1825-csusz | cuked-fiaka | fiat-huszo | huvos-kotel | koten-mehet | mehr-partn | parun-szolg | szoli-vezet | vicc-zuhat
Bekezdés
1001 15| csöppet se érzelgett, mikor a fiát meglátta, éppen csak úgy
1002 14| volt az még öreg. Ruganyos fiatal ember, szegfûvel a kabátja
1003 68| kedvéért. Mert a sárosi fiatalember nem házasodik Sárosból,
1004 91| mindenki beszélt egyszerre; a fiatalemberek odahúzták a székeiket a
1005 68| sárosi kisasszony sárosi fiatalembereken a kacérkodást. Mindez csak
1006 14| gomblyukában, kifent bajusszal, fiatalos gesztusokkal, mintha testvére
1007 77| tehát én azt mondom, hogy a fiatalságot pótolni kell.~
1008 33| Csapiczky Pál is a három fiával. Milyen érdekes volna, ha
1009 36| csak ijesztgette, merészebb fickándozásra és ugrásokra ösztökélte -
1010 77| Nos, fickók, legyen hát vége! Senki
1011 28| ezt a gonosz, követelõ fickót, mert sokat árthatna, ha
1012 13| lombozata közül, ha az ember figyelmesebben megnézte, két fénylõ szem
1013 93| utána Bogozy, aztán engem figyelmeztetett: - Hát látod-e, miképp kezdõdik
1014 67| meglátják”, s kétszer is figyelmeztette, különösen az öregebbjét: „
1015 22| hogy milyen rendben, nem figyeltem meg, mert egyetlenegyszer
1016 73| adni. Eredjetek, öcsém, a filoxérához! Fölfelé azonban jól állunk. (
1017 34| nevetve az öreg zavaros filozofálásán.~
1018 94| Kivált ebben a fin de siècle korban.~
1019 41| hogy egy kanálnyit tegyen a findzsájába a kávé közé.~
1020 13| s egy szempillanat alatt finoman kiborotvált komornyikká
1021 50| ragyogás, az elevenség, a finomság, fesztelenség, és kedélyesség,
1022 60| ollót és egy kulcsot. A fiók ezenkívül tele volt emberi
1023 60| sarkában, annak az egyik fiókját nyitotta ki, és onnan kotorászott
1024 90| õrülten futkostak fiókról fiókra, majd egy hajtû kellett,
1025 90| szolgálók õrülten futkostak fiókról fiókra, majd egy hajtû kellett,
1026 60| Egy úgynevezett „száz fiókú” szekrény állott a nagy
1027 34| még fölvehesse az elnöki fizetését.~
1028 33| eperjesi professzor, a fizika tanára), aki az imént húzott
1029 59| gyöngéjét, hogy szívesen flancol e partékkal, de az új vendégeket
1030 73| amije van. Nem szeretem a flancot. Úgyis azt fogják ránk,
1031 2 | keserûség ömlött el arcán.) A fõ az, hogy a fölvetett kérdéssel
1032 3 | egy rossz álom, melybõl föl-fölrázzák magukat a francia pezsgõ
1033 7 | melyek mint gyorsáru lettek föladva, és nem jön semmi, semmi.
1034 89| A társaság tagjai fölálltak és lelkesedve éljeneztek,
1035 31| perc alatt letépdelték, fölbokrétázták a gomblyukakat, úgyszintén
1036 10| anständig. És kedvem volna fölbontani a kisztnit és... Was sagst
1037 45| németekkel vagy latinokkal fölcserélni, de a rossz új szavakat
1038 8 | istállójából valónak (tegnap a fölcsigázott illúzió ma a szétfoszló
1039 49| nyugtalan paripa kapálta a földet a szíjak és cafrangok szövevényei
1040 72| belemelegedve e kápráztató földi jólétbe és az ötletnek kedvességébe.~
1041 2 | legszegényebbnek is ezer lánc földje van. Hiszen talán hasznosabb,
1042 38| Königgrätznek egyebe sincs e kerek földön, csak egy kis nyugdíja.
1043 30| állapotban van. Végre is csak a földszint egy részét lakják. Az öreg
1044 50| egyszerre váratlanul kevélyen fölemelte a fejét - ez itt szokás
1045 99| szelíden, de mégis bizonyos fölénnyel mosolygott, mintha mondaná: „
1046 57| apót s széles, tokás arca fölfúvódott az önérzettõl, mint egy
1047 91| fölvillanyozott társaság koccintott és fölhajtotta az isteni nedvet.~
1048 16| Hiszen ez a gortvai dolmány fölirata. A szolga nem az, de a dolmány
1049 16| elfelejtették róla lekefélni a föliratot. Lassankint még egynéhányat
1050 6 | odaintette a Matykó inast és fölírta a kékposztó dolmánya hátára
1051 15| még olvashatóan ott állt fölírva krétával: „Menjünk uraim,
1052 71| Fölkacagott kedélyesen és hátba ütött.~
1053 21| átkelve a Polyovka-patakon, fölkapaszkodtunk a lazsányi dombra, melyet
1054 45| de a rossz új szavakat fölkapni a sikkhez tartozik) - ráhúzták
1055 15| Bogozy bácsi fölkapott az asztalról egy pohár vörösbort
1056 13| A megszólított Péter fölkapta a székre helyezett deszkadobozt,
1057 12| Nosza, fölkerekedett az egész raj, végighajtattunk
1058 20| már a vendégek csakugyan fölkerekedtek, hogy meg se álljanak Lazsányig.~
1059 18| állomásra. A menyasszony fölkeresi még egyszer, talán utoljára,
1060 52| hazautaztam volna, délelõtt fölkerestem Kubányi Sámuel igazgató
1061 27| gránátszín ruháját, mire az fölkiáltott: „Szent Isten, milyen szerencse,
1062 56| a tömeges és határozott föllépésnek sikere lett; hajnal elõtt
1063 57| bolygó tüzek. Egy-egy ló fölnyerített, egy-egy kocsis elkáromkodta
1064 67| asztalhoz; az egy ív papírt fölnyirkálta kockákra, aztán egy ceruzát
1065 55| papírt; egy ékszertok volt; fölnyitván, futólag belepillantott.~
1066 27| ember le tudja számítani a fölösleget. Kivonás, sokszorozás és
1067 44| csodálkozását még aztán is az eset fölött. Pedig olyan természetes.
1068 72| Könnigrätz apó fölpattant, sárga szemei szikrát szórtak.~
1069 98| álmok országából Sárosba; fölpislantott, de ismét behunyta szemeit.
1070 54| A vendéglõi szolga fölrakta bõröndjeinket, a nyalka
1071 94| Ahá - hebegtem fölrezzenve és a lóléptek irányába tekintve -,
1072 35| tartotta, a nyarat októberben. Fölséges utunk volt Eperjesig, izzó
1073 64| voltak, a borok pedig éppen fölségesek, s a házigazda annyit tudott
1074 42| anhalti hercegnél. De valóban fölségessé teszi. Ah, a hercegek! Tudják
1075 99| megcsapta a Bogozy arcát; fölserkent.~
1076 87| beleágazik egy másik mezõbe és fölszólalásra provokál új szónokot. Szóval,
1077 31| szerkesztõséget, Csapiczky fölszólalt:~
1078 27| zavaró incidenseket, a fölszolgáló inasok kezeibõl hogyan potyogtak
1079 75| lesz, mivelhogy az elsõ föltétel, a szeretet édes kapcsa,
1080 68| könnyedséggel, nagyvilági fölületességgel, úgyszólván csak a hangulat
1081 7 | Sokan fölugráltak és rohantak gratulálni a
1082 10| Fölugrott és kifelé rohant.~
1083 34| Azért, hogy elsején még fölvehesse az elnöki fizetését.~
1084 21| aranyfelhõben, mert az út fölvert porát a verõfény a maga
1085 91| Odaszaladt, fölverte és elejtett egyet, hozta
1086 2 | arcán.) A fõ az, hogy a fölvetett kérdéssel foglalkozni kell.
1087 49| tarokk-„tolvajnyelvet” maga a fölvevõ is csak olyan jól érti,
1088 91| a tokaji eszenciához. A fölvillanyozott társaság koccintott és fölhajtotta
1089 28| Kemény Zsigmond, akirõl fönnmaradt a kortes nóta: „Ha poros
1090 27| hagyom.” A haldokló úr se fösvényebb: van elég jó parti a világon,
1091 80| fészket építs magadnak; fogadd az útra, szívecském, ezt
1092 42| kellene lennünk Lazsány felé; fogadni mernék, hogy e pillanatban
1093 46| verandára és nagy éljenzéssel fogadtak.~
1094 53| mindenkinél kitört a zsibongás, a fogadtatás meleg elevensége. Az öreg
1095 91| szemfényvesztést, s vacogó fogakkal kapaszkodott a bakülés vassorompójába.~
1096 60| ajánlkoztak. De minthogy a Bogozy fogata állt elõ elsõnek, annak
1097 76| mögött tíz-tizenkét négyes fogatnak a dübörgése verte föl a
1098 8 | Niczkyek, akik mind külön fogatokon mentek tegnap, s úgy indultak
1099 63| Némely közellevõ fogatot bevártunk a keresztutaknál.
1100 21| hátranézni a tömérdek négyes fogatra. A kocsisok, egy kicsit
1101 97| Nesze, fogjad - mondá a cigánynak, odanyújtván
1102 73| szeretem a flancot. Úgyis azt fogják ránk, szegény sárosiakra,
1103 56| ukázhoz, hogy a kocsisok fogjanak be. Nem szívesen tették,
1104 2 | hogy a fölvetett kérdéssel foglalkozni kell. Az ország összes csataterein
1105 36| Csapiczky egész délután el volt foglalva, járt-kelt a városban, hogy
1106 80| Egy-két óra csak és el fogod hagyni a szülei hajlékot,
1107 7 | haltam, matuzsálemi kort fogok érni. Stefi, ne vigyorogj
1108 16| tréfáján, szinte a hasukat fogták, de a lovaikra nagy hatással
1109 20| rövid úton keresztkérdésekbe fogtam Bogozy uramat.~
1110 43| mellettük, Bogozy bácsinak fogyott ki a pénze, harminc forinttal
1111 35| egyike a legénység közt. A fõherceg hálás volt tanítója iránt
1112 35| huszármesterséget, hogy a fõherceget, mostani királyunkat, õ
1113 42| egészen szertartásosan, mint a fõhercegi kisasszonyok mögött a palotahölgy.
1114 91| jukkerasszony lesz belõle, ha fõkötõhöz jut.~
1115 11| pataknak nevezik az eret, folyamnak a patakot) nincsen most
1116 28| mint mikor barna festékek folynak össze.~
1117 11| hogy a Polyovkában - ez a folyónak a neve - (mert Sárosban
1118 85| De már itt nem bírta folytatni, becsületes, vörös arcát
1119 69| A vezéri ivadékot tovább folytató mama whistet játszott bent
1120 41| elem ferblizett, a szolgák folyton hordták a feketekávékat,
1121 78| ételeket, ha a végtelen fonalat az elõzékeny Csapiczky el
1122 84| Kozsebrovszky, szegény lengyel fõnemes, aki így szokott szólani,
1123 81| veszed, kérlek, a csontok fontját?~
1124 68| kacérkodást. Mindez csak egy fõpróba, nem megy igazi vérbe, csak
1125 48| ahelyett örökké abból tartunk fõpróbákat, hogyan csinálnánk, ha gazdagok
1126 49| helyzetekben egyszerre tótra fordítják át a diskurzust, ami megint
1127 9 | széket izgatottan -, nekem ne fordítson hátat egy inas. Az ilyen
1128 7 | háta legyen a vendégek felé fordítva, mert õ most plakát és nem
1129 48| morogta -, a szerencséhez kell fordulnom - s addig hozomozott, hogy
1130 25| Erre fordultam aztán hátra, hogy mi az.
1131 0 | feszengett, izgatottan forgatta ujjaival nyakán a medve-rendet,
1132 21| visszajött menyasszonyt forgattam meg a csárdásban; fáradt
1133 54| díszruhában, mentésen, kócsagos forgós kalpagokban. A kordován
1134 35| hogy az õrnagy ötvenezer forintja...~
1135 96| emelkedni s az ötvenezer forintos hozomány elvonja, legalább
1136 43| fogyott ki a pénze, harminc forinttal volt megterhelve a kasszában,
1137 3 | hogyan nézik a növését, formáit, idomait, mint a csikóét
1138 28| akkor se hasonlított a régi formájú újságírókhoz, kik kitaposott
1139 1 | egészen világos volt, a köd is foszladozott, Eperjes tornyait látni
1140 5 | az is lesz, míg csak egy foszlány van belõle.~
1141 7 | szoktam hozatni. És még sohase fõzött le ez az átkozott Chatelot;
1142 47| Bon jour mon frère.~
1143 2 | lelkeiket betölti és szellemüket frissen tartja.~
1144 98| vigyorgott, megszagolta és mert frissnek találta, csodálkozva nézett
1145 67| de micsoda gyönyörû három fruska volt, szép pisze orrokkal,
1146 97| Odamentem hozzá és a fülébe súgtam:~
1147 3 | pajkosságból bedugták a füleiket mind, mind, még a kisasszonyok
1148 73| kár - jegyzé meg az öreg, fürgén szaladgálva az asztal körül -,
1149 32| Füst és pára. A négyesek ki voltak
1150 74| mondta rá fitymálva, hogy füstszivar. Kutya teremtette! Ezek
1151 73| Danzinger, nem gyújtasz rá egy füstszivarra?~
1152 76| koromsötét; egy csepp szellõ se fújt, a gyufa szépen égett, mint
1153 30| vonogatta és a szemem közé fújta a szivarfüstöt.~
1154 97| hasztalan, csak egyre elõveszi a fuldokló zokogás.~
1155 49| dohogta: „Melyik vízben fúljak meg?” (Ez annyit jelentett,
1156 53| emailokkal kirakva. Olyan furcsa volt a sok címeres tárca
1157 70| meglepõk, mindenik egy-egy furfanggal kieszelt szakácsremek, pecsenyék,
1158 55| ékszertok volt; fölnyitván, futólag belepillantott.~
1159 15| kézben volt hegedû, brácsa, fuvola, minden. Babaj, a prímás,
1160 8 | nézegettem). A feje se szép; fûzött lábszára van, a bokája nem
1161 99| valami bolondos útbahajló gally megcsapta a Bogozy arcát;
1162 98| zörögette az útszéli fák gallyait; szemlátomást fehéredett
1163 42| A tornác legfelsõ garádicsán a kis Mari kisasszony várta
1164 13| mint a királyhoz vezetõ garádicsokon a gránátosok. A parkok sûrû
1165 38| Nem ér öt garast. Königgrätznek egyebe sincs
1166 36| Az udvaron egy garázda csikó futott most keresztül,
1167 31| nyelvével és elkezdte a torkát gargarizálni a következõ kezdetû opera-áriával: „
1168 48| visszatértem az asztalhoz, már egy garmada pénz hevert elõtte.~
1169 5 | Igazi gavallér - kiáltá Garzó Pál -, az is lesz, míg csak
1170 46| vendégek: Divékyék, a somhegyi Garzók, a bánújfalusi Nagyok, a
1171 95| barátocskám, a János ingben és gatyában, mert az inasi gúnyáját
1172 92| is nagy õsöktõl, de igazi gavallér-szív dobog benne.~
1173 58| el Eperjesre? Mert az én gazdám már messze jár.~
1174 38| ugye nem a mienk ez a kis gebe?~
1175 16| pirouetteket vágott ki, hogy egy generális is megbámulhatta volna.~
1176 58| A falakon híres generálisok arcképei lógtak. Azokról
1177 14| kifent bajusszal, fiatalos gesztusokkal, mintha testvére lenne a
1178 14| a gyertyákat nagy ezüst girandole-okban és a feketekávét. Kezdõdött
1179 67| szép pisze orrokkal, pikáns girbe-görbe és mégis édesen üde arcocskákkal.~
1180 6 | kékposztó dolmánya hátára csinos gömbölyû betûivel: „Menjünk, uraim,
1181 15| idegenekkel, malacfarkszerû görbületben nyújtván azt oda a legújabb
1182 39| érzékenyen a mamájától, görcsösen átfogván a nyakát; csókolta,
1183 29| sarokból hiányzik, kiegészíti a göröngy, amire lép. A mi Csapiczkynk
1184 7 | bemutatást arisztokratikus gõggel. - Hozzon egy meszely törkölypálinkát.~
1185 18| Oh, ha az anyja élne. A gõgös anyja! Egy Motesiczky leány.
1186 10| mintha az otthoni levegõben a gõgõs nemesi észjárás mégis elnyomná
1187 14| ember, szegfûvel a kabátja gomblyukában, kifent bajusszal, fiatalos
1188 31| letépdelték, fölbokrétázták a gomblyukakat, úgyszintén a többi kisasszonyok -
1189 72| No, ez igazán fejedelmi gondolat! - kiáltottam föl, egészen
1190 48| érünk rá a szegénységünkre gondolni, ahelyett örökké abból tartunk
1191 0 | Ezalatt az egyik Pruszkay és, gondolom, Vidaházy, mert nem emlékszem
1192 20| Úgy gondoltam, erre van inkább szüksége
1193 18| võlegénye hozott, beteszi gondosan a tokba, aztán kiszedi toilette-jeibõl
1194 72| Vidámak, gondtalanok és megennivaló kedvesek
1195 8 | Végre megindulhattunk Gortva felé, ahol a Csapiczky apja
1196 15| mosolygott, aztán rárántotta a Gott erhaltet (mivelhogy ez volna
1197 12| vagyunk, ruha, ruha. Um Gottes Willen, most csak nem kezdtek
1198 45| itt egykor a Thököly Imre gránátosai.~
1199 13| királyhoz vezetõ garádicsokon a gránátosok. A parkok sûrû lombozata
1200 43| itt azonban „Hozom úr” grand-seigneur volt. Míg ott ültem mellettük,
1201 1 | szem függ rajtuk, hercegi grandezzával tudnak megválni az utolsó
1202 7 | fölugráltak és rohantak gratulálni a võlegénynek. Magam is
1203 98| Gratulálok, nábob úr, de azért a tollat
1204 61| közömbösen. (Sok ravasz griffet eltanult már a nemességtõl.)~
1205 66| szegény Larisch-Moenich grófné. Istenem, istenem, hogy
1206 13| fenyõkkel és tölgyekkel csinosan gruppirozott park, s mélyen bent, mintegy
1207 28| fészkekben visszamaradt gumókból, a rózsaszínnel árnyalt
1208 95| gatyában, mert az inasi gúnyáját levetette, itt hagyta; nem
1209 80| Finom, alig észrevehetõ gúnymosoly játszadozott az ajkakon.~
1210 77| Mit teszel bele? - kérdé a gunyoros Divéky Vince.~
1211 84| Vajon? - dörmögte gúnyorosan.~
1212 64| melyik évbõl, hogy valóságos gusztust csinált; ez a király kedvenc
1213 7 | hiszem, hogy menten megüt a guta.~
1214 33| kocsisa nem, pedig ezen gyakorlati cél elérése kontempláltatik;
1215 1 | vármegyében ismerõs vagyok. Gyakran megfordulok ott, rokonaim
1216 53| mosolygással a kellemetes gyanúsítást -, de egyre megy és végre
1217 20| Egyszerre megteltem mindenféle gyanúval, s amint újra felcihelõdtünk
1218 18| Bandi, gyere, koccints vele!~
1219 27| parti a világon, azt mind a gyerekeire hagyja. A sárosiak csak
1220 11| Königgrätz apó majd a gyerekekhez rohant nagy lelkendezéssel: „
1221 75| kapcsa, megvan köztetek, édes gyermekeim. De ez még nem elég. A fiatalság
1222 14| beesteledett. Egyszerre hozták be a gyertyákat nagy ezüst girandole-okban
1223 42| fekete szemekkel, mint a gyíké; kurta rózsaszín szoknyában.
1224 53| szemérmes menyasszonyokat, gyönge, törékeny liliomokat a leszakítás
1225 34| apó türtõztette magát és gyöngéden mondá:~
1226 59| járatosak már ösmerték az öregúr gyöngéjét, hogy szívesen flancol e
1227 35| kisasszony is csodálkozott és gyöngén meglökte idõsebb nõvérét,
1228 44| nekik is tetszett, õket is gyönyörködtette a forma elõkelõsége.~
1229 43| nagy zsinórt, valóságos gyönyörûséggel szemlélték a játékos társai,
1230 6 | is - jegyzé meg Pruszkay György de genere Tass.~
1231 7 | a ruháknak, melyek mint gyorsáru lettek föladva, és nem jön
1232 2 | kedvesem, és meg vagyok gyõzõdve, minden csont megmozdulna,
1233 13| az üvegek sorba. Kohn nem gyõzte hordani: Kohnné is kibújt
1234 71| Az asszonyok nem gyõztek csodálkozni.~
1235 54| negyedóra múlva kiöltözködve gyülekeztünk a nagy társalgószobában;
1236 76| csepp szellõ se fújt, a gyufa szépen égett, mint a szobában.
1237 77| Mindamellett adj még egy gyufát. Hallottál-e már valamit,
1238 73| Az ember rá se mer már gyújtani egy jóravaló szivarra.~
1239 73| közénk, bruder Danzinger, nem gyújtasz rá egy füstszivarra?~
1240 67| be a fejed.” A dámákkal gyûlt meg a baja legjobban, azok
1241 70| falunál egész kígyózó menetté gyûltünk, nagy sora a phaetonoknak,
1242 11| lélekkel, de az orcáik, ruháik gyûröttek voltak, az inggalérok piszkosak.
1243 36| egyik a tányérjára, másik a gyûrûjére.~
1244 33| Vatikánba, hogy »rex non habet calceas« (a királynak nincs
1245 84| fundamentoma, pénz nélkül nem lehet háború. De ezt már Montecuculi
1246 84| A pénz, a pénz, mely a háborúviselés fundamentoma, pénz nélkül
1247 13| szakácskában és sapkában habot ver az ambituson mint kukta
1248 38| öcsém - felelte Csapiczky habozva. - Ha jól nézem nem is az
1249 47| Hadd lám, melyitek fél a sötéttõl,
1250 35| egyszer csak egy erdélyi hadgyakorlatnál, amint ellovagol a hadtest
1251 53| vonatkozással bizonyos hadi sikerekre.)~
1252 35| császár lett, kinevezte hadnagynak. Uhlarik úr lett, elkerült
1253 35| hadgyakorlatnál, amint ellovagol a hadtest elõtt, hirtelen szemébe
1254 7 | Hagyd el - szólt nevetve -, téged
1255 9 | zsurnaliszta úr otthon, Budapesten hagyhatta volna...~
1256 12| felöltözni. Daj, pokoj, Annuska! (Hagyj békét, Annuska.) Te pedig,
1257 67| Hagyjatok meg valamit miss Mary lakodalmára
1258 53| van rajtok? Engem hidegen hagynak. Egy orvos elõtt a nagy
1259 58| következett, hogy abba kellett hagynia. Az egyik asztal tele volt
1260 27| országban, azt mind rátok hagyom.” A haldokló úr se fösvényebb:
1261 10| tudom, de ha egy szent hagyományt eltaposhat egy rossz ötlet
1262 65| nincsen róla. De hol is hagytam el? Hát igen, egy kocsmáros
1263 56| mert mind jól helyben volt hagyva.~
1264 52| Kitör a hahota s az egész társaság azon
1265 98| végigcsurgott a szakállán, haja kuszáltan csüngött le homlokára;
1266 29| lehajolt, letépett egyet és a hajába tûzte.~
1267 14| Csapiczky elénk szaladt hajadon fejjel, de nem volt az még
1268 95| egyszerû fehér ruha. Szõke hajára fölségesen illik a koszorú,
1269 2 | ismeretséget, kik egy hatosért hajba kapnak, és csak másnap hallja
1270 78| nesztelenül kotródtak ki a hajdúk, huszárok és lakájok; az
1271 44| kötelezvények nem érnek egy hajítófát sem, de nekik is tetszett,
1272 60| ezenkívül tele volt emberi hajjal; jobban megnézve láttam,
1273 28| fehér virágfürtök buján hajladoztak, csókolóztak egymással a
1274 96| taszítják a vele született hajlamok, a hegyes orrú cipõk perifériájába,
1275 99| kiemel a csodálatos édes hajlású orrocska, hogy már azért
1276 80| el fogod hagyni a szülei hajlékot, talán örökre, hogy új fészket
1277 56| föllépésnek sikere lett; hajnal elõtt végre megpuhult az
1278 98| kezdett keletrõl, s csípõs hajnali szél zörögette az útszéli
1279 98| volt megállítani a kocsit. Hajnalodott. Mindjobban ki lehetett
1280 61| kérdem a szomszédomhoz hajolva. A szomszédom volt Sipeky
1281 49| kiadott szín. Ha ellenben azt hajtogatja: „Mein Herz, was willst
1282 95| Keviczky mélabúsan hajtotta meg magát, mint egy középkori
1283 90| fiókról fiókra, majd egy hajtû kellett, majd egy cipõhúzó;
1284 98| mondja egy mellettem álló õsz hajú aggastyán, név szerint valami
1285 2 | részint maguktól, részint hajuknál fogva elõrántva. De ez mindegy. (
1286 27| éppen a konyha kert mellett haladtak el), kicsirázott, kinõtt
1287 77| mondom, hogy csak az elsõ halál nehéz neki, a másikat már
1288 65| borait licitálták, persze a halála után, a pincében találtak
1289 60| Miféle halálesetek ezek?~
1290 19| az istenek a közönséges halandóknak. (Õneki egyébiránt kettõt
1291 35| legénység közt. A fõherceg hálás volt tanítója iránt és amikor
1292 24| Bravó, Domoróczy - hallatszott e percben a hátam mögött.
1293 2 | hajba kapnak, és csak másnap hallja az ember felõlük, hogy a
1294 22| hátrafordult, hogy a hátuljövõk is hallják. Úgy látszik, restellte,
1295 62| Csi pocsujes ti szomár? (Hallod-e te szamár?) No, mit bámészkodol? -
1296 18| nádorispánság eltörülve. Hallom, most megint vissza akarják
1297 77| Mindamellett adj még egy gyufát. Hallottál-e már valamit, amice, a Hatvani
1298 58| ezek az udvartól küldött halotti jelentések; minden kamarásnak
1299 99| még tegnap), az arca is halovány, gyûrött, látszik, hogy
1300 27| lakodalomban és még senki sem halt meg ott éhen. Mind, mind
1301 7 | hiszem, ha ebbe bele nem haltam, matuzsálemi kort fogok
1302 20| Nagy hályogot rántott le a szememrõl.
1303 28| hallani a lovak kapálózását, a hám csörgését; szuroksötétség
1304 11| hegyen át egy félórával hamarább ott vagyunk Lazsányban.~
1305 64| A mulatságos aggastyán hamiskásan kacsintott s mert a bor
1306 36| majd viselned kell, a - hámnak.)~
1307 45| pukk! még egy másik, a „hangászok” pedig (mert Sárosban szeretik
1308 28| s finom alakjával, úrias hanghordozásával még a nagyuraknak is imponált,
1309 66| hogy ez is meghalt - s hangja reszketeggé vált, szempillái
1310 48| Annyi „r” betût vegyített hangjába, amennyi csak kifért pici
1311 18| lehetne, minden, minden. (Hangját meglassította.) Ilyen rokonság!
1312 16| pedig nekiiramodott ezekre a hangokra az exercírozásnak, megszegte
1313 26| venni a könnyebb társalgási hangot.~
1314 68| fölületességgel, úgyszólván csak a hangulat kedvéért. Mert a sárosi
1315 10| szemrehányón: - Ön jó ember, egy hangyát sajnál agyonütni, tudom,
1316 87| Hatalmas kutyaugatás hangzott föl erre vagy ezer lépés
1317 49| szövevényei közt türelmetlenül és hányta-vetette a pántlikás sörényû nyakát
1318 98| panganétos katona állna ott haptákban. Az ég pirkadni kezdett
1319 19| összeölelkeztek és vége volt a haragnak, elmúlt, mint a szappanbuborék.
1320 68| Miss Mary pedig haragosan szegezte le kis fejecskéjét
1321 33| vállalja a vezérséget. A király haragszik. Tomory duzzog. Az Egyetértés
1322 68| fejecskéjét és a kendõjét harapdálta zavarában.~
1323 53| Nem éppen - hárítá el kesernyés mosolygással
1324 53| Terézia-korabeli huszárruhában a harmadik, régi pandúrjelmezt viselt
1325 19| egyébiránt kettõt adtak és a harmadikat keresi, mert éppen most
1326 43| bácsinak fogyott ki a pénze, harminc forinttal volt megterhelve
1327 71| kirakni a kosárból a kis háromdecis üvegeket, telitöltve azzal
1328 18| mindennap hazudtok húsz hasábot. Nos, én azért mégis szeretlek
1329 91| ugatással - súgta (mert hasból tudott ilyen nagy mûvészettel
1330 17| Halk, elfojtott nevetgélés hasítja szét a szaggatott félszavakat.
1331 28| dolgozott velem s már akkor se hasonlított a régi formájú újságírókhoz,
1332 74| levegõn lassankint õ is hasonló lett a bennszülöttekhez).~
1333 16| Babaj tréfáján, szinte a hasukat fogták, de a lovaikra nagy
1334 49| inkorrektséget, mert egyformán árt és használ mindenkinek. Érdekes megjegyezni
1335 2 | földje van. Hiszen talán hasznosabb, életrevalóbb nép ez az
1336 97| kisírt szemeit törülgeti, de hasztalan, csak egyre elõveszi a fuldokló
1337 57| A hatalomnak ez a szertelen mértéke szinte
1338 24| hallatszott e percben a hátam mögött. Tízen is kiáltották:
1339 60| Egyszerre hatan is ajánlkoztak. De minthogy
1340 8 | de mind kétlovas s azokon hatan-heten ültek, összegyömöszölve,
1341 6 | fölírta a kékposztó dolmánya hátára csinos gömbölyû betûivel: „
1342 56| Mindegy; a tömeges és határozott föllépésnek sikere lett;
1343 37| számítaniok a fény erejét, hatását, s mindjárt láthatnák, hogy
1344 16| fogták, de a lovaikra nagy hatással volt; egyszerre csak elkezdték
1345 87| A jó borok megtették a hatást, az urak ott felejtették
1346 9 | izgatottan -, nekem ne fordítson hátat egy inas. Az ilyen vicceket
1347 71| Fölkacagott kedélyesen és hátba ütött.~
1348 38| Ugyan, ugyan, Krivday úr! De hátha a ló elkezdi magát legyezgetni
1349 2 | köthetni ismeretséget, kik egy hatosért hajba kapnak, és csak másnap
1350 42| a nevelõnõ, egy lépéssel hátrább, egészen szertartásosan,
1351 1 | fejét kevélyen vetette hátrafelé, szeme szokatlanul fénylett
1352 22| jobbra-balra beszélve, néha hátrafordult, hogy a hátuljövõk is hallják.
1353 21| varázsoltak, gyönyörûség volt hátranézni a tömérdek négyes fogatra.
1354 9 | cigányok, az eperjesi banda, hátul a cimbalom odakötözve a
1355 22| néha hátrafordult, hogy a hátuljövõk is hallják. Úgy látszik,
1356 76| suhogott szelíden, rejtelmesen, hátunk mögött tíz-tizenkét négyes
1357 2 | szívvel némi tûpénzül e hatvanezer forintról szóló kötvényt.~
1358 77| Hallottál-e már valamit, amice, a Hatvani professzorról?~
1359 53| kamarás úrnak ez volt a haute crème-ben a neve, vonatkozással
1360 31| pompa, a fény, a ragyogás, a havanna-szivarok és minden, minden?~
1361 70| szivartárca, ezüst címeres, havanna-szivarokkal megrakva.~
1362 74| Egyforintos havannával kínált. És még azt mondta
1363 92| egy ötablakos cserepes ház elõtt megállott a kocsi.
1364 30| Ez a Katicáék háza; egy kicsit elhanyagolt
1365 98| mely elöntötte a falusi házakat (mintha tejben legyek úszkálnának),
1366 15| és megtisztelni a szegény házamat? Istenem, ennyi fényes név! (
1367 16| másodszor nõül. Annak a házánál lesz az esküvõ.~
1368 68| a sárosi fiatalember nem házasodik Sárosból, tehát nem is szeret
1369 43| De így lefõzni szegény új házasokat! - tûnõdtem, újra és újra
1370 28| elkiáltaná magát, hogy a házassághoz speiz is kell.~
1371 75| leányom volna; kívánom, hogy a házassági kötelékben boldog legyen.
1372 80| Ez a fundamentoma a jó házasságoknak. Édes leányom, Katalin!
1373 79| mikor egy nagy lakomáról hazaszállíttatta a vendégeit, mindenkit pompás
1374 19| parancsol a gazda; vigye el a házát, ha tudja, de õk itt maradnak
1375 52| szálltam be, s mielõtt délben hazautaztam volna, délelõtt fölkerestem
1376 26| Lászlóné.) Végül egy szolga hazavitte megszárítani és megkefélni.~
1377 42| kellett kiejteni a Csapiczky házban (persze a flanc végett),
1378 59| A házhoz járatosak már ösmerték az
1379 64| pedig éppen fölségesek, s a házigazda annyit tudott mondani mindenikrõl,
1380 40| mégis az enyém - hagyta rá a háziúr fáradtan, kissé röstelkedve,
1381 42| Motesiczky leány) meghalt, a háztartást vitte és nevelte a kisleányt.~
1382 27| leányok, és más megyébe mennek háztûznézni, ha legények. Egymást a
1383 23| Azt mondják róluk, hogy hazudnak. De ez nem igaz. Csak olvasni
1384 23| álljon a sajtótörvény: „hazudni nem szabad.” No iszen, megadta
1385 18| semmit, de azért mindennap hazudtok húsz hasábot. Nos, én azért
1386 23| a természetben, ami nem hazugság? Csal minden és mindenki.
1387 33| igazságai? Semmit. Éppen a hazugságaikba vagyok szerelmes. Becsületemre
1388 33| Mennyit érnének most ezek a hazugságok! Micsoda öröm volna efféle
1389 33| hát nem éppen ezekben a hazugságokban volna most bent a világosság!
1390 94| Ahá - hebegtem fölrezzenve és a lóléptek
1391 15| pillanat nem sok és kézben volt hegedû, brácsa, fuvola, minden.
1392 35| mosolyával beragyogva a szelíd hegyeket, melyek csak úgy szoktatóba
1393 11| lehet rajta kelni s akkor a hegyen át egy félórával hamarább
1394 96| vele született hajlamok, a hegyes orrú cipõk perifériájába,
1395 98| beborította a Simonka hegygerincét és eltakarta az utánuk jövõket.
1396 77| olvadnak le a négyesek. Hehehe. Mondhatom neked, hogy kapitális
1397 98| kukoricaszárak és a mákok meredeztek hellyel-hellyel, mintha egy század panganétos
1398 46| öltözzem föl, vagy ott is lesz hely? - kérdém.~
1399 45| a kerítésen bekandikáló helybeli vászonnéppel. A helység
1400 56| szívesen tették, mert mind jól helyben volt hagyva.~
1401 37| farkán van a lámpásnak a helye.~
1402 89| Ej, jó helyen vagyunk.~
1403 74| Majd visszaült helyére, megtölté poharát az 1825-
1404 83| Helyes, várjuk.~
1405 13| Péter fölkapta a székre helyezett deszkadobozt, hogy elvigye.~
1406 52| igazgató urat a takarékpénztár helyiségeiben, hogy átadjam neki az Endre
1407 32| hátulsó két ló, egy negyedik helyrõl a tilbury vagy a sandlaufer.~
1408 19| nem engedik a kényelmes helyüket a táncolóknak.~
1409 49| szempontból, hogy kritikus helyzetekben egyszerre tótra fordítják
1410 33| csak ilyen rossz lesz a helyzetünk!~
1411 67| születtél, bruderkám? He hepciáskodj, brát moj slatki. Igazat
1412 42| fölségessé teszi. Ah, a hercegek! Tudják ám ezek, mitõl döglik
1413 1 | idegen szem függ rajtuk, hercegi grandezzával tudnak megválni
1414 42| ki így itta az anhalti hercegnél. De valóban fölségessé teszi.
1415 97| hervadt már, az igaz, de a hervadásban is van költészet; zsebkendõjével
1416 97| elég csinos asszony, kissé hervadt már, az igaz, de a hervadásban
1417 49| ellenben azt hajtogatja: „Mein Herz, was willst du noch mehr?”
1418 49| bolond is kitalálhatja, hogy herzet kell visszahívni. De minthogy
1419 22| is. Hiába jár a lelke a hetedik égben, a lábacskája mégiscsak
1420 68| nemzetségbõl; címerük egy hétfelé osztott pajzs, a hét vezérségre
1421 8 | mint az arató tótok. A hetyke, ragyogó nevû urak, a Keviczkyek,
1422 48| asztalhoz, már egy garmada pénz hevert elõtte.~
1423 34| Paperlapap! - vágott közbe Bogozy hevesen. - Ugyan kit csalnának meg?
1424 29| park egykori kõkerítése is hézagos, néhol összeomlott és a
1425 29| ember, mert ami a sarokból hiányzik, kiegészíti a göröngy, amire
1426 48| idegen, tudjuk abból, hogy hiba nélkül játszottunk.~
1427 98| alig ejtett jelentékeny hibát. Feje lehanyatlott mellére,
1428 85| Mert higgye meg a nagyságos úr, ha négy
1429 13| már csak egy pár õszirózsa himbálózott és a napraforgók. Imitt-amott
1430 1 | banketten és mindig azt kellett hinnem, hogy száz Esterházy közt
1431 42| Én eleinte nem akartam hinni a Stefinek, ki így itta
1432 76| által, aki odaállt volt a hintajához egy kicsit trécselni.~
1433 69| játszott bent az üveges hintóban a leányaival és lorgnetten
1434 86| hölgyek is leszálltak a hintókból s valóságos cercle-t tartottak
1435 33| Még mindig tartja magát a hír, hogy a pápai követ azt
1436 29| korhelyek asztalánál mindenütt híre futott:~
1437 40| röstelkedve, hogy rossz gazda hírébe talál keveredni.~
1438 8 | Blackston kantárját. Maga a hírhedt Blackston se látszott nekem
1439 33| akkor is jár vala a Pesti Hírlap és beszéli a dolgokat napról
1440 4 | hogy ti. Csapiczky Endre hírlapíró-társam, aki Arator név alatt igen
1441 40| No ez szép egy história. De az öreg Csapiczky kötelezvényével
1442 4 | tárcákat ír, násznagynak hítt meg a múlt napokban.~
1443 34| hogy az õrnagyot Uhlariknak hítták valamikor, és a Lazsányi
1444 7 | nem jön semmi, semmi. Azt hittem, megõrülök. Végre is, mit
1445 38| hát a szegény ördög olyan hiú, mint egy vén hofdáma...~
1446 41| törekszenek, melyeket a hiúság, kapzsiság, okosság kiturkálhat
1447 49| teszi, hogy jó szín van híva. Ha a „hosszú” partner valamelyik
1448 65| bent kell lennem kilencre a hivatalban.~
1449 66| Úgy? Te hivatalnok vagy?~
1450 56| ismétlé és átadta egy hivatalnoknak, aki a sorompókon belül
1451 22| voltaképpen egyszersmind eperjesi hivatalnokok.~
1452 27| agyonhallgatom. (Ha hallani akarják, hívjanak meg násznagynak.)~
1453 70| és a szemei csillogtak és híztak a csodálkozó arcokon -,
1454 12| Fogatok - hörögte -, rögtön fogatok... Eresszetek!~
1455 40| felköltött, hogy induljunk, hörpintsem ki hamar a reggelimet, mert
1456 38| olyan hiú, mint egy vén hofdáma...~
1457 64| Hogyhogy! Ha jól tudom, tegnap Sóváron
1458 28| szuroksötétség uralgott künn, hold nem világított, csillagok
1459 42| honnan vegyek én nektek holdvilágot?~
1460 12| Hollá, korcsmáros, törkölypálinkát! (
1461 57| az udvaron. Futkostak a homályban a lámpások, mint a bolygó
1462 98| haja kuszáltan csüngött le homlokára; csak a zökkenéseknél tért
1463 39| Izzadság csurgott a homlokomról, szemeim tágra dagadtak
1464 31| a kiadó ellen s egy téli hónapnak a huszonötödikén egyszerre
1465 84| szokott szólani, különösen a hónapok végén: „Ha még egyszer születnék,
1466 42| Ah, istenem, honnan vegyek én nektek holdvilágot?~
1467 19| Hát nem látod? Csupa honvédlovak; az aerariumtól kikölcsönözve.~
1468 13| üvegek sorba. Kohn nem gyõzte hordani: Kohnné is kibújt a vackából
1469 19| bútorzatát, azaz ki kellene hordaniok, de a post caffanum-párt
1470 55| miféle tarka papagájokkal hordatja ön föl az ételeket?~
1471 20| azoknak a Jézus is kitér. Hordjátok ki a társalgószoba bútorait;
1472 50| mesterségesen egy rakásra hordjuk, kinek mi köze hozzá? Igaz-e
1473 65| az egész világon csak egy hordó van még belõle s az is nálam
1474 65| közt volt a szirupéka egy hordóban. Hogy mikor omlott be a
1475 65| beomlott ágat, egy egész utcát hordókból. Ezek közt volt a szirupéka
1476 98| se volt vasból, egy-egy hortyantás jelezte, hogy egy boldogabb
1477 98| látni, csak a kocsist, a hortyogó telekkönyvi iktatót és a
1478 85| Majd hoz a Pista.~
1479 7 | Boulogne 24. Onnan szoktam hozatni. És még sohase fõzött le
1480 78| Bah. Hát õsöket. Hozatom Csehországból.~
1481 75| Ez már sok! Még mindig hoznak valamit! Istenem, meddig
1482 2 | bizonyos kérdéseket elõtérbe hozni, de bizonyos kérdések mégis
1483 96| s az ötvenezer forintos hozomány elvonja, legalább egy idõre,
1484 16| Csinos hozományt kapott.~
1485 48| kell fordulnom - s addig hozomozott, hogy mire újra visszatértem
1486 14| beesteledett. Egyszerre hozták be a gyertyákat nagy ezüst
1487 9 | szépségébõl elvenni vagy ahhoz hozzáadni tudna; de a méltóságos asszony
1488 29| a szemét; mosolyogtak a hozzájuk intézett kérdésekre és igen
1489 23| számítani, amit az újságíró hozzátett a pártállása kedvéért. Az
1490 7 | arisztokratikus gõggel. - Hozzon egy meszely törkölypálinkát.~
1491 11| a Csapiczky apjáért és húgáért. A helység oldalt feküdt
1492 11| átkozottul lefõztél” és ismét hulldogáltak a könnyei. Csapiczky fitymálva
1493 83| ugyancsak kicsípte magát. Nagy hurrá-kiáltásokkal fogadták. Azután megérkezett
1494 18| azért mindennap hazudtok húsz hasábot. Nos, én azért mégis
1495 35| kapitány lett az egykori nyalka huszárgyerekbõl s a császárból lett öreg
1496 8 | lovaikat, tarsolyos, cifra huszárjaikat útközben, mint ahogy Bogozy
1497 35| tökélyre vitte pár év alatt a huszármesterséget, hogy a fõherceget, mostani
1498 78| nesztelenül kotródtak ki a hajdúk, huszárok és lakájok; az én képzeletembe
1499 53| Mária Terézia-korabeli huszárruhában a harmadik, régi pandúrjelmezt
1500 31| ellen s egy téli hónapnak a huszonötödikén egyszerre mindnyájan el
|