1825-csusz | cuked-fiaka | fiat-huszo | huvos-kotel | koten-mehet | mehr-partn | parun-szolg | szoli-vezet | vicc-zuhat
Bekezdés
2501 49| Herz, was willst du noch mehr?” a bolond is kitalálhatja,
2502 58| szippantott egy szintén méhvel díszített burnót-szelencébõl.)
2503 49| ellenben azt hajtogatja: „Mein Herz, was willst du noch
2504 94| Meiner Seele! Gyönyörû.~
2505 95| Keviczky mélabúsan hajtotta meg magát, mint
2506 27| kinõtt és most a késõi melegek által félrevezettetve kivirágzott.~
2507 72| Mind, mind. Úgy meg tudtak melegíteni mindjárt az elsõ percben,
2508 33| a mohácsi csatát, ahol, mellékesen legyen mondva, részt vett
2509 92| Kinyílt a mellékszoba ajtaja és belépett a menyasszony.
2510 35| feketén csöppent le a hófehér mellényre. Az ördög tudja, hogy lehet
2511 98| hibát. Feje lehanyatlott mellére, õ se volt vasból, egy-egy
2512 42| kurta rózsaszín szoknyában. Mellette állott a nevelõnõ, egy lépéssel
2513 27| szerencsétlenségeket szerencsékké.) Mellõzöm a tömérdek bon mot-t és
2514 39| morgott valamit a tudományok mellõztetésérõl az úgynevezett középosztálynál,
2515 50| mindenesetre tiszteletre méltók, édes bruderkám. Ami pedig
2516 68| vágyuk, csak szeretetre méltóknak és elõkelõknek látszani,
2517 15| örömtõl.) De hát csak le méltóztattok szállni és megtisztelni
2518 74| és így szólt a beállott mély csöndben ünnepélyesen:~
2519 3 | is csak egy rossz álom, melybõl föl-fölrázzák magukat a
2520 41| vágynak és törekszenek, melyeket a hiúság, kapzsiság, okosság
2521 41| között a nagy mindenségben, melyekre az emberek vágynak és törekszenek,
2522 53| szivartárcáját a zsebébõl, melyen egy méh, a takarékosság
2523 0 | tréfából, kíváncsiságból, hogy melyiknek lesz több szerencséje. Bizony
2524 47| Hadd lám, melyitek fél a sötéttõl, hm - évelõdött
2525 49| nagy agyagszínû bajusszal, melynek egy része a szakállból van
2526 29| más világba, magasra vagy mélyre. Hej, sokat ér az a becsületes
2527 36| és ugrásokra ösztökélte - menekülni vágyván a szíjtól és csörömpöléstõl. (
2528 79| nagy tõkéjét, s a fiú ide menekült a maradékkal.~
2529 70| negyedik falunál egész kígyózó menetté gyûltünk, nagy sora a phaetonoknak,
2530 93| Menjen maga, kegyetlen tigris!
2531 1 | mondta a vendégeinek, hogy menjenek. Inkább a nyelvemet vágatnám
2532 2 | életrevalóbb nép ez az utóbbi, de mennyivel szebb az élet odafönn e
2533 9 | férfiak mind tiltakoztak, mennyre-földre esküdözvén, hogy Katica
2534 56| Madame Wraneau mentegetõzött.~
2535 18| Én mentem elöl a bokrétás bottal.~
2536 7 | most is azt hiszem, hogy menten megüt a guta.~
2537 54| néhányan magyar díszruhában, mentésen, kócsagos forgós kalpagokban.
2538 26| úgy tudom, ott hagyta a mentét mindaddig, míg mind át nem
2539 18| háziasszony nincs bent, mert a menyasszonnyal még sok a baj. Az összes
2540 22| Csapiczkyak sohasem kérdeztek a menyasszonyaiktól - felelte büszkén.~
2541 53| Csapiczky nem viheti két lovon a menyasszonyát. A Csapiczkyak négylovas
2542 7 | az én ruháim és Katica menyasszonyi ruhája. Chatelottól, rue
2543 53| korában). Láttam már szemérmes menyasszonyokat, gyönge, törékeny liliomokat
2544 47| Ötven és néhány szoba van a menyasszonyom öregeinél.~
2545 3 | szemsugarak azok, melyek egy menyasszonyra lövellnek ilyenkor a csúf
2546 22| Itt a menyecske; a magáé, átadom.~
2547 2 | Kedves menyem! - szólt ünnepélyesen s
2548 73| nagyzolunk. Az ember rá se mer már gyújtani egy jóravaló
2549 8 | széles, a csüdje nagyon meredek: szóval közönséges olcsó
2550 98| kukoricaszárak és a mákok meredeztek hellyel-hellyel, mintha
2551 36| zörejével még csak ijesztgette, merészebb fickándozásra és ugrásokra
2552 9 | Ön is azt mondja - mereszté rám a tekintetét bizonytalanul.
2553 89| a falu - és csodálkozva meresztgette szemeit a szürkülõ éjszakába.~
2554 82| Semmit - felelte Csapiczky mérgesen.~
2555 42| lennünk Lazsány felé; fogadni mernék, hogy e pillanatban már
2556 57| hatalomnak ez a szertelen mértéke szinte megrészegítette egy
2557 58| Valóban kedvteléssel merülök el a múltakba, s e különbözõ
2558 21| kedvenceim a nyírfák, valóságos mesebeli ezüst erdõvé varázsoltak,
2559 8 | útközben, mint ahogy Bogozy mesélte. A kocsik mellett Domoróczy
2560 35| mint elölálló apródjai a messzirõl kéklõ óriásoknak.~
2561 35| király tán el is felejtette mesterét, mikor egyszer csak egy
2562 50| azt bizonyos alkalmakkor mesterségesen egy rakásra hordjuk, kinek
2563 7 | arisztokratikus gõggel. - Hozzon egy meszely törkölypálinkát.~
2564 99| szép arc, ovális, finom metszetû, melyet még csak jobban
2565 78| elõzékeny Csapiczky el nem metszi.~
2566 27| kenyérhez és sóhoz”, - hogy a mézet nem is mondjam, mert az
2567 87| szó beleágazik egy másik mezõbe és fölszólalásra provokál
2568 98| lehetett venni az utat, a mezõket, melyeken csak a kukoricaszárak
2569 55| megáll elõttetek durván, meztelenül.~
2570 51| Most a miénk.~
2571 75| kutyaugatást, eleinte szabódott, de mihelyt azt mondták, hogy én szeretném
2572 15| Mik a Katica szülei?~
2573 18| mégis szeretlek benneteket - miközben engem is átölelt barátságosan
2574 50| a fejét - ez itt szokás minálunk és a szokások mindenesetre
2575 26| tudom, ott hagyta a mentét mindaddig, míg mind át nem keltek
2576 77| hogy kapitális gyerek vagy. Mindamellett adj még egy gyufát. Hallottál-e
2577 41| szempillanatig végignyargalt mindazon dolgok között a nagy mindenségben,
2578 43| bántak a pénzel, mintha mindegyiknek egy bankóprése volna otthon.
2579 13| az ambituson mint kukta a mindenes, aki elõbb még fát vágott.~
2580 64| házigazda annyit tudott mondani mindenikrõl, kinek pincéjébõl való,
2581 41| mindazon dolgok között a nagy mindenségben, melyekre az emberek vágynak
2582 28| riporter be tudott jutni mindenüvé, a nõi boudoiroktól kezdve
2583 98| megállítani a kocsit. Hajnalodott. Mindjobban ki lehetett venni az utat,
2584 58| Csapiczky mindnyájáról tudta, kik legyenek.~
2585 17| rendezkezéshez kezdett, eligazítván mindnyájunkat.~
2586 50| tónus nemessége a mienk mindnyájunké. Csak szét van osztva és
2587 75| Ha az elsõ kocsi megállt, mindnyájunknak meg kellett állapodni, ilyenkor
2588 4 | etnográfus, hanem csak násznagy? Minek szóljon le egy vidéket,
2589 68| szomszédjuk vagy a vis-à-vis-juk minél pompásabban érezze magát...~
2590 81| Sárosban, és majd nézz meg minket reggel, ha megvirrad. Én
2591 26| volt bõszülve a témájába, mintsem föl bírta volna venni a
2592 64| bepillantást engedett a sárosi misztériumokba.~
2593 42| hercegek! Tudják ám ezek, mitõl döglik a légy.~
2594 3 | ahogy az alföldi gazdagok jó módja és urasága csak egy száraz,
2595 35| azt mondják, rendkívüli módon. Uhlarik Pista eperjesi
2596 28| volna haza a szabó. Elõkelõ modora miatt õ volt a báli tudósítónk,
2597 2 | szeretne valahogy elbújni Endre mögé, hogy kikerülje a sok kíváncsi
2598 43| nyert, söpörte be a bankóit mogorván, kedvetlenül, mintha restellné,
2599 33| mondom. Vegyük például a mohácsi csatát, ahol, mellékesen
2600 29| imitt-amott ép még, és a mohhal benõtt zsindely is rajta
2601 41| kiturkálhat egy korona alól és mohón, de zavartan dadogta:~
2602 67| bruderkám? He hepciáskodj, brát moj slatki. Igazat mondj, nem
2603 12| Ozaj dusa moja! (Ugyan, lelkem.) Hova gondolsz?
2604 47| Bon jour mon frère.~
2605 84| minden okosat a katonák mondanak. Mert én azt mondom, hogy
2606 2 | Mindenkinek volt valami mondanivalója, majd szétszedték.~
2607 98| akinek annyira tetszik ez a mondás, hogy sorba járja a férfivendégeket
2608 26| jónak látta így vezetni a mondatot: „sohasem nõsültek pénzszorultságból!”~
2609 67| brát moj slatki. Igazat mondj, nem törik be a fejed.”
2610 27| Mit mondjak a templomi ceremóniáról?
2611 28| Mondjam-e, hogy se a menyasszonynak,
2612 49| mondani? Ejnye, mordizom adta, mondod mindjárt, hogy: a feleségem.~
2613 27| vándorolnak; még a saját násznagyi mondókámat is agyonhallgatom. (Ha hallani
2614 0 | meggondolná, egy kukkot se mondott, csak egy inasnak súgott
2615 55| bútorok. Königgrätz apó mondotta is egypárszor magyarázatul:~
2616 62| dühvel Csapiczky. - Hát nem mondtam már, hogy te vagy a Jean?~
2617 33| ahol, mellékesen legyen mondva, részt vett Csapiczky Pál
2618 54| Átadtam a csomagot, mondván, hogy ifjabb Csapiczky úr
2619 84| lehet háború. De ezt már Montecuculi mondta. Hiába, minden okosat
2620 75| élethíven, hogy a Nedeczkyné mopszlija, akit mindenütt magával
2621 49| kell azt mondani? Ejnye, mordizom adta, mondod mindjárt, hogy:
2622 14| Hej, more, elõ azokat a szerszámokat!
2623 39| Krivday megvetõleg morgott valamit a tudományok mellõztetésérõl
2624 83| apó is ellágyult s valamit morzsolgatott a szemei közt, de azután
2625 3 | az írást és ott tartotta, morzsolgatta kezében a keszkenõvel együtt.~
2626 11| gavallérok leugráltak, üde mosollyal, kifogyhatatlan kedéllyel,
2627 1 | daliás szõke fiú, csupa mosoly, csupa élet. Amint észrevette,
2628 25| rajta. Ez volt talán az elsõ mosolya a koszorú alatt.~
2629 35| verõfényesen sütött a nap, nevetõ mosolyával beragyogva a szelíd hegyeket,
2630 53| éppen - hárítá el kesernyés mosolygással a kellemetes gyanúsítást -,
2631 0 | számát kellett eltalálni. Mosolygós arccal vesztettek, nyertek,
2632 21| ahogy csak egy bolond poéta mosolyog.~
2633 29| másik elkapta a szemét; mosolyogtak a hozzájuk intézett kérdésekre
2634 25| sárfolton. A bájos menyasszony mosolyogva lépegetett rajta. Ez volt
2635 35| huszármesterséget, hogy a fõherceget, mostani királyunkat, õ tanította
2636 30| méltóságos úr (a Katica mostohaapja) mint afféle katona, inkább
2637 93| vélekedének mások -, de egy mostohaleány! Mégiscsak gyönyörû dolog.~
2638 75| pedig ürítem az én kedves mostohaleányom, Bajnóczy Katalin egészségére,
2639 27| Mellõzöm a tömérdek bon mot-t és aperçut, melyek egyugyanazon
2640 90| kiáltá egy elutasító mozdulattal. - Ne okozz nekem keserûséget...
2641 16| egyszerre csak elkezdték ütemre mozgatni a nyakukat és a lábaikat,
2642 60| szokása szerint az orrát mozgatta gúnyosan Szlimóczkyné, a
2643 2 | urak között, kik elõkelõen mozognak és beszélnek! A „flanc”
2644 45| Mikor a kapuhoz értünk, egy mozsár dördült el, aztán pukk!
2645 64| A mulatságos aggastyán hamiskásan kacsintott
2646 57| mondani, uram, hogy szereti a múltakat, hogy szeret emlékezni amaz
2647 18| ne okoskodj, olyan öreget mutat.” „Éppen azért, mamám.”~
2648 53| róka és hidegen érinti a mutatkozó poézis. Minden a fejlõdéstõl
2649 42| És mutatóujjával az ádámcsutkáját birizgálta.~
2650 57| közelebbieken színes napernyõk mutatták, hogy úri hölgyek ülnek
2651 65| mondá, két piros képû urat mutatva be - de genere Tass. Be
2652 91| hasból tudott ilyen nagy mûvészettel ugatni), aztán megint vakkantott
2653 98| Gratulálok, nábob úr, de azért a tollat mégse
2654 18| minden. Teringette, még nádorispán is, ha nem volna a nádorispánság
2655 18| nádorispán is, ha nem volna a nádorispánság eltörülve. Hallom, most
2656 28| újságírókhoz, kik kitaposott nadrágban, kigörbített sarkú cipõkben
2657 79| magukat a küszöb elõtt és a nadrágjuk nagyon el volt kopva, mert
2658 57| órákra, amikor még az apja, nagyapja asztalánál szolgáltak föl
2659 95| sugár alak, szinte törékeny. Nagyban emelte az egyszerû fehér
2660 57| önérzettõl, mint egy spanyol nagyköveté.~
2661 74| teremtette! Ezek élnek még csak nagylábon!~
2662 43| Sohase láttam olyan elegáns nagylelkû ferblit, mint itt. Úgy bántak
2663 64| láthatatlanul a fenséges és nagyméltóságú szellemek mindnyájan.~
2664 46| somhegyi Garzók, a bánújfalusi Nagyok, a báró Kramlyak, a koronkai
2665 92| Nagysokára mégis megérkeztünk Vándokra;
2666 5 | papucsban, pongyolában egy nagyszakállú zsidó. Megpillantván az
2667 28| úrias hanghordozásával még a nagyuraknak is imponált, és mint riporter
2668 68| bizonyos könnyedséggel, nagyvilági fölületességgel, úgyszólván
2669 11| mert Sárosban bizonyosan nagyzással pataknak nevezik az eret,
2670 73| szegény sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember rá se mer már
2671 99| kérem, ne legyen olyan naiv”.~
2672 24| Sámuel úrnak, és visszakéri a nála lévõ térítményemet. Megteszi?~
2673 65| hordó van még belõle s az is nálam van. Hol termett? Isten
2674 12| Hm, tegnap még a Prunelle Naltet se volt nekik elég jó.)~
2675 23| mert már az ipamtól, napamtól elõbb megtudták.~
2676 57| a közelebbieken színes napernyõk mutatták, hogy úri hölgyek
2677 19| szerez neki a legboldogabb napján. Aminõt csak egyet adnak
2678 4 | násznagynak hítt meg a múlt napokban.~
2679 34| Miért csinálta volna III. Napóleon az államcsínyt éppen december
2680 33| beszéli a dolgokat napról napra, ahogy a riporterek kiszagolták,
2681 13| õszirózsa himbálózott és a napraforgók. Imitt-amott királyi kevélységgel
2682 33| Hírlap és beszéli a dolgokat napról napra, ahogy a riporterek
2683 6 | markomba nyomták a bokrétás nászbotot és éppen meg akartunk indulni,
2684 27| vándorolnak; még a saját násznagyi mondókámat is agyonhallgatom. (
2685 13| mindenesetre elfogadom a násznagyságot, de hol lesz az esküvõ?~
2686 8 | a Keviczkyek, Pruskayak, Nedeczkyek, Niczkyek, akik mind külön
2687 91| és fölhajtotta az isteni nedvet.~
2688 49| pántlikás sörényû nyakát negédesen.~
2689 49| született ösztön, mert mind a négyen tudnak tótul.~
2690 22| Az öregem négyesét nem látom - mondta Endre
2691 93| Ida, vond vissza a második négyest, amit Keviczkyvel táncoltál
2692 79| mindenkit pompás csörgõs szánon, négylovason. Reggel aztán otthon találták
2693 76| A báró negyvenöt éves férfi volt és nõtlen,
2694 54| a nagy társalgószobában; néhányan magyar díszruhában, mentésen,
2695 29| terhükre vagyunk. Endre néhányszor elõhúzta az óráját. Katica
2696 77| hogy csak az elsõ halál nehéz neki, a másikat már jól
2697 5 | elkezdett dörömbözni, mire nagy nehezen kinyílott az ajtó és elõcsoszogott
2698 29| egykori kõkerítése is hézagos, néhol összeomlott és a kövek szerteszét
2699 50| ámbár Königgrätz apó és neje akkor is rimánkodott, hogy
2700 9 | maradtak és csak a vezérek nejei szültek fiakat.~
2701 13| úgynevezett „sárosi õrszem”-nek a szeme, ki arra vigyáz
2702 16| Domoróczy paripája pedig nekiiramodott ezekre a hangokra az exercírozásnak,
2703 65| isteni ajkakra méltó nektár. Ennek a neve „szirupéka”,
2704 42| istenem, honnan vegyek én nektek holdvilágot?~
2705 1 | és apró tisztviselõk, kik nélkülöznek, esetleg éheznek titokban,
2706 29| ablakok némelyike kitörve, nemcsak üveg nincsen benne, de ráma
2707 63| Némely közellevõ fogatot bevártunk
2708 11| kastélyok tornyai látszottak ki. Némelyek nem akarták megtenni a kerülõt,
2709 29| innensõ részén. Az ablakok némelyike kitörve, nemcsak üveg nincsen
2710 28| mert sokat árthatna, ha némelykor elkiáltaná magát, hogy a
2711 35| aerariumnál és nem volt nemesember. De hát akkor hogy lehetett
2712 10| otthoni levegõben a gõgõs nemesi észjárás mégis elnyomná
2713 50| ezüstnemû, a griffek, a tónus nemessége a mienk mindnyájunké. Csak
2714 61| ravasz griffet eltanult már a nemességtõl.)~
2715 45| jó régi magyar szavakat németekkel vagy latinokkal fölcserélni,
2716 8 | Nemsokára csakugyan kibontakoztak
2717 58| összeköttetésbe hozzák a jelen nemzedékével.~
2718 20| Dugovics Titusz! Most nem az a nemzeti teendõ többé: a zászlót
2719 68| kollega -, nagy család, a Kund nemzetségbõl; címerük egy hétfelé osztott
2720 55| sok elpusztult itt ma a nemzetségükbõl.~
2721 42| nevelõnõ egy jóképû öreg nénike, madame Wrana - de úgy kellett
2722 2 | hasznosabb, életrevalóbb nép ez az utóbbi, de mennyivel
2723 13| esetben bekiáltja a kastély népének „Chlapci do liberiji!” (
2724 97| Nesze, fogjad - mondá a cigánynak,
2725 78| Erre a parancsszóra nesztelenül kotródtak ki a hajdúk, huszárok
2726 0 | mert nem emlékszem jól a nevekre, hogy az idõ ne vesszen
2727 92| se unatkozának, mert a jó nevelésû sárosi ifjak az elefántságra
2728 54| összevont szemöldökkel nézett a nevelõnõre, ki az asztal körül szorgoskodott.~
2729 42| meghalt, a háztartást vitte és nevelte a kisleányt.~
2730 73| no, Miklós (mert Miklós a nevem), de derék dolog, hogy eljöttél
2731 6 | Én is elmorogtam a nevemet.~
2732 17| Halk, elfojtott nevetgélés hasítja szét a szaggatott
2733 45| strucctollakkal lebzseltek, nevetgéltek, az urakat szólták s pajzánul
2734 17| beszélnek, aztán megint nevetnek.~
2735 58| a nevetéstõl ott, ahol a nevetni való rész következett, hogy
2736 35| verõfényesen sütött a nap, nevetõ mosolyával beragyogva a
2737 56| lakot, Eperjes legnagyobb nevezetességét, melyrõl három költõ írt
2738 11| bizonyosan nagyzással pataknak nevezik az eret, folyamnak a patakot)
2739 71| amit tokaji eszenciának nevezünk, mindenik elé oda téve a
2740 71| maga üvegjét a ráragasztott névvel és születési évszámmal.~
2741 59| mialatt a lorgnette-jén nézegette a cselédeket.~
2742 8 | szétfoszló illúzió szemüvegén át nézegettem). A feje se szép; fûzött
2743 38| Csapiczky habozva. - Ha jól nézem nem is az enyém, csak úgy
2744 33| elérése kontempláltatik; nézete szerint tehát a lovas lovának
2745 7 | Magam is megváltoztattan nézetemet a jövõjérõl.~
2746 54| egymásra; - mert ha egyebüvé néznétek, meg találnátok látni, hogy
2747 69| leányaival és lorgnetten át nézte koronkint a vidéket. Szóval,
2748 22| meg, mert egyetlenegyszer néztem csak hátra, mikor az anyakönyvvezetõtõl
2749 81| nekünk Sárosban, és majd nézz meg minket reggel, ha megvirrad.
2750 54| percek eseményeire, és ne nézzetek sehova, csak egymásra; -
2751 60| nyoszolyóleány. Ahol jön, ni, a csalitos alján a két
2752 8 | Pruskayak, Nedeczkyek, Niczkyek, akik mind külön fogatokon
2753 49| Mein Herz, was willst du noch mehr?” a bolond is kitalálhatja,
2754 3 | Pedig hogyan nézik a növését, formáit, idomait, mint
2755 95| De szép is volt. Magas növésû, sugár alak, szinte törékeny.
2756 28| tudott jutni mindenüvé, a nõi boudoiroktól kezdve a király
2757 2 | családi kriptára. Csak a nõk részére. (Gúnyosan pislogott
2758 54| kardok kevélyen csörögtek, a nõkön a selyemruhák rejtélyesen
2759 33| írta a Vatikánba, hogy »rex non habet calceas« (a királynak
2760 12| Nosza, fölkerekedett az egész
2761 79| csakhamar megjelent egy izmos nõszemély. Meg lehetett ismerni, hogy
2762 14| szerszámokat! Hamar valami szomorú nótát! A legszomorúbbat.~
2763 76| negyvenöt éves férfi volt és nõtlen, családtalan, a kripta tehát
2764 35| gyöngén meglökte idõsebb nõvérét, Idát: „Nini, a bácsika
2765 55| Kedves még, meleg még és nyájas. De majd meglássátok, hogy
2766 82| megfullasztotta az asztma, nyakába esvén Divékynek: „Oh, te
2767 17| dühöngõt tartotta vállánál, nyakánál, derekánál fogva, egyszerre
2768 95| fölségesen illik a koszorú, s nyakára a tündöklõ ékszer. Uramfia,
2769 18| élet alatt), lekapcsolja nyakáról a smaragdos ékszert, amit
2770 16| elkezdték ütemre mozgatni a nyakukat és a lábaikat, a Domoróczy
2771 98| boldogabb létben kóborog, nyála végigcsurgott a szakállán,
2772 70| megint pecsenyék, torták, nyalánkságok. Lucullus asztala se lehetett
2773 35| augusztusban tartotta, a nyarat októberben. Fölséges utunk
2774 43| szemintéssel búcsút véve, odább nyargalt.~
2775 29| arisztokráciával”, és tele volt nyegleségekkel és adóssággal.~
2776 8 | csakugyan valami gonosz dzsinn nyelte el a prüszkölõ, tüzes lovaikat,
2777 63| brat!” Mert a Sáros megyei nyelv ilyen zagyva. Régente is
2778 1 | hogy menjenek. Inkább a nyelvemet vágatnám ki.~
2779 73| doma robiensis”. (Felvidéki nyelven azt jelenti, hogy „otthon
2780 49| ravaszkodás, mert itt nem a nyereségvágy játssza a szerepet, hanem
2781 43| volna vágnod”, csak aki nyert, söpörte be a bankóit mogorván,
2782 0 | Mosolygós arccal vesztettek, nyertek, mintha két Rothschild játszana,
2783 92| elvezette a csikorogva nyiladozó kapun.~
2784 85| rángatott ki a waffenrokkja nyílásából egy iratot.~
2785 98| búcsúkurjongatásokat, melyek nyilván az öreg Csapiczkynak szóltak,
2786 49| Csapatosan jár a varjú”, nyilvánvaló, hogy sokadmagával van a
2787 21| az én szelíd kedvenceim a nyírfák, valóságos mesebeli ezüst
2788 87| A közeli nyírjesben egy csomó fácán röppent
2789 6 | egy livrèe-s szolga szembe nyitja a külsõ ajtót s nagy szuszogva
2790 60| annak az egyik fiókját nyitotta ki, és onnan kotorászott
2791 79| Az üveges ajtóban, mely nyitva volt, hogy a szivarfüst
2792 49| rettenetes szavak; de az õrnagyot nyomban elfogta a kacagás, mert
2793 16| egynéhányat ösmertem föl ezen a nyomon a gortvai egyenruhákból.
2794 6 | Nekem a markomba nyomták a bokrétás nászbotot és
2795 59| meglepte a sok fekete szegélyes nyomtatvány, egymás mellé kiterítve.~
2796 60| kisasszonyával. Az egyik nyoszolyóleány. Ahol jön, ni, a csalitos
2797 16| Katicának anyja van, aki egy nyugalmazott õrnagyhoz, Lazsányi Istvánhoz
2798 38| kerek földön, csak egy kis nyugdíja. Elég címeres szamár volt,
2799 92| lekapcsolta az elsõ két lovat és nyugodalmas jó éjszakát kívánván, elvezette
2800 27| Nyugodt lehet.~
2801 39| Sõt inkább - felelte nyugodtan -, mert az esküvõ utáni
2802 49| fogat a vendéglõ elõtt. Négy nyugtalan paripa kapálta a földet
2803 45| jelen is elég leírnivalót nyújt. Mikor a kapuhoz értünk,
2804 40| platinát lehet még jobban nyújtani, mint egy lakodalom leírását.
2805 69| Szóval, igen elõkelõ képet nyújtott az egész Szlimóczky család.~
2806 84| mosolygott, egyszerre tízen is nyújtották a tárcájokat, mintha vezényelnék
2807 15| malacfarkszerû görbületben nyújtván azt oda a legújabb dzsentriszokás
2808 36| félre. Szép vékony lábú, nyúlánk, nemes fejû állat volt,
2809 48| Visszafordulhatsz már, fráter, elkéstél. Odaadtuk már a leányt másnak.~
2810 76| egyik Pruszkay által, aki odaállt volt a hintajához egy kicsit
2811 43| szemintéssel búcsút véve, odább nyargalt.~
2812 15| mennyi név... - Ezalatt mi is odaértünk Endrével; egy csöppet se
2813 2 | mennyivel szebb az élet odafönn e szeretetreméltó urak között,
2814 91| egyszerre; a fiatalemberek odahúzták a székeiket a kisasszonyokhoz
2815 6 | egy krétát a pohárszéken, odaintette a Matykó inast és fölírta
2816 4 | A vendégek mind odajárultak szerencsét kívánni a menyasszonynak,
2817 9 | banda, hátul a cimbalom odakötözve a saraglyához, elöl a brúgó,
2818 83| tajték volt a paripa. Már odakünn kezdte a panaszkodást Miska,
2819 97| Odamentem hozzá és a fülébe súgtam:~
2820 46| bátyjának arisztokratikusan odanyújtotta a két ujját.~
2821 97| fogjad - mondá a cigánynak, odanyújtván neki a fácánt.~
2822 39| középosztálynál, aztán õ is odasomfordált, ahol a legnagyobb volt
2823 91| Odaszaladt, fölverte és elejtett egyet,
2824 13| mindenütt a sztereotip odavezetõ jegenyefákkal, melyek úgy
2825 21| elõkerült és keresi, hát odavittem hozzá:~
2826 22| néhány lépésnyire volt az ódon, romladozó kastélytól.)
2827 78| közbe pajzánul Keviczky Ödön, nem minden alapos célzás
2828 11| majd az öreg Csapiczkyt ölelte meg nagy szeretettel: „Lefõztél,
2829 55| már, de most még tetszetõs öltözetben. Kedves még, meleg még és
2830 50| most már egy, kettõ, három, öltözködjetek hamar, hogy mehessünk.~
2831 89| vagyunk. Csak még az asszonyok öltözködnek. Teringette, az a sok limlom,
2832 53| lehetett a szobámból, ahol öltözködtem, amint sorba üdvözölték
2833 42| hogy e pillanatban már öltöztetni kezdik a menyasszonyt.~
2834 46| Itt öltözzem föl, vagy ott is lesz hely? -
2835 2 | mindegy. (Végtelen keserûség ömlött el arcán.) A fõ az, hogy
2836 52| Az öné?~
2837 57| tokás arca fölfúvódott az önérzettõl, mint egy spanyol nagyköveté.~
2838 56| szeretem az egyszerûséget. (Önmagával megelégedve dörzsölgette
2839 37| Önöknek nincsen érzékük a tudomány
2840 27| tányérok és csészék, mint öntötte le az egyik szósszal éppen
2841 81| No hát, látod, ilyen ördögünk van nekünk Sárosban, és
2842 15| átalakul kártyakompániákká. Az öregebb hölgyek összeülnek egy-egy
2843 21| kiemelgette udvariasan, az öregebbeknek kezet csókolt, a bakfisektõl
2844 67| figyelmeztette, különösen az öregebbjét: „Igaz évszámot tessék mondani,
2845 47| szoba van a menyasszonyom öregeinél.~
2846 22| Az öregem négyesét nem látom - mondta
2847 21| aztán maga Königgrätz apó, öregesen aprózva Szlimóczkynéval,
2848 75| meddig fog ez tartani? Itt öregszünk meg, uraim.~
2849 21| egy-egy csókot lopott az öregurak pajzánságával, azután karját
2850 80| a szülei hajlékot, talán örökre, hogy új fészket építs magadnak;
2851 33| ezek a hazugságok! Micsoda öröm volna efféle újdonságokat
2852 26| be kell várni, mert õ az örömapa, Mari húgom pedig az egyik
2853 87| võlegényt, a menyasszonyt, az örömapát, hát erre aztán felelni
2854 15| és ragyogott az arca az örömtõl.) De hát csak le méltóztattok
2855 43| játékos társai, mintha szívbõl örülnének a sikerének. „Hurrá! derék
2856 48| És ha sikerül az elõadás, örülünk neki, tapsolunk magunknak,
2857 41| szerit-számát nem tudva, nem ösmeri a lovait!~
2858 18| a legasszonyosabbat: ne ösmerjék meg a vasúton, hogy mi járatban
2859 8 | Egy szép leánnyal ösmerkedtem meg Bártfán a múlt nyáron,
2860 69| Ösmerte, Königgrätz apó? - kérdezte
2861 59| A házhoz járatosak már ösmerték az öregúr gyöngéjét, hogy
2862 27| Kivonás, sokszorozás és összeadás dolga minden. Ha azt, amit
2863 8 | azokon hatan-heten ültek, összegyömöszölve, mint az arató tótok. A
2864 4 | hova jutok ebben a bolondos összehasonlításban! Mi köze ahhoz egy násznagynak,
2865 68| is felejtették az egész összeírást. Hisz úgy röpködtek a változatos
2866 27| bajos lesz õket ítéletnapkor összekeresgélni.~
2867 22| tegnapelõtt oda mentek ki, összekészülõdni a lagzihoz, de voltaképpen
2868 58| ízlését, szokásait mintegy összeköttetésbe hozzák a jelen nemzedékével.~
2869 84| A bennszülöttek összenéztek, de senki se mosolygott,
2870 63| Csapiczky leszállott és összeölelkezett az atyafiakkal, a lutheránus
2871 19| koccintott vele, aztán összeölelkeztek és vége volt a haragnak,
2872 29| kõkerítése is hézagos, néhol összeomlott és a kövek szerteszét hevernek,
2873 98| beszélt magyarul, de ha összeszedte az eszét, alig ejtett jelentékeny
2874 92| madár láttán, maga a mama is összeszidta Keviczkyt:~
2875 15| kártyakompániákká. Az öregebb hölgyek összeülnek egy-egy szögletbe a kanapéra,
2876 1 | is, kis urak, nagy urak, összevissza, ami egyébiránt nem jelent
2877 54| A gazda összevont szemöldökkel nézett a nevelõnõre,
2878 36| fickándozásra és ugrásokra ösztökélte - menekülni vágyván a szíjtól
2879 49| csak a velük született ösztön, mert mind a négyen tudnak
2880 17| derekánál fogva, egyszerre ösztönszerûleg kinyúlt egy a pohár után
2881 92| megérkeztünk Vándokra; egy ötablakos cserepes ház elõtt megállott
2882 1 | tudnak megválni az utolsó ötforintosuktól.~
2883 10| hagyományt eltaposhat egy rossz ötlet kedvéért, hát megteszi.~
2884 8 | Ezen a „szamár ötleten” megütközött Pruszkay Stefi
2885 50| Chatelot nevû szabó. Egy jó ötletke az egész. Mindössze annyi
2886 72| kápráztató földi jólétbe és az ötletnek kedvességébe.~
2887 95| levetette, itt hagyta; nem az övé. Itt semmi sem úgy van,
2888 0 | kis kéz remegni látszik az övében.~
2889 68| Özvegy Szlimóczkyné - magyarázta
2890 33| kordováncsizmát varratott õfelségének.”~
2891 77| Becsületemre, zöld vagy, cimborám. Óh no, majd meglátod a virradatnál,
2892 38| szamár volt, hogy nem valami okosabbat kért a királytól, mint a
2893 84| Montecuculi mondta. Hiába, minden okosat a katonák mondanak. Mert
2894 18| bogánccsal.” „Ugyan, ne okoskodj, olyan öreget mutat.” „Éppen
2895 41| melyeket a hiúság, kapzsiság, okosság kiturkálhat egy korona alól
2896 87| kivált az átkozott tósztok okozták: egyik is, másik is felköszöntötte
2897 90| elutasító mozdulattal. - Ne okozz nekem keserûséget... Fájna,
2898 35| azért jutott eszembe, mert október 3-ára volt az esküvõ kitûzve
2899 35| augusztusban tartotta, a nyarat októberben. Fölséges utunk volt Eperjesig,
2900 50| vagy azé, akinél látod, de okvetlenül valakié; a fény, a pompa,
2901 8 | meredek: szóval közönséges olcsó ló.~
2902 22| kertkerítése és az út másik oldalán veszteglõ fazekasszekér
2903 90| Bogozy vidáman lökött meg oldalba:~
2904 0 | valamit, aki elvezette a bal oldali ajtón.~
2905 62| szerelmét elõadja, minden ember oldalnyilallást kap a nevetéstõl.~
2906 77| virradatnál, hogy miképp olvadnak le a négyesek. Hehehe. Mondhatom
2907 15| letörölve, de azért még olvashatóan ott állt fölírva krétával: „
2908 27| Még kevésbé untatom az olvasót az ebéd apró-cseprõ részleteivel,
2909 80| Errõl csakugyan olvastam.~
2910 71| üvegeket, telitöltve azzal az olvasztott arannyal, amit tokaji eszenciának
2911 13| Olyanformán jött ki, mintha még vagy
2912 65| egy hordóban. Hogy mikor omlott be a pince - semmi annale
2913 19| közönséges halandóknak. (Õneki egyébiránt kettõt adtak
2914 59| oOo.~
2915 31| gargarizálni a következõ kezdetû opera-áriával: „Oh, éj, te megtudod...”~
2916 12| anyakönyvvezetõ és a pap már egy órája várnak. Hiszen a párizsi
2917 29| Endre néhányszor elõhúzta az óráját. Katica is többször kérdezte:~
2918 25| Hány órakor lesz az esküvõ?~
2919 57| hogy szeret emlékezni amaz órákra, amikor még az apja, nagyapja
2920 53| Königgrätz apó minden órát megállítatott, hogy ne konfundálják
2921 11| csillogó lélekkel, de az orcáik, ruháik gyûröttek voltak,
2922 35| apródjai a messzirõl kéklõ óriásoknak.~
2923 16| van, aki egy nyugalmazott õrnagyhoz, Lazsányi Istvánhoz ment
2924 53| meleg elevensége. Az öreg õrnagynak nem sok tekintélye volt (
2925 53| griffek, sasok, zergék és oroszlánok ágaskodnak, ez a méh...
2926 1 | cvikkeren keresztül, melyet az orrán felejtett. Egyenest a menyasszony
2927 60| hogy szokása szerint az orrát mozgatta gúnyosan Szlimóczkyné,
2928 99| csodálatos édes hajlású orrocska, hogy már azért is érdemes
2929 67| fruska volt, szép pisze orrokkal, pikáns girbe-görbe és mégis
2930 96| született hajlamok, a hegyes orrú cipõk perifériájába, a dzsentri-kaszinóba.~
2931 98| zökkenéseknél tért vissza az álmok országából Sárosba; fölpislantott,
2932 27| törött ablak és fazék az országban, azt mind rátok hagyom.”
2933 57| erek kapcsolódnak be az országútba, közelebb, távolabb úri
2934 11| helység oldalt feküdt az országúttól vagy másfél kilométernyire,
2935 13| nem az úgynevezett „sárosi õrszem”-nek a szeme, ki arra vigyáz
2936 28| Õrült sebesen rohant az idõ. Észre
2937 90| szobalány és a szolgálók õrülten futkostak fiókról fiókra,
2938 29| Szûnj meg, öreg õrültté teszel.~
2939 53| Engem hidegen hagynak. Egy orvos elõtt a nagy láz is csak
2940 34| meg velem együtt... a szép õsi formákat. Hisz ez olyan
2941 58| nemesek asztalaihoz, hogy az õsök ízlését, szokásait mintegy
2942 92| Ha nem származik is nagy õsöktõl, de igazi gavallér-szív
2943 55| kantárjaira és a kis bokrétákat az ostorokra.~
2944 68| csak maszkírozza az igazi ostromokat. A színpadi csaták végre
2945 98| mondja egy mellettem álló õsz hajú aggastyán, név szerint
2946 74| bor beszédessé tette és õszintévé.~
2947 13| kertekben már csak egy pár õszirózsa himbálózott és a napraforgók.
2948 35| az esküvõ kitûzve a múlt õszön. Másodikán tehát megindultunk
2949 35| konfúzus, mint a tavaly; az õszt augusztusban tartotta, a
2950 88| igazított és parancsokat osztogatott.~
2951 68| nemzetségbõl; címerük egy hétfelé osztott pajzs, a hét vezérségre
2952 50| mindnyájunké. Csak szét van osztva és ha azt bizonyos alkalmakkor
2953 19| Stefi már el volt készülve - õt immár csak mint tiszteletbeli
2954 10| elhallgatott, de késõbb, mintha az otthoni levegõben a gõgõs nemesi
2955 99| gyûrött, de így is szép arc, ovális, finom metszetû, melyet
2956 12| Úgy értem - tette hozzá óvatosan -, ha még mind megvolnának.~
2957 12| Ozaj dusa moja! (Ugyan, lelkem.)
2958 3 | akar mondani, hát csupa pajkosságból bedugták a füleiket mind,
2959 21| csókot lopott az öregurak pajzánságával, azután karját nyújtotta
2960 68| címerük egy hétfelé osztott pajzs, a hét vezérségre való emlékeztetés.~
2961 29| tartott, az úgynevezett „pakfon arisztokráciával”, és tele
2962 75| leszálltunk s keringtek a konyakos palackok. Bogozynak rögtön ott produkálni
2963 42| fõhercegi kisasszonyok mögött a palotahölgy. A nevelõnõ egy jóképû öreg
2964 96| barátunk talán nem marad meg pályáján, ahol immár szépen kezd
2965 80| Úgy, úgy. Pravdu mas pan brat. (Igazad van, testvér.)
2966 63| Szervusz, te skribler, vitaj pán brat!” Mert a Sáros megyei
2967 83| paripa. Már odakünn kezdte a panaszkodást Miska, hogy ördög vigyen
2968 53| huszárruhában a harmadik, régi pandúrjelmezt viselt a negyedik - persze
2969 98| hellyel-hellyel, mintha egy század panganétos katona állna ott haptákban.
2970 42| igazság szerint azonban csak pani Wrana volt, egy elszegényedett
2971 49| türelmetlenül és hányta-vetette a pántlikás sörényû nyakát negédesen.~
2972 12| az anyakönyvvezetõ és a pap már egy órája várnak. Hiszen
2973 55| Madame Wraneau, miféle tarka papagájokkal hordatja ön föl az ételeket?~
2974 33| tartja magát a hír, hogy a pápai követ azt írta a Vatikánba,
2975 34| Paperlapap! - vágott közbe Bogozy hevesen. -
2976 1 | vettük, már visszajött, egy papírívet tartva kezében; fejét kevélyen
2977 28| boudoiroktól kezdve a király papírkosaráig.~
2978 68| Mikor aztán minden papírra ráírta a nevet és az illetõ
2979 5 | az ajtó és elõcsoszogott papucsban, pongyolában egy nagyszakállú
2980 32| Füst és pára. A négyesek ki voltak kölcsönözve.
2981 23| azt mondta, hogy csak egy paragrafusból álljon a sajtótörvény: „
2982 19| caffanum-párt nem engedi. Nekik nem parancsol a gazda; vigye el a házát,
2983 50| De már itt vagyunk. Hová parancsolod, hogy letegyelek?~
2984 85| Parancsolsz, amicenko?~
2985 78| Erre a parancsszóra nesztelenül kotródtak ki
2986 27| kannibálok se eszik. A haldokló paraszt azt mondja a fiának: „Van
2987 12| állottak ki kíváncsian a kis parasztházak elõtti kertecskékbe, karcsúk,
2988 12| tiszta falun, melyet tót parasztok laknak, csinos leánykák
2989 13| mélyen bent, mintegy elrejtve parasztszemek elõl, állott a kastély.
2990 87| körülményektõl függ. Lesz egy kis parázs ferbli, Königgrätz? Beszélj,
2991 16| a lábaikat, a Domoróczy paripája pedig nekiiramodott ezekre
2992 13| garádicsokon a gránátosok. A parkok sûrû lombozata közül, ha
2993 60| megnézve láttam, hogy különbözõ parókák, álszakállak és bajuszok.~
2994 23| az újságíró hozzátett a pártállása kedvéért. Az öreg Deák azt
2995 74| vásárolva Bertányházán, a partecédulák eszmetársítás útján egy
2996 58| Az egyik asztal tele volt partecédulákkal - ezek az udvartól küldött
2997 65| Aztán egy partecédulát vett föl az asztalról a
2998 59| hogy szívesen flancol e partékkal, de az új vendégeket meglepte
2999 49| van híva. Ha a „hosszú” partner valamelyik szín kiadásánál
3000 49| érti, mint az ellenséges partnerek, a fecsegés nem képez a
|