1825-csusz | cuked-fiaka | fiat-huszo | huvos-kotel | koten-mehet | mehr-partn | parun-szolg | szoli-vezet | vicc-zuhat
Bekezdés
3001 0 | az idõ ne vesszen kárba, párunpárt játszottak tízes bankókban.
3002 11| Sárosban bizonyosan nagyzással pataknak nevezik az eret, folyamnak
3003 11| nevezik az eret, folyamnak a patakot) nincsen most víz, át lehet
3004 80| szépséget pótolni, de nem a patikából, hanem a szív jóságábúl.
3005 15| vörösbort és ünnepélyes pátosszal mondta (õ tudta, hogy kell
3006 7 | Milyen pech! - kiált föl kétségbeesve
3007 0 | jó veszteni, mert a nagy pechet könnyen kipótolhatja ma
3008 1 | megsarkantyúzta a tüzes pejt (anyja, azt mondják, Blackston
3009 75| tart - itt vagyunk mi a példa, én és anyátok.~
3010 0 | elpotyogtat medve-rendjébõl egypár példányt.) Egyszer föl is állt szólásra,
3011 20| Szándékosan adtam, mert példát akarok statuálni... Amelyik
3012 32| Ostobaság volna 25-én távozni és példátlan a történelemben. Várjunk
3013 33| Becsületemre mondom. Vegyük például a mohácsi csatát, ahol,
3014 49| tarokk folyt, sokkal kisebb pénzben, mint a ferbli. Itt hát
3015 43| mint itt. Úgy bántak a pénzel, mintha mindegyiknek egy
3016 83| embert; otthon felejtette a pénzét a másik kabátjában, és csak
3017 19| Hát van-e aztán egy kis pénzmag?~
3018 26| mondani, hogy sohasem voltak pénzszorultságban - de ennek az ellenkezõjére
3019 19| megbántja és kellemetlen perceket szerez neki a legboldogabb
3020 57| szinte megrészegítette egy percre Königgrätz apót s széles,
3021 13| befordul-e a jegenyefák periferiájába vendég, amely esetben bekiáltja
3022 96| hajlamok, a hegyes orrú cipõk perifériájába, a dzsentri-kaszinóba.~
3023 2 | hogy kedvelik. A leányok is pertu szólították. Mindenkinek
3024 33| már akkor is jár vala a Pesti Hírlap és beszéli a dolgokat
3025 3 | föl-fölrázzák magukat a francia pezsgõ szürcsölése közben, mint
3026 70| menetté gyûltünk, nagy sora a phaetonoknak, landauknak, bricskáknak,
3027 5 | Megpillantván az úrias phaetont, levett sapkával közeledett
3028 48| hangjába, amennyi csak kifért pici szamócapiros száján.~
3029 64| bor már bõbeszédûvé tette, piciny bepillantást engedett a
3030 21| szegényke a nap izgalmaitól pihegett. Azonkívül láttam, hogy
3031 76| dübörgése verte föl a mélyen pihenõ természetet, hogy szinte
3032 15| Egy pillanat nem sok és kézben volt hegedû,
3033 53| elõtt a lakodalom csak egy pillanatnyi stádium a fejlõdõ életben.
3034 68| változatos témák, mint színes pillangók a réteken. Tószt, disputa,
3035 65| Hogy mikor omlott be a pince - semmi annale nincsen róla.
3036 65| persze a halála után, a pincében találtak egy beomlott ágat,
3037 64| mondani mindenikrõl, kinek pincéjébõl való, melyik évbõl, hogy
3038 45| Katica piros lett, mint a pipacs; Endre sietett felelni:~
3039 41| után pedig korhelylevest, pirítós kenyeret, limonádét s mindenféle
3040 98| állna ott haptákban. Az ég pirkadni kezdett keletrõl, s csípõs
3041 16| szügyibe és olyan szabályos pirouetteket vágott ki, hogy egy generális
3042 28| világított, csillagok nem pislákoltak, terhes barna felhõk jártak
3043 2 | a nõk részére. (Gúnyosan pislogott az átellenben ülõ báró Kramlyra.)
3044 67| három fruska volt, szép pisze orrokkal, pikáns girbe-görbe
3045 11| gyûröttek voltak, az inggalérok piszkosak. Nem tették rám többé azt
3046 90| asszonyok valóban még sokáig piszmogtak a toilette-jeikkel, de hisz
3047 21| A kocsisok, egy kicsit pityókosan, nem sajnálták az ostort;
3048 56| rimánkodásunkra megadta a placetet az ukázhoz, hogy a kocsisok
3049 7 | felé fordítva, mert õ most plakát és nem inas.~
3050 63| lutheránus vallásúakkal pláne csókolódzott is, némelyik
3051 40| Csak a platinát lehet még jobban nyújtani,
3052 22| bivalybõr, de egyfelõl a plébános kertkerítése és az út másik
3053 49| piros borvirágos arcú, pocakos ember, nagy agyagszínû bajusszal,
3054 22| a tegnapi esõtõl egy kis pocsolya képzõdött az útban, mely
3055 62| Jean, egy tányért! Csi pocsujes ti szomár? (Hallod-e te
3056 21| mosolygott, ahogy csak egy bolond poéta mosolyog.~
3057 53| hidegen érinti a mutatkozó poézis. Minden a fejlõdéstõl függ.
3058 74| visszaült helyére, megtölté poharát az 1825-iki termésbõl (ebben
3059 8 | csoda, mert a tizenötödik pohárnál tart.)~
3060 6 | miután meglátott egy krétát a pohárszéken, odaintette a Matykó inast
3061 58| közbeszõve, amelynek azonban a point-jét nem tudta soha kihozni,
3062 12| és újra felöltözni. Daj, pokoj, Annuska! (Hagyj békét,
3063 50| Hol a pokolba késtetek ennyi ideig? No,
3064 6 | Úr az úr pokolban is - jegyzé meg Pruszkay
3065 16| kedélyesen -, mi újság in politicis?~
3066 21| Marival, s mikor átkelve a Polyovka-patakon, fölkapaszkodtunk a lazsányi
3067 11| kitalálta Domoróczy, hogy a Polyovkában - ez a folyónak a neve - (
3068 68| vagy a vis-à-vis-juk minél pompásabban érezze magát...~
3069 2 | tágítanak rogyásig, a csillogás, pompaszeretet életszükségük, mely lelkeiket
3070 5 | elõcsoszogott papucsban, pongyolában egy nagyszakállú zsidó.
3071 7 | átkozott Chatelot; mindig pontos volt, csak most, most, éppen
3072 21| aranyfelhõben, mert az út fölvert porát a verõfény a maga képére
3073 13| elnyújtózkodni egy-egy urasági porta, nagy jegenyefák vezettek
3074 49| szenglije.) „Vígan dudál a portugál”, azt teszi, hogy jó szín
3075 6 | cipel egy ferslágot, mely a postán jött.~
3076 65| egy kocsmáros megvette potom áron a szirupékát, apám
3077 27| fölszolgáló inasok kezeibõl hogyan potyogtak ki a tányérok és csészék,
3078 80| Úgy, úgy. Pravdu mas pan brat. (Igazad van,
3079 64| vörös bora, a vágújhelyi préposttól kapta; - utána valami édes
3080 15| fuvola, minden. Babaj, a prímás, ravaszul mosolygott, aztán
3081 77| legyen hát vége! Senki se próbáljon többé semmi kotyvalékot
3082 75| palackok. Bogozynak rögtön ott produkálni kellett a kutyaugatást,
3083 33| lovagoljon, Krivday (eperjesi professzor, a fizika tanára), aki az
3084 77| valamit, amice, a Hatvani professzorról?~
3085 76| szólt a szolgákhoz fejedelmi prosopopeával, mintha kegyelmet adna az
3086 87| mezõbe és fölszólalásra provokál új szónokot. Szóval, csak
3087 54| találnátok látni, hogy a próza már leskelõdik rátok valahol
3088 95| smaragdok és zafírok! (Amilyen prózai lélek vagyok, mindjárt azon
3089 8 | gonosz dzsinn nyelte el a prüszkölõ, tüzes lovaikat, tarsolyos,
3090 12| törkölypálinkát! (Hm, tegnap még a Prunelle Naltet se volt nekik elég
3091 8 | nevû urak, a Keviczkyek, Pruskayak, Nedeczkyek, Niczkyek, akik
3092 15| mondta (õ tudta, hogy kell Pruszkayval beszélni, ha egy kicsit
3093 49| Érdekes megjegyezni való, pszichológiai szempontból, hogy kritikus
3094 65| következõ: 1827-ben a váci püspök borait licitálták, persze
3095 34| után, melyet az eperjesi püspöktõl bérelt.~
3096 43| A kis Mari kedves kis pukedlit csinált.~
3097 45| mozsár dördült el, aztán pukk! még egy másik, a „hangászok”
3098 53| Apró púpos emberke volt, nyájasan mosolygott,
3099 87| egy perc alatt elõszedte puskáját a kocsiról és nekem nyújtotta.~
3100 41| feketekávékat, likõröket, quaterkákat, éjfél után pedig korhelylevest,
3101 27| pénzszorultságból. Van valami Don Quichote-szerû ezekben a sárosiakban! Általában
3102 48| Annyi „r” betût vegyített hangjába,
3103 41| szervíroztatott, mindenkit rábeszélve, hogy egy kanálnyit tegyen
3104 65| szirupékát, apám véletlenül rábukkant és megszerezte a családnak.
3105 30| Bizony ráférne egy jó parti.~
3106 25| Csapiczky, maga egy rossznyelvû rágalmazó!~
3107 56| az egyszerûséget... s úgy ragaszkodom e hitvány bútorokhoz, mintha
3108 7 | akármilyet. Szent ég, ha rágondolok, hogy miként vagy öltözve,
3109 15| nézve. (Dörzsölte kezeit és ragyogott az arca az örömtõl.) De
3110 75| egy kis tüzet - mondta és rágyújtott egy szivarra.~
3111 45| fölkapni a sikkhez tartozik) - ráhúzták a Rákóczi-t. A nagy, széles
3112 68| Mikor aztán minden papírra ráírta a nevet és az illetõ vendég
3113 12| fölkerekedett az egész raj, végighajtattunk a szép
3114 53| Szolgák egész raja lépett be tálakkal, valamennyi
3115 96| jött arra egy cigány, a két rajkójával.~
3116 50| L-re terített asztal várt rájok, hatalmas virágbokrétákkal
3117 27| hogy nem a párizsi ruha van rajtam!” (A gondviselés denique
3118 12| és én szeretném is, ha rajtatok volna... ha már egyszer
3119 1 | de ha idegen szem függ rajtuk, hercegi grandezzával tudnak
3120 50| alkalmakkor mesterségesen egy rakásra hordjuk, kinek mi köze hozzá?
3121 47| volna, mennydörgõs hangon rákiáltott Endrére:~
3122 45| sikkhez tartozik) - ráhúzták a Rákóczi-t. A nagy, széles udvar tele
3123 3 | terpeszkedik el, egymás mellé rakott számokban és betûkben.~
3124 29| nemcsak üveg nincsen benne, de ráma se. A nagy park egykori
3125 0 | Csapiczky a fejét rázta és rámordult megbotránkozva:~
3126 85| poharat tartotta) idegesen rángatott ki a waffenrokkja nyílásából
3127 35| lassan-lassan csúszott fölfelé a ranglétrán egész a kapitányságig. Sok
3128 73| flancot. Úgyis azt fogják ránk, szegény sárosiakra, hogy
3129 20| Nagy hályogot rántott le a szememrõl. Egyszerre
3130 71| oda téve a maga üvegjét a ráragasztott névvel és születési évszámmal.~
3131 15| ravaszul mosolygott, aztán rárántotta a Gott erhaltet (mivelhogy
3132 31| A gavallérok legott rárohantak a krumplibokrokra, egy perc
3133 43| Königgrätz apó rászólt feleségére kedélyesen:~
3134 61| Lazsányi közömbösen. (Sok ravasz griffet eltanult már a nemességtõl.)~
3135 49| unform, diplomatizálás, ravaszkodás, mert itt nem a nyereségvágy
3136 15| minden. Babaj, a prímás, ravaszul mosolygott, aztán rárántotta
3137 52| nevet belül, míg a fejét rázza.~
3138 51| Ne, ne! - rebegi halkan, tiltakozón. - Ennyi
3139 35| el Eperjesre. A természet régen volt olyan konfúzus, mint
3140 63| megyei nyelv ilyen zagyva. Régente is azt mondták: „Hajtsd
3141 40| induljunk, hörpintsem ki hamar a reggelimet, mert az út nem éppen jó
3142 76| erdõ suhogott szelíden, rejtelmesen, hátunk mögött tíz-tizenkét
3143 16| Hopp hó! Miféle rejtély ez. Hiszen ez a gortvai
3144 54| csörögtek, a nõkön a selyemruhák rejtélyesen suhogtak, ámbár a hölgyek
3145 43| is. Egyebütt a játékosok réme, itt azonban „Hozom úr”
3146 0 | és megcsókolja; a kis kéz remegni látszik az övében.~
3147 14| Segédeket! - s ajkszegletei remegtek az indulattól. - Vért akarok
3148 9 | tekintetét bizonytalanul. Úgy rémlett nekem, hogy mondani akar
3149 22| sorba, - de hogy milyen rendben, nem figyeltem meg, mert
3150 17| marsall, Szlimóczkyné, a rendezkezéshez kezdett, eligazítván mindnyájunkat.~
3151 35| kamarás? Hát azt mondják, rendkívüli módon. Uhlarik Pista eperjesi
3152 75| állapodni, ilyenkor aztán rendre leszálltunk s keringtek
3153 32| Csapiczky azonban rendületlenül folytatá a témáját.~
3154 86| intett a kezével, mint egy rest angol lord.~
3155 43| mogorván, kedvetlenül, mintha restellné, hogy a szerencse olyan
3156 29| félig rom, a falu innensõ részén. Az ablakok némelyike kitörve,
3157 2 | családi kriptára. Csak a nõk részére. (Gúnyosan pislogott az
3158 30| is csak a földszint egy részét lakják. Az öreg méltóságos
3159 66| ez is meghalt - s hangja reszketeggé vált, szempillái rezegni
3160 27| olvasót az ebéd apró-cseprõ részleteivel, hiszen mindenki volt már
3161 33| mellékesen legyen mondva, részt vett Csapiczky Pál is a
3162 68| mint színes pillangók a réteken. Tószt, disputa, incselkedések
3163 63| ki azt a tehénkét arra a rétre), de most újabban angol
3164 49| beléhalványodott, még tréfának is rettenetes szavak; de az õrnagyot nyomban
3165 64| Szétnézett révedezõ szemekkel a tágas teremben,
3166 33| írta a Vatikánba, hogy »rex non habet calceas« (a királynak
3167 66| reszketeggé vált, szempillái rezegni kezdtek.~
3168 38| alakján s lelkét lágyítja, rezegteti sok elõbuggyanó emlék.~
3169 56| megpuhult az õrnagy s nagy rimánkodásunkra megadta a placetet az ukázhoz,
3170 50| Königgrätz apó és neje akkor is rimánkodott, hogy ne rontsuk a társaságot.~
3171 28| nagyuraknak is imponált, és mint riporter be tudott jutni mindenüvé,
3172 33| dolgokat napról napra, ahogy a riporterek kiszagolták, meghallották.
3173 40| Ritkaság. Egy vén tábornok beszélte
3174 73| minden csak afféle „doma robiensis”. (Felvidéki nyelven azt
3175 21| sajnálták az ostort; szinte röpülni látszottak alant a fogatok
3176 40| a háziúr fáradtan, kissé röstelkedve, hogy rossz gazda hírébe
3177 2 | vált, attól nem tágítanak rogyásig, a csillogás, pompaszeretet
3178 7 | Sokan fölugráltak és rohantak gratulálni a võlegénynek.
3179 53| tapasztalt násznagy nagy róka és hidegen érinti a mutatkozó
3180 42| elszegényedett szepességi tót-német rokon, aki, mióta Csapiczkyné (
3181 1 | Gyakran megfordulok ott, rokonaim is vannak, barátaim is,
3182 18| Hangját meglassította.) Ilyen rokonság! Tessék ezt megnézni. Hát
3183 18| lehetne az ember egy ilyen rokonsággal minden. Teringette, még
3184 23| Azt mondják róluk, hogy hazudnak. De ez nem
3185 29| kastély látszott, félig rom, a falu innensõ részén.
3186 30| afféle katona, inkább a rombolást szereti, mint a javítást.
3187 22| lépésnyire volt az ódon, romladozó kastélytól.) Ugyanis a tegnapi
3188 50| is rimánkodott, hogy ne rontsuk a társaságot.~
3189 98| természet, de ez a fehérség rosszabb volt a feketeségnél; köd
3190 34| Hisz ez olyan kedves. Mi rosszat lelhetsz ebben?~
3191 25| Csapiczky, maga egy rossznyelvû rágalmazó!~
3192 0 | vesztettek, nyertek, mintha két Rothschild játszana, nem is a pénz
3193 42| szemekkel, mint a gyíké; kurta rózsaszín szoknyában. Mellette állott
3194 28| visszamaradt gumókból, a rózsaszínnel árnyalt fehér virágfürtök
3195 9 | jobbra-balra röpködtek a rozsdaveres strucctollak.~
3196 7 | menyasszonyi ruhája. Chatelottól, rue Boulogne 24. Onnan szoktam
3197 2 | Alföldön, hol egy csomó rüpõkkel köthetni ismeretséget, kik
3198 14| de nem volt az még öreg. Ruganyos fiatal ember, szegfûvel
3199 4 | Ugorj le, Pali, és rúgd be az ajtót.~
3200 9 | Kikérem a sértést - rúgta ki maga alól a széket izgatottan -,
3201 21| én magam az idõközben úti ruhában visszajött menyasszonyt
3202 49| ferslágban... nem a Chatelot ruhái voltak...~
3203 7 | Párizsból, édeseim, az én ruháim és Katica menyasszonyi ruhája.
3204 55| elhagyogatja apránkint szép ruháit és egyszer csak megáll elõttetek
3205 7 | ruháim és Katica menyasszonyi ruhája. Chatelottól, rue Boulogne
3206 27| méltóságos háziasszony gránátszín ruháját, mire az fölkiáltott: „Szent
3207 7 | kellett volna megjönnie a ruháknak, melyek mint gyorsáru lettek
3208 3 | szemeket, miként mászkálnak a ruhán keresztül szûzies testükön.~
3209 27| történt semmi különös. A sablonok, a közönséges kitaposott
3210 77| Sacrebleu! Mit teszel bele? - kérdé
3211 10| fölbontani a kisztnit és... Was sagst du dazu, alter Stefi?~
3212 10| Ön jó ember, egy hangyát sajnál agyonütni, tudom, de ha
3213 71| Hát akkor mért sajnálkozik?~
3214 21| egy kicsit pityókosan, nem sajnálták az ostort; szinte röpülni
3215 67| Sajnos - felelte Bogozy sötéten.~
3216 20| kiadja a kereskedelmet és a sajtót a kezébõl idegeneknek, az
3217 23| egy paragrafusból álljon a sajtótörvény: „hazudni nem szabad.” No
3218 57| elõálltak sorba a pompás sallangos, cifrahámos négyesek. Gyönyörûség
3219 32| helyrõl a tilbury vagy a sandlaufer.~
3220 11| vagytok látva derekasan - saperlott, derekasan”, majd az öreg
3221 13| s fehér szakácskában és sapkában habot ver az ambituson mint
3222 5 | az úrias phaetont, levett sapkával közeledett és bemutatta
3223 9 | a cimbalom odakötözve a saraglyához, elöl a brúgó, mint egy
3224 25| bársonymentéjét és végigterítette a sárfolton. A bájos menyasszony mosolyogva
3225 72| Könnigrätz apó fölpattant, sárga szemei szikrát szórtak.~
3226 22| itt tipeg-topog a szürke sárgolyón.~
3227 60| a nagy ebédlõterem egyik sarkában, annak az egyik fiókját
3228 29| benne az ember, mert ami a sarokból hiányzik, kiegészíti a göröngy,
3229 98| vissza az álmok országából Sárosba; fölpislantott, de ismét
3230 68| fiatalember nem házasodik Sárosból, tehát nem is szeret bele
3231 27| Quichote-szerû ezekben a sárosiakban! Általában igen érdekes
3232 73| azt fogják ránk, szegény sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember
3233 53| után, melyeken griffek, sasok, zergék és oroszlánok ágaskodnak,
3234 28| Õrült sebesen rohant az idõ. Észre se
3235 20| Hát semmi; secko jedno - hagyta rá Königgrätz
3236 94| Meiner Seele! Gyönyörû.~
3237 13| is kibújt a vackából és segédkezett. Domoróczy nagy kedvre szottyant:~
3238 43| szerencse olyan utálatosan segíti. Néha elfogyott valamelyiknek
3239 65| efféle szakállak és bajuszok segítségével tetszés szerint alakíthatja
3240 58| hamar találtak, de ollót sehol sem.~
3241 54| eseményeire, és ne nézzetek sehova, csak egymásra; - mert ha
3242 3 | A látásukat megtoldják a sejtéssel. Azok a törékeny, finom
3243 96| mögött a mama jött gránátszín selyemruhában.~
3244 54| kevélyen csörögtek, a nõkön a selyemruhák rejtélyesen suhogtak, ámbár
3245 9 | Kikérem a sértést - rúgta ki maga alól a széket
3246 13| cirógatták). Hiszen senki se sértett meg.~
3247 94| Kivált ebben a fin de siècle korban.~
3248 56| és határozott föllépésnek sikere lett; hajnal elõtt végre
3249 53| vonatkozással bizonyos hadi sikerekre.)~
3250 43| mintha szívbõl örülnének a sikerének. „Hurrá! derék egy húzás
3251 48| gazdagok lennénk. És ha sikerül az elõadás, örülünk neki,
3252 56| úgy illik, úgy kívánja a sikk.~
3253 45| rossz új szavakat fölkapni a sikkhez tartozik) - ráhúzták a Rákóczi-t.
3254 38| A király szeme nyájasan siklik el a kapitány alakján s
3255 36| megriasztva a hölgyeket, akik sikoltozva ugrottak félre. Szép vékony
3256 65| emberbõl torzonborz kapust, sima francia komornyikot és cotelettes
3257 13| Ej, ej, cimbus, cimborka (simogatták, cirógatták). Hiszen senki
3258 98| úszkálnának), beborította a Simonka hegygerincét és eltakarta
3259 38| garast. Königgrätznek egyebe sincs e kerek földön, csak egy
3260 35| Nini, a bácsika tintát sír.”~
3261 55| kiáltják azok, bruderkám, de siránkoznak; sok elpusztult itt ma a
3262 67| ült a leányaival, temérdek skatulya közt, de micsoda gyönyörû
3263 63| a derekát: „Szervusz, te skribler, vitaj pán brat!” Mert a
3264 67| He hepciáskodj, brát moj slatki. Igazat mondj, nem törik
3265 95| ékszer. Uramfia, mekkora smaragdok és zafírok! (Amilyen prózai
3266 18| lekapcsolja nyakáról a smaragdos ékszert, amit võlegénye
3267 43| vágnod”, csak aki nyert, söpörte be a bankóit mogorván, kedvetlenül,
3268 49| hányta-vetette a pántlikás sörényû nyakát negédesen.~
3269 39| Nem lesz nagyon sötét?~
3270 67| Sajnos - felelte Bogozy sötéten.~
3271 33| parancsokat, hogy tekintve a nagy sötétséget, egy lovas ember lámpával
3272 47| Hadd lám, melyitek fél a sötéttõl, hm - évelõdött a vén katona.~
3273 14| csipkéim - szólt egy lemondó sóhajjal Lazsányiné, a szolga vagyis
3274 27| út az „egy kenyérhez és sóhoz”, - hogy a mézet nem is
3275 75| nem elég. A fiatalság nem soká tart - itt vagyunk mi a
3276 49| varjú”, nyilvánvaló, hogy sokadmagával van a kiadott szín. Ha ellenben
3277 76| kegyelmet adna az összegyûlt sokaságnak:~
3278 49| asztaloknál tarokk folyt, sokkal kisebb pénzben, mint a ferbli.
3279 27| számítani a fölösleget. Kivonás, sokszorozás és összeadás dolga minden.
3280 46| összegyûlt vendégek: Divékyék, a somhegyi Garzók, a bánújfalusi Nagyok,
3281 70| kígyózó menetté gyûltünk, nagy sora a phaetonoknak, landauknak,
3282 5 | is a becsületes emberek sorába lép? - kiáltám meglepetve. -
3283 15| Végigtekintett a hintók során s megtelt a szíve csordultig
3284 35| ütõdik egy ismerõs arc a sorból, egy sokszor látott tekintet;
3285 56| egy hivatalnoknak, aki a sorompókon belül ült.~
3286 35| Apja sótiszt volt az aerariumnál és nem
3287 56| Sóvár felé vitt utunk, jobb felõl
3288 3 | A sóvári korcsma, melyet egy lefityegõ
3289 64| Hogyhogy! Ha jól tudom, tegnap Sóváron túl csatlakoztál hozzánk,
3290 99| A Sóvárra vezetõ keskeny úton valami
3291 57| az önérzettõl, mint egy spanyol nagyköveté.~
3292 28| magát, hogy a házassághoz speiz is kell.~
3293 53| komornyik volt az egyik, spenceres tigris a másik. Mária Terézia-korabeli
3294 53| lakodalom csak egy pillanatnyi stádium a fejlõdõ életben. Egy tapasztalt
3295 20| adtam, mert példát akarok statuálni... Amelyik ország kiadja
3296 42| eleinte nem akartam hinni a Stefinek, ki így itta az anhalti
3297 41| mindenféle csillapító és stimuláló szereket. A háziasszony
3298 9 | röpködtek a rozsdaveres strucctollak.~
3299 45| különbözõ livrèe-kben, hatalmas strucctollakkal lebzseltek, nevetgéltek,
3300 63| Szegény Janó majd a föld alá süllyedt, dacára a szép strimpflis
3301 35| Eperjesig, izzó verõfényesen sütött a nap, nevetõ mosolyával
3302 95| szép is volt. Magas növésû, sugár alak, szinte törékeny. Nagyban
3303 0 | mondott, csak egy inasnak súgott valamit, aki elvezette a
3304 97| Odamentem hozzá és a fülébe súgtam:~
3305 76| Balról a lazsányi erdõ suhogott szelíden, rejtelmesen, hátunk
3306 54| selyemruhák rejtélyesen suhogtak, ámbár a hölgyek nagy része
3307 98| tovább a poros úton. Most már sûrûn jöttek a falvak, Gortván
3308 15| nap élményeit. Hallani a suttogásokat:~
3309 2 | csak szégyenlem magamat - suttogja s szinte szeretne valahogy
3310 31| szegénységet (ez a sárosi svihák dolga), de pompásan tudta
3311 31| A sárosi svihákság mellett - volt benne sok
3312 91| belõle a sziporkák. S milyen szabadon, fesztelenül diskurál: kutya
3313 16| nyakát a szügyibe és olyan szabályos pirouetteket vágott ki,
3314 75| a kutyaugatást, eleinte szabódott, de mihelyt azt mondták,
3315 53| állt, mert nem rájuk volt szabva.~
3316 17| nevetgélés hasítja szét a szaggatott félszavakat. Aztán megint
3317 86| egy kötelezvény - dadogta szaggatottan - ...Ötvenezer forintról...
3318 48| kifért pici szamócapiros száján.~
3319 13| trágyát hordott, s fehér szakácskában és sapkában habot ver az
3320 70| egy-egy furfanggal kieszelt szakácsremek, pecsenyék, közbe szörpök,
3321 78| talán egy nap, egy éjjel szakadatlanul hordták volna be a legpompásabb
3322 65| Az efféle szakállak és bajuszok segítségével
3323 73| jegyzé meg az öreg, fürgén szaladgálva az asztal körül -, hogy
3324 83| úgyszintén Koltay Miska Szalkányból, lóháton; csupa tajték volt
3325 19| mint tiszteletbeli málhát szállítják Lazsányba, lehet azonban,
3326 20| én, mit csinálok. No, de szálljatok le, urak... ne okoskodjatok,
3327 15| hát csak le méltóztattok szállni és megtisztelni a szegény
3328 11| Gortván megint ki kellett szállnunk, a Csapiczky apjáért és
3329 52| A tegnapi vendéglõbe szálltam be, s mielõtt délben hazautaztam
3330 86| úton, mintha csak egy nagy szalon lenne egész Sáros vármegye.~
3331 64| teremben, mintha itt az õ szalonjában libbennének láthatatlanul
3332 0 | bankókban. A szeries-szám utolsó számát kellett eltalálni. Mosolygós
3333 37| iránt, uraim. Ki kellene számítaniok a fény erejét, hatását,
3334 48| amennyi csak kifért pici szamócapiros száján.~
3335 3 | el, egymás mellé rakott számokban és betûkben.~
3336 95| lovag, akit egy királyné számûzött.~
3337 28| terhes barna felhõk jártak szanaszét, keresztül-kasul az égbolton,
3338 20| fiút pedig már odaadtam. Szándékosan adtam, mert példát akarok
3339 75| én is egy családi kriptát szándékozom építtetni Bertányházán.
3340 79| mindenkit pompás csörgõs szánon, négylovason. Reggel aztán
3341 87| bacilusok kölykeznek olyan szaporán, mint a tósztok. Az ördög
3342 19| haragnak, elmúlt, mint a szappanbuborék. De azért a mulatság már
3343 28| csókolóztak egymással a vékony szárakon.~
3344 3 | módja és urasága csak egy száraz, élettelen tény, mely a
3345 53| tekintélye volt (hiába, a származást sohase lehet egészen kiheverni),
3346 92| derék ember az! Ha nem származik is nagy õsöktõl, de igazi
3347 66| bebizonyítani, hogy nem onnan származunk.~
3348 14| madár, csapongva bontja ki szárnyait a jókedv.~
3349 57| szinte egy lassan mászó szarvasbogárnak látszott; a közelebbieken
3350 65| bár már rajta volt a fehér szarvasbõr kesztyû.~
3351 2 | s oly hûvös volt minden szava, mint egy fejedelemé - a
3352 98| hellyel-hellyel, mintha egy század panganétos katona állna
3353 31| kisasszonyok - egy bolond százat csinál. A szegény Idának
3354 10| ötvenezer forint még semmi, de száztízezer forint már valami. És végre
3355 28| elõtoppant a legérzékenyebb szcéna ideje. A nagy kakukk-óra
3356 2 | az utóbbi, de mennyivel szebb az élet odafönn e szeretetreméltó
3357 41| Uhlarik kapitány szédült a boldogságtól: esze egy
3358 59| vendégeket meglepte a sok fekete szegélyes nyomtatvány, egymás mellé
3359 55| társalgószobában egyszerûek, majdnem szegényesek voltak a bútorok. Königgrätz
3360 21| csárdásban; fáradt volt szegényke a nap izgalmaitól pihegett.
3361 31| Pompásan tudta eltakarni a szegénységet (ez a sárosi svihák dolga),
3362 48| sárosiak, nem érünk rá a szegénységünkre gondolni, ahelyett örökké
3363 68| Miss Mary pedig haragosan szegezte le kis fejecskéjét és a
3364 14| Ruganyos fiatal ember, szegfûvel a kabátja gomblyukában,
3365 2 | Nem, nem, csak szégyenlem magamat - suttogja s szinte
3366 63| uniformisának, zavarában, szégyenletében.~
3367 91| fiatalemberek odahúzták a székeiket a kisasszonyokhoz s ott
3368 9 | sértést - rúgta ki maga alól a széket izgatottan -, nekem ne fordítson
3369 13| megszólított Péter fölkapta a székre helyezett deszkadobozt,
3370 60| úgynevezett „száz fiókú” szekrény állott a nagy ebédlõterem
3371 98| keletrõl, s csípõs hajnali szél zörögette az útszéli fák
3372 13| szeme, ki arra vigyáz a park szélén, hogy befordul-e a jegenyefák
3373 83| hogy ördög vigyen el minden szeles embert; otthon felejtette
3374 64| fenséges és nagyméltóságú szellemek mindnyájan.~
3375 61| Talán szellemes ember?~
3376 2 | mely lelkeiket betölti és szellemüket frissen tartja.~
3377 76| és koromsötét; egy csepp szellõ se fújt, a gyufa szépen
3378 6 | mikor egy livrèe-s szolga szembe nyitja a külsõ ajtót s nagy
3379 35| hadtest elõtt, hirtelen szemébe ütõdik egy ismerõs arc a
3380 1 | Kitörülte szemébõl az álmot és szétnézett.
3381 39| csurgott a homlokomról, szemeim tágra dagadtak a csodálkozástól.~
3382 3 | okos lények érzik e bántó szemeket, miként mászkálnak a ruhán
3383 30| a vállát vonogatta és a szemem közé fújta a szivarfüstöt.~
3384 20| Nagy hályogot rántott le a szememrõl. Egyszerre megteltem mindenféle
3385 53| gyerek korában). Láttam már szemérmes menyasszonyokat, gyönge,
3386 13| mindenütt látni véltem két szemet. Gubó legyek, ha ez nem
3387 29| nézett, a másik elkapta a szemét; mosolyogtak a hozzájuk
3388 43| visszatérve e csodálatos szemfényvesztéshez, és végiggondolva az eseményeket.~
3389 91| kísértetekre fogta rá a szemfényvesztést, s vacogó fogakkal kapaszkodott
3390 43| egy fickó, Uhlarik” s egy szemintéssel búcsút véve, odább nyargalt.~
3391 98| az útszéli fák gallyait; szemlátomást fehéredett a természet,
3392 43| valóságos gyönyörûséggel szemlélték a játékos társai, mintha
3393 58| Enfin, igaza van - szólt szemmel láthatólag lecsillapodva. -
3394 54| A gazda összevont szemöldökkel nézett a nevelõnõre, ki
3395 66| hangja reszketeggé vált, szempillái rezegni kezdtek.~
3396 13| libériába, gyerekek) s egy szempillanat alatt finoman kiborotvált
3397 41| a boldogságtól: esze egy szempillanatig végignyargalt mindazon dolgok
3398 49| megjegyezni való, pszichológiai szempontból, hogy kritikus helyzetekben
3399 10| egyszerre felém fordult szemrehányón: - Ön jó ember, egy hangyát
3400 3 | Valóságos szentségtörõ szemsugarak azok, melyek egy menyasszonyra
3401 53| Egy méh? Sárosban? Mit szemtelenkedik itt egy méh?~
3402 76| Stefi, ne szemtelenkedj - szólt közbe Lazsányiné.~
3403 0 | Miféle szemtelenség ez! Ejnye!~
3404 8 | ma a szétfoszló illúzió szemüvegén át nézegettem). A feje se
3405 49| annyit jelentett, hogy nincs szenglije.) „Vígan dudál a portugál”,
3406 3 | tekintetek - enyhe szó. Valóságos szentségtörõ szemsugarak azok, melyek
3407 68| kellemesebbek az igaziaknál. A nagy szenvedély és a nagy érdek elnyomja,
3408 42| volt, egy elszegényedett szepességi tót-német rokon, aki, mióta
3409 9 | szabó a világon, aki az õ szépségébõl elvenni vagy ahhoz hozzáadni
3410 80| a szakállból, úgy kell a szépséget pótolni, de nem a patikából,
3411 41| csillapító és stimuláló szereket. A háziasszony a feketekávé
3412 33| Éppen a hazugságaikba vagyok szerelmes. Becsületemre mondom. Vegyük
3413 44| kell? Mert a holdvilág csak szerelmeseknek becses. Hm. Az új házasok
3414 48| kutyák vagytok - morogta -, a szerencséhez kell fordulnom - s addig
3415 0 | hogy melyiknek lesz több szerencséje. Bizony jó veszteni, mert
3416 27| legnagyobb szerencsétlenségeket szerencsékké.) Mellõzöm a tömérdek bon
3417 64| Az incidens szerencsésen elsimult, az ételek kitûnõek
3418 4 | vendégek mind odajárultak szerencsét kívánni a menyasszonynak,
3419 27| változtatja át a legnagyobb szerencsétlenségeket szerencsékké.) Mellõzöm
3420 60| lorgnette lefordult róla és szerencsétlenül beesett a leveses tányérjába.~
3421 73| nem - felelgette Csapiczky szerényen -, minden csak afféle „doma
3422 49| a nyereségvágy játssza a szerepet, hanem a „virtus”. A gavallér
3423 75| egészségére, akit én úgy szeretek, mintha a leányom volna;
3424 75| mivelhogy az elsõ föltétel, a szeretet édes kapcsa, megvan köztetek,
3425 68| nincsen semmi vágyuk, csak szeretetre méltóknak és elõkelõknek
3426 2 | szebb az élet odafönn e szeretetreméltó urak között, kik elõkelõen
3427 11| Csapiczkyt ölelte meg nagy szeretettel: „Lefõztél, kedves bruderkám,
3428 44| Az öreg Csapiczky szeretetteljesen mutatta be azoknak, akik
3429 45| hangászok” pedig (mert Sárosban szeretik a jó régi magyar szavakat
3430 18| hasábot. Nos, én azért mégis szeretlek benneteket - miközben engem
3431 56| volna... Az asszony persze szeretné kihajigálni, de nem engedem.
3432 7 | azt nem tûröm. Persze, te szeretnéd, hogy meghaljak. Tegnapelõtt
3433 2 | fejedelemé - a Csapiczkyak nem szeretnek bizonyos kérdéseket elõtérbe
3434 98| szeretnék anya lenni. Hát te szeretnél anya lenni, hé?~
3435 18| bemutatott). - Mert ha nem szeretnélek, nem adtam volna oda a fiamat.
3436 1 | megállt elõtte, nem mint egy szeretõ após, de mint Lancelot lovag.~
3437 53| egészen kiheverni), de azért szerették, s hallani lehetett a szobámból,
3438 19| és kellemetlen perceket szerez neki a legboldogabb napján.
3439 0 | játszottak tízes bankókban. A szeries-szám utolsó számát kellett eltalálni.
3440 41| meg. Mekkora úr lehet, aki szerit-számát nem tudva, nem ösmeri a
3441 31| mindnyájan el akartuk hagyni a szerkesztõséget, Csapiczky fölszólalt:~
3442 76| lovak dobajától a föld s a szerszámok csörgésétõl, a csöngettyûk
3443 14| Hej, more, elõ azokat a szerszámokat! Hamar valami szomorú nótát!
3444 57| végignézni rajtok, amint szerszámozták az udvaron. Futkostak a
3445 42| lépéssel hátrább, egészen szertartásosan, mint a fõhercegi kisasszonyok
3446 57| A hatalomnak ez a szertelen mértéke szinte megrészegítette
3447 29| néhol összeomlott és a kövek szerteszét hevernek, csak imitt-amott
3448 41| egy ibrik csokoládét is szervíroztatott, mindenkit rábeszélve, hogy
3449 8 | fölcsigázott illúzió ma a szétfoszló illúzió szemüvegén át nézegettem).
3450 2 | valami mondanivalója, majd szétszedték.~
3451 36| volt, s a cifra csöngettyûs szíj a nyakán, melyet bizonyosan
3452 49| paripa kapálta a földet a szíjak és cafrangok szövevényei
3453 36| ösztökélte - menekülni vágyván a szíjtól és csörömpöléstõl. (Hej,
3454 22| mely még teljesen föl nem szikkadt, nem nagyobb darabon, mint
3455 27| általában a rövid életû szikrák, úgyszintén a tósztokat,
3456 72| fölpattant, sárga szemei szikrát szórtak.~
3457 53| egy méh, a takarékosság szimbóluma volt emailokkal kirakva.
3458 53| elõtt a nagy láz is csak egy szimptóma, a lassú érverés is. Egy
3459 68| maszkírozza az igazi ostromokat. A színpadi csaták végre is kellemesebbek
3460 91| csak úgy dõltek belõle a sziporkák. S milyen szabadon, fesztelenül
3461 58| kezeit dörzsölte és jóízûen szippantott egy szintén méhvel díszített
3462 66| vendégek mind töltöttek a szirupékából és élénken koccintgattak:~
3463 80| nem a patikából, hanem a szív jóságábúl. Ez a fundamentoma
3464 79| mely nyitva volt, hogy a szivarfüst kimenjen, csakhamar megjelent
3465 30| és a szemem közé fújta a szivarfüstöt.~
3466 70| egy konyakosüveg, vagy egy szivartárca, ezüst címeres, havanna-szivarokkal
3467 53| Hogy megkínáljon, kivette szivartárcáját a zsebébõl, melyen egy méh,
3468 43| a játékos társai, mintha szívbõl örülnének a sikerének. „
3469 80| magadnak; fogadd az útra, szívecském, ezt a tanácsomat.~
3470 89| sokáig tartotta a fejét szívéhez szorítva... Endre vissza
3471 10| A korcsma elõtt szívélyes volt a találkozás.~
3472 7 | miként vagy öltözve, Katica szívem, most is azt hiszem, hogy
3473 24| teszek le a szobájába. Nagy szívességet tesz nekem, ha beviszi Eperjesre
3474 2 | leányom, vegye tõlem jó szívvel némi tûpénzül e hatvanezer
3475 21| azután karját nyújtotta Szlimóczkynénak és a tulipánfákkal beültetett
3476 21| Königgrätz apó, öregesen aprózva Szlimóczkynéval, én magam az idõközben úti
3477 54| része inkább a menyasszony szobájában tartózkodott.~
3478 90| hisz azért asszonyok. A szobalány és a szolgálók õrülten futkostak
3479 63| árny lépne be mindennap a szobámba.~
3480 53| szerették, s hallani lehetett a szobámból, ahol öltözködtem, amint
3481 52| komornyik majd megmutatja a szobátokat.~
3482 87| erre aztán felelni kellett, szóbul szó lesz, némelyik szó beleágazik
3483 15| hölgyek összeülnek egy-egy szögletbe a kanapéra, a zsöllyékbe
3484 81| fedelû kastélynak ez egyik szöglete fehérlett ki, az úton pedig
3485 70| szakácsremek, pecsenyék, közbe szörpök, megint pecsenyék, torták,
3486 49| földet a szíjak és cafrangok szövevényei közt türelmetlenül és hányta-vetette
3487 60| Véletlen volt-e, vagy hogy szokása szerint az orrát mozgatta
3488 58| asztalaihoz, hogy az õsök ízlését, szokásait mintegy összeköttetésbe
3489 50| itt szokás minálunk és a szokások mindenesetre tiszteletre
3490 36| bizonyosan ma tettek rá elõször, szokatlan zörejével még csak ijesztgette,
3491 1 | vetette hátrafelé, szeme szokatlanul fénylett a cvikkeren keresztül,
3492 42| a gyíké; kurta rózsaszín szoknyában. Mellette állott a nevelõnõ,
3493 84| lengyel fõnemes, aki így szokott szólani, különösen a hónapok
3494 57| Ön szokta mondani, uram, hogy szereti
3495 27| sárosiak csak éppen születni szoktak Sárosban, az életet leélik
3496 7 | rue Boulogne 24. Onnan szoktam hozatni. És még sohase fõzött
3497 35| hegyeket, melyek csak úgy szoktatóba ugranak elénk, mint elölálló
3498 8 | Nem szeretnék anya lenni - szól közbe kenetteljesen a váltig
3499 84| fõnemes, aki így szokott szólani, különösen a hónapok végén: „
3500 76| megszánta õket és így szólt a szolgákhoz fejedelmi prosopopeával,
3501 90| asszonyok. A szobalány és a szolgálók õrülten futkostak fiókról
3502 57| apja, nagyapja asztalánál szolgáltak föl a cselédek.~
3503 69| elõtt eresztve egy kötényes szolgát, ki nagy kosarat cipelt.~
|