1825-csusz | cuked-fiaka | fiat-huszo | huvos-kotel | koten-mehet | mehr-partn | parun-szolg | szoli-vezet | vicc-zuhat
Bekezdés
3504 2 | kedvelik. A leányok is pertu szólították. Mindenkinek volt valami
3505 97| Lazsányiék és Katica? Apuska, szólj, kérlek, vendégeidnek.~
3506 98| Mit szóljak?~
3507 4 | hanem csak násznagy? Minek szóljon le egy vidéket, mikor a
3508 54| De hiszen szólnak már a kakasok.~
3509 2 | tûpénzül e hatvanezer forintról szóló kötvényt.~
3510 34| Bolond vagy te, apuskám - szólott közbe Endre, nagyot nevetve
3511 98| nyilván az öreg Csapiczkynak szóltak, de eszem ágában sem volt
3512 45| nevetgéltek, az urakat szólták s pajzánul incselkedének
3513 62| tányért! Csi pocsujes ti szomár? (Hallod-e te szamár?) No,
3514 14| szerszámokat! Hamar valami szomorú nótát! A legszomorúbbat.~
3515 81| megvirrad. Én különben már a szomszéd faluban kezdek vedleni.
3516 68| törekvésük, csak hogy a szomszédjuk vagy a vis-à-vis-juk minél
3517 61| szomszédomhoz hajolva. A szomszédom volt Sipeky Márton, aki
3518 61| ott az õrnagy? - kérdem a szomszédomhoz hajolva. A szomszédom volt
3519 79| A szónok maga is elnevette magát,
3520 87| fölszólalásra provokál új szónokot. Szóval, csak a bacilusok
3521 53| kizárólag tejjel élt egy idõben (szopós gyerek korában). Láttam
3522 29| intézett kérdésekre és igen szórakozottan feleltek. Látszott, hogy
3523 54| nevelõnõre, ki az asztal körül szorgoskodott.~
3524 89| tartotta a fejét szívéhez szorítva... Endre vissza akarta adni
3525 89| hozzá járultak és kezeit szorongatták. Maga Endre lehajolt, kezet
3526 72| fölpattant, sárga szemei szikrát szórtak.~
3527 44| Hm. Az új házasok már nem szorulnak az égitestekre. Hm. Hát
3528 27| mint öntötte le az egyik szósszal éppen a méltóságos háziasszony
3529 52| is kiszorítsa a „férjem” szót, de nem mondaná a világért.
3530 13| segédkezett. Domoróczy nagy kedvre szottyant:~
3531 13| tíz a faluban, mindenütt a sztereotip odavezetõ jegenyefákkal,
3532 31| dolga). Mikor egy ízben sztrájkoltunk a kiadó ellen s egy téli
3533 16| exercírozásnak, megszegte a nyakát a szügyibe és olyan szabályos pirouetteket
3534 20| gondoltam, erre van inkább szüksége Csapiczkynak és nem asszonyra.~
3535 4 | mamának. Én is túlestem a szükséges bemutatáson, mire Königgrätz
3536 2 | csontjai; nekünk nem volt szükségünk családi kriptára. Csak a
3537 44| olyan természetes. Sárosi születésû ember nem kérhetett mást.~
3538 65| akkor iszunk, ha valaki születik, megnõsül, vagy férjhez
3539 27| egyugyanazon pillanatban születnek és elmúlnak, mint általában
3540 73| régebben kellett volna születnetek, amici.~
3541 27| hagyja. A sárosiak csak éppen születni szoktak Sárosban, az életet
3542 67| járta a vendégeket: „Mikor születtél, bruderkám? He hepciáskodj,
3543 14| Lazsányban, a Katica szülõinél.~
3544 9 | és csak a vezérek nejei szültek fiakat.~
3545 3 | magukat a francia pezsgõ szürcsölése közben, mint ahogy az alföldi
3546 22| mégiscsak itt tipeg-topog a szürke sárgolyón.~
3547 60| a csalitos alján a két szürkén Bogozy Miklós bácsi. Tréfás,
3548 89| csodálkozva meresztgette szemeit a szürkülõ éjszakába.~
3549 83| társaság, következésképpen szûkebb a terem. Végre megjelent
3550 29| Szûnj meg, öreg õrültté teszel.~
3551 28| kapálózását, a hám csörgését; szuroksötétség uralgott künn, hold nem
3552 6 | nyitja a külsõ ajtót s nagy szuszogva cipel egy ferslágot, mely
3553 18| egyszer, talán utoljára, szûzi kamrácskáját, leveszi a
3554 3 | mászkálnak a ruhán keresztül szûzies testükön.~
3555 40| Ritkaság. Egy vén tábornok beszélte nekem, hogy az
3556 64| Szétnézett révedezõ szemekkel a tágas teremben, mintha itt az
3557 2 | természetükké vált, attól nem tágítanak rogyásig, a csillogás, pompaszeretet
3558 89| A társaság tagjai fölálltak és lelkesedve
3559 39| csurgott a homlokomról, szemeim tágra dagadtak a csodálkozástól.~
3560 83| Szalkányból, lóháton; csupa tajték volt a paripa. Már odakünn
3561 53| zsebébõl, melyen egy méh, a takarékosság szimbóluma volt emailokkal
3562 52| Kubányi Sámuel igazgató urat a takarékpénztár helyiségeiben, hogy átadjam
3563 24| Eperjesre és holnap átadja a takarékpénztári igazgatónak, Kubányi Sámuel
3564 54| virágkereskedésnél egy dobozt, a takarékpénztárnál pedig maga Csapiczky ment
3565 53| Szolgák egész raja lépett be tálakkal, valamennyi livrée-ben.
3566 40| hogy rossz gazda hírébe talál keveredni.~
3567 10| korcsma elõtt szívélyes volt a találkozás.~
3568 64| E találkozásoknál engem is megösmertetett
3569 35| lett öreg király; sohase találkoztak azután. A király tán el
3570 54| ha egyebüvé néznétek, meg találnátok látni, hogy a próza már
3571 79| négylovason. Reggel aztán otthon találták magukat a küszöb elõtt és
3572 92| menyasszony. Síri csönd támadt, melyet csak az a halk tengermormogás-féle
3573 38| dölyfösen egy a tornáchoz támaszkodó kamasznak -, ugye nem a
3574 35| találkoztak azután. A király tán el is felejtette mesterét,
3575 80| útra, szívecském, ezt a tanácsomat.~
3576 33| eperjesi professzor, a fizika tanára), aki az imént húzott be
3577 19| engedik a kényelmes helyüket a táncolóknak.~
3578 41| mulatság még folyt, az ifjúság táncolt, a komolyabbik elem ferblizett,
3579 93| négyest, amit Keviczkyvel táncoltál volna.~
3580 35| közt. A fõherceg hálás volt tanítója iránt és amikor császár
3581 35| mostani királyunkat, õ tanította lovagolni, mint a legjobb
3582 36| A tanügyi bácsi fölfortyant:~
3583 68| legföllebb sárosi leányokon tanulja meg az udvarlást, s viszont
3584 40| esettel együtt is csak kétszer tanúsított ilyen kegyet. Kívánjon ön
3585 60| szerencsétlenül beesett a leveses tányérjába.~
3586 36| egymásra néztek, egyik a tányérjára, másik a gyûrûjére.~
3587 27| kezeibõl hogyan potyogtak ki a tányérok és csészék, mint öntötte
3588 62| No bizony. He, Jean, egy tányért! Csi pocsujes ti szomár? (
3589 53| stádium a fejlõdõ életben. Egy tapasztalt násznagy nagy róka és hidegen
3590 89| és lelkesedve éljeneztek, tapsoltak. Sokan hozzá járultak és
3591 48| az elõadás, örülünk neki, tapsolunk magunknak, s ha látjuk,
3592 29| Ah, de csinosak! - kiáltá tapsolva a középsõ Szlimóczky kisasszony,
3593 53| furcsa volt a sok címeres tárca után, melyeken griffek,
3594 44| Bogozy bácsi kivette a tárcáját.~
3595 84| egyszerre tízen is nyújtották a tárcájokat, mintha vezényelnék õket.~
3596 4 | igen csinos cikkeket és tárcákat ír, násznagynak hítt meg
3597 15| zsöllyékbe és pikáns lében tárgyalják a mai nap élményeit. Hallani
3598 55| Madame Wraneau, miféle tarka papagájokkal hordatja ön
3599 35| egész a kapitányságig. Sok tarkabarka évtized lefutott: öreg kapitány
3600 31| de pompásan tudta elõ is tárni (ez a bohém dolga). Mikor
3601 49| A többi asztaloknál tarokk folyt, sokkal kisebb pénzben,
3602 49| visszahívni. De minthogy ezt a tarokk-„tolvajnyelvet” maga a fölvevõ
3603 43| gyönyörûséggel szemlélték a játékos társai, mintha szívbõl örülnének
3604 91| virágot, mert az mester volt a társalgásban, csak úgy dõltek belõle
3605 26| bírta volna venni a könnyebb társalgási hangot.~
3606 32| kártyázást, mind betódultak a társalgóba, hogy meglássák még egyszer
3607 20| is kitér. Hordjátok ki a társalgószoba bútorait; ott lesz a tánc.~
3608 30| Erzsike, volt a legszebb a társaságban, a krumplivirág egyszerre
3609 60| jóízû öregúr. Lelke minden társaságnak.~
3610 50| rimánkodott, hogy ne rontsuk a társaságot.~
3611 8 | prüszkölõ, tüzes lovaikat, tarsolyos, cifra huszárjaikat útközben,
3612 27| amit az emberek valakirõl tartanak, leszámítom abból, amit
3613 75| Istenem, meddig fog ez tartani? Itt öregszünk meg, uraim.~
3614 34| fiúk mindössze a formákat tartják meg velem együtt... a szép
3615 20| a kocsikra, az Eperjesig tartó rövid úton keresztkérdésekbe
3616 4 | Legjobb, ha a tényálláshoz tartom magamat, hogy ti. Csapiczky
3617 86| hintókból s valóságos cercle-t tartottak az úton, mintha csak egy
3618 22| anyakönyvvezetõtõl jövet a templom felé tartottunk. (Egyébiránt mind a jegyzõi
3619 56| kastélyok és angolkertek tartozékai?~
3620 45| szavakat fölkapni a sikkhez tartozik) - ráhúzták a Rákóczi-t.
3621 54| a menyasszony szobájában tartózkodott.~
3622 48| gondolni, ahelyett örökké abból tartunk fõpróbákat, hogyan csinálnánk,
3623 1 | visszajött, egy papírívet tartva kezében; fejét kevélyen
3624 96| legalább egy idõre, ahova úgyis taszítják a vele született hajlamok,
3625 35| volt olyan konfúzus, mint a tavaly; az õszt augusztusban tartotta,
3626 75| Tavaszra én is egy családi kriptát
3627 57| barnállottak. Némelyik olyan távol, hogy szinte egy lassan
3628 57| az országútba, közelebb, távolabb úri fogatok barnállottak.
3629 62| fölségesen tudja utánozni a távoli kutyaugatást s általában
3630 87| föl erre vagy ezer lépés távolról. Nem is egy kutya ugatott,
3631 32| Ostobaság volna 25-én távozni és példátlan a történelemben.
3632 88| Tedd el... majd legközelebb...
3633 20| Titusz! Most nem az a nemzeti teendõ többé: a zászlót kicsavarni
3634 7 | Hagyd el - szólt nevetve -, téged már ismerlek az arcképed
3635 41| rábeszélve, hogy egy kanálnyit tegyen a findzsájába a kávé közé.~
3636 63| lúkára” (Hajtsd ki azt a tehénkét arra a rétre), de most újabban
3637 7 | megõrülök. Végre is, mit tehettem egyebet, itthon ütöttünk
3638 98| a falusi házakat (mintha tejben legyek úszkálnának), beborította
3639 53| legrészegebb ember is kizárólag tejjel élt egy idõben (szopós gyerek
3640 96| Endre kétségbeesve tekingetett az órájára.~
3641 53| Az öreg õrnagynak nem sok tekintélye volt (hiába, a származást
3642 14| elhagyta az asztalt, meg a tekintélyesebb hölgyek és urak, de a fiatalság,
3643 35| sorból, egy sokszor látott tekintet; megrántja a lova kantárját
3644 3 | Kíváncsi tekintetek - enyhe szó. Valóságos szentségtörõ
3645 2 | kikerülje a sok kíváncsi tekintetet.~
3646 9 | mondja - mereszté rám a tekintetét bizonytalanul. Úgy rémlett
3647 3 | élettelen tény, mely a telekkönyv lapjain terpeszkedik el,
3648 72| Iktató vagyok a telekkönyvnél... ha éppen tudni akarod.~
3649 31| sztrájkoltunk a kiadó ellen s egy téli hónapnak a huszonötödikén
3650 71| kis háromdecis üvegeket, telitöltve azzal az olvasztott arannyal,
3651 31| Keviczkyét kellet elkérni - teljes bûnbocsánat fejében.~
3652 22| képzõdött az útban, mely még teljesen föl nem szikkadt, nem nagyobb
3653 26| jobban bele volt bõszülve a témájába, mintsem föl bírta volna
3654 68| úgy röpködtek a változatos témák, mint színes pillangók a
3655 77| négyes fogat! - tért vissza a témára Bogozy. - No persze, a négyes
3656 67| Szlimóczkyné ült a leányaival, temérdek skatulya közt, de micsoda
3657 27| Mit mondjak a templomi ceremóniáról? Nem történt
3658 92| támadt, melyet csak az a halk tengermormogás-féle zaj zavart, mely a meglepetést
3659 2 | ha egy Csapiczky nem azt tenné, ami kötelessége egy Csapiczkynak.
3660 3 | csak egy száraz, élettelen tény, mely a telekkönyv lapjain
3661 4 | násznagy? Legjobb, ha a tényálláshoz tartom magamat, hogy ti.
3662 77| Amikor megöregszik és amikor tényleg kileheli a lelkét. Becsületemre
3663 83| következésképpen szûkebb a terem. Végre megjelent felöltözve
3664 64| révedezõ szemekkel a tágas teremben, mintha itt az õ szalonjában
3665 74| hogy füstszivar. Kutya teremtette! Ezek élnek még csak nagylábon!~
3666 53| spenceres tigris a másik. Mária Terézia-korabeli huszárruhában a harmadik,
3667 28| csillagok nem pislákoltak, terhes barna felhõk jártak szanaszét,
3668 29| feleltek. Látszott, hogy terhükre vagyunk. Endre néhányszor
3669 50| nagy ebédlõbe, hol L-re terített asztal várt rájok, hatalmas
3670 24| és visszakéri a nála lévõ térítményemet. Megteszi?~
3671 57| Én a téritvényt kértem vissza.~
3672 58| hangon. - Keresse meg a térítvényt, domine Brányik, az ékszert
3673 74| megtölté poharát az 1825-iki termésbõl (ebben az évben jött a világra
3674 70| mindenki kóstolja meg Tokaj termését abból az esztendõbõl, amikor
3675 23| megadta neki. Hát van valami a természetben, ami nem hazugság? Csal
3676 76| verte föl a mélyen pihenõ természetet, hogy szinte vonaglani látszott
3677 26| A dolog olyan természetû - jegyzé meg -, hogy csak
3678 2 | beszélnek! A „flanc” második természetükké vált, attól nem tágítanak
3679 3 | mely a telekkönyv lapjain terpeszkedik el, egymás mellé rakott
3680 3 | ruhán keresztül szûzies testükön.~
3681 80| mas pan brat. (Igazad van, testvér.) Mint a bajuszt a szakállból,
3682 14| fiatalos gesztusokkal, mintha testvére lenne a fiának.~
3683 24| szobájába. Nagy szívességet tesz nekem, ha beviszi Eperjesre
3684 24| Egy lepecsételt csomagot teszek le a szobájába. Nagy szívességet
3685 65| és bajuszok segítségével tetszés szerint alakíthatja az ember
3686 55| jön is már, de most még tetszetõs öltözetben. Kedves még,
3687 44| hajítófát sem, de nekik is tetszett, õket is gyönyörködtette
3688 98| Sipeky Márton, akinek annyira tetszik ez a mondás, hogy sorba
3689 36| nyakán, melyet bizonyosan ma tettek rá elõször, szokatlan zörejével
3690 91| Ezt ugyan bolonddá tettem az ugatással - súgta (mert
3691 71| nevezünk, mindenik elé oda téve a maga üvegjét a ráragasztott
3692 45| évig feküdtek itt egykor a Thököly Imre gránátosai.~
3693 32| egy negyedik helyrõl a tilbury vagy a sandlaufer.~
3694 70| landauknak, bricskáknak, tilburyknak. Elõzködtek, átkiabáltak
3695 11| Königgrätz apó sietett tiltakozni.~
3696 51| Ne, ne! - rebegi halkan, tiltakozón. - Ennyi ember elõtt! Jaj,
3697 9 | hölgyek és a férfiak mind tiltakoztak, mennyre-földre esküdözvén,
3698 35| Idát: „Nini, a bácsika tintát sír.”~
3699 22| lábacskája mégiscsak itt tipeg-topog a szürke sárgolyón.~
3700 12| végighajtattunk a szép tiszta falun, melyet tót parasztok
3701 19| készülve - õt immár csak mint tiszteletbeli málhát szállítják Lazsányba,
3702 50| a szokások mindenesetre tiszteletre méltók, édes bruderkám.
3703 93| Tiszteltetem Weisz urat és köszönöm -
3704 1 | ezek megyei írnokok és apró tisztviselõk, kik nélkülöznek, esetleg
3705 1 | nélkülöznek, esetleg éheznek titokban, de ha idegen szem függ
3706 20| Lengyelország. Abcug Dugovics Titusz! Most nem az a nemzeti teendõ
3707 13| Efféle kastély volt vagy tíz a faluban, mindenütt a sztereotip
3708 76| rejtelmesen, hátunk mögött tíz-tizenkét négyes fogatnak a dübörgése
3709 33| Tizenegykor.~
3710 74| Kramly bárót, ki tizenöt év elõtt jött be Csehországból,
3711 8 | fölfortyant. (Nem csoda, mert a tizenötödik pohárnál tart.)~
3712 0 | kárba, párunpárt játszottak tízes bankókban. A szeries-szám
3713 23| lábaimmal és eszembe se jutott a többiekért aggódni.~
3714 2 | várjuk be a korcsmánál a többieket. Egy kis törkölypálinka
3715 77| lelövöm. Hagyjátok kinn a többit.~
3716 5 | Töhötöm vezér ivadéka - toldotta
3717 68| istenem, semmi se lehet tökéletesebb a világon, mint az oly emberek,
3718 35| beállt katonának és oly tökélyre vitte pár év alatt a huszármesterséget,
3719 81| Balról a tölgyek és fenyvesek között egy
3720 13| aztán jött egy fenyõkkel és tölgyekkel csinosan gruppirozott park,
3721 67| az öreg, de aközben egyre töltögette a szirupékát.~
3722 66| A vendégek mind töltöttek a szirupékából és élénken
3723 56| Mindegy; a tömeges és határozott föllépésnek
3724 41| melyekre az emberek vágynak és törekszenek, melyeket a hiúság, kapzsiság,
3725 68| látszani, és nincs egyéb törekvésük, csak hogy a szomszédjuk
3726 67| slatki. Igazat mondj, nem törik be a fejed.” A dámákkal
3727 2 | korcsmánál a többieket. Egy kis törkölypálinka valóságos balzsam lesz most.
3728 20| a zászlót kicsavarni a török kezébõl, hanem az írótollat
3729 27| mondja a fiának: „Van elég törött ablak és fazék az országban,
3730 32| én távozni és példátlan a történelemben. Várjunk még, uraim, egy
3731 65| hogy mása nincs most. A története egyébiránt a következõ:
3732 27| templomi ceremóniáról? Nem történt semmi különös. A sablonok,
3733 97| zsebkendõjével kisírt szemeit törülgeti, de hasztalan, csak egyre
3734 70| A törvényszéki elnök?~
3735 69| A törvényszéknél - mondá kelletlenül.~
3736 18| gondosan a tokba, aztán kiszedi toilette-jeibõl az úti ruhát, a mákszínût,
3737 90| még sokáig piszmogtak a toilette-jeikkel, de hisz azért asszonyok.
3738 70| hogy mindenki kóstolja meg Tokaj termését abból az esztendõbõl,
3739 57| Königgrätz apót s széles, tokás arca fölfúvódott az önérzettõl,
3740 18| hozott, beteszi gondosan a tokba, aztán kiszedi toilette-jeibõl
3741 79| késõbb aztán elveszté nagy tõkéjét, s a fiú ide menekült a
3742 54| kisvártatva egy nagy fekete tokkal jött vissza.~
3743 5 | Töhötöm vezér ivadéka - toldotta meg a mellettem álló Bogozy.~
3744 8 | már én is azt mondom: le a tollal!~
3745 98| Gratulálok, nábob úr, de azért a tollat mégse kell ám lecsapni.
3746 39| ahol a legnagyobb volt a tolongás, ahol a menyasszony búcsúzott
3747 49| De minthogy ezt a tarokk-„tolvajnyelvet” maga a fölvevõ is csak
3748 4 | A társaság pedig tombolt, ujjongott.~
3749 33| Egyetértés ma meginterjúvolta Tomoryt. Az egész interjú, mint
3750 31| nyelvével és elkezdte a torkát gargarizálni a következõ
3751 42| A tornác legfelsõ garádicsán a kis
3752 38| szólt oda dölyfösen egy a tornáchoz támaszkodó kamasznak -,
3753 11| között, csak a kastélyok tornyai látszottak ki. Némelyek
3754 1 | is foszladozott, Eperjes tornyait látni lehetett.~
3755 70| szörpök, megint pecsenyék, torták, nyalánkságok. Lucullus
3756 65| csinálhat ugyanazon emberbõl torzonborz kapust, sima francia komornyikot
3757 68| színes pillangók a réteken. Tószt, disputa, incselkedések
3758 12| szép tiszta falun, melyet tót parasztok laknak, csinos
3759 42| elszegényedett szepességi tót-német rokon, aki, mióta Csapiczkyné (
3760 8 | összegyömöszölve, mint az arató tótok. A hetyke, ragyogó nevû
3761 49| kritikus helyzetekben egyszerre tótra fordítják át a diskurzust,
3762 13| öreg béres, ki még az imént trágyát hordott, s fehér szakácskában
3763 76| a hintajához egy kicsit trécselni.~
3764 48| Hisz ennek akkor fele se tréfa.~
3765 0 | pénz végett, hanem csak tréfából, kíváncsiságból, hogy melyiknek
3766 16| Az urak kacagtak a Babaj tréfáján, szinte a hasukat fogták,
3767 73| hogy már lefelé nem sokáig tréfálhatok így. Egy-két év múlva már
3768 49| szinte beléhalványodott, még tréfának is rettenetes szavak; de
3769 60| szürkén Bogozy Miklós bácsi. Tréfás, jóízû öregúr. Lelke minden
3770 91| egyet, hozta aztán nagy triumfussal.~
3771 48| valóságnak tartja az idegen, tudjuk abból, hogy hiba nélkül
3772 9 | elvenni vagy ahhoz hozzáadni tudna; de a méltóságos asszony
3773 46| Balánszkyak, a létai Létássyak, de tudná az ördög elszámolni mind,
3774 66| genere Tass -, de ti se nem tudnátok zeugnisokkal bebizonyítani,
3775 79| Hát azt tudod-e, mikor egy nagy lakomáról
3776 37| Önöknek nincsen érzékük a tudomány iránt, uraim. Ki kellene
3777 39| megvetõleg morgott valamit a tudományok mellõztetésérõl az úgynevezett
3778 45| Tudsz váltani, fráter, egy ezrest?~
3779 72| urak. Mind, mind. Úgy meg tudtak melegíteni mindjárt az elsõ
3780 18| mennydörgõs újságírók, sohase tudtok semmit, de azért mindennap
3781 46| Alig tudtunk a sok kocsi közt behajtani;
3782 41| lehet, aki szerit-számát nem tudva, nem ösmeri a lovait!~
3783 27| vesz el, mert a sárosiak tudvalevõleg más megyébe mennek férjhez,
3784 95| illik a koszorú, s nyakára a tündöklõ ékszer. Uramfia, mekkora
3785 78| Ohó, türelmetlen már a võlegény.~
3786 49| cafrangok szövevényei közt türelmetlenül és hányta-vetette a pántlikás
3787 34| nevettek, de Königgrätz apó türtõztette magát és gyöngéden mondá:~
3788 57| lámpások, mint a bolygó tüzek. Egy-egy ló fölnyerített,
3789 75| Adj egy kis tüzet - mondta és rágyújtott egy
3790 0 | Az öreg Csapiczky tûkön ült, kivörösödött a jelenet
3791 64| jól tudom, tegnap Sóváron túl csatlakoztál hozzánk, valamelyik
3792 93| Ha még a tulajdon lánya lenne - vélekedének
3793 4 | menyasszonynak, a mamának. Én is túlestem a szükséges bemutatáson,
3794 21| nyújtotta Szlimóczkynénak és a tulipánfákkal beültetett udvaron keresztül
3795 95| vagyok, mindjárt azon kezdtem tûnõdni, mennyit kap rá Endre a
3796 43| szegény új házasokat! - tûnõdtem, újra és újra visszatérve
3797 2 | vegye tõlem jó szívvel némi tûpénzül e hatvanezer forintról szóló
3798 7 | olyan gúnyosan, mert azt nem tûröm. Persze, te szeretnéd, hogy
3799 29| letépett egyet és a hajába tûzte.~
3800 21| azokat sorba kiemelgette udvariasan, az öregebbeknek kezet csókolt,
3801 68| leányokon tanulja meg az udvarlást, s viszont a sárosi kisasszony
3802 58| minden kamarásnak megküldi az udvarmester.~
3803 91| ott egy csoportot képezve udvaroltak; különösen az egyik Nedeczky
3804 58| partecédulákkal - ezek az udvartól küldött halotti jelentések;
3805 53| öltözködtem, amint sorba üdvözölték az érkezõk vidáman, barátságosan. „
3806 61| Bah! Milyen ügyetlen vagyok!~
3807 54| Csak üljetek édesen, elandalodva egymás
3808 57| mutatták, hogy úri hölgyek ülnek rajtok.~
3809 2 | pislogott az átellenben ülõ báró Kramlyra.) Igen, a
3810 1 | hogy száz Esterházy közt ülök, pedig voltaképpen tudtam,
3811 73| bolondozz! Engem föl nem ültetsz. A telekkönyvi iktatók nem
3812 95| Lazsányban úgyse lehet, mert ott ünnepély lesz, de most itt magunkban
3813 15| asztalról egy pohár vörösbort és ünnepélyes pátosszal mondta (õ tudta,
3814 90| keserûséget... Fájna, ha üres kézzel eresztenélek el.
3815 75| Ezt a poharat pedig ürítem az én kedves mostohaleányom,
3816 16| egyszerre csak elkezdték ütemre mozgatni a nyakukat és a
3817 35| elõtt, hirtelen szemébe ütõdik egy ismerõs arc a sorból,
3818 71| Fölkacagott kedélyesen és hátba ütött.~
3819 7 | tehettem egyebet, itthon ütöttünk össze egy ruhát a Katicának...
3820 29| némelyike kitörve, nemcsak üveg nincsen benne, de ráma se.
3821 13| Jöttek az üvegek sorba. Kohn nem gyõzte hordani:
3822 71| kosárból a kis háromdecis üvegeket, telitöltve azzal az olvasztott
3823 71| mindenik elé oda téve a maga üvegjét a ráragasztott névvel és
3824 91| ugyan bolonddá tettem az ugatással - súgta (mert hasból tudott
3825 87| távolról. Nem is egy kutya ugatott, de öt-hat felelgetett egymásnak
3826 4 | Ugorj le, Pali, és rúgd be az
3827 35| melyek csak úgy szoktatóba ugranak elénk, mint elölálló apródjai
3828 36| merészebb fickándozásra és ugrásokra ösztökélte - menekülni vágyván
3829 36| hölgyeket, akik sikoltozva ugrottak félre. Szép vékony lábú,
3830 41| mint egy zuhatag -, még úgyabban! Csapiczkynak idáig ér az
3831 16| szolga nem az, de a dolmány ugyanaz. Hát ez hogy lehet? No,
3832 65| Dienerschaftját; csinálhat ugyanazon emberbõl torzonborz kapust,
3833 68| nagyvilági fölületességgel, úgyszólván csak a hangulat kedvéért.
3834 34| tudtam meg, hogy az õrnagyot Uhlariknak hítták valamikor, és a Lazsányi
3835 63| tehénkét arra a rétre), de most újabban angol szavak is járultak
3836 70| ezalatt egyre váltakoztak: újak, meglepõk, mindenik egy-egy
3837 33| Micsoda öröm volna efféle újdonságokat olvasni! „Még mindig tartja
3838 0 | feszengett, izgatottan forgatta ujjaival nyakán a medve-rendet, mert
3839 46| arisztokratikusan odanyújtotta a két ujját.~
3840 4 | társaság pedig tombolt, ujjongott.~
3841 47| És mégis ujjongtak, lelkesedtek.~
3842 16| szólt kedélyesen -, mi újság in politicis?~
3843 18| Ah, ti mennydörgõs újságírók, sohase tudtok semmit, de
3844 28| hasonlított a régi formájú újságírókhoz, kik kitaposott nadrágban,
3845 22| folytatta a kedvenc témáját az újságírókról, jobbra-balra beszélve,
3846 28| Csapiczky régebben egy újságnál dolgozott velem s már akkor
3847 10| És végre is kényelmesebb újságot olvasni, mint írni.~
3848 56| rimánkodásunkra megadta a placetet az ukázhoz, hogy a kocsisok fogjanak
3849 12| családban vagyunk, ruha, ruha. Um Gottes Willen, most csak
3850 92| magokat, sõt a mamák se unatkozának, mert a jó nevelésû sárosi
3851 49| Itt hát szabad volt minden unform, diplomatizálás, ravaszkodás,
3852 63| folytatá elszomorodva -, igazán unheimlich mindennap egy ilyen cédulát
3853 63| dacára a szép strimpflis uniformisának, zavarában, szégyenletében.~
3854 16| Tass vezér unokája, igyál inkább egy kis vörösbort!~
3855 17| és az éppen a Tass vezér unokájáé volt.~
3856 87| Ugyan hagyjátok, unom az effélét. Végre is a körülményektõl
3857 27| elején van. Még kevésbé untatom az olvasót az ebéd apró-cseprõ
3858 29| Csapiczkynk a léha dzsentribeli uracsokkal tartott, az úgynevezett „
3859 40| szíve megkíván, még egy uradalmat is.~
3860 45| lebzseltek, nevetgéltek, az urakat szólták s pajzánul incselkedének
3861 46| irulva-pirulva kezet fogott az urakkal, míg ellenben a bátyjának
3862 49| Tessék, tessék urakok! - kedélyeskedett Csapiczky.~
3863 28| csörgését; szuroksötétség uralgott künn, hold nem világított,
3864 40| beszélte nekem, hogy az uralkodó egész életében ezzel az
3865 95| nyakára a tündöklõ ékszer. Uramfia, mekkora smaragdok és zafírok! (
3866 3 | alföldi gazdagok jó módja és urasága csak egy száraz, élettelen
3867 13| látszott elnyújtózkodni egy-egy urasági porta, nagy jegenyefák vezettek
3868 98| házakat (mintha tejben legyek úszkálnának), beborította a Simonka
3869 43| hogy a szerencse olyan utálatosan segíti. Néha elfogyott valamelyiknek
3870 19| Utánam a menyasszonyt vezette Domoróczy
3871 39| nyugodtan -, mert az esküvõ utáni éjszakán úgyse igen lehet
3872 62| hanem fölségesen tudja utánozni a távoli kutyaugatást s
3873 98| hegygerincét és eltakarta az utánuk jövõket. Semmit se lehetett
3874 8 | csakugyan kibontakoztak az utánunk jövõk. De szent ég! Hova
3875 98| Mindjobban ki lehetett venni az utat, a mezõket, melyeken csak
3876 30| Az új pár utazik.~
3877 99| keskeny úton valami bolondos útbahajló gally megcsapta a Bogozy
3878 65| beomlott ágat, egy egész utcát hordókból. Ezek közt volt
3879 74| partecédulák eszmetársítás útján egy kevély megjegyzésbe
3880 11| Tízen is elállták az útját.~
3881 2 | életrevalóbb nép ez az utóbbi, de mennyivel szebb az élet
3882 18| fölkeresi még egyszer, talán utoljára, szûzi kamrácskáját, leveszi
3883 80| építs magadnak; fogadd az útra, szívecském, ezt a tanácsomat.~
3884 98| hajnali szél zörögette az útszéli fák gallyait; szemlátomást
3885 65| a következõ: 1827-ben a váci püspök borait licitálták,
3886 13| hordani: Kohnné is kibújt a vackából és segédkezett. Domoróczy
3887 91| rá a szemfényvesztést, s vacogó fogakkal kapaszkodott a
3888 37| Nem is láttam, csak a vacsoránál és igen csodálkoztam, hogy
3889 1 | menjenek. Inkább a nyelvemet vágatnám ki.~
3890 53| õket, már akkor tányérokat vagdaltak a férjeik fejéhez.~
3891 43| még vissza kellett volna vágnod”, csak aki nyert, söpörte
3892 64| király kedvenc vörös bora, a vágújhelyi préposttól kapta; - utána
3893 41| mindenségben, melyekre az emberek vágynak és törekszenek, melyeket
3894 68| emberek, akiknek nincsen semmi vágyuk, csak szeretetre méltóknak
3895 36| ugrásokra ösztökélte - menekülni vágyván a szíjtól és csörömpöléstõl. (
3896 84| Vajon? - dörmögte gúnyorosan.~
3897 91| mûvészettel ugatni), aztán megint vakkantott egyet-kettõt, mindig közelebb-közelebb,
3898 33| volna, ha már akkor is jár vala a Pesti Hírlap és beszéli
3899 54| próza már leskelõdik rátok valahol egy szögletben, vagy talán
3900 50| akinél látod, de okvetlenül valakié; a fény, a pompa, a ragyogás,
3901 27| Ha azt, amit az emberek valakirõl tartanak, leszámítom abból,
3902 43| utálatosan segíti. Néha elfogyott valamelyiknek a pénze s beállt a „hozom,
3903 53| raja lépett be tálakkal, valamennyi livrée-ben. De milyen különbözõ
3904 53| viselt a negyedik - persze valamennyijökön rosszul állt, mert nem rájuk
3905 19| keresi, mert éppen most válik a második feleségétõl.)
3906 17| mely a dühöngõt tartotta vállánál, nyakánál, derekánál fogva,
3907 63| atyafiakkal, a lutheránus vallásúakkal pláne csókolódzott is, némelyik
3908 19| elkezdett érzékenykedni és vallomásokat tett, hogy õ milyen gonosz,
3909 18| szintén a legalkalmasabbat válogatja. „Add ide, mamám, azt a
3910 8 | Metternich istállójából valónak (tegnap a fölcsigázott illúzió
3911 48| magunknak, s ha látjuk, hogy valóságnak tartja az idegen, tudjuk
3912 50| igaz, hogy az a ferslág valóságosan egy ferslág volt. De végre
3913 70| Az ételek ezalatt egyre váltakoztak: újak, meglepõk, mindenik
3914 8 | szól közbe kenetteljesen a váltig locsogó Sipeky.~
3915 68| összeírást. Hisz úgy röpködtek a változatos témák, mint színes pillangók
3916 13| kiborotvált komornyikká változik az öreg béres, ki még az
3917 27| denique ilyen leleményesen változtatja át a legnagyobb szerencsétlenségeket
3918 92| Nagysokára mégis megérkeztünk Vándokra; egy ötablakos cserepes
3919 16| egyenruhákból. Az ördögbe is, ezek a vándorló livrèe-k különösek egy kicsit!~
3920 27| lakodalomról lakodalomra vándorolnak; még a saját násznagyi mondókámat
3921 50| szólt és most egyszerre váratlanul kevélyen fölemelte a fejét -
3922 21| valóságos mesebeli ezüst erdõvé varázsoltak, gyönyörûség volt hátranézni
3923 86| akinek a neve csodálatos varázzsal bírt. Még a hölgyek is leszálltak
3924 1 | Amint észrevette, hogy várják, megsarkantyúzta a tüzes
3925 49| jegyzi meg: „Csapatosan jár a varjú”, nyilvánvaló, hogy sokadmagával
3926 32| példátlan a történelemben. Várjunk még, uraim, egy hetet.~
3927 86| szalon lenne egész Sáros vármegye.~
3928 1 | Nemes Sáros vármegyében ismerõs vagyok. Gyakran
3929 1 | jó tónus és az illúziók vármegyéje. Sokszor voltam ott bálon
3930 12| anyakönyvvezetõ és a pap már egy órája várnak. Hiszen a párizsi ruha már
3931 36| volt foglalva, járt-kelt a városban, hogy csak úgy csurgott
3932 33| két pár kordováncsizmát varratott õfelségének.”~
3933 50| hol L-re terített asztal várt rájok, hatalmas virágbokrétákkal
3934 42| garádicsán a kis Mari kisasszony várta a vendégeket. Csinos feslõ
3935 74| Csehországból, egy kis birtokot vásárolva Bertányházán, a partecédulák
3936 3 | idomait, mint a csikóét a vásáron. A látásukat megtoldják
3937 98| lehanyatlott mellére, õ se volt vasból, egy-egy hortyantás jelezte,
3938 91| fogakkal kapaszkodott a bakülés vassorompójába.~
3939 87| distanciákról, ki véknyabban, ki vastagabban.~
3940 18| kiküldeni igás kocsin a vasúti állomásra. A menyasszony
3941 45| kerítésen bekandikáló helybeli vászonnéppel. A helység híres volt szép
3942 33| a pápai követ azt írta a Vatikánba, hogy »rex non habet calceas« (
3943 81| szomszéd faluban kezdek vedleni. Majd meglátod. Hé, János -
3944 93| látod-e, miképp kezdõdik a vedlés? Az inas és a két ló már
3945 84| szólani, különösen a hónapok végén: „Ha még egyszer születnék,
3946 84| kötelességeim ezzel nem értek véget. Volt nekem egy derék ezredesem,
3947 79| asztmatikus köhögés, annak a végét be kellett várni.~
3948 52| és ismét kedvtelve nézett végig a letelepedõ vendégseregen.~
3949 98| boldogabb létben kóborog, nyála végigcsurgott a szakállán, haja kuszáltan
3950 43| csodálatos szemfényvesztéshez, és végiggondolva az eseményeket.~
3951 12| fölkerekedett az egész raj, végighajtattunk a szép tiszta falun, melyet
3952 57| négyesek. Gyönyörûség volt végignézni rajtok, amint szerszámozták
3953 41| esze egy szempillanatig végignyargalt mindazon dolgok között a
3954 35| egyik könnycsepp, miután végigszaladt volna a szakállán, feketén
3955 15| Istenem, ennyi fényes név! (Végigtekintett a hintók során s megtelt
3956 25| meggyszín bársonymentéjét és végigterítette a sárfolton. A bájos menyasszony
3957 11| Nem tették rám többé azt a végtelenül elõkelõ benyomást, amit
3958 26| becsült Csathó Lászlóné.) Végül egy szolga hazavitte megszárítani
3959 2 | Csapiczkynak. Íme, leányom, vegye tõlem jó szívvel némi tûpénzül
3960 42| Ah, istenem, honnan vegyek én nektek holdvilágot?~
3961 48| Annyi „r” betût vegyített hangjába, amennyi csak kifért
3962 33| szerelmes. Becsületemre mondom. Vegyük például a mohácsi csatát,
3963 90| Akkor én végzek velök.~
3964 87| kisebb-nagyobb distanciákról, ki véknyabban, ki vastagabban.~
3965 93| a tulajdon lánya lenne - vélekedének mások -, de egy mostohaleány!
3966 58| különbözõ korbeli ruhák, úgy vélem, felette alkalmasok a nemesek
3967 60| Véletlen volt-e, vagy hogy szokása
3968 65| áron a szirupékát, apám véletlenül rábukkant és megszerezte
3969 90| Akkor én végzek velök.~
3970 13| képzelõdés, de én mindenütt látni véltem két szemet. Gubó legyek,
3971 49| megint nem „dolus”, csak a velük született ösztön, mert mind
3972 97| Apuska, szólj, kérlek, vendégeidnek.~
3973 1 | még Csapiczky nem mondta a vendégeinek, hogy menjenek. Inkább a
3974 52| A tegnapi vendéglõbe szálltam be, s mielõtt délben
3975 54| A vendéglõi szolga fölrakta bõröndjeinket,
3976 52| nézett végig a letelepedõ vendégseregen.~
3977 13| szakácskában és sapkában habot ver az ambituson mint kukta
3978 46| mind, kiszaladtak elénkbe a verandára és nagy éljenzéssel fogadtak.~
3979 68| fõpróba, nem megy igazi vérbe, csak maszkírozza az igazi
3980 54| mint a lecsapásra készülõ vércse.~
3981 81| és fenyvesek között egy veres fedelû kastélynak ez egyik
3982 21| mert az út fölvert porát a verõfény a maga képére átfestette.~
3983 35| utunk volt Eperjesig, izzó verõfényesen sütött a nap, nevetõ mosolyával
3984 56| melyrõl három költõ írt versenypoémát. Itt is, ott is van valami
3985 76| négyes fogatnak a dübörgése verte föl a mélyen pihenõ természetet,
3986 92| arcukat, sírva fakadtak a vérzõ madár láttán, maga a mama
3987 78| én képzeletembe pedig úgy vésõdött be az egész dolog, hogy
3988 0 | nevekre, hogy az idõ ne vesszen kárba, párunpárt játszottak
3989 27| sárosi ifjú sárosi leányt vesz el, mert a sárosiak tudvalevõleg
3990 81| nyájasan Divéky - és hogy veszed, kérlek, a csontok fontját?~
3991 29| voltunk Lazsányban. Egy veszekedett nagy kastély látszott, félig
3992 79| szakácsné. Ohó, ez bizonyosan veszekedni jött a nyakán maradt ételekért.~
3993 22| kertkerítése és az út másik oldalán veszteglõ fazekasszekér miatt éppenséggel
3994 0 | több szerencséje. Bizony jó veszteni, mert a nagy pechet könnyen
3995 0 | eltalálni. Mosolygós arccal vesztettek, nyertek, mintha két Rothschild
3996 1 | kezében; fejét kevélyen vetette hátrafelé, szeme szokatlanul
3997 68| eltûnt az asztaltól. Észre se vették; sõt mindjárt el is felejtették
3998 43| egy szemintéssel búcsút véve, odább nyargalt.~
3999 84| nyújtották a tárcájokat, mintha vezényelnék õket.~
4000 9 | magtalanok maradtak és csak a vezérek nejei szültek fiakat.~
4001 69| A vezéri ivadékot tovább folytató
4002 68| hétfelé osztott pajzs, a hét vezérségre való emlékeztetés.~
4003 26| vonatkozólag), hogy jónak látta így vezetni a mondatot: „sohasem nõsültek
4004 13| urasági porta, nagy jegenyefák vezettek oda, aztán jött egy fenyõkkel
|