1825-csusz | cuked-fiaka | fiat-huszo | huvos-kotel | koten-mehet | mehr-partn | parun-szolg | szoli-vezet | vicc-zuhat
Bekezdés
501 76| még Szlimóczkyné is egy cukedlit küldött az egyik Pruszkay
502 72| Ki csinálta ezt? Ugye a cukrásztól való Eperjesrõl?~
503 1 | szeme szokatlanul fénylett a cvikkeren keresztül, melyet az orrán
504 39| homlokomról, szemeim tágra dagadtak a csodálkozástól.~
505 12| levetkõzni és újra felöltözni. Daj, pokoj, Annuska! (Hagyj
506 1 | megérkezett Domoróczy, csinos, daliás szõke fiú, csupa mosoly,
507 26| míg mind át nem keltek a dámák. (Képzelem, hogy benyomta
508 67| nem törik be a fejed.” A dámákkal gyûlt meg a baja legjobban,
509 46| kezet csókolt az idõsebb dámáknak, aztán irulva-pirulva kezet
510 73| Isten hozott közénk, bruder Danzinger, nem gyújtasz rá egy füstszivarra?~
511 22| nem szikkadt, nem nagyobb darabon, mint egy bivalybõr, de
512 91| dongták most körül, mint a darazsak a virágot, mert az mester
513 10| kisztnit és... Was sagst du dazu, alter Stefi?~
514 79| kövezeten - már amennyiben van Debrecenben kövezet...~
515 34| Napóleon az államcsínyt éppen december 2-án? Mit gondolnak az urak?
516 52| vendéglõbe szálltam be, s mielõtt délben hazautaztam volna, délelõtt
517 52| délben hazautaztam volna, délelõtt fölkerestem Kubányi Sámuel
518 21| A Deli Csathó Ferenc karján jött
519 13| fekete asszonyban van valami démoni. Hát mindenesetre elfogadom
520 27| rajtam!” (A gondviselés denique ilyen leleményesen változtatja
521 18| barátságosan és megropogtatta a derekamat (persze miután elõbb a fia
522 17| tartotta vállánál, nyakánál, derekánál fogva, egyszerre ösztönszerûleg
523 63| átnyalábolta, megropogtatta a derekát: „Szervusz, te skribler,
524 77| másikat már jól kiállja (Zajos derültség.) Azért tehát én azt mondom,
525 13| fölkapta a székre helyezett deszkadobozt, hogy elvigye.~
526 69| visszatért Königgrätz apó diadaltól ragyogó arccal, maga elõtt
527 35| Uhlarik Pista eperjesi diák korában beállt katonának
528 37| csodálkoztam, hogy álmos volt és dicsekedett: „Milyen nagyot alszom én
529 59| mester ezekben, Csapiczky - dicsérte meg Szlimóczkyné, mialatt
530 65| szerint alakíthatja az ember a Dienerschaftját; csinálhat ugyanazon emberbõl
531 62| A Dienerschaftot.~
532 52| s az egész társaság azon diplomatizál, hogy Katicából is kiszorítsa
533 49| szabad volt minden unform, diplomatizálás, ravaszkodás, mert itt nem
534 91| milyen szabadon, fesztelenül diskurál: kutya jukkerasszony lesz
535 49| egyszerre tótra fordítják át a diskurzust, ami megint nem „dolus”,
536 68| pillangók a réteken. Tószt, disputa, incselkedések váltogatták
537 87| egymásnak kisebb-nagyobb distanciákról, ki véknyabban, ki vastagabban.~
538 49| gavallér érzi az ilyen finom distinkciókat. Kifecsegtek mindent, persze
539 58| szippantott egy szintén méhvel díszített burnót-szelencébõl.) Egy
540 50| hatalmas virágbokrétákkal díszítve.~
541 54| társalgószobában; néhányan magyar díszruhában, mentésen, kócsagos forgós
542 30| krumplivirág egyszerre a divat magaslatára emelkedett.~
543 46| az összegyûlt vendégek: Divékyék, a somhegyi Garzók, a bánújfalusi
544 82| az asztma, nyakába esvén Divékynek: „Oh, te grobian, te grobian!”~
545 13| kastély népének „Chlapci do liberiji!” (libériába, gyerekek)
546 76| vonaglani látszott a lovak dobajától a föld s a szerszámok csörgésétõl,
547 92| de igazi gavallér-szív dobog benne.~
548 14| a szolga vagyis inkább a doboz után nézve.~
549 42| hercegek! Tudják ám ezek, mitõl döglik a légy.~
550 38| valahogy. Hé, fickó - szólt oda dölyfösen egy a tornáchoz támaszkodó
551 45| kapuhoz értünk, egy mozsár dördült el, aztán pukk! még egy
552 84| Vajon? - dörmögte gúnyorosan.~
553 5 | kocsis leugrott és elkezdett dörömbözni, mire nagy nehezen kinyílott
554 56| Önmagával megelégedve dörzsölgette a kezeit.) Teringette, imádom
555 49| aki kiadott, fejvakarva dohogta: „Melyik vízben fúljak meg?” (
556 28| Csapiczky régebben egy újságnál dolgozott velem s már akkor se hasonlított
557 6 | inast és fölírta a kékposztó dolmánya hátára csinos gömbölyû betûivel: „
558 15| vagyis hogy a szolga háta. A dolmányán ugyanis félig letörölve,
559 16| az csak úgy lehet, hogy a dolmányt idehozták és elfelejtették
560 91| a társalgásban, csak úgy dõltek belõle a sziporkák. S milyen
561 49| diskurzust, ami megint nem „dolus”, csak a velük született
562 73| szerényen -, minden csak afféle „doma robiensis”. (Felvidéki nyelven
563 21| fölkapaszkodtunk a lazsányi dombra, melyet az én szelíd kedvenceim
564 58| Keresse meg a térítvényt, domine Brányik, az ékszert pedig
565 13| mintha még vagy öt-hat domínium most is megvolna.~
566 56| érti, hogy hol vannak a domíniumok, a kastélyok és angolkertek
567 27| pénzszorultságból. Van valami Don Quichote-szerû ezekben a
568 91| Nedeczky leányt, a Vilmát, dongták most körül, mint a darazsak
569 49| nincs szenglije.) „Vígan dudál a portugál”, azt teszi,
570 76| tíz-tizenkét négyes fogatnak a dübörgése verte föl a mélyen pihenõ
571 47| egy ezrest, ami valóságos dühbe hozta Bogozyt.~
572 17| A sok kéz közül, mely a dühöngõt tartotta vállánál, nyakánál,
573 62| bámészkodol? - fakadt ki éktelen dühvel Csapiczky. - Hát nem mondtam
574 97| Az se nem - dünnyögte -, az is kölcsön van kérve.~
575 20| mint Lengyelország. Abcug Dugovics Titusz! Most nem az a nemzeti
576 57| völgyekben, a fehéren kígyózó dûlõutakon, melyek mint az erek kapcsolódnak
577 55| egyszer csak megáll elõttetek durván, meztelenül.~
578 12| Ozaj dusa moja! (Ugyan, lelkem.) Hova
579 33| király haragszik. Tomory duzzog. Az Egyetértés ma meginterjúvolta
580 96| orrú cipõk perifériájába, a dzsentri-kaszinóba.~
581 29| A mi Csapiczkynk a léha dzsentribeli uracsokkal tartott, az úgynevezett „
582 15| nyújtván azt oda a legújabb dzsentriszokás szerint.~
583 8 | csakugyan valami gonosz dzsinn nyelte el a prüszkölõ, tüzes
584 65| megszerezte a családnak. De persze ebbõl csak akkor iszunk, ha valaki
585 19| a szolgák kihordják az ebédlõ bútorzatát, azaz ki kellene
586 50| vendégek betuszkoltattak a nagy ebédlõbe, hol L-re terített asztal
587 60| szekrény állott a nagy ebédlõterem egyik sarkában, annak az
588 76| csöngettyûk csilingelésétõl ébredezett az erdõ.~
589 44| vendégek. Gortván pedig édesapám és a kis húgom.~
590 7 | felé.) A ruhák Párizsból, édeseim, az én ruháim és Katica
591 87| Ugyan hagyjátok, unom az effélét. Végre is a körülményektõl
592 22| Hiába jár a lelke a hetedik égben, a lábacskája mégiscsak
593 28| szanaszét, keresztül-kasul az égbolton, mint mikor barna festékek
594 76| se fújt, a gyufa szépen égett, mint a szobában. Balról
595 44| házasok már nem szorulnak az égitestekre. Hm. Hát kell-e az a holdvilág,
596 68| elõkelõknek látszani, és nincs egyéb törekvésük, csak hogy a
597 38| öt garast. Königgrätznek egyebe sincs e kerek földön, csak
598 7 | Végre is, mit tehettem egyebet, itthon ütöttünk össze egy
599 54| csak egymásra; - mert ha egyebüvé néznétek, meg találnátok
600 91| ejté Jánost, aki most már egyenesen a kísértetekre fogta rá
601 1 | melyet az orrán felejtett. Egyenest a menyasszony felé tartott
602 47| elõsántikált fényes katonai egyenruhájában, kardosan, csákósan, és
603 16| ezen a nyomon a gortvai egyenruhákból. Az ördögbe is, ezek a vándorló
604 64| engem is megösmertetett az egyes famíliákkal.~
605 91| aztán megint vakkantott egyet-kettõt, mindig közelebb-közelebb,
606 24| visszamaradt elrakosgatni egyet-mást.~
607 22| nem figyeltem meg, mert egyetlenegyszer néztem csak hátra, mikor
608 22| mint egy bivalybõr, de egyfelõl a plébános kertkerítése
609 74| Egyforintos havannával kínált. És még
610 49| szerint inkorrektséget, mert egyformán árt és használ mindenkinek.
611 35| mint a legjobb lovasok egyike a legénység közt. A fõherceg
612 50| érdemét illeti, hát ha nem is egyiké, másiké, vagy azé, akinél
613 45| hogy egy évig feküdtek itt egykor a Thököly Imre gránátosai.~
614 87| ugatott, de öt-hat felelgetett egymásnak kisebb-nagyobb distanciákról,
615 28| hajladoztak, csókolóztak egymással a vékony szárakon.~
616 16| föliratot. Lassankint még egynéhányat ösmertem föl ezen a nyomon
617 55| Königgrätz apó mondotta is egypárszor magyarázatul:~
618 22| lagzihoz, de voltaképpen egyszersmind eperjesi hivatalnokok.~
619 55| A társalgószobában egyszerûek, majdnem szegényesek voltak
620 23| Én egyszerûen átugrottam a hosszú lábaimmal
621 27| mot-t és aperçut, melyek egyugyanazon pillanatban születnek és
622 1 | kik nélkülöznek, esetleg éheznek titokban, de ha idegen szem
623 41| likõröket, quaterkákat, éjfél után pedig korhelylevest,
624 50| Ejha! Kié ez a szép fogat?~
625 89| meresztgette szemeit a szürkülõ éjszakába.~
626 92| lovat és nyugodalmas jó éjszakát kívánván, elvezette a csikorogva
627 91| ami még nagyobb ámulatba ejté Jánost, aki most már egyenesen
628 3 | melyet egy lefityegõ borókaág ékesített, még zárva volt.~
629 74| Eközben pedig még egyre váltogatták
630 95| koszorú, s nyakára a tündöklõ ékszer. Uramfia, mekkora smaragdok
631 55| lefejtette róla a papírt; egy ékszertok volt; fölnyitván, futólag
632 62| bámészkodol? - fakadt ki éktelen dühvel Csapiczky. - Hát
633 8 | lettek a fényes, nyalka ekvipázsok? Csak vagy négy kocsi jött,
634 5 | abcug! Nem akarjuk hallani! Eláll!~
635 11| Tízen is elállták az útját.~
636 54| Csak üljetek édesen, elandalodva egymás mellett, szegény
637 32| meglássák még egyszer és elbúcsúzzanak.~
638 2 | szinte szeretne valahogy elbújni Endre mögé, hogy kikerülje
639 71| eszenciának nevezünk, mindenik elé oda téve a maga üvegjét
640 92| nevelésû sárosi ifjak az elefántságra is ki vannak képezve.~
641 79| elnevette magát, a nevetéstõl eléfogta szokás szerint az asztmatikus
642 43| húzás volt, de nem bírtad eléggé kiaknázni a kártyádat, még
643 27| mondjam, mert az csak az elején van. Még kevésbé untatom
644 91| Odaszaladt, fölverte és elejtett egyet, hozta aztán nagy
645 41| ifjúság táncolt, a komolyabbik elem ferblizett, a szolgák folyton
646 44| megadta neki a kamarásságot, elengedvén az õsöket, többször fejezte
647 46| elszámolni mind, kiszaladtak elénkbe a verandára és nagy éljenzéssel
648 33| pedig ezen gyakorlati cél elérése kontempláltatik; nézete
649 8 | Pista lovagolt, hanyagul eleresztve a Blackston kantárját. Maga
650 81| Lazsányiné elérzékenyedve és sírva borult az asztalra.~
651 53| pillanatnyi stádium a fejlõdõ életben. Egy tapasztalt násznagy
652 40| hogy az uralkodó egész életében ezzel az esettel együtt
653 75| ugatni kezdett az öreg és oly élethíven, hogy a Nedeczkyné mopszlija,
654 2 | Hiszen talán hasznosabb, életrevalóbb nép ez az utóbbi, de mennyivel
655 2 | csillogás, pompaszeretet életszükségük, mely lelkeiket betölti
656 3 | urasága csak egy száraz, élettelen tény, mely a telekkönyv
657 27| mint általában a rövid életû szikrák, úgyszintén a tósztokat,
658 7 | sokért nem adom, hogy most elevenen is láthatlak.~
659 50| a pompa, a ragyogás, az elevenség, a finomság, fesztelenség,
660 53| zsibongás, a fogadtatás meleg elevensége. Az öreg õrnagynak nem sok
661 16| a dolmányt idehozták és elfelejtették róla lekefélni a föliratot.
662 13| démoni. Hát mindenesetre elfogadom a násznagyságot, de hol
663 29| Zavartan, elfogódva ültek egymás mellett, sokszor
664 49| de az õrnagyot nyomban elfogta a kacagás, mert egy csöppet
665 43| utálatosan segíti. Néha elfogyott valamelyiknek a pénze s
666 17| Halk, elfojtott nevetgélés hasítja szét
667 86| Hm, ez igaz lehet - szólt elgondolkozva. - Adjon nekik, lelkem Makaláné,
668 55| De majd meglássátok, hogy elhagyogatja apránkint szép ruháit és
669 10| Csapiczky bágyadtan, aztán elhallgatott, de késõbb, mintha az otthoni
670 30| Katicáék háza; egy kicsit elhanyagolt állapotban van. Végre is
671 14| kell következni, amikor, elhullván a férgese, mint a kalitkából
672 17| rendezkezéshez kezdett, eligazítván mindnyájunkat.~
673 89| fölálltak és lelkesedve éljeneztek, tapsoltak. Sokan hozzá
674 46| elénkbe a verandára és nagy éljenzéssel fogadtak.~
675 73| nevem), de derék dolog, hogy eljöttél ebbe a mienk krajinába.
676 29| az egyik nézett, a másik elkapta a szemét; mosolyogtak a
677 57| fölnyerített, egy-egy kocsis elkáromkodta magát; nem találta meg vagy
678 31| jutott, a Keviczkyét kellet elkérni - teljes bûnbocsánat fejében.~
679 35| hadnagynak. Uhlarik úr lett, elkerült Bécsbõl, tudja isten, milyen
680 48| Visszafordulhatsz már, fráter, elkéstél. Odaadtuk már a leányt másnak.~
681 97| De hisz ez borzasztó, elkésünk. Mit gondolnak felõlem Lazsányiék
682 90| mi. Végre azonban mégis elkészültek.~
683 38| Krivday úr! De hátha a ló elkezdi magát legyezgetni a farkával,
684 31| csettentett a nyelvével és elkezdte a torkát gargarizálni a
685 16| hatással volt; egyszerre csak elkezdték ütemre mozgatni a nyakukat
686 28| sokat árthatna, ha némelykor elkiáltaná magát, hogy a házassághoz
687 4 | bemutatáson, mire Königgrätz apó elkiáltotta magát élénken:~
688 83| Maga Königgrätz apó is ellágyult s valamit morzsolgatott
689 31| ízben sztrájkoltunk a kiadó ellen s egy téli hónapnak a huszonötödikén
690 33| Miért? - ellenkezének a lázadók. - Egy hét múlva
691 26| pénzszorultságban - de ennek az ellenkezõjére oly fényes bizonyítékaim
692 28| Ellenõr az adóhivatalnál.~
693 49| olyan jól érti, mint az ellenséges partnerek, a fecsegés nem
694 35| erdélyi hadgyakorlatnál, amint ellovagol a hadtest elõtt, hirtelen
695 17| De már nem volt idõm elmélkedni. A lakodalmi marsall, Szlimóczkyné,
696 15| lében tárgyalják a mai nap élményeit. Hallani a suttogásokat:~
697 6 | Én is elmorogtam a nevemet.~
698 43| A király elmosolyodott, mintha mondaná: „Ön bohó
699 27| pillanatban születnek és elmúlnak, mint általában a rövid
700 18| fiamat. Oh, ha az anyja élne. A gõgös anyja! Egy Motesiczky
701 79| A szónok maga is elnevette magát, a nevetéstõl eléfogta
702 70| A törvényszéki elnök?~
703 34| elsején még fölvehesse az elnöki fizetését.~
704 68| szenvedély és a nagy érdek elnyomja, ami finom, ami lezsér és
705 10| gõgõs nemesi észjárás mégis elnyomná benne a lateinert, egyszerre
706 13| királyi kevélységgel látszott elnyújtózkodni egy-egy urasági porta, nagy
707 48| lennénk. És ha sikerül az elõadás, örülünk neki, tapsolunk
708 62| amikor a malacok szerelmét elõadja, minden ember oldalnyilallást
709 28| a négylovas üveges hintó elõállott az udvaron. Ámbár iszen
710 57| Nagy lassan elõálltak sorba a pompás sallangos,
711 38| lágyítja, rezegteti sok elõbuggyanó emlék.~
712 5 | nehezen kinyílott az ajtó és elõcsoszogott papucsban, pongyolában egy
713 51| méltóztassanak. - Egy kis elõebédet kutyafuttában... Csak egy-két
714 35| szoktatóba ugranak elénk, mint elölálló apródjai a messzirõl kéklõ
715 98| feketeségnél; köd volt, mely elöntötte a falusi házakat (mintha
716 85| becsületes, vörös arcát elöntötték a könnyek, s bal kezével (
717 29| vagyunk. Endre néhányszor elõhúzta az óráját. Katica is többször
718 2 | bizonyos kérdések mégis elõjönnek, részint maguktól, részint
719 91| a falu csak mégse akart elõjönni, ami még nagyobb ámulatba
720 2 | szeretetreméltó urak között, kik elõkelõen mozognak és beszélnek! A „
721 68| szeretetre méltóknak és elõkelõknek látszani, és nincs egyéb
722 44| gyönyörködtette a forma elõkelõsége.~
723 21| Azonkívül láttam, hogy Endre is elõkerült és keresi, hát odavittem
724 36| csikó! Pedig ez még csak elõkóstolója, amit majd viselned kell,
725 13| mintegy elrejtve parasztszemek elõl, állott a kastély. Efféle
726 93| Az inas és a két ló már elolvadt.~
727 2 | részint hajuknál fogva elõrántva. De ez mindegy. (Végtelen
728 18| össze kell csomagolni és elõre kiküldeni igás kocsin a
729 47| Az õrnagy maga is elõsántikált fényes katonai egyenruhájában,
730 87| Keviczky egy perc alatt elõszedte puskáját a kocsiról és nekem
731 36| bizonyosan ma tettek rá elõször, szokatlan zörejével még
732 2 | szeretnek bizonyos kérdéseket elõtérbe hozni, de bizonyos kérdések
733 56| még csak az õrnagy kezdi elõtologatni, mert úgy illik, úgy kívánja
734 28| Észre se vettük, mikor csak elõtoppant a legérzékenyebb szcéna
735 55| ruháit és egyszer csak megáll elõttetek durván, meztelenül.~
736 36| futott most keresztül, éppen elõttünk, ugyancsak megriasztva a
737 81| fehérlett ki, az úton pedig elõtûnt egy lovas.~
738 97| de hasztalan, csak egyre elõveszi a fuldokló zokogás.~
739 78| ha a végtelen fonalat az elõzékeny Csapiczky el nem metszi.~
740 70| bricskáknak, tilburyknak. Elõzködtek, átkiabáltak egymásra, megállították
741 0 | hetet s ilyenkor mindig elpotyogtat medve-rendjébõl egypár példányt.)
742 55| bruderkám, de siránkoznak; sok elpusztult itt ma a nemzetségükbõl.~
743 37| gyönyörû jószág! - kiáltott föl elragadtatva Domoróczy. - Mennyi idõs?~
744 24| Bizonyosan visszamaradt elrakosgatni egyet-mást.~
745 13| s mélyen bent, mintegy elrejtve parasztszemek elõl, állott
746 34| Igen de közbe jön az elseje. Miért csinálta volna III.
747 34| gondolnak az urak? Azért, hogy elsején még fölvehesse az elnöki
748 64| Az incidens szerencsésen elsimult, az ételek kitûnõek voltak,
749 60| a Bogozy fogata állt elõ elsõnek, annak a kocsijára vitettem
750 46| Létássyak, de tudná az ördög elszámolni mind, kiszaladtak elénkbe
751 42| csak pani Wrana volt, egy elszegényedett szepességi tót-német rokon,
752 63| Oh, igen - folytatá elszomorodva -, igazán unheimlich mindennap
753 53| ember is kizárólag tejjel élt egy idõben (szopós gyerek
754 31| bohém vonás. Pompásan tudta eltakarni a szegénységet (ez a sárosi
755 98| Simonka hegygerincét és eltakarta az utánuk jövõket. Semmit
756 92| Szlimóczky kisasszonyok eltakarták az arcukat, sírva fakadtak
757 0 | szeries-szám utolsó számát kellett eltalálni. Mosolygós arccal vesztettek,
758 61| közömbösen. (Sok ravasz griffet eltanult már a nemességtõl.)~
759 10| ha egy szent hagyományt eltaposhat egy rossz ötlet kedvéért,
760 72| percben, mintha örökké köztük éltem volna.~
761 96| még némi aggodalommal is eltöltött, hogy Endre barátunk talán
762 18| nem volna a nádorispánság eltörülve. Hallom, most megint vissza
763 68| születési évszámát, az öregúr eltûnt az asztaltól. Észre se vették;
764 90| Nem, nem! - kiáltá egy elutasító mozdulattal. - Ne okozz
765 86| Koltay hanyagul, de mégis elutasítólag intett a kezével, mint egy
766 40| De miután az új házasok elutaztak, nem érdemes többé.~
767 9 | világon, aki az õ szépségébõl elvenni vagy ahhoz hozzáadni tudna;
768 20| kezébõl idegeneknek, az elvész, mint Lengyelország. Abcug
769 79| báróságot, késõbb aztán elveszté nagy tõkéjét, s a fiú ide
770 13| helyezett deszkadobozt, hogy elvigye.~
771 29| cilinder és a lakkos topán elviszi az embert a maga egyszerû
772 58| künn... mert délután megint elviszik. (Újra a kezeit dörzsölte
773 96| ötvenezer forintos hozomány elvonja, legalább egy idõre, ahova
774 53| takarékosság szimbóluma volt emailokkal kirakva. Olyan furcsa volt
775 68| lezsér és ami pikáns az emberben. Ah istenem, semmi se lehet
776 65| Dienerschaftját; csinálhat ugyanazon emberbõl torzonborz kapust, sima
777 60| fiók ezenkívül tele volt emberi hajjal; jobban megnézve
778 53| Apró púpos emberke volt, nyájasan mosolygott,
779 38| rezegteti sok elõbuggyanó emlék.~
780 57| a múltakat, hogy szeret emlékezni amaz órákra, amikor még
781 68| pajzs, a hét vezérségre való emlékeztetés.~
782 0 | gondolom, Vidaházy, mert nem emlékszem jól a nevekre, hogy az idõ
783 90| föladat nem a mienk, csak az Endréé.~
784 87| Odament Endréhez és átnyújtotta.~
785 89| csókolt neki, mire õ megölelte Endrét és sokáig tartotta a fejét
786 58| Igen, igen, igen - szólt éneklõ hangon. - Keresse meg a
787 58| Hát igen, Enfin, igaza van - szólt szemmel
788 64| tette, piciny bepillantást engedett a sárosi misztériumokba.~
789 19| a post caffanum-párt nem engedi. Nekik nem parancsol a gazda;
790 19| de õk itt maradnak és nem engedik a kényelmes helyüket a táncolóknak.~
791 18| tudja.) Nem, nem, õ nem engedte volna, de én demokrata vagyok.
792 81| Mit adjak a kocsisoknak enni?~
793 3 | Kíváncsi tekintetek - enyhe szó. Valóságos szentségtörõ
794 29| hevernek, csak imitt-amott ép még, és a mohhal benõtt
795 74| az évben jött a világra Eperjesen) és így szólt a beállott
796 72| Ugye a cukrásztól való Eperjesrõl?~
797 80| örökre, hogy új fészket építs magadnak; fogadd az útra,
798 75| családi kriptát szándékozom építtetni Bertányházán. A köveket
799 22| veszteglõ fazekasszekér miatt éppenséggel nem lehetett kikerülni;
800 56| felõl mutatta Csapiczky az erdei lakot, Eperjes legnagyobb
801 68| nagy szenvedély és a nagy érdek elnyomja, ami finom, ami
802 27| amik csak a jelen levõket érdekelték, zavaró incidenseket, a
803 73| Teringette, mért! Hát mert érdeklõdöm az udvar iránt. Ki érdeklõdjék,
804 35| mikor egyszer csak egy erdélyi hadgyakorlatnál, amint ellovagol
805 50| bruderkám. Ami pedig a dolog érdemét illeti, hát ha nem is egyiké,
806 19| hitvány ember, aki nem érdemli meg az életet, mikor a legkedvesebb
807 21| valóságos mesebeli ezüst erdõvé varázsoltak, gyönyörûség
808 73| akiknek nem tudok adni. Eredjetek, öcsém, a filoxérához! Fölfelé
809 37| kellene számítaniok a fény erejét, hatását, s mindjárt láthatnák,
810 57| dûlõutakon, melyek mint az erek kapcsolódnak be az országútba,
811 12| hörögte -, rögtön fogatok... Eresszetek!~
812 90| Fájna, ha üres kézzel eresztenélek el. Nem, nem! Tudom én,
813 69| ragyogó arccal, maga elõtt eresztve egy kötényes szolgát, ki
814 11| nagyzással pataknak nevezik az eret, folyamnak a patakot) nincsen
815 92| A leányok is pompásan érezték hát magokat, sõt a mamák
816 68| vis-à-vis-juk minél pompásabban érezze magát...~
817 15| aztán rárántotta a Gott erhaltet (mivelhogy ez volna a legszomorúbb
818 53| násznagy nagy róka és hidegen érinti a mutatkozó poézis. Minden
819 21| indultunk, Endrével; a võlegény érjen oda legelõbb; legutoljára
820 53| amint sorba üdvözölték az érkezõk vidáman, barátságosan. „
821 36| Délután érkeztünk Eperjesre, s úgy volt, hogy
822 33| bent a világosság! Mennyit érnének most ezek a hazugságok!
823 7 | matuzsálemi kort fogok érni. Stefi, ne vigyorogj olyan
824 67| meg a baja legjobban, azok erõsen vonakodtak. Micsoda új bolondság
825 80| Errõl csakugyan olvastam.~
826 39| nyakát; csókolta, amerre érte: arcát, szemeit, ajakát.
827 84| kötelességeim ezzel nem értek véget. Volt nekem egy derék
828 27| kijön az illetõnek az igazi értéke. Tessék ezt a krumplit megnézni (
829 33| felbõszítette, tudósítónk biztos értesülése szerint, hogy saját költségén
830 45| leírnivalót nyújt. Mikor a kapuhoz értünk, egy mozsár dördült el,
831 48| Mert mi, sárosiak, nem érünk rá a szegénységünkre gondolni,
832 53| csak egy szimptóma, a lassú érverés is. Egy násznagy elõtt a
833 39| a menyasszony búcsúzott érzékenyen a mamájától, görcsösen átfogván
834 19| megromlott. Pruszkay elkezdett érzékenykedni és vallomásokat tett, hogy
835 37| Önöknek nincsen érzékük a tudomány iránt, uraim.
836 15| Endrével; egy csöppet se érzelgett, mikor a fiát meglátta,
837 84| De még ez nem elég, érzem, hogy kötelességeim ezzel
838 49| hanem a „virtus”. A gavallér érzi az ilyen finom distinkciókat.
839 3 | törékeny, finom okos lények érzik e bántó szemeket, miként
840 30| középsõ Szlimóczky kisasszony, Erzsike, volt a legszebb a társaságban,
841 54| kíváncsian a jövõ percek eseményeire, és ne nézzetek sehova,
842 54| megittasodva az elmúlt percek eseményeitõl, kíváncsian a jövõ percek
843 43| szemfényvesztéshez, és végiggondolva az eseményeket.~
844 44| csodálkozását még aztán is az eset fölött. Pedig olyan természetes.
845 13| periferiájába vendég, amely esetben bekiáltja a kastély népének „
846 35| Ez a kis esetke azért jutott eszembe, mert
847 1 | tisztviselõk, kik nélkülöznek, esetleg éheznek titokban, de ha
848 40| egész életében ezzel az esettel együtt is csak kétszer tanúsított
849 9 | tiltakoztak, mennyre-földre esküdözvén, hogy Katica fölségesen
850 58| Egy Vinkóczy kisasszony esküszik holnap Lásztován.~
851 38| Alszik? Az esküvõje elõtti éjszakán? Sohase
852 36| kocsin indulunk Lazsányba az esküvõre. Csapiczky egész délután
853 22| kastélytól.) Ugyanis a tegnapi esõtõl egy kis pocsolya képzõdött
854 79| Pedig messze van még az este.~
855 1 | kellett hinnem, hogy száz Esterházy közt ülök, pedig voltaképpen
856 82| megfullasztotta az asztma, nyakába esvén Divékynek: „Oh, te grobian,
857 41| szédült a boldogságtól: esze egy szempillanatig végignyargalt
858 13| Stefi, legyen eszed - csillapítgatták. - Hát
859 98| Csapiczkynak szóltak, de eszem ágában sem volt megállítani
860 91| csakugyan méltó volt a tokaji eszenciához. A fölvillanyozott társaság
861 71| olvasztott arannyal, amit tokaji eszenciának nevezünk, mindenik elé oda
862 49| kiáltám, a kezét megragadva -, eszerint a Párizsból jött ferslágban...
863 98| magyarul, de ha összeszedte az eszét, alig ejtett jelentékeny
864 10| levegõben a gõgõs nemesi észjárás mégis elnyomná benne a lateinert,
865 74| Bertányházán, a partecédulák eszmetársítás útján egy kevély megjegyzésbe
866 80| Finom, alig észrevehetõ gúnymosoly játszadozott
867 1 | mosoly, csupa élet. Amint észrevette, hogy várják, megsarkantyúzta
868 70| Tokaj termését abból az esztendõbõl, amikor õ született. (Egyet
869 79| veszekedni jött a nyakán maradt ételekért.~
870 95| társaság, melyet nem köt az etikett.~
871 4 | násznagynak, aki végre is nem etnográfus, hanem csak násznagy? Minek
872 28| se a võlegénynek nem volt étvágya, de hisz ez természetes.
873 28| okos kis isten, legyûri az étvágyat, ezt a gonosz, követelõ
874 64| pincéjébõl való, melyik évbõl, hogy valóságos gusztust
875 47| melyitek fél a sötéttõl, hm - évelõdött a vén katona.~
876 73| sokért nem adnám, ha száz éven felüli vendégeim lennének...
877 45| asszonyairól. Mondják, hogy egy évig feküdtek itt egykor a Thököly
878 68| illetõ vendég születési évszámát, az öregúr eltûnt az asztaltól.
879 71| ráragasztott névvel és születési évszámmal.~
880 67| különösen az öregebbjét: „Igaz évszámot tessék mondani, mert megbánják.”~
881 35| kapitányságig. Sok tarkabarka évtized lefutott: öreg kapitány
882 16| nekiiramodott ezekre a hangokra az exercírozásnak, megszegte a nyakát a szügyibe
883 17| Mi lelte ezeket? - kérdém csodálkozva.~
884 16| paripája pedig nekiiramodott ezekre a hangokra az exercírozásnak,
885 60| ollót és egy kulcsot. A fiók ezenkívül tele volt emberi hajjal;
886 84| véget. Volt nekem egy derék ezredesem, bizonyos gróf Kozsebrovszky,
887 35| Bécsbõl, tudja isten, milyen ezredhez, s lassan-lassan csúszott
888 50| úri allure-ök, a lovak, az ezüstnemû, a griffek, a tónus nemessége
889 27| érdekes már az is, hogy ezúttal sárosi ifjú sárosi leányt
890 87| közeli nyírjesben egy csomó fácán röppent föl és tûnt el;
891 97| cigánynak, odanyújtván neki a fácánt.~
892 90| okozz nekem keserûséget... Fájna, ha üres kézzel eresztenélek
893 62| No, mit bámészkodol? - fakadt ki éktelen dühvel Csapiczky. -
894 92| eltakarták az arcukat, sírva fakadtak a vérzõ madár láttán, maga
895 58| A falakon híres generálisok arcképei
896 51| kutyafuttában... Csak egy-két falatot, mert az ebéd késõn lesz
897 20| ne okoskodjatok, kérlek falatozzunk valamit, aztán nem bánom,
898 64| hozzánk, valamelyik közbenesõ faluból.~
899 21| mennek? Hiszen ezek mind a falukról jöttek tegnap.~
900 84| Jól ismerem a falumat, nagyságos uram, meg a vidéket.
901 12| végighajtattunk a szép tiszta falun, melyet tót parasztok laknak,
902 70| A negyedik falunál egész kígyózó menetté gyûltünk,
903 98| köd volt, mely elöntötte a falusi házakat (mintha tejben legyek
904 98| Most már sûrûn jöttek a falvak, Gortván hallottam a búcsúkurjongatásokat,
905 53| A Csapiczkyak négylovas família.~
906 64| megösmertetett az egyes famíliákkal.~
907 21| forgattam meg a csárdásban; fáradt volt szegényke a nap izgalmaitól
908 40| enyém - hagyta rá a háziúr fáradtan, kissé röstelkedve, hogy
909 75| Bertányházán. A köveket már faragják hozzá a zsarnóci kõmûvesek.~
910 37| mindjárt láthatnák, hogy a ló farkán van a lámpásnak a helye.~
911 33| tehát a lovas lovának a farkára volna kötendõ a lámpa.~
912 38| elkezdi magát legyezgetni a farkával, mi lesz akkor a lámpással?~
913 13| mindenes, aki elõbb még fát vágott.~
914 27| Van elég törött ablak és fazék az országban, azt mind rátok
915 22| másik oldalán veszteglõ fazekasszekér miatt éppenséggel nem lehetett
916 49| ellenséges partnerek, a fecsegés nem képez a kártyakódexek
917 81| fenyvesek között egy veres fedelû kastélynak ez egyik szöglete
918 98| fák gallyait; szemlátomást fehéredett a természet, de ez a fehérség
919 57| balról is, a völgyekben, a fehéren kígyózó dûlõutakon, melyek
920 81| kastélynak ez egyik szöglete fehérlett ki, az úton pedig elõtûnt
921 98| fehéredett a természet, de ez a fehérség rosszabb volt a feketeségnél;
922 9 | makacsul rázta a fejét, mialatt fejdíszén jobbra-balra röpködtek a
923 31| elkérni - teljes bûnbocsánat fejében.~
924 19| kifújja egy kicsit a mámort a fejébõl.~
925 68| haragosan szegezte le kis fejecskéjét és a kendõjét harapdálta
926 67| Igazat mondj, nem törik be a fejed.” A dámákkal gyûlt meg a
927 2 | volt minden szava, mint egy fejedelemé - a Csapiczkyak nem szeretnek
928 53| tányérokat vagdaltak a férjeik fejéhez.~
929 18| kamrácskáját, leveszi a koszorút fejérõl, a hófehér ruhát (melyrõl
930 44| elengedvén az õsöket, többször fejezte ki csodálkozását még aztán
931 14| Csapiczky elénk szaladt hajadon fejjel, de nem volt az még öreg.
932 53| mutatkozó poézis. Minden a fejlõdéstõl függ. A legrészegebb ember
933 53| egy pillanatnyi stádium a fejlõdõ életben. Egy tapasztalt
934 33| és közlékeny lett, azt fejtegette, hogy a lámpánál, amit a
935 36| vékony lábú, nyúlánk, nemes fejû állat volt, s a cifra csöngettyûs
936 49| A „rövid”, aki kiadott, fejvakarva dohogta: „Melyik vízben
937 41| szereket. A háziasszony a feketekávé mellé egy ibrik csokoládét
938 41| szolgák folyton hordták a feketekávékat, likõröket, quaterkákat,
939 14| ezüst girandole-okban és a feketekávét. Kezdõdött az asztalbontás.
940 35| végigszaladt volna a szakállán, feketén csöppent le a hófehér mellényre.
941 98| fehérség rosszabb volt a feketeségnél; köd volt, mely elöntötte
942 18| Add ide, mamám, azt a feketét a bogánccsal.” „Ugyan, ne
943 11| húgáért. A helység oldalt feküdt az országúttól vagy másfél
944 45| Mondják, hogy egy évig feküdtek itt egykor a Thököly Imre
945 15| nekem meg a szolga tûnt fel, vagyis hogy a szolga háta.
946 33| Zápolya uramat ez annyira felbõszítette, tudósítónk biztos értesülése
947 20| mindenféle gyanúval, s amint újra felcihelõdtünk a kocsikra, az Eperjesig
948 48| ördögbe. Hisz ennek akkor fele se tréfa.~
949 88| Uraim, uraim, ne feledjük, hogy útközben vagyunk és
950 1 | keresztül, melyet az orrán felejtett. Egyenest a menyasszony
951 73| Nem, nem - felelgette Csapiczky szerényen -, minden
952 49| kacagás, mert egy csöppet se félelmetes alak, piros borvirágos arcú,
953 29| kérdésekre és igen szórakozottan feleltek. Látszott, hogy terhükre
954 10| benne a lateinert, egyszerre felém fordult szemrehányón: -
955 49| mondod mindjárt, hogy: a feleségem.~
956 43| Königgrätz apó rászólt feleségére kedélyesen:~
957 19| éppen most válik a második feleségétõl.) Szóval, Pruszkay Stefi
958 58| korbeli ruhák, úgy vélem, felette alkalmasok a nemesek asztalaihoz,
959 83| másik kabátjában, és csak a feleúton vette észre.~
960 28| pislákoltak, terhes barna felhõk jártak szanaszét, keresztül-kasul
961 40| Reggel korán felköltött, hogy induljunk, hörpintsem
962 87| okozták: egyik is, másik is felköszöntötte a võlegényt, a menyasszonyt,
963 12| kezdtek levetkõzni és újra felöltözni. Daj, pokoj, Annuska! (Hagyj
964 83| a terem. Végre megjelent felöltözve a võlegény is, ugyancsak
965 56| Sóvár felé vitt utunk, jobb felõl mutatta Csapiczky az erdei
966 97| elkésünk. Mit gondolnak felõlem Lazsányiék és Katica? Apuska,
967 2 | csak másnap hallja az ember felõlük, hogy a legszegényebbnek
968 69| Talán egy félóra is elmúlt, lehet, hogy több,
969 82| Egy jó félórányira.~
970 11| s akkor a hegyen át egy félórával hamarább ott vagyunk Lazsányban.~
971 36| akik sikoltozva ugrottak félre. Szép vékony lábú, nyúlánk,
972 23| Endre félrehúzott az ablakmélyedésbe.~
973 27| most a késõi melegek által félrevezettetve kivirágzott.~
974 17| hasítja szét a szaggatott félszavakat. Aztán megint beszélnek,
975 73| nem adnám, ha száz éven felüli vendégeim lennének... Teringette,
976 61| Csak amikor már felültünk, jutott eszembe.~
977 73| afféle „doma robiensis”. (Felvidéki nyelven azt jelenti, hogy „
978 64| libbennének láthatatlanul a fenséges és nagyméltóságú szellemek
979 1 | hátrafelé, szeme szokatlanul fénylett a cvikkeren keresztül, melyet
980 13| figyelmesebben megnézte, két fénylõ szem villogott elõ - lehet,
981 13| vezettek oda, aztán jött egy fenyõkkel és tölgyekkel csinosan gruppirozott
982 81| Balról a tölgyek és fenyvesek között egy veres fedelû
983 43| olyan elegáns nagylelkû ferblit, mint itt. Úgy bántak a
984 41| táncolt, a komolyabbik elem ferblizett, a szolgák folyton hordták
985 3 | lövellnek ilyenkor a csúf férfiszemkarikákból. Ah, istenem. Nem is hogy
986 98| mondás, hogy sorba járja a férfivendégeket megelégedett, vigyorgó arcával
987 14| következni, amikor, elhullván a férgese, mint a kalitkából kieresztett
988 53| akkor tányérokat vagdaltak a férjeik fejéhez.~
989 52| Katicából is kiszorítsa a „férjem” szót, de nem mondaná a
990 49| eszerint a Párizsból jött ferslágban... nem a Chatelot ruhái
991 6 | nagy szuszogva cipel egy ferslágot, mely a postán jött.~
992 42| várta a vendégeket. Csinos feslõ bimbó, olyan fekete szemekkel,
993 6 | Csapiczky fess fiú, de még zöld és egy
994 28| égbolton, mint mikor barna festékek folynak össze.~
995 0 | kivörösödött a jelenet alatt; feszengett, izgatottan forgatta ujjaival
996 28| burgonyabokor. A nyáron kiszedett fészkekben visszamaradt gumókból, a
997 80| hajlékot, talán örökre, hogy új fészket építs magadnak; fogadd az
998 50| az elevenség, a finomság, fesztelenség, és kedélyesség, az úri
999 91| sziporkák. S milyen szabadon, fesztelenül diskurál: kutya jukkerasszony
1000 9 | a vezérek nejei szültek fiakat.~
|