajnali szél zörögette az
461 8 | magam visszatartóztatni némi csípõsségektõl.~
462 33| calceas« (a királynak nincs csizmája). Zápolya uramat ez annyira
463 54| kalpagokban. A kordován csizmák vígan csikorogtak, a kardok
464 8 | Stefi és fölfortyant. (Nem csoda, mert a tizenötödik pohárnál
465 44| õsöket, többször fejezte ki csodálkozását még aztán is az eset fölött.
466 76| a kripta tehát általános csodálkozást keltett.~
467 39| szemeim tágra dagadtak a csodálkozástól.~
468 71| Az asszonyok nem gyõztek csodálkozni.~
469 70| szemei csillogtak és híztak a csodálkozó arcokon -, csináljuk meg
470 35| Szlimóczky kisasszony is csodálkozott és gyöngén meglökte idõsebb
471 37| csak a vacsoránál és igen csodálkoztam, hogy álmos volt és dicsekedett: „
472 92| belépett a menyasszony. Síri csönd támadt, melyet csak az a
473 74| így szólt a beállott mély csöndben ünnepélyesen:~
474 76| Csöndes volt az éj és koromsötét;
475 76| szerszámok csörgésétõl, a csöngettyûk csilingelésétõl ébredezett
476 36| fejû állat volt, s a cifra csöngettyûs szíj a nyakán, melyet bizonyosan
477 35| volna a szakállán, feketén csöppent le a hófehér mellényre.
478 28| lovak kapálózását, a hám csörgését; szuroksötétség uralgott
479 76| dobajától a föld s a szerszámok csörgésétõl, a csöngettyûk csilingelésétõl
480 79| vendégeit, mindenkit pompás csörgõs szánon, négylovason. Reggel
481 54| csikorogtak, a kardok kevélyen csörögtek, a nõkön a selyemruhák rejtélyesen
482 36| menekülni vágyván a szíjtól és csörömpöléstõl. (Hej, kis csikó! Pedig
483 41| feketekávé mellé egy ibrik csokoládét is szervíroztatott, mindenkit
484 63| lutheránus vallásúakkal pláne csókolódzott is, némelyik vidám úr átnyalábolta,
485 28| virágfürtök buján hajladoztak, csókolóztak egymással a vékony szárakon.~
486 39| görcsösen átfogván a nyakát; csókolta, amerre érte: arcát, szemeit,
487 21| csókolt, a bakfisektõl egy-egy csókot lopott az öregurak pajzánságával,
488 54| néhány bolt elõtt, ahonnan csomagokat hoztak, a virágkereskedésnél
489 18| összes málhákat össze kell csomagolni és elõre kiküldeni igás
490 2 | vagyok gyõzõdve, minden csont megmozdulna, ha egy Csapiczky
491 2 | csataterein hevernek a Csapiczkyak csontjai; nekünk nem volt szükségünk
492 2 | báró Kramlyra.) Igen, a mi csontjaink a csatatereken hevernek,
493 81| és hogy veszed, kérlek, a csontok fontját?~
494 91| kisasszonyokhoz s ott egy csoportot képezve udvaroltak; különösen
495 15| során s megtelt a szíve csordultig kevélységgel.) Mennyi név,
496 8 | bokája nem elég széles, a csüdje nagyon meredek: szóval közönséges
497 98| szakállán, haja kuszáltan csüngött le homlokára; csak a zökkenéseknél
498 3 | menyasszonyra lövellnek ilyenkor a csúf férfiszemkarikákból. Ah,
499 35| kacagott, hogy a könnyei csurogtak, és az egyik könnycsepp,
500 35| ezredhez, s lassan-lassan csúszott fölfelé a ranglétrán egész
|