1825-csusz | cuked-fiaka | fiat-huszo | huvos-kotel | koten-mehet | mehr-partn | parun-szolg | szoli-vezet | vicc-zuhat
Bekezdés
1501 2 | szólt ünnepélyesen s oly hûvös volt minden szava, mint
1502 43| sikerének. „Hurrá! derék egy húzás volt, de nem bírtad eléggé
1503 79| el volt kopva, mert úgy húzta õket az ördög a lábuknál
1504 41| háziasszony a feketekávé mellé egy ibrik csokoládét is szervíroztatott,
1505 41| még úgyabban! Csapiczkynak idáig ér az adóssága.~
1506 31| százat csinál. A szegény Idának már nem is jutott, a Keviczkyét
1507 35| meglökte idõsebb nõvérét, Idát: „Nini, a bácsika tintát
1508 15| fogott vele kezet, mint az idegenekkel, malacfarkszerû görbületben
1509 20| kereskedelmet és a sajtót a kezébõl idegeneknek, az elvész, mint Lengyelország.
1510 3 | kedves sárosiak, engem az idegent vett észre legelõbb és sietett
1511 85| jobbal a poharat tartotta) idegesen rángatott ki a waffenrokkja
1512 16| úgy lehet, hogy a dolmányt idehozták és elfelejtették róla lekefélni
1513 50| a pokolba késtetek ennyi ideig? No, de most már egy, kettõ,
1514 28| a legérzékenyebb szcéna ideje. A nagy kakukk-óra kilencet
1515 38| nem is az enyém, csak úgy ideszabadult valahogy. Hé, fickó - szólt
1516 53| kizárólag tejjel élt egy idõben (szopós gyerek korában).
1517 21| Szlimóczkynéval, én magam az idõközben úti ruhában visszajött menyasszonyt
1518 17| De már nem volt idõm elmélkedni. A lakodalmi
1519 3 | nézik a növését, formáit, idomait, mint a csikóét a vásáron.
1520 96| hozomány elvonja, legalább egy idõre, ahova úgyis taszítják a
1521 37| elragadtatva Domoróczy. - Mennyi idõs?~
1522 0 | birtoka van, minden évben idõzik a megyében egypár hetet
1523 54| csomagot, mondván, hogy ifjabb Csapiczky úr küldi.~
1524 92| mert a jó nevelésû sárosi ifjak az elefántságra is ki vannak
1525 27| is, hogy ezúttal sárosi ifjú sárosi leányt vesz el, mert
1526 41| A mulatság még folyt, az ifjúság táncolt, a komolyabbik elem
1527 18| csomagolni és elõre kiküldeni igás kocsin a vasúti állomásra.
1528 50| hordjuk, kinek mi köze hozzá? Igaz-e vagy nem? De már itt vagyunk.
1529 58| Hát igen, Enfin, igaza van - szólt szemmel láthatólag
1530 80| úgy. Pravdu mas pan brat. (Igazad van, testvér.) Mint a bajuszt
1531 52| fölkerestem Kubányi Sámuel igazgató urat a takarékpénztár helyiségeiben,
1532 24| átadja a takarékpénztári igazgatónak, Kubányi Sámuel úrnak, és
1533 68| végre is kellemesebbek az igaziaknál. A nagy szenvedély és a
1534 88| majd ott volt, tett, vett, igazított és parancsokat osztogatott.~
1535 42| végett), madame Wraneau, igazság szerint azonban csak pani
1536 33| mit érnek nekem a lapok igazságai? Semmit. Éppen a hazugságaikba
1537 20| Königgrätz apó. - A korhelyeknek igazuk van, azoknak a Jézus is
1538 16| Tass vezér unokája, igyál inkább egy kis vörösbort!~
1539 14| követelték, hogy õk itt ihassák kávéjukat, minthogy a post
1540 34| elseje. Miért csinálta volna III. Napóleon az államcsínyt
1541 50| Katica ijedten tekintett Endrére.~
1542 36| szokatlan zörejével még csak ijesztgette, merészebb fickándozásra
1543 74| megtölté poharát az 1825-iki termésbõl (ebben az évben
1544 72| Iktató vagyok a telekkönyvnél...
1545 73| nem ültetsz. A telekkönyvi iktatók nem járnak négy lovon.~
1546 98| a hortyogó telekkönyvi iktatót és a lovak hátulsó lapockáját.~
1547 27| õ tart magáról, kijön az illetõnek az igazi értéke. Tessék
1548 1 | Sáros a jó tónus és az illúziók vármegyéje. Sokszor voltam
1549 38| éjszakán? Sohase hallottam ilyet.~
1550 56| dörzsölgette a kezeit.) Teringette, imádom az egyszerûséget... s úgy
1551 2 | kötelessége egy Csapiczkynak. Íme, leányom, vegye tõlem jó
1552 28| hanghordozásával még a nagyuraknak is imponált, és mint riporter be tudott
1553 31| Az egyik imposztor (persze a korhelyek közül)
1554 45| feküdtek itt egykor a Thököly Imre gránátosai.~
1555 95| ingben és gatyában, mert az inasi gúnyáját levetette, itt
1556 0 | kukkot se mondott, csak egy inasnak súgott valamit, aki elvezette
1557 27| incidenseket, a fölszolgáló inasok kezeibõl hogyan potyogtak
1558 27| levõket érdekelték, zavaró incidenseket, a fölszolgáló inasok kezeibõl
1559 45| urakat szólták s pajzánul incselkedének a kerítésen bekandikáló
1560 68| réteken. Tószt, disputa, incselkedések váltogatták egymást. S mindez
1561 32| Hánykor indul a vonat?~
1562 14| ajkszegletei remegtek az indulattól. - Vért akarok inni, vért,
1563 6 | nászbotot és éppen meg akartunk indulni, mikor egy livrèe-s szolga
1564 8 | fogatokon mentek tegnap, s úgy indultak vissza ma. Hát csakugyan
1565 21| Az elsõ kocsin mi indultunk, Endrével; a võlegény érjen
1566 95| az, barátocskám, a János ingben és gatyában, mert az inasi
1567 11| ruháik gyûröttek voltak, az inggalérok piszkosak. Nem tették rám
1568 49| a kártyakódexek szerint inkorrektséget, mert egyformán árt és használ
1569 29| látszott, félig rom, a falu innensõ részén. Az ablakok némelyike
1570 14| indulattól. - Vért akarok inni, vért, vért!~
1571 83| az nem lehet... azoknak innivaló is kell.~
1572 33| meginterjúvolta Tomoryt. Az egész interjú, mint a Bud. Corr. jelenti,
1573 28| volt a báli tudósítónk, az interjúvolónk, s finom alakjával, úrias
1574 86| hanyagul, de mégis elutasítólag intett a kezével, mint egy rest
1575 29| mosolyogtak a hozzájuk intézett kérdésekre és igen szórakozottan
1576 23| mondom -, mert már az ipamtól, napamtól elõbb megtudták.~
1577 4 | csinos cikkeket és tárcákat ír, násznagynak hítt meg a
1578 94| fölrezzenve és a lóléptek irányába tekintve -, de mi az a fehér
1579 3 | beszélnek, csak átvette az írást és ott tartotta, morzsolgatta
1580 85| waffenrokkja nyílásából egy iratot.~
1581 88| köszvényes lába dacára úgy irgett-forgott, mint a karika, majd itt
1582 10| kényelmesebb újságot olvasni, mint írni.~
1583 26| Õ írnok a megyénél.~
1584 1 | tudtam, hogy ezek megyei írnokok és apró tisztviselõk, kik
1585 20| török kezébõl, hanem az írótollat kicsavarni a zsidógyerekek
1586 56| nevezetességét, melyrõl három költõ írt versenypoémát. Itt is, ott
1587 33| hogy a pápai követ azt írta a Vatikánba, hogy »rex non
1588 46| idõsebb dámáknak, aztán irulva-pirulva kezet fogott az urakkal,
1589 84| Jól ismerem a falumat, nagyságos uram,
1590 2 | csomó rüpõkkel köthetni ismeretséget, kik egy hatosért hajba
1591 7 | szólt nevetve -, téged már ismerlek az arcképed után és sokért
1592 79| nõszemély. Meg lehetett ismerni, hogy ez a szakácsné. Ohó,
1593 44| be azoknak, akik még nem ismerték.~
1594 56| dörzsölte. - A smaragdékszer - ismétlé és átadta egy hivatalnoknak,
1595 98| arcával és mindenki elõtt ismétli: Nem szeretnék anya lenni.
1596 8 | nekem most a Metternich istállójából valónak (tegnap a fölcsigázott
1597 19| Aminõt csak egyet adnak az istenek a közönséges halandóknak. (
1598 4 | Domoróczy István.~
1599 16| nyugalmazott õrnagyhoz, Lazsányi Istvánhoz ment másodszor nõül. Annak
1600 65| persze ebbõl csak akkor iszunk, ha valaki születik, megnõsül,
1601 27| és igen bajos lesz õket ítéletnapkor összekeresgélni.~
1602 42| hinni a Stefinek, ki így itta az anhalti hercegnél. De
1603 7 | is, mit tehettem egyebet, itthon ütöttünk össze egy ruhát
1604 5 | Töhötöm vezér ivadéka - toldotta meg a mellettem
1605 69| A vezéri ivadékot tovább folytató mama whistet
1606 50| hát a tánc, a játék, az ivás egész a kakasok megszólalásáig.
1607 32| de azért abbahagyták az ivást, kártyázást, mind betódultak
1608 14| a fiatalság, a jelesebb ivók, lármásan követelték, hogy
1609 31| bohém dolga). Mikor egy ízben sztrájkoltunk a kiadó ellen
1610 21| fáradt volt szegényke a nap izgalmaitól pihegett. Azonkívül láttam,
1611 58| asztalaihoz, hogy az õsök ízlését, szokásait mintegy összeköttetésbe
1612 79| csakhamar megjelent egy izmos nõszemély. Meg lehetett
1613 42| meglássa, milyen kellemes ízt ad neki. Én eleinte nem
1614 35| Fölséges utunk volt Eperjesig, izzó verõfényesen sütött a nap,
1615 63| Szegény Janó majd a föld alá süllyedt,
1616 91| még nagyobb ámulatba ejté Jánost, aki most már egyenesen
1617 18| ösmerjék meg a vasúton, hogy mi járatban van. A kalapok közül szintén
1618 59| A házhoz járatosak már ösmerték az öregúr gyöngéjét,
1619 36| délután el volt foglalva, járt-kelt a városban, hogy csak úgy
1620 67| egy ceruzát vett és sorba járta a vendégeket: „Mikor születtél,
1621 28| pislákoltak, terhes barna felhõk jártak szanaszét, keresztül-kasul
1622 50| Folyt hát a tánc, a játék, az ivás egész a kakasok
1623 43| gyönyörûséggel szemlélték a játékos társai, mintha szívbõl örülnének
1624 43| Hozom” úr is. Egyebütt a játékosok réme, itt azonban „Hozom
1625 49| mert itt nem a nyereségvágy játssza a szerepet, hanem a „virtus”.
1626 80| alig észrevehetõ gúnymosoly játszadozott az ajkakon.~
1627 0 | nyertek, mintha két Rothschild játszana, nem is a pénz végett, hanem
1628 69| tovább folytató mama whistet játszott bent az üveges hintóban
1629 0 | vesszen kárba, párunpárt játszottak tízes bankókban. A szeries-szám
1630 48| abból, hogy hiba nélkül játszottunk.~
1631 30| rombolást szereti, mint a javítást. Oh, ezek a javíthatatlan
1632 30| mint a javítást. Oh, ezek a javíthatatlan katonák!~
1633 20| Hát semmi; secko jedno - hagyta rá Königgrätz apó. -
1634 13| mindenütt a sztereotip odavezetõ jegenyefákkal, melyek úgy állottak két
1635 9 | Ez már sok egy kicsit - jegyzém meg Csapiczkynak. - Úgy
1636 49| valamelyik szín kiadásánál azt jegyzi meg: „Csapatosan jár a varjú”,
1637 22| tartottunk. (Egyébiránt mind a jegyzõi lak, mind a templom csak
1638 0 | tûkön ült, kivörösödött a jelenet alatt; feszengett, izgatottan
1639 19| Endre, ki restellte a jelenetet, odament, koccintott vele,
1640 1 | összevissza, ami egyébiránt nem jelent különbséget, mert Sárosban
1641 98| összeszedte az eszét, alig ejtett jelentékeny hibát. Feje lehanyatlott
1642 58| udvartól küldött halotti jelentések; minden kamarásnak megküldi
1643 49| fúljak meg?” (Ez annyit jelentett, hogy nincs szenglije.) „
1644 14| urak, de a fiatalság, a jelesebb ivók, lármásan követelték,
1645 98| vasból, egy-egy hortyantás jelezte, hogy egy boldogabb létben
1646 92| zavart, mely a meglepetést jelzi.~
1647 85| könnyek, s bal kezével (a jobbal a poharat tartotta) idegesen
1648 5 | menjünk, hölgyeim és uraim. Jobbra át!~
1649 57| Jobbról is, balról is, a völgyekben,
1650 59| Ezek mind a lakodalomra jönnek - mondá.~
1651 22| mikor az anyakönyvvezetõtõl jövet a templom felé tartottunk. (
1652 54| eseményeitõl, kíváncsian a jövõ percek eseményeire, és ne
1653 7 | megváltoztattan nézetemet a jövõjérõl.~
1654 8 | kibontakoztak az utánunk jövõk. De szent ég! Hova lettek
1655 98| hegygerincét és eltakarta az utánuk jövõket. Semmit se lehetett látni,
1656 60| Bogozy Miklós bácsi. Tréfás, jóízû öregúr. Lelke minden társaságnak.~
1657 14| csapongva bontja ki szárnyait a jókedv.~
1658 42| palotahölgy. A nevelõnõ egy jóképû öreg nénike, madame Wrana -
1659 72| belemelegedve e kápráztató földi jólétbe és az ötletnek kedvességébe.~
1660 26| Endrére vonatkozólag), hogy jónak látta így vezetni a mondatot: „
1661 73| se mer már gyújtani egy jóravaló szivarra.~
1662 80| patikából, hanem a szív jóságábúl. Ez a fundamentoma a jó
1663 37| Ejnye, de gyönyörû jószág! - kiáltott föl elragadtatva
1664 47| Bon jour mon frère.~
1665 91| fesztelenül diskurál: kutya jukkerasszony lesz belõle, ha fõkötõhöz
1666 91| lesz belõle, ha fõkötõhöz jut.~
1667 4 | De jaj, hova jutok ebben a bolondos összehasonlításban!
1668 35| minden viszontagság nélkül jutottunk el Eperjesre. A természet
1669 28| cipõkben járnak, vagy kopottas kabátban, mint báró Kemény Zsigmond,
1670 83| felejtette a pénzét a másik kabátjában, és csak a feleúton vette
1671 49| õrnagyot nyomban elfogta a kacagás, mert egy csöppet se félelmetes
1672 16| Az urak kacagtak a Babaj tréfáján, szinte
1673 68| sárosi fiatalembereken a kacérkodást. Mindez csak egy fõpróba,
1674 64| mulatságos aggastyán hamiskásan kacsintott s mert a bor már bõbeszédûvé
1675 28| legérzékenyebb szcéna ideje. A nagy kakukk-óra kilencet kakukkolt, a négylovas
1676 28| nagy kakukk-óra kilencet kakukkolt, a négylovas üveges hintó
1677 18| hogy mi járatban van. A kalapok közül szintén a legalkalmasabbat
1678 14| elhullván a férgese, mint a kalitkából kieresztett madár, csapongva
1679 54| mentésen, kócsagos forgós kalpagokban. A kordován csizmák vígan
1680 58| halotti jelentések; minden kamarásnak megküldi az udvarmester.~
1681 73| iránt. Ki érdeklõdjék, ha mi kamarások nem? Teringette, ki érdeklõdjék?~
1682 38| egy a tornáchoz támaszkodó kamasznak -, ugye nem a mienk ez a
1683 18| egyszer, talán utoljára, szûzi kamrácskáját, leveszi a koszorút fejérõl,
1684 41| mindenkit rábeszélve, hogy egy kanálnyit tegyen a findzsájába a kávé
1685 15| összeülnek egy-egy szögletbe a kanapéra, a zsöllyékbe és pikáns
1686 1 | Metternich herceg híres kancája) s ott termett csakhamar.~
1687 27| ha legények. Egymást a kannibálok se eszik. A haldokló paraszt
1688 55| keszkenõket kell megvenni a lovak kantárjaira és a kis bokrétákat az ostorokra.~
1689 57| nem találta meg vagy a kantárt, vagy az ostort.~
1690 28| lehetett, csak hallani a lovak kapálózását, a hám csörgését; szuroksötétség
1691 49| elõtt. Négy nyugtalan paripa kapálta a földet a szíjak és cafrangok
1692 91| szemfényvesztést, s vacogó fogakkal kapaszkodott a bakülés vassorompójába.~
1693 15| beszélni, ha egy kicsit kapatos):~
1694 75| föltétel, a szeretet édes kapcsa, megvan köztetek, édes gyermekeim.
1695 57| dûlõutakon, melyek mint az erek kapcsolódnak be az országútba, közelebb,
1696 77| Hehehe. Mondhatom neked, hogy kapitális gyerek vagy. Mindamellett
1697 35| fölfelé a ranglétrán egész a kapitányságig. Sok tarkabarka évtized
1698 2 | kik egy hatosért hajba kapnak, és csak másnap hallja az
1699 63| mindennap egy ilyen cédulát kapni... Mintha egy síri árny
1700 96| Éppen kapóra jött arra egy cigány, a
1701 72| egészen belemelegedve e kápráztató földi jólétbe és az ötletnek
1702 41| Hanem engem éppen ezzel kápráztatott meg. Mekkora úr lehet, aki
1703 45| leírnivalót nyújt. Mikor a kapuhoz értünk, egy mozsár dördült
1704 92| elvezette a csikorogva nyiladozó kapun.~
1705 65| ugyanazon emberbõl torzonborz kapust, sima francia komornyikot
1706 41| törekszenek, melyeket a hiúság, kapzsiság, okosság kiturkálhat egy
1707 0 | hogy az idõ ne vesszen kárba, párunpárt játszottak tízes
1708 12| parasztházak elõtti kertecskékbe, karcsúk, magasak, lenhajúak, kékszemûek.~
1709 54| csizmák vígan csikorogtak, a kardok kevélyen csörögtek, a nõkön
1710 47| katonai egyenruhájában, kardosan, csákósan, és még mielõtt
1711 88| úgy irgett-forgott, mint a karika, majd itt volt, majd ott
1712 21| A Deli Csathó Ferenc karján jött a kis Csapiczky Mari.~
1713 21| öregurak pajzánságával, azután karját nyújtotta Szlimóczkynénak
1714 43| bírtad eléggé kiaknázni a kártyádat, még vissza kellett volna
1715 49| a fecsegés nem képez a kártyakódexek szerint inkorrektséget,
1716 15| Egy rész átalakul kártyakompániákká. Az öregebb hölgyek összeülnek
1717 29| A kártyaszobában, a korhelyek asztalánál
1718 32| azért abbahagyták az ivást, kártyázást, mind betódultak a társalgóba,
1719 84| meg”. Hát igen, a Wertheim kassza. A pénz, a pénz, mely a
1720 43| forinttal volt megterhelve a kasszában, melyet Keviczky húzott
1721 81| között egy veres fedelû kastélynak ez egyik szöglete fehérlett
1722 22| volt az ódon, romladozó kastélytól.) Ugyanis a tegnapi esõtõl
1723 50| kezdtünk aztán egyszerre haza kászmálódni; ámbár Königgrätz apó és
1724 8 | nyáron, bizonyos Bajnóczy Katalinnal.~
1725 24| Azok a kataszternél vannak.~
1726 52| azon diplomatizál, hogy Katicából is kiszorítsa a „férjem”
1727 30| Ez a Katicáék háza; egy kicsit elhanyagolt
1728 35| eperjesi diák korában beállt katonának és oly tökélyre vitte pár
1729 40| a vicinális út tele van kátyúval.~
1730 41| kanálnyit tegyen a findzsájába a kávé közé.~
1731 14| követelték, hogy õk itt ihassák kávéjukat, minthogy a post caffanumnak
1732 11| mosollyal, kifogyhatatlan kedéllyel, csillogó lélekkel, de az
1733 49| Tessék, tessék urakok! - kedélyeskedett Csapiczky.~
1734 50| finomság, fesztelenség, és kedélyesség, az úri allure-ök, a lovak,
1735 2 | fogadták. Látszott, hogy kedvelik. A leányok is pertu szólították.
1736 10| anständig, hát nem anständig. És kedvem volna fölbontani a kisztnit
1737 21| dombra, melyet az én szelíd kedvenceim a nyírfák, valóságos mesebeli
1738 72| gondtalanok és megennivaló kedvesek voltak ezek az urak. Mind,
1739 2 | a csatatereken hevernek, kedvesem, és meg vagyok gyõzõdve,
1740 72| földi jólétbe és az ötletnek kedvességébe.~
1741 43| söpörte be a bankóit mogorván, kedvetlenül, mintha restellné, hogy
1742 76| idegen voltam, mindenki nekem kedvezett, még Szlimóczkyné is egy
1743 13| segédkezett. Domoróczy nagy kedvre szottyant:~
1744 58| lecsillapodva. - Valóban kedvteléssel merülök el a múltakba, s
1745 52| S ismét és ismét kedvtelve nézett végig a letelepedõ
1746 76| fejedelmi prosopopeával, mintha kegyelmet adna az összegyûlt sokaságnak:~
1747 40| kétszer tanúsított ilyen kegyet. Kívánjon ön valamit! Ez
1748 93| Menjen maga, kegyetlen tigris! Ida, vond vissza
1749 99| vannak sírva (pedig szép kék szemei lehettek még tegnap),
1750 35| elölálló apródjai a messzirõl kéklõ óriásoknak.~
1751 6 | Matykó inast és fölírta a kékposztó dolmánya hátára csinos gömbölyû
1752 12| karcsúk, magasak, lenhajúak, kékszemûek.~
1753 98| Az ég pirkadni kezdett keletrõl, s csípõs hajnali szél zörögette
1754 42| Majd meglássa, milyen kellemes ízt ad neki. Én eleinte
1755 68| színpadi csaták végre is kellemesebbek az igaziaknál. A nagy szenvedély
1756 53| kesernyés mosolygással a kellemetes gyanúsítást -, de egyre
1757 19| legkedvesebb barátját megbántja és kellemetlen perceket szerez neki a legboldogabb
1758 31| is jutott, a Keviczkyét kellet elkérni - teljes bûnbocsánat
1759 11| most víz, át lehet rajta kelni s akkor a hegyen át egy
1760 26| mindaddig, míg mind át nem keltek a dámák. (Képzelem, hogy
1761 76| tehát általános csodálkozást keltett.~
1762 28| kopottas kabátban, mint báró Kemény Zsigmond, akirõl fönnmaradt
1763 68| le kis fejecskéjét és a kendõjét harapdálta zavarában.~
1764 8 | anya lenni - szól közbe kenetteljesen a váltig locsogó Sipeky.~
1765 19| maradnak és nem engedik a kényelmes helyüket a táncolóknak.~
1766 10| már valami. És végre is kényelmesebb újságot olvasni, mint írni.~
1767 41| pedig korhelylevest, pirítós kenyeret, limonádét s mindenféle
1768 27| közönséges kitaposott út az „egy kenyérhez és sóhoz”, - hogy a mézet
1769 21| porát a verõfény a maga képére átfestette.~
1770 69| vidéket. Szóval, igen elõkelõ képet nyújtott az egész Szlimóczky
1771 49| partnerek, a fecsegés nem képez a kártyakódexek szerint
1772 65| Pruszkayak - mondá, két piros képû urat mutatva be - de genere
1773 26| át nem keltek a dámák. (Képzelem, hogy benyomta a nagy Szlimóczkyné
1774 78| huszárok és lakájok; az én képzeletembe pedig úgy vésõdött be az
1775 7 | most, most, éppen most. Képzelhetik, milyen bosszúság volt ez
1776 13| villogott elõ - lehet, hogy csak képzelõdés, de én mindenütt látni véltem
1777 22| esõtõl egy kis pocsolya képzõdött az útban, mely még teljesen
1778 9 | mégis leküzdi és csak annyit kérd: - Miért mondja?~
1779 77| Sacrebleu! Mit teszel bele? - kérdé a gunyoros Divéky Vince.~
1780 61| mit tart ott az õrnagy? - kérdem a szomszédomhoz hajolva.
1781 31| az ön apósa, ha szabad kérdenem. Õrnagyot nem illeti meg
1782 2 | elõtérbe hozni, de bizonyos kérdések mégis elõjönnek, részint
1783 2 | Csapiczkyak nem szeretnek bizonyos kérdéseket elõtérbe hozni, de bizonyos
1784 29| mosolyogtak a hozzájuk intézett kérdésekre és igen szórakozottan feleltek.
1785 2 | fõ az, hogy a fölvetett kérdéssel foglalkozni kell. Az ország
1786 22| amit a Csapiczkyak sohasem kérdeztek a menyasszonyaiktól - felelte
1787 44| Mit tudod te még, miért kérdik: hogy kell-e nekik vagy
1788 38| Königgrätznek egyebe sincs e kerek földön, csak egy kis nyugdíja.
1789 20| Amelyik ország kiadja a kereskedelmet és a sajtót a kezébõl idegeneknek,
1790 59| Az õrnagy maga ugrott föl keresni.~
1791 58| szólt éneklõ hangon. - Keresse meg a térítvényt, domine
1792 20| Eperjesig tartó rövid úton keresztkérdésekbe fogtam Bogozy uramat.~
1793 28| felhõk jártak szanaszét, keresztül-kasul az égbolton, mint mikor
1794 63| közellevõ fogatot bevártunk a keresztutaknál. Csapiczky leszállott és
1795 75| én szeretném hallani, nem kérette magát, legott ugatni kezdett
1796 40| azt jelenti, hogy mindent kérhet az illetõ, amit a szeme,
1797 44| Sárosi születésû ember nem kérhetett mást.~
1798 75| aztán rendre leszálltunk s keringtek a konyakos palackok. Bogozynak
1799 45| pajzánul incselkedének a kerítésen bekandikáló helybeli vászonnéppel.
1800 38| hogy nem valami okosabbat kért a királytól, mint a kamarásságot;
1801 12| kis parasztházak elõtti kertecskékbe, karcsúk, magasak, lenhajúak,
1802 13| A kertekben már csak egy pár õszirózsa
1803 57| Én a téritvényt kértem vissza.~
1804 22| de egyfelõl a plébános kertkerítése és az út másik oldalán veszteglõ
1805 11| Némelyek nem akarták megtenni a kerülõt, de végre kitalálta Domoróczy,
1806 97| dünnyögte -, az is kölcsön van kérve.~
1807 53| Nem éppen - hárítá el kesernyés mosolygással a kellemetes
1808 2 | De ez mindegy. (Végtelen keserûség ömlött el arcán.) A fõ az,
1809 90| mozdulattal. - Ne okozz nekem keserûséget... Fájna, ha üres kézzel
1810 99| A Sóvárra vezetõ keskeny úton valami bolondos útbahajló
1811 27| kicsirázott, kinõtt és most a késõi melegek által félrevezettetve
1812 51| egy-két falatot, mert az ebéd késõn lesz Lazsányban... Csak
1813 50| Hol a pokolba késtetek ennyi ideig? No, de most
1814 55| már mehetünk, csak még a keszkenõket kell megvenni a lovak kantárjaira
1815 3 | morzsolgatta kezében a keszkenõvel együtt.~
1816 65| volt a fehér szarvasbõr kesztyû.~
1817 54| szögletben, mint a lecsapásra készülõ vércse.~
1818 19| Pruszkay Stefi már el volt készülve - õt immár csak mint tiszteletbeli
1819 8 | négy kocsi jött, de mind kétlovas s azokon hatan-heten ültek,
1820 19| halandóknak. (Õneki egyébiránt kettõt adtak és a harmadikat keresi,
1821 74| eszmetársítás útján egy kevély megjegyzésbe csábították
1822 40| rossz gazda hírébe talál keveredni.~
1823 27| csak az elején van. Még kevésbé untatom az olvasót az ebéd
1824 8 | hetyke, ragyogó nevû urak, a Keviczkyek, Pruskayak, Nedeczkyek,
1825 31| Idának már nem is jutott, a Keviczkyét kellet elkérni - teljes
1826 98| találta, csodálkozva nézett Keviczkyre.~
1827 92| maga a mama is összeszidta Keviczkyt:~
1828 93| a második négyest, amit Keviczkyvel táncoltál volna.~
1829 15| Egy pillanat nem sok és kézben volt hegedû, brácsa, fuvola,
1830 96| pályáján, ahol immár szépen kezd a neve emelkedni s az ötvenezer
1831 70| Nos, uraim - kezdé az apó és a szemei csillogtak
1832 81| különben már a szomszéd faluban kezdek vedleni. Majd meglátod.
1833 31| gargarizálni a következõ kezdetû opera-áriával: „Oh, éj,
1834 56| Most még csak az õrnagy kezdi elõtologatni, mert úgy illik,
1835 42| pillanatban már öltöztetni kezdik a menyasszonyt.~
1836 93| figyelmeztetett: - Hát látod-e, miképp kezdõdik a vedlés? Az inas és a két
1837 14| girandole-okban és a feketekávét. Kezdõdött az asztalbontás. A menyasszony
1838 95| lélek vagyok, mindjárt azon kezdtem tûnõdni, mennyit kap rá
1839 50| kakasok megszólalásáig. Akkor kezdtünk aztán egyszerre haza kászmálódni;
1840 28| mindenüvé, a nõi boudoiroktól kezdve a király papírkosaráig.~
1841 27| incidenseket, a fölszolgáló inasok kezeibõl hogyan potyogtak ki a tányérok
1842 26| meg -, hogy csak biztos kezekbe adhatom.~
1843 90| keserûséget... Fájna, ha üres kézzel eresztenélek el. Nem, nem!
1844 77| Menjünk, menjünk, uraim - kiabálta Csapiczky.~
1845 4 | Nevettek, kiabáltak, lezúgták.~
1846 49| partner valamelyik szín kiadásánál azt jegyzi meg: „Csapatosan
1847 20| statuálni... Amelyik ország kiadja a kereskedelmet és a sajtót
1848 31| egy ízben sztrájkoltunk a kiadó ellen s egy téli hónapnak
1849 43| volt, de nem bírtad eléggé kiaknázni a kártyádat, még vissza
1850 77| neki, a másikat már jól kiállja (Zajos derültség.) Azért
1851 7 | Milyen pech! - kiált föl kétségbeesve Lazsányiné. -
1852 82| Hurrá! - kiálták. - A Domoróczy Pista! Várjuk
1853 55| Nem a reggelt kiáltják azok, bruderkám, de siránkoznak;
1854 24| a hátam mögött. Tízen is kiáltották: Bravó! Bravó!~
1855 72| igazán fejedelmi gondolat! - kiáltottam föl, egészen belemelegedve
1856 8 | Nemsokára csakugyan kibontakoztak az utánunk jövõk. De szent
1857 13| szempillanat alatt finoman kiborotvált komornyikká változik az
1858 13| gyõzte hordani: Kohnné is kibújt a vackából és segédkezett.
1859 83| a võlegény is, ugyancsak kicsípte magát. Nagy hurrá-kiáltásokkal
1860 27| kert mellett haladtak el), kicsirázott, kinõtt és most a késõi
1861 50| Ejha! Kié ez a szép fogat?~
1862 29| ami a sarokból hiányzik, kiegészíti a göröngy, amire lép. A
1863 42| madame Wrana - de úgy kellett kiejteni a Csapiczky házban (persze
1864 99| melyet még csak jobban kiemel a csodálatos édes hajlású
1865 21| kocsijához szaladt, azokat sorba kiemelgette udvariasan, az öregebbeknek
1866 14| férgese, mint a kalitkából kieresztett madár, csapongva bontja
1867 70| mindenik egy-egy furfanggal kieszelt szakácsremek, pecsenyék,
1868 49| ilyen finom distinkciókat. Kifecsegtek mindent, persze in Blumen.
1869 10| Fölugrott és kifelé rohant.~
1870 14| a kabátja gomblyukában, kifent bajusszal, fiatalos gesztusokkal,
1871 48| vegyített hangjába, amennyi csak kifért pici szamócapiros száján.~
1872 12| volna... ha már egyszer kifizettem. De végre is a családban
1873 11| leugráltak, üde mosollyal, kifogyhatatlan kedéllyel, csillogó lélekkel,
1874 19| lehet azonban, hogy a levegõ kifújja egy kicsit a mámort a fejébõl.~
1875 27| meg ott éhen. Mind, mind kihagyom az olyan dolgokat, amik
1876 56| asszony persze szeretné kihajigálni, de nem engedem. Teringette,
1877 53| származást sohase lehet egészen kiheverni), de azért szerették, s
1878 19| võlegény átöltöznek, a szolgák kihordják az ebédlõ bútorzatát, azaz
1879 58| point-jét nem tudta soha kihozni, mert olyan asztmatikus
1880 27| abból, amit õ tart magáról, kijön az illetõnek az igazi értéke.
1881 9 | Kikérem a sértést - rúgta ki maga
1882 2 | elbújni Endre mögé, hogy kikerülje a sok kíváncsi tekintetet.~
1883 22| éppenséggel nem lehetett kikerülni; biz abba bele kell lépnie
1884 19| honvédlovak; az aerariumtól kikölcsönözve.~
1885 18| kell csomagolni és elõre kiküldeni igás kocsin a vasúti állomásra.
1886 77| megöregszik és amikor tényleg kileheli a lelkét. Becsületemre mondom,
1887 38| Kilenc után.~
1888 28| ideje. A nagy kakukk-óra kilencet kakukkolt, a négylovas üveges
1889 65| megyek: bent kell lennem kilencre a hivatalban.~
1890 11| országúttól vagy másfél kilométernyire, sûrû fák között, csak a
1891 26| nagy Szlimóczkyné és a száz kilóra becsült Csathó Lászlóné.)
1892 79| volt, hogy a szivarfüst kimenjen, csakhamar megjelent egy
1893 65| No, ez konty alá való - kínálgatta a hölgyeket -, isteni ajkakra
1894 74| Egyforintos havannával kínált. És még azt mondta rá fitymálva,
1895 35| és amikor császár lett, kinevezte hadnagynak. Uhlarik úr lett,
1896 77| mert lelövöm. Hagyjátok kinn a többit.~
1897 20| A kínos incidens tehát asztalt bontott,
1898 27| haladtak el), kicsirázott, kinõtt és most a késõi melegek
1899 5 | dörömbözni, mire nagy nehezen kinyílott az ajtó és elõcsoszogott
1900 92| Kinyílt a mellékszoba ajtaja és
1901 17| egyszerre ösztönszerûleg kinyúlt egy a pohár után és az éppen
1902 54| Egy jó negyedóra múlva kiöltözködve gyülekeztünk a nagy társalgószobában;
1903 0 | mert a nagy pechet könnyen kipótolhatja ma a gondviselés az asszonyokban!~
1904 71| S ezzel kezdte kirakni a kosárból a kis háromdecis
1905 53| szimbóluma volt emailokkal kirakva. Olyan furcsa volt a sok
1906 13| állottak két oldalt, mint a királyhoz vezetõ garádicsokon a gránátosok.
1907 33| rex non habet calceas« (a királynak nincs csizmája). Zápolya
1908 95| középkori lovag, akit egy királyné számûzött.~
1909 38| valami okosabbat kért a királytól, mint a kamarásságot; megkapta
1910 35| hogy a fõherceget, mostani királyunkat, õ tanította lovagolni,
1911 83| Csapiczky, leányával, Mari kisasszonnyal, úgyszintén Koltay Miska
1912 60| ott a Nedeczkyné, a két kisasszonyával. Az egyik nyoszolyóleány.
1913 91| odahúzták a székeiket a kisasszonyokhoz s ott egy csoportot képezve
1914 49| asztaloknál tarokk folyt, sokkal kisebb pénzben, mint a ferbli.
1915 87| öt-hat felelgetett egymásnak kisebb-nagyobb distanciákról, ki véknyabban,
1916 91| aki most már egyenesen a kísértetekre fogta rá a szemfényvesztést,
1917 97| költészet; zsebkendõjével kisírt szemeit törülgeti, de hasztalan,
1918 42| háztartást vitte és nevelte a kisleányt.~
1919 54| maga Csapiczky ment föl és kisvártatva egy nagy fekete tokkal jött
1920 33| napra, ahogy a riporterek kiszagolták, meghallották. Egy nap ezt,
1921 46| az ördög elszámolni mind, kiszaladtak elénkbe a verandára és nagy
1922 28| burgonyabokor. A nyáron kiszedett fészkekben visszamaradt
1923 18| gondosan a tokba, aztán kiszedi toilette-jeibõl az úti ruhát,
1924 52| diplomatizál, hogy Katicából is kiszorítsa a „férjem” szót, de nem
1925 10| kedvem volna fölbontani a kisztnit és... Was sagst du dazu,
1926 34| Bogozy hevesen. - Ugyan kit csalnának meg? Hiszen mindenki
1927 49| noch mehr?” a bolond is kitalálhatja, hogy herzet kell visszahívni.
1928 11| megtenni a kerülõt, de végre kitalálta Domoróczy, hogy a Polyovkában -
1929 20| van, azoknak a Jézus is kitér. Hordjátok ki a társalgószoba
1930 45| Egyébiránt bocsánat e kitérésért a múltakba, annál is inkább,
1931 59| nyomtatvány, egymás mellé kiterítve.~
1932 52| Kitör a hahota s az egész társaság
1933 53| többi hintók, mindenkinél kitört a zsibongás, a fogadtatás
1934 1 | Kitörülte szemébõl az álmot és szétnézett.
1935 29| részén. Az ablakok némelyike kitörve, nemcsak üveg nincsen benne,
1936 15| uraim és hölgyeim! Nagy kitüntetés ez rám nézve. (Dörzsölte
1937 64| szerencsésen elsimult, az ételek kitûnõek voltak, a borok pedig éppen
1938 41| hiúság, kapzsiság, okosság kiturkálhat egy korona alól és mohón,
1939 35| október 3-ára volt az esküvõ kitûzve a múlt õszön. Másodikán
1940 45| Hirtelen kiugrottam tehát az ágyból.~
1941 0 | végett, hanem csak tréfából, kíváncsiságból, hogy melyiknek lesz több
1942 56| elõtologatni, mert úgy illik, úgy kívánja a sikk.~
1943 4 | mind odajárultak szerencsét kívánni a menyasszonynak, a mamának.
1944 75| mintha a leányom volna; kívánom, hogy a házassági kötelékben
1945 92| nyugodalmas jó éjszakát kívánván, elvezette a csikorogva
1946 29| A kivasalt cilinder és a lakkos topán
1947 23| tudni. Én minden lapból kiveszem az igazat, mert le tudom
1948 27| melegek által félrevezettetve kivirágzott.~
1949 0 | öreg Csapiczky tûkön ült, kivörösödött a jelenet alatt; feszengett,
1950 27| számítani a fölösleget. Kivonás, sokszorozás és összeadás
1951 53| A legrészegebb ember is kizárólag tejjel élt egy idõben (szopós
1952 98| hogy egy boldogabb létben kóborog, nyála végigcsurgott a szakállán,
1953 66| szirupékából és élénken koccintgattak:~
1954 18| Bandi, gyere, koccints vele!~
1955 71| Hopp, hó! Álljatok meg! Koccintsunk egyet! A menyasszony egészségére!~
1956 67| egy ív papírt fölnyirkálta kockákra, aztán egy ceruzát vett
1957 98| szemeit. A két ló pedig vígan kocogott tovább a poros úton. Most
1958 54| magyar díszruhában, mentésen, kócsagos forgós kalpagokban. A kordován
1959 9 | Az utolsó kocsiban ültek a legtöbben. Jézus
1960 21| A hölgyek kocsijához szaladt, azokat sorba kiemelgette
1961 60| állt elõ elsõnek, annak a kocsijára vitettem a bõröndömet.~
1962 8 | ahogy Bogozy mesélte. A kocsik mellett Domoróczy Pista
1963 45| széles udvar tele volt már kocsikkal és kocsisokkal, kik különbözõ
1964 20| amint újra felcihelõdtünk a kocsikra, az Eperjesig tartó rövid
1965 43| Akkor hát menjünk. Van már kocsink?~
1966 87| alatt elõszedte puskáját a kocsiról és nekem nyújtotta.~
1967 33| lova fog látni, de a hintó kocsisa nem, pedig ezen gyakorlati
1968 45| tele volt már kocsikkal és kocsisokkal, kik különbözõ livrèe-kben,
1969 81| Mit adjak a kocsisoknak enni?~
1970 98| se lehetett látni, csak a kocsist, a hortyogó telekkönyvi
1971 98| ágában sem volt megállítani a kocsit. Hajnalodott. Mindjobban
1972 65| hagytam el? Hát igen, egy kocsmáros megvette potom áron a szirupékát,
1973 97| nem - dünnyögte -, az is kölcsön van kérve.~
1974 32| pára. A négyesek ki voltak kölcsönözve. Innen a szerszám, onnan
1975 49| egy része a szakállból van kölcsönvéve.~
1976 97| de a hervadásban is van költészet; zsebkendõjével kisírt szemeit
1977 56| nevezetességét, melyrõl három költõ írt versenypoémát. Itt is,
1978 33| értesülése szerint, hogy saját költségén két pár kordováncsizmát
1979 87| Szóval, csak a bacilusok kölykeznek olyan szaporán, mint a tósztok.
1980 38| Nem ér öt garast. Königgrätznek egyebe sincs e kerek földön,
1981 72| Könnigrätz apó fölpattant, sárga szemei
1982 35| könnyei csurogtak, és az egyik könnycsepp, miután végigszaladt volna
1983 26| föl bírta volna venni a könnyebb társalgási hangot.~
1984 68| egymást. S mindez bizonyos könnyedséggel, nagyvilági fölületességgel,
1985 85| vörös arcát elöntötték a könnyek, s bal kezével (a jobbal
1986 0 | veszteni, mert a nagy pechet könnyen kipótolhatja ma a gondviselés
1987 43| de milyen elõkelõ volt e körben „Hozom” úr is. Egyebütt
1988 34| A körülállók nevettek, de Königgrätz
1989 87| unom az effélét. Végre is a körülményektõl függ. Lesz egy kis parázs
1990 84| egyszer születnék, Stefi, körülnéznék a szobában, hogy van-e bent
1991 88| rá Königgrätz apó, ki a köszvényes lába dacára úgy irgett-forgott,
1992 95| lumpoló társaság, melyet nem köt az etikett.~
1993 3 | kompánia benne volt már a kötekedésben, tudták, mit akar mondani,
1994 75| kívánom, hogy a házassági kötelékben boldog legyen. És hiszem
1995 90| Nem, nem! Tudom én, mi a kötelesség.~
1996 2 | Csapiczky nem azt tenné, ami kötelessége egy Csapiczkynak. Íme, leányom,
1997 84| ez nem elég, érzem, hogy kötelességeim ezzel nem értek véget. Volt
1998 44| jól tudták, hogy azok a kötelezvények nem érnek egy hajítófát
1999 40| história. De az öreg Csapiczky kötelezvényével csak nem úgy van?~
2000 89| Endre vissza akarta adni a kötelezvényt.~
|